32.fejezet

Sziasztok :)

Ahogy ígértem itt a friss fejezet,megszültem :D

Ha sikerül akkor holnap hozok még egy részt,mert jövő héten el lettünk havazva témazárókkal,imádom az iskolát :S

Nyári szünetet szeretnék :D Na,de nem nyavalygok,ha piros hó esik és nyuszik potyognak az égből akkor is ide ülök a géphez és írom a részeket :D

Nem is húzom tovább az időt,megyek és megtervezem a Kimis story szereplőit és megírom a következő részt :-)

No meg azért kinyitom a füzeteimet is,hogy ne mondják szüleim,hogy semmit nem tanultam.:D

Puszi

u.i: A kép mostani *-*

32.fejezet

Miután megnyugodtam a karjaiban,csak annyit bírtam kinyögni,hogy hülyeséget álmodtam,nem akartam előhozni a baba témát.

-Most már minden rendben-dőltem vissza a puha ágyba és elhelyezkedtem mellette,simogatta a kezem és a hátam,ennek köszönhetően könyebben elaludtam.

Reggel kipihentem ébredtem és egész jó kedvem volt,de Seb nem volt mellettem.

Nyújtózkodtam egy hatalmasat,majd párom ekkor lépett be a szobába kialvatlan fejjel.

-Jézusom!Te nem aludtál?-húztam oda magamhoz.

-De,valamit aludtam.Téged figyeltelek-csókolt meg.

-Seb-sóhajtottam és az ölébe ültem.-Hogy akarsz ma kirándulni Fabival?

-Túlélem-nevetett.

-Aj,makacs vagy-ráztam meg a fejem és ráparancsoltam,hogy legalább tizenegyig aludjon,az még három óra.

Lecammogtam a földszintre,Fabi már iskolában volt és egész csend volt,csak a konyhából hallottam hangokat.

-Jó reggelt-léptem Heike mögé,akit sikerült megijesztenem.

-Jaj,édes istenem-nevetett.-Legközelebb ne osonj mögém.

-Rendben-bólogattam.

-Sebastian?Alszik?

-Igen,elég nyúzott feje volt.

-Még a reggeli kakaóját sem itta meg-nevetett Heike.

-Mijét?-húztam fel a szemöldököm.-Eddig nem vettem észre,hogy kakaót ivott volna.

-Csak itthon iszik-mosolygott.-De így most rád marad a feladat-töltötte ki egy bögrébe és lerakta az asztalra a reggelim.

-Köszönöm-nyomtam egy puszit az arcára.

A reggeli után leültünk a nappaliba és beszélgettünk egy kicsit,majd fél tizenegykor neki álltam Seb kakaójának,hogy ne legyen belőle gond,hogy megittam.

Mosolyogva vittem a még meleg bögrét és leültem mellé az ágyra,a poharat letettem a szekrényre és befeküdtem mellé az ágyba.

-Seb-simogattam meg az arcát,de nem reagált rá.-Seb-próbálkoztam újra,mire megmozdult,de semmi.-Oké,tudom,hogy fent vagy és hiába akarod,nem kényeztetlek-nevettem ki,a szerencsétlen próbálkozása miatt.

-Na,de miért?-pattantak ki a szemei,majd meglátta a poharat.-Oké,ez is elég lesz-nyúlt a bögréért.

-Szóval egy pohár kakaó pótol engem!-pattantam fel az ágyról és indultam volna ki,de elkapta a derekam és visszarántott maga mellé és forrón megcsókolt.

-Na,ezt egy kakaó nem adja meg-kacsintott rám.

-Bolond-csaptam a hasára,ami érzékeny pontja volt.

-Héj-fordult a hasára és a feje alá húzta a párnát.

-Mi lenne,ha elmennénk az öcsédért?

-Egész jó ötlet-bólogatott,majd magára hagytam,és Heikenak segítettem az ebéd készítésében.

Fél tizenkettőkor Melanie is hazaért,de tudtommal itthon lakik,firtatni meg nem akartam,hogy merre járt.

-Éhes vagyok-jött be a konyhába Seb és a poharat a mosogatóba tette.

-Mindjárt kész az ebéd-mosolygott Heike.

-Áh..-ült fel a pultra és akadályozott a főzésben,mivel a salátának a felét ő ette meg.

-Na jól van Sebastian Vettel-löktem le.-Idegesítesz-dobbantottam a lábammal,mire nevetve nyomott egy puszit a számra és kiiszkolt a konyhából.-Szinte mindent fel falt-sóhajtottam.

-Szokása-nevetett Heike.

Megterítettem az asztalon és Sebastiannal megegyeztünk,hogy elugrik Fabiért,úgyis öt perc alatt megfordulnak,addigra az ebéd is kész és Norbert is haza ér.

Már a levest raktam ki az asztalra,mire két hangos nevetést hallottam,megjöttek a fiúk.

-Szia Jázmin-mosolygott Fabi.-Nyami-nézett az asztalra és elfoglalta a helyét.

-Neked is szia fiacskám-csóválta meg a fejét Heike.

-Szia anya,szia apa-mosolygott a legkisebb Vettel és már merített is magának,közben Melanie is leért,merítettem magamnak és abban a pillanatban Seb lenyúlta a sárgarépám.

-Na,neeem-néztem rá csúnyán-Kérem vissza!Az az enyém.

-Már az enyém-nevetett és eldarabolta.

-Seeb-kezdtem el visítani,Norbert és Heike nevetve figyeltek minket,feladtam a nyavalygást,de ez volt az utolsó darab,Seb szerencséjére megkegyelmezett nekem és megkaptam a felét.

-Veled sem eszek többször-morogtam az ebéd végeztével.

-Akkor megyünk?-pattogott Fabian.

-Előbb öltözz át szerintem-néztem a ruhájára,ami nem lesz jó túrázni.

-Hova megyünk amúgy?-fordultam Seb felé,hogy mégis milyen ruhát vegyek fel.

-Van itt nem messze egy erdő-vonta meg a vállát.

-Megy a maci a málnásba?-röhögött Melanie,mire mindketten mérgesen néztünk rá.

-Fabian is jön-morogtam.

-Ja,de ne hagyjátok le nagyon.Azért mégis csak erdő,ki tudja,hogy mikor esnek egymásnak az emberek a természet lágy ölén-vigyorgott még mindig,de már Seb is csatlakozott hozzá,morogva csörtettem fel a szobámba és feltúrtam az egész bőröndöm.

Végül maradtam egy halász nadrágnál,egy trikónál és a hajam felfésültem egy copfba,belebújtam a sportcipőmbe,még jó,hogy elhoztam.

Fabian már a lépcső alján toporgott és hangosan szusszantott egyet mikor meglátott.

-Jól van,mehetünk már-mosolyogtam.

Seb kézen fogott és kilökdöste izgága öccsét a lakásból.

-Vigyázzatok Fabira-kiáltott utánunk Heike,mire a legkisebb Vettel morgott valamit.

Melanie még utánam „dobta” a fényképező gépét,hogy csináljak is valamit...

Az erdőig az út legalább háromnegyed órás volt,de végig nevetgéltünk,Seb állandóan ökörködött és Fabi is lökte a hülyeségeit.

-Oké,én ezt nem bírom-dőltem el a füvön.-Bolondok vagytok-fogtam a hasam nevetve.

-Na,gyere-húzott fel Seb,majd kitalálták,hogy versenyeznek futásban.

Csináltam róluk pár képet,majd az egyik fa tövében megvártak,az ösvény mellet.

-Biztos oda akarunk bemenni?Egész sötét van arra-néztem be az ösvényen,a dús lombok megfogták a nap sugarait és szinte korom sötét volt bent.

-Ne félj,nem esz meg a maci-csapott a fenekemre,Fabian már jóval előttünk járt.

-Maci?Seb agyadra ment valami?-fogtam meg a homlokát,hogy nem lázas-e.

-Nekem?Én csak szerelmes vagyok-húzott szorosan magához és megcsókolt.

-Gyertek már-kiabált Fabian,így elváltunk egymástól és kézen fogva sétáltunk előre.

Egész jól elszórakoztunk és rengeteg képet csináltam,na meg Fabi rólunk,meg készült pár hármas kép.

-Vissza kéne indulni-néztem az órámra,ami délután fél négyet mutatott.

-Óó,ennyi idő van?Mattnek megígértem,hogy négyre átmegyek hozzá-magyarázta Fabi.-Én előre sietek-rohant is már.

-Igazán elmehetnénk a városba venni valamit az öcsédnek.

-Mégis mit vegyek neki?-vakarta a fejét Seb.

-A te öcséd-sóhajtottam.-Csak tudod mit szeretne.

-Két hét szabadságot a suliból-nevetett.-Tudom-vigyorgott.-De meg kell beszélnünk anyáékkal.

-Mit?Nekem is elárulod?

-Eljöhetne Isztambulba.

-Egész okos vagy-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.-Rá két napra meg a szülinapja van.

Beérve a lakásba Fabi már sehol sem volt,úgy közlekedik,mnit egy villám...

Heike kis könyörgés után beleegyezett,hogy Sebastiannal szerdán utazik és hétfőn jövünk vissza Heppenheimba.

-És akkor ide jössz érte,vagy,hogy legyen?Repülőre rakjuk?-érdeklődött Heike.

-Jó kérdés-sóhajtott.

-Nem lehetne,hogy kedden délután suli után Svájcba megy és akkor együtt meg jöttök Isztambulba-néztem Heikere és Sebre.

-Nekem megfelel-mosolygott Seb.

-Jaj,ki fog ugrani a bőréből-csóválta meg a fejét Heike.-Hogy mikre vesztek rá-nevetett.

-Már csak apával kéne megbeszélni-sóhajtott Seb.

-Hátul van-mosolygott Heike.

-Én azt hiszem lefekszem,álmos vagyok-nyomtam el egy ásítást és az emeltre mentem,eszembe jutott,hogy beszélni kéne anyáékkal.

Tárcsáztam a vezetékest.

-Szalai lakás-szólt bele anya.

-Szia anya.

-Jaj,Jázmin.Hogy vagy?Azt sem tudom hol vagy most.

-Minden rendben-a baba témát ne akartam elmondani nekik-Heppenheimba vagyok,vasárnap reggel indul a gépünk nyolckor,szóval ebédre már otthon leszünk.

-Na,annak nagyon örülök.Leszünk páran.

-Na,kik?

-Hát nagyiék,Balázs is haza jön a barátnőjével,Anna is hozza a barátját,Zoli,Viki és Lara,Vivien és Edina is haza jönnek.

-Szóval tizenöten leszünk-vigyorogtam.-Nagyi már készülődik?

-Ne is tudd,éppen ma megy be apáddal Veszprémbe vásárolni.

-Na,akkor lesz minden ott.Viszont most megyek,mert állva elalszok-ásítottam.

-Rendben,várunk titeket.Szia.

-Szia anya-bontottam a vonalat,majd szinte beestem az ágyba,de beállítottam az órám,hogy két óra múlva ébresszen fel,nem akartam végig aludni az egész estét és még elakartam menni vásárolni egy-két cuccot.

Valamiért az órám nem ébresztett,így a hat órás kelésből nem lett semmi,fél nyolckor keltem fel arra,hogy Seb matat valamit.

-Nem akartalak felébreszteni-lépett oda hozzám és nyomott egy puszit a számra,de nekem nem volt ennyi elég.

Behúztam magam mellé és a csípőjére ültem,majd megcsókoltam.

-Szeretlek-suttogtam a fülébe és pici köröket írtam le a csípőjén ülve.

-Jázmin-sóhajtott fel,éreztem,hogy kezd éledezni odalent.-Ha most nem hagyjuk abba elvesztem a fejem-csókolt meg.

Beletúrtam a hajába és a fülébe suttogtam.

-Majd csendben leszünk.

Szinte letépte rólam a trikóm és én is megszabadítottam a pólójától,végig csókolta a felszabadult területet és a melltartó is lekerült rólam,a nyelvével kényeztette a mellem és hangos sóhajokat csalt ki belőlem ezzel.

A nyakába fúrtam a fejem,hogy ezzel is halkítsam a sikolyaimat.

Benyúlt a nadrágomba és megéreztem az ujját a bugyimban.

-Seeb-sóhajtottam és beleharaptam a nyakába,mire felszisszent,de folytatta oda lent a kényeztetésem.

-Nem bírom-sóhajtottam és kibontottam a nadrágjából,majd rólam is lekerült a nadrág,már csak egy bugyi,illetve rajta egy bokszer választott el minket.

-Szeretlek-csókolt meg és lehúzta a bugyim,majd megszabadította magát bokszerétől és eldöntött az ágyon,majd belém hatolt.

A párnába fúrtam a fejem,hogy tompítsam a sikolyom,lassan kezdett el mozogni bennem,de ez egyikünknek sem felelt meg igazán,így gyorsított.

Egy utolsó lökéssel juttatott el a csúcsra,majd követett ő is.

Pihegve dőltem a mellkasára és miután kitisztult a fejem eszembe jutott,hogy ezt lent lehet,hogy hallották.

-Ó édes istenem-sóhajtottam fel.

-Mi az?-simogatta a hátam Seb.

-Ezt lent hallották?

-Nem hiszem-vigyorgott.-Max. Fabian.

-Hülye-csaptam a vállára.

-Jó jó,nem hallotta ő sem-nevetett.

-Bolond vagy-csókoltam meg.

-Nem,én szerelmes vagyok-húzott közelebb magához,ha lehet és az oldalam simogatta,ami igen csikis pontom volt.

-Seeb-kacagtam fel.

-Na?-vigyorgott,tudta nagyon jól,hogy csikis vagyok.

-Hagyd abba-könyörögtem neki,de nem akarta azért sem befejezni kínzásom.

Kipattantam az ágyból és felöltöztem,majd ott hagytam Sebastiant a szobába,de hamar utolért,még a lépcső alján.

Elhaladva mellettem rácsapott a fenekemre és belesuttogott a fülembe.

-Imádom a popsid-vigyorgott és levágódott a kanapéra Melanie mellé.

Fabian épp kiment a konyhába valamiért,majd Mel felénk fordult,ugyanis Seb ölében foglaltam el a helyem.

-Igen kielégült fejetek van-vigyorgott,de Fabi visszaért és hatalmas vita tört ki,hogy mit nézzenek,ugyanis a két fiú Vettel mesére szavazott,de mi inkább a vígjátékot akartuk nézni.

-Jaj,gyerekek-lépett be Norbert a szobába.-Mindenki el innen,kézilabdát nézek-vigyorgott és átkapcsolta a tévét.

-Brr..-morgott Melanie és a szobájába húzott,míg bekapcsoltam a tévét és elrendeztem a szőnyeget párnákkal,addig ő lement pattogatott kukoricáért.

-Ugye még nem kezdődött el?

-Most-mosolyogtam rá és leült mellém.

A filmen jót szórakoztunk,volt bent egy-két vicces rész.

Fél tízkor lett vége és egy gyors zuhany után pizsire öltöztem,majd megkerestem Sebastiant,Fabi szobájában találtam rájuk,a földön aludtak.

Mindkettőjüket felébresztettem és Sebastiant elcibáltam nagy nehezen a szobájáig.

-Nehéz vagy-dőltem be vele az ágya,mivel igen kómás volt még.

-De te így szeretsz-mosolygott.

-Persze,mert ilyen szerény vagy-nyomtam egy puszit a szájára,majd befészkeltem magam az ölelésébe és álomra hajtottam a fejem.