31.fejezet

Sziasztok:)

Újra itt,ahogy ígértem!

Na ez három oldalas lett és egy kérdésetekre megtaláljátok benne a választ =)

Őszintén nem tudom mit írjak még...teljesen sokk alatt vagyok még,hogy Sebastianék megnyerték a csapat VB-t is <3

Szerdán Milton Keynes-be megy már kétszeres világbajnokként,szombaton pedig hazautazik "Vettelheim-ba" =)

Bárcsak mehetnék én is!

Szóval akkor itt a harmincegyedik fejezet.

Friss,hogy mikor lesz azt nem tudom..majd jelentkezek a hét elején még:)

Puszi

31.fejezet

-Negatív-nézett rám,odabújtam hozzá és utat engedtem a könnyeimnek.

-Szeretlek-pusziltam meg.

-Én is-húzott szorosabban magához.

Alig telt el két perc és Melanie dörömbölt a fürdő ajtón.

-Na?-nézett ránk kíváncsian mikor kiléptünk a fürdőből.

-Negatív-ráztam meg a fejem.

-Óóóó,sajnálom-nézett ránk.

-Lehet még kisbabánk-ölelt meg Seb,örültem,hogy így reagált rá,nem tudtam mit csináltam volna,ha kiderül,hogy pozitív,elvetetni képtelen lettem volna rá,de egy gyerek..

Heike a nappaliban ücsörgött,de látszott rajta,hogy rettentő ideges.

Megráztam a fejem és leültem a kanapéra,majd nem sokkal később Norbert és Fabian is előkerült.

-Képzeld apával elmentünk sétálni-ült le mellém és egy zacskót húzott ki az öléből,majd a makkokat és a tobozokat a kanapéra öntötte.-Ugye milyen szép?

-Tényleg az-fogtam meg az egyik tobozt.

-Fabian!-sóhajtott fel Heike.-Gyorsan takarítsd el onnan,azt a sok szemetet.

-Anya,ez nem szemét!-dobbantott a lábával,majd lesöpört mindent a szőnyegre,mire Heike elég csúnyán nézett rá.

Hangosan felnevettem majd elindultam a konyhába,hogy felsöpörjem.

-Igazán megköszönhetnéd Jázminnak,hogy helyetted takarított fel-nézett rá Heike.

-Köszi-vigyorgott rám a legkisebb Vettel és a szobájába szaladt.

Alig,hogy végeztem a söpréssel bementem Heikehoz,hogy miben tudok neki segíteni,de kiterelt a konyhából.

-De tényleg segítenék szívesen-toporogtam a konyha küszöbnél.

-Kint maradsz-parancsolt rám Heike mosolyogva.

-Jázmiiin!-kiabálta el magát Fabi.

-Igen?-néztem a lépcső felé.

-Gyere,gyere légysziii-szaladt oda hozzám és meg fogta a kezem,majd a szobájába húzott.-Segíts,nem találom a távirányítós autóm,de rá akarom venni Sebastiant,hogy játsszon velem.

-Értem-mosolyogtam rá,össze-vissza futkosott a szobába.-Milyen színű?

-Kék és piros-vágta rá rögtön,micsoda véletlen-Red Bull felirat van rajta,valahol itt kell lennie-öntötte ki egy doboz tartalmát,egy hamar úgy nézett ki a szobája,mintha bomba robbant volna.

-Ez az?-emeltem le egy autót a polcról.

-Igeeen-mosolygott és oda szaladt hozzám,ki kapta a kezemből az autót,majd az ajtóból rohant vissza hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.-Köszönöm-mosolygott,majd hallottam,hogy Seb nevét kiabálja.

Gondoltam Heike nem örülne ennek a felfordulásnak és elég jól megfigyeltem,hogy Fabi mit hol tart,így emlékezetem segítségével visszapakoltam a játékokat a helyükre,majd fáradtan léptem ki a szobájából,fél óra alatt ekkora kupit csinálni.

Eldőltem a kanapén és a fejem Seb ölébe raktam,aki épp valami mesét nézett.

-Merre jártál?-nyomott egy puszit a számra.

-Segítettem Fabinak megkeresni az autóját,de ő nem hozzád jött?

-De itt volt-mosolygott-de nincs kedvem autókázni,így elment duzzogni.

-Sebastian!-álltam fel és csípőre tettem a kezem,Heike is kijött a konyhából a hangom hallatán.-Úgyis olyan sűrűn jársz haza és képes vagy elküldeni az öcséd,aki csak játszani akar veled?Tényleg megerőltető egy kis játék autót irányítani,ha nem vetted volna észre,Fabi felnéz rád,szóval emeld meg a formás segged-pirítottam rá,mire nevetve felállt és egy puszit nyomott a számra.

-Milyen harcias lettél-suttogta a fülembe és megindult a hátsó ajtó felé,de még rácsapott a fenekemre.

-Hééé-kiáltottam fel és utána eredtem,majd a hátára ugrottam,összeborzoltam a haját és kilépett az udvarra,ahol Norbert és Fabian játszottak.-Seb,engedj el-sikítoztam.

-Te ugrottál fel a hátamra!-vigyorgott.

-Mert kötekedtél,de Sebastian!-kalimpáltam a lábammal,Norbert és Fabi jót nevettek rajtunk,majd Mel is előkerült egy fényképezővel.

-Ha lefényképezel minket megöllek-néztem Melaniera,aki nevetve meghúzta a vállát és lefotózott minket.-Pff...-morogtam.

-Na,jó leteszlek-állított a lábamra Seb és egy rövid csókot nyomott a számra,majd Fabihoz sétált.

-Leülünk?-bökött a hinta ágy felé Mel,bólintottam majd befészkeltem magam Melanie mellé.

Fél tizenkettő lehetett mikor Heike kijött és mindenkit beterelt a lakásba,mert nem volt valami meleg és pőrén voltunk kint.

-Nem hiszem el-nézett rám és Sebire,mivel egy pólóban és rövidnadrágban voltunk kint.-Igazán felöltözhetnétek rendesen,beborult az ég is-húzta el a függönyt,hogy lássuk.

-Oké.oké-emelte fel a kezét Seb és nevetve a szobájába mentünk.

Eldőltem az ágyán és csak néztem ki a fejemből,mosolyogva figyeltem,ahogy átöltözött és bohóckodott előttem egy szál bokszerben.

-Bolond vagy-húztam le magamhoz egy csókra.

-Azt ne mondd,hogy nem tetszett a táncom-vigyorgott.

-Hát...van mit csiszolni rajta,de elnyerte a tetszésem-nyomtam egy csókot a szájára és kibújtam az öleléséből,majd belebújtam egy farmerbe,egy lenge virágos felsőbe és a barna balerina cipőmbe.-Seb-nézegettem a telefonom.

-Igen?

-Hétvégén húsvét lesz-sóhajtottam.

-Tudom-mosolygott.

-Hééé...haza kéne mennem és te is jössz velem,ugye?-bújtam oda hozzá.

-Igen-bólintott.

-Fabi nem nyuszizik már ugye?-felnevetett a mondatom hallatán.

-Nem,nem nyuszizik már-nevetett még mindig.

-Jól van,na.Nem lehetek mindig okos-nyújtottam ki a nyelvem.-Mikor menjünk akkor?

-Vasárnap?-bólintottam,majd elővarázsoltam a laptopom,hogy foglaljak jegyet.

-Délelőtt,délután,vagy mikor?-fordultam felé.

-Mindegy-rántotta meg a vállát,nagy segítség.

Lefoglaltam két jegyet reggel nyolcra,akkor talán nem támadnak le annyian.

-Oké-csuktam le a laptopot és elraktam a helyére.-Seb-néztem rá csúnyán,mivel az egész bőröndje tartalma a földön hevert.

-Hmm?-vigyorgott,majd megdobtam egy pólóval.

-Rosszabb vagy Fabinál-sóhajtottam és nekiálltam összehajtani a ruhákat.-Hozol még valamit?-ültem rá a bőröndjére,hogy összetudjam cipzározni.

-Nem-nevetett rajtam,hogy mit szerencsétlenkedek.

-Igazán segíthetnél ám-ugráltam a bőröndön,még,hogy én cipelek sok cuccot.

-Na jó-sóhajtott,majd egy egyszerű mozdulattal becipzározta,csak bámultam rá,hogy én mit szerencsétlenkedtem.-Ne nézz már így-nevetett,majd elindult a nappaliba,ahol épp Steph és Peter érkeztek meg.

-Sziasztok-köszöntöttük egymást és a nappaliba mentünk,így mindenki ott volt.

-Mikor is mentek magyarba?-fordult felénk Heike.

-Vasárnap-mosolyogtam.

-Anya,holnap itthon maradhatok?-nézett Heikera Fabi,mire mindenkiből kitört a nevetés.

-És ezt,hogy gondoltad?

-Hát...itthon maradok és ráveszem Jázmint meg Sebastiant,hogy menjünk el valahova-mosolygott ránk félszegen.

-Rajtam nem múlik-mosolyogtam rá és Heikera,majd Sebre néztem.

-Fabi-sóhajtott fel Heike-ha jól tudom,fél egykor végeztek,hevesen bólogatott a kicsi Vettel.

-Akkor nem kell lógnod a suliból,előbb úgy sem kelek fel-vigyorgott Seb.

-Igen?-húztam fel a szemöldököm.-És én mit csinálok addig?Nézem,hogy alszol?Reggel hétkor már ébren leszel Vettel-csaptam a kezére.

-Erősen kétlem én azt-kacsintott rám.

-Oké,részleteket nem kérünk-vigyorgott Melanie.

-Szóóóval?-emelte meg a hangját Fabi,hogy végre rá figyeljünk.

-Elmész iskolába és mire itthon leszel Seb is ébren lesz-néztem Fabira,majd fintorogva bólintott.

-Mondtad volna inkább azt,hogy iskolába nem akarsz menni-nevetett Steph.

-Ja,jó ötlet-vigyorgott Fabian.

-Stephanie,ne adj neki ötleteket.Így is teljesen Sebastian ötleit süti el minden nap-rázta meg a fejét Heike.

-Az én öcsém-húzta ki magát Seb.

-Nem csak a tiéd-dobta meg egy párnával Melanie.

-Na igen ám!-nevetett Stephanie.

A nagy párna dobálás közepette Melanie véletlenül eltalált.

-Héé!Én most mit tettem?

-Bocsi-dőlt el nevetve a kanapén.

-Seeb-bújtam oda hozzá.-Bántanak-fészkeltem be magam az ölelésébe.

Elnyomtam egy ásítást,majd a párna csata után leültem Fabi mellé.

-Lassan itt a húsvét-vigyorogtam rá.-Tudom,hogy nem hiszel benne,de mi nálunk szokás a gyerekeknek ajándékot adni.Szóval van valami titkos kívánságod?-mosolyogtam rá.

-Én annak örülök,hogy ..nem olyan vagy,mint Hanna.Vagyis először ő is kedves volt,de az utolsó egy évben már nagyon gonosz volt velem-hajtotta a le a fejét.-Te ugye nem leszel velem ilyen sose?

-Megígérem,hogy nem-öleltem meg.

Furdalt a kíváncsiság ezek után,hogy Seb és Hanna miért szakítottak.

A vacsorát elfogyasztottuk,majd fél kilenc fele Stephanie és Peter haza mentek,Fabian elment aludni és én is,mivel elég fáradt voltam.

Lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyba és arra volt még energiám,hogy megvárjam Sebastiant,mikor befeküdt mellém az ölelésébe fészkeltem magam és figyeltem,hogy milyen hamar elaludt.

Most bezzeg én nem tudtam,egyszerűen az járt a fejemben,hogy Hanna és Seb miért szakítottak?

Mikor sikerült elaludnom,rémálmom volt...egy kisbaba volt a kezemben és leléptem a járdáról mikor elütött egy autó kettőnket...hallottam Seb hangját,majd kiderült,hogy ez a valóság,vagyis csak a hangja.

-Shh...rossazt álmodtál?-húzott az ölébe és halkan elkezdett dúdolni nekem.