Százhuszonharmadik fejezet

Sziasztok! :)

Kicsit csúsztam,bocsánat :$ Elaludtam a kádban és így nem sikerült 6-7 óra között hoznom a frisst.:$

Remélem nincs túl nagy harag! :)

A részhez különösen nem fűznék semmit,de nagyon érdekelne a véleményetek! :)

Puszi :*

 123.fejezet

Csütörtök elég későn értünk ki a pályára.Igaz az ebédet már ott fogyasztottuk el.Hihetetlen volt Monza...mindenhol Ferraris zászlók és kicsit frusztrált voltam,hogy Red Bull-os csapat pólóban járok.

Ebéd után volt egy kis szabadidőm,így megkerestem Christiant.

2011.Szeptember 8-án 14:05 perckor aláírtam a felmondási papíromat.Volt időm ezt feldolgozni,így egyáltalán nem ütött szíven.

Az irodából kisétálva Brittába botlottam,mosolyogva léptem oda hozzá és pár szót váltottunk.

Húzós hetünk lesz...Bejelentjük,hogy elhagyom a csapatot és Britta lép a helyemre.Igaz,hogy azt nem beszéltük meg,hogy a miértek mit fogunk válaszolni,de egyértelmű.Nem fogjuk tagadni Sebastiannal!

A papírjaimat intéztem el az asztalomon és fél órával később meg is jelent Britta és Christian.

-Ne legyél már ilyen rossz kedvű-néztem Brittára.

-Úgy érzem,hogy kitúrlak a helyedről-felnevettünk.

-Tudod,hogy butaság.És igazából izgulok.,,-furcsán nézett rám.

-Ez lesz az első futam,amit a Red Bull boxából nézhetek meg,de nem úgy,mint egy munkatárs-elmosolyodott.-Beledobnak a mély vízbe.

-Igen,tudom-sóhajtott fel.-Christian mondta,hogy te már pihenni fogsz és vészhelyzetekre vagy itt.

-Pontosan!-bólintottam.-De nem aggódom,meg fogod oldani ezt is!Eddig is ezt csináltad,csak most más a pilóta-mosolyogtam.

-Igaz-mosolygott.-Holnap már én megyek Sebastiannal-rázta meg a fejét nevetve.-Olyan hihetetlen!

-Én is ilyen voltam az elején,de hamar hozzá szoksz.Muszáj!

Emlegetett szamár lépett be az irodába.

-Sziasztok-csókkal köszöntött.-Mindjárt megyünk a pálya bejárásra.Nincs kedvetek jönni?-mosolygott ránk.

-Hm,mérlegelnem kell a helyzetet-viccelődtem.-Te vagy ez a kényelmes kanapé?Britta mit gondolsz?-néztem a szőke lányra.

-Én mindenképpen a kanapét választanám-kacsintott rám.

-Na szépen vagyunk!-háborgott.-Szóval vegyem úgy,hogy lepasszoltál?-tette csípőre a kezét.

-Igen-kacagtam.-Azt hiszem ezt most kihagyom.Olyan jól ülök-mosolyogtam.

-Jól van.Megjegyeztem-viccelődött.-De örülök,hogy egy kicsit pihensz már-nyomott puszit az arcomra és végig simított a hasamon.

Csak egy pillanat volt,de rengeteget jelentett nekem.

Már alig vártam,hogy gömbölyödjön a pocakom.Kicsit elkalandoztam...Ha minden úgy megy,ahogy az orvos mondta,akkor karácsonykor az 5.hónap felé járok.Akkor már biztosan nagy lesz már a pocakom.Szebb karácsonyunk nem is lehetne!

-Hahó-ült le mellém Britta mosolyogva.

-Igen?!Mi?-kaptam fel a fejem,majd el is nevettem magam.-Szóltál?

-Igen,annyira elkalandoztál-mosolygott.

-Igen-sóhajtottam fel.-Olyan hihetetlen még mindig,hogy kisbabánk lesz-mosolyogtam.-Karácsonykor már öt hónapos terhes leszek és annyira várom már.Túl pörögtem-néztem elpirulva a lányra.

-Semmi baj-mosolygott.-Van egy nővérem,vele már átéltem ezt.Biztosan ezek a legboldogabb napjai egy nőnek.

-Ebben biztos vagyok!

Miután Sebastianék visszaértek kicsit kimentünk a paddockba,megmutattuk magunkat,ahogy Christian fogalmazott.

Egy pillanat alatt lerohamoztak minket és feltették a kérdést,hogy tényleg felmondtam-e.

Sejtettem,hogy nem tudjuk péntekig titkolni ezt,valaki elszólta magát és ez hamar eljut a riporterekhez.

-Nem fogjuk titkolni-szólalt meg Seb.

-Igen,ez igaz.

-Úgy tudtuk,hogy remekül végezte a dolgát.Esetleg megromlott a kapcsolatuk?

A hónap kérdése..

-Maga szerint?-néztem a nőre...a mellette álló férfi is elnevette magát.

-Ki fogja magát helyettesíteni ezek után?A héten még Sebastian mellett fog dolgozni?Hogy lesz ezek után?

-Britta Roeske vette át a helyem.A napokban-nem árt egy kicsit füllenteni-Aláírtam a felmondásomat,így már a héten Britta fog Sebastiannal dolgozni.Ezek után eltűnők egy kicsit-mosolyodtam el.

-Ezt hogy érti?

-Úgy,hogy csak a közös életünkre koncentrálok és nem fogok minden verseny hétvégén megjelenni.

-Felmerültek olyan pletykák,hogy nem végezte jól a munkáját.

-Én erről nem hallottam.A felmondásom nem ez miatt történt.

-Mindig is emlegették a család alapítást?Köze van a felmondásához?

Sebastiannal egymásra néztünk,elmosolyodott.

-Igen,köze van.

A riporter elmosolyodott,majd bólintott.Nem voltam biztos benne,hogy leszűrte-e a lényeget,de nagyon úgy nézett ki.

-Jázmin,Ön kisbabát vár?-szegezték nekem a kérdést.

Seb felnevetett.

-Nem-rázta meg a fejét,nem értettem,hogy most mi van...-Együtt várjuk az első kisbabánkat-mosolyodott el.

Végig simított az oldalamon és szorosabban ölelt át.

Na eddig is az arcunkban voltak a kamerák és a mikrofonok,de ezután még jobban.

Csak mosolyogtunk és a normális kérdésekre válaszoltunk,vagy pedig kivágtuk magunkat alóla.A piciről semmi információt nem osztottunk meg,hiszen ez csak ránk tartozik.

A kérdések egyre inkább fogytak,gratuláltak,majd a riporterek is a munkájukra eredtek.Biztos voltam benne,hogy ez még ma este felkerül az internetre és holnap az összes újság ezzel lesz tele.

Most,hogy túl voltunk a bejelentésen sokkal jobban éreztem magam.Ezek után nem kell azért aggódnom,hogyan rejtsem el a pocakom.

Hiába nem volt sok dolgunk a mai nap -vagyis inkább már Sebastiannak- késő délután értünk vissza a hotelba.

Alig volt közös fél óránk,mikor Blanca rontott be hozzánk és a szőke finn fáradtan követte.

-Én annyira..-levágta magát a kanapéra-Jó kedvű vagyok-nevetett fel.

Pár percig értetlenül néztem rá,majd engem is elkapott a nevetés.Mint a tizenéves tinik úgy ültünk a kanapén és könnyesre nevettük magunkat.

Már azt sem tudtuk min nevetünk.

A fiúk csillapítottak rajtunk egy kicsit,de mikor egymásra néztünk nehéz volt megállni,hogy ne nevessünk fel.Nem is tudom mikor volt velünk ilyen....

Hihetetlen,hogy Sebastiannal ebben a hónapban leszünk együtt fél éve és már a menyasszonya vagyok és a közös kis babánkat várjuk.

Fél év alatt teljesen megváltozott az életem,és egyáltalán nem bántam.

24 évesen azt hiszem elég idős vagyok,ahhoz,hogy kisbabát szüljek.

Biztosan nem lesz könnyű,hiszen Sebastian ugyan úgy tovább fog utazgatni,de nem félek.Bízok benne és magunkban,hogy készen állunk erre a picire és remek Apuka már most!

**Péntek**

Már teljesen hozzá szoktam a korán keléshez és ez mai is így volt.Fél nyolckor már a ruháimat válogattam össze.Szeptemberhez képest itt Monzában igen meleg volt,aminek nagyon is örültem.

Egy-két hónap múlva már Svájcban kell maradnom és ott biztosan,hogy hamar beköszönt a tél és a hó,amit nem igazán kedvelek.

Már nem voltam csapat ruhához kötve,amit most ki is használtam.

Barnás ruhákba bújtam bele és a kényelmes cipőmbe.Hamar összekészültünk és kilenckor el is indultunk a pályára.

Már a hotel előtt rengeteg ember állt,amint kiléptünk sikítoztak és Seb nevét kiabálták.

Teljesen meglepődtem,mikor egy lány csapat az én nevem kiabálták.Aranyos volt a kiejtésük.

Igaz,hogy párszor már velem is készítettek képet,de ez mindig meglepett,hiszen Sebastian az,akiért rajonghatnak.

A kocsiba ülve 3 dísz tasak landolt az ölemben.Ezeket csak most kapta Sebastian a rajongóktól.

-Mi van benne?-nézett a visszapillantóba Seb.

-Hm-kukkantottam bele.-Egyikben díszdoboz-emeltem meg.-Hoppá!-kuncogtam fel.-Kinder csoki-kacsintottam rá.

Tommi arca fintorba szökött.

-Komolyan felírom a homlokodra,hogy ne adjanak neked csokit-motyogta a finn.

-Ennyi azért kijár nekem-védte magát.-Mi van a harmadikban?

-Egy kis könyv-lapoztam bele,tele volt képekkel.

Ahogy jobban megnéztem és elolvastam rájöttem,hogy ezek a képek Seb idei szezonjáról vannak és a lányok a saját gondolataikat írták le a képek alá.Nagyon aranyos ötlet volt!

Brittával a motorhome-ban futottunk össze.

Valójában már elindultam volna az irodába,de Chris és Britta közös erővel meggyőztek,hogy már nyugodtan pihenhetek.

Furcsa volt nyugodtan ücsörögni a büfében és rettentően örültem Blancának,Ő legalább elvonta a figyelmem.

Közel álltam ahhoz,hogy megbolondulok.Egészen tegnapig mindig futkostam,alig volt egy percem most meg csak unatkozhatok.

-Mit szólnál,ha elmennénk város nézésre?

-Nem is tudom-fintorogtam.

Nem szívesen léptem volna le,míg ki tudja mi a helyzet itt.

-Na!-noszogatott.-Hallottad Brittát.

-Jó,de Seb-motyogtam.

-Ott jön.Seb!-kiabált neki.

-Mi az?-sietett oda hozzánk.

Blanca gyorsan ecsetelte neki a helyzetet,persze a szőke nyugodt szívvel beleegyezett,hogy elmenjünk a városba.

Eddig még nem volt alkalmam a többi pilóta barátnővel barátkozni,hiszen én itt első sorban dolgoztam,de a bejáratnál összefutottunk Gabyval és Catherine-nel.

Mindkettőjüket láttam már a paddockban és látásból ismertük egymást.

Köszöntünk egymásnak,én már elsétáltam volna mellettük,mikor Gaby utánam szólt.

-A városba mentek ti is?-mosolygott.

-Igen.

-Az jó.Mi is oda tartunk.Nincs kedvetek velünk jönni?-mosolygott Cathe.

-De,végül is jó ötlet-összenéztünk Blancával.

Százhuszonkettedik fejezet

 

 

 122.fejezet

Vasárnap már haza utaztunk.Jó volt végre látni a családomat,de sajnos nem maradhattunk tovább.Várt ránk a közös lakásunk és hiába furcsa és még emésztgetnem kell,de Sebastiannal mi is egy család leszünk,illetve már vagyunk.

A repülő út nem úgy sikerült,ahogy én szerettem volna.Rám tört a hányinger ls jó sokszor rohantam ki a wc-re.

Sebastian aggódó szemekkel vizslatott,mikor visszaültem mellé.

-Mondjad-sóhajtottam fel,láttam rajta,hogy valami nagyon is böki a csőrét.

-Nem tetszik ez nekem-bukott ki belőle.-Már harmadszorra rohantál ki és még csak fél úton vagyunk!Menjünk el az orvoshoz,ha hazaértünk-nézet rám könyörgő szemekkel.

-HA ez téged megnyugtat,akkor menjünk el-sóhajtottam fel.

Őszintén szólva túl sok értelmét nem láttam,még csak a 7. hétben jártam és a nőgyógyász sem tudhat túl sokat.A hüvelyi ultrahangtól pedig kirázott a hideg,pedig jó pár vizsgálatot még túl kell élnem.

Tizenegy óra után szállt le a gépünk Zugban.Míg Sebastian összeszedte a csomagjainkat én felhívtam az orvosomat.

Szerencsénk volt,mert fél egyre mehettünk hozzá.

A telefonomat tettem el,mikor kiszúrtam egy fotóst.Remek!

Sietősen kerestem meg Sebastian,hogy minél előbb lelépjünk innen.Meg sem lepődtem,hogy a fehér Infiniti a reptér parkolójában állt.Valószínűleg Tomminak köszönhetjük.

Még hazaugrottunk Baarba,lepakoltunk.

Mindketten átöltöztünk és a hűtőbe is benéztem,hogy miket kell beszereznünk a boltban.

-Arra gondoltam-kis szünetet tartott,ez pedig bőven elég volt nekem.

-Igen?!

-Elköltözhetnénk esetleg...könnyen megszerzik a címem és nem szeretném,ha a rajongók sátrat vernének a ház előtt,mikor állapotos vagy.És..

-Hé!-tettem a kezemet a combjára.-Ha költözni szeretnél rendben van.Megértem.

-Biztos?Ha te nem szeretnél azt is megértem,vannak már jó biztonsági rendszerek.

-Nem.Igazad van,költözzünk!-mosolyodtam el.

-Örülök,hogy te is így gondolod-kulcsolta össze kezünket.

-És néztél már másik helyet?

-Nem-rázta meg a fejét-De mindenképp ilyen nyugodt kis várost szeretnék.Jó lenn megint egy tó közelébe költözni-mosolyodott el.

-Majd nézünk közösen-mosolyogtam.

Az orvoshoz hamar odaértünk,nagyon kedves volt.Sebastiant megnyugtatta,de azért csinált egy ultrahangot -nem volt kellemes-.

Szerencsére minden rendben volt és két hét múlvára kaptam időpontot.

Haza felé Mirandát is felhívtam,jó sokáig elbeszélgettünk.Már otthon voltunk mikor mi még mindig beszélgettünk.Norahval minden rendben volt és boldogan újságolta,hogy a karácsonyt már biztosan itt fogják ünnepelni Svájcban.

-Úgy néz ki mi is költözni fogunk.

-Igen?És hova?Jó lenne közel lenni egymáshoz.

-Igen,az tényleg jó lenne.Hát Sebastian hozta fel az ötletet,de még nem néztünk helyet.Valami nyugodt kis várost szeretnénk,Seb pedig közel egy tóhoz-kuncogtam.

-Ó,hát mi Walchwilre tettük le a voksunkat.Kisváros,közel van a tóhoz és nagyon szép.Gabriel már volt is ott körül nézni.Teljesen bele szeretett a tájba.

-Na,majd szólok Sebastiannak.

-Rendben van.Viszont mennem kell,Norah felébredt.Puszilunk Titeket.Szia.

-Mi is.Szia-majd bontottam a vonalat.

-Seb-sétáltam be a konyhába.-Mit csinálsz?-kuncogtam,az összes lábos elől volt és minden szekrény ajtó nyitva volt.

-Keresem azt a piros lábost,tudod.Közepes nagyságú,abban szoktam főzni a tésztát,de most sehol sincs-motyogta.

-Legközelebb nyisd ki a szemed is-nyúltam a lábosért.-Jó,hogy nem bökte ki a szemed-kuncogtam.

-Jó,azt hittem jobban eldugtad.-pimaszkodott.

-Hát persze-nevettem fel.-Mit is csinálsz?-cukkoltam.

-Haha-dugta ki a nyelvét.-Spagetti jó lesz?

-Ühüm-bólogattam.-Addig beteszek egy mosást.Ha füst szag jön rohanok-nevettem fel.

-Meg kell,hogy neveljelek este!-kiabált utánam.

-Alig várom-kuncogtam.

Nevetve dobáltam be a ruhákat a mosógépbe,majd az emeletre siettem.Lecseréltem az ágyneműket és a folyósokat is felsöpörtem.Mire kész lettem már ínycsiklandó illatok terjengtek a házban.

Megterítettem és együtt elfogyasztottuk a kései ebédet.

Késő délután Tommi is átugrott,hogy boldogítsa Sebastiant.Negyed órával később megint csnegettek.El sem tudtam képzelni,hogy ki lehet az.Mirandáék Londonban,Tommi itt van,a szüleim Magyarországon és Sebastian családja is otthon van.

Komolyan már a postásra is gondoltam.....csak pont nem Blancára.

Nevetve ugrottam a nyakába.

-Úgy hiányoztál-öleltem meg.

-Te is nekem!Hogy vagytok?Úristen tényleg Sebastian?Ugye nem akadt ki nagyon?

-Jól vagyunk-simítottam végig a pocakomon.-Nem,szerencsére nem-ráztam meg a fejem.Megértette,hogy ez a legjobb megoldás és Brittával is jól kijönnek.

-Na,akkor minden rendben van-mosolygott.-Mikor voltál orvosnál?-csillantak fel a szemei.

-Úgy három órája-nevettem.-A repülőn rosszul voltam és Seb elrángatott,de minden rendben.Jövő héten megint mehetek.

-Elkísérhetlek?-mosolygott.

-Persze!Itt leszel?

-Ühüm,egész héten és megyek veletek Monzába-nevetett.-Tudod,ide költöztem-mosolygott.

-Igaz.Kiment a fejemből,végre letelepedtél és Tommival nagy mázlid van-kacsintottam rá.

-Tudom-mosolygott.-De te sem panaszkodhatsz Sebre!

-Ez igaz-somolyogtam.

Annyira jó kedvem volt.A babával minden rendben van,Sebastian is megértette a váltásomat és az,hogy Mirandáék is a közelünkben lesznek pár hónap múlva boldoggá tett.Na és persze Blanca életében is kezdtek helyre állni a dolgok,Tommival tényleg egy komoly kapcsolatba léphet,amire nagy szüksége van.

Blannal jól elcsacsogtunk és meggyőztük Tommit,hogy maradjanak estére,így megnéztük a Taxi első részét.

A végén az lett belőle,hogy a második és harmadik része is elő került,már késő este volt mikor Blan kezdte el noszogatni a finnt.

Mosolyogva köszöntünk el tőlük,Tommi félig már álomban volt,Blan meg csak morgott miatta.Aranyosak voltak együtt!

-Most jut eszembe-néztem Sebastianra.

Valamilyen jegesmedvés filmet nézett.

-Hm?-még csak rám se emelte a szemét....na szép!

-Beszéltem Mirandával-mellé feküdtem,hogy végre rám figyeljen.-Azt mondta,hogy Ők Walchwilbe költöznek.Nyugodt kisváros és közel van hozzá a tó.Gabriel teljesen beleszeretett a tájba.

-Hallottam róla-motyogta.-Jövő héten elmenjünk a környékre?-mosolygott rám.

-ühüm,szeretnék igen-pislogtam rá.

-Akkor elmegyünk-mosolygott.-Mintha valami olyasmi rémlene,hogy délután pimasz voltál-gördült rám.

-Nem tudom miről beszélsz-csóváltam a fejem mosolyogva.

-Ó,most meg tudod-csapott le ajkaimra.

…...

Szerdán délután már célba vettük Monzát.Blancával és Tommival a zug-i repülőtéren vártuk a Red Bull gépét.

Christian vidáman köszöntött minket,meg sem lepődtem,hogy a gép hátuljában megpillantottam Brittát.

-Mindjárt jövök-nyomtam egy puszit Seb szájára,intettem Blancának is,majd leültem Britta mellé.

-Szia-köszöntöttem mosolyogva.-Hogy vagy?

-Szia-pislogott rám és kivette a füléből a fülest.-Jól,köszönöm.Te?Hogy bírod a terhességet?

-A reggeli rosszulléteket nem számítva nagyon is jól.

-Teljesen ki avgy virulva-mosolygott.

-Köszönöm,jól is érzem most magam.Miért nem ülsz oda mellénk?Ne gubbassz itt egyedül-próbáltam közénk csalni.

-Á,nem.Én szeretnék zavarni...-rázta a fejét.

-Jaj,ugye ezt most nem gondolod komolyan?Gyere már!-húztam meg a kezénél fogva.-Két hónap múlva már nem jövök veletek-nevettem fel.-Nem esz meg senki sem!

Tommi már futólag ismerte Brittát,majd Blancának is bemutattam.Hamar feloldódott és Blancával egész jól elbeszélgetett illetve Sebastiannal is.

Christian is csatlakozott hozzánk,de nem sokkal később már leszálltunk.

-Hogy érzed magad?-kérdezte meg Christian,már Monzában voltunk a reptéren.

-Jól,köszönöm-mosolyogtam.

-Bírni fogod ezt a hetet?

-Persze!Britta szerződése még hova szól?

-Már elintéztük,nem volt könnyű mivel év végéig a Torro Rossohoz tartozna.Neked is alá kéne írnod a papírokat a héten.

-Rendben,majd holnap bemegyek hozzád.-bólintott.

-És Jázmin..-nézett rám.-Most már Britta is melletted van,nem kell egyedül végig csinálnod.Sőt!Szeretném,ha mostantól lazítanál.

-Értettem-mosolyodtam el.

Százhuszonegyedik fejezet

Sziasztok!:)

Nos újra itt vagyok.Megint futok...:|

Már csak a jövő hét első két napját kell túl élnem és utána lezárul a témazáró időszak.

Hálaisten az eddig megírtak jól sikerültek! :) 

 Nos,mint látjátok megújult az oldal egy kicsit! :-) 

Nekem nagyon tetszik és a fejlécet köszönöm Dórinak!Eszméletlen jó lett és imádom *o*

Remélem Nektek is tetszik az új külső ;)

A fejezettel kapcsolatban pedig 2,5 oldalas lett.Rövidebb,mint a megszokott,de remélem elnézitek nekem,hogy fizika és töri tanulás után már nem volt túl sok erőm.:$

A chateléssel kapcsolatban pedig nem kaptam semmilyen visszajelzést?!

Akkor MSN-en senki nem akar velem beszélgetni?Rendben.

Aki viszont skype-re szavazott kérem írjon legalább a chatben,hogy jó e azaz időpont amit leírtam.

Ha nem kapok szerdáig semmilyen visszajelzést facebook-on,vagy itt esetleg az e-mailemen,akkor NEM LESZ beszélgetős délután!

Na jó ez most úgy jött le,mintha diktátor lennék.xD

Remélem megértitek!

Én azért reménykedek benne,hogy ha csak 1 ember is,de érdeklődik eziránt és tudunk beszélgetni.Tényleg nagyon szívesen megismernélek Titeket! :-)

Viszont jó kis regényt írtam..

Elnézést,ezért is :$

A részhez visszatérve..amilyen rövid annyira esemény dús.Jó egy hetet ugrottunk.

Na,de most már lelövöm magam :D

Puszi

 121.fejezet

Mire igazán feleszméltem már a csapat gépén ültünk.Nem volt hosszú az út -mindössze másfél órás- de ezt is végig aludtam.A napokban csak 6 órákat aludtam,ami megviselt és éreztem,hogy egyre fáradtabb vagyok.

Az angliai idő nem hazudtolta meg magát,szakadt az eső,mikor landoltunk.

Szerencsére a gyár tetején szálltunk le,így hamar fedett részhez értünk.

Seb lemaradt Tommival és amennyire hallottam valami miatt morgott.

Christian ért utol.

-Egy órakor gyűlés-nézett rám,majd tovább haladt.

Van fél óránk..

Ideges voltam és próbáltam Sebastiant kerülni,képtelen voltam a szemébe nézni.

De most muszáj volt.

-Egykor lesz a gyűlés,gondolom a nagy teremben-néztem a két fiúra.

-Senki nem mond semmit-morgott Seb.-Ki akarnak rúgni vagy mi a fene?!

-Fél óra múlva meg tudod-intette csendre Tommi.-Nem kéne átöltöznöd?-nézett rám.

Igaz,hogy hamar beértem az épületbe,de a farmerom így is csurom víz volt.

-De-bólintottam.

A bőröndjeink is nem sokkal később bekerültek az épületbe,így át tudtam öltözni a megbeszélés....fenéket megbeszélés lesz ez már...

Lecseréltem a farmerom és egy világos meleg pulcsit vettem fel.A hajam kicsit rendeztem és már indulhattam is a nagy terembe.

Kicsit késtem,de Sebastian még nem volt itt.

-Nem is a pontosságos miatt kaptad meg az állást-köszöntött Helmut.

-Helmut-mögöttem jött Sebastian és hangja egyáltalán nem volt nyugodt.

-Kérlek üljetek le!-szólalt meg Christian.

Pár másodperc múlva Dietrich is beért a terembe.

Az asztalnál senki más nem ült,a többiek valószínűleg csak ezután tudják meg.

-Miről lenne szó?-sürgetett meg minket Sebastian.

Szemben ültem vele és félve néztem rá,Christian rám majd Dietrichre nézett,aki bólintott.

-Nem akarok hosszú beszédet mondani,így inkább a lényegre török.A vezetőség úgy döntött,hogy Jázmint,mint sajtósodat lecseréljük.

-Hogy mi?-markolt bele az asztalba.

-Seb-suttogtam.-Ülj le!

Mérgesen nézett ránk,de úgy tett,ahogy kértem.

-Megértem a dühödet,de értsd meg kérlek.-láttam Christianon,hogy kellemetlenül érzi magát.

Bezzeg Helmut most csendben van..

-Nézd Seb.Így lesz a legjobb.Nézd úgy,hogy én mondtam fel.A baba miatt már amúgy sem vállalhattam volna ezt a rengeteget munkát.

-Igen,de nem értem.Miért?

-Mert a közös munkátok,ha most nem is később még bajt hozhatott volna..ránk,rátok-motyogta Helmut.

-Ez hülyeség!-emelte fel a hangját Sebastian.

-Ne kiabálj!-néztem rá.-Ez miatt ne neheztelj senkire.Felesleges lenne-muszáj volt lépnem,így átültem mellé.

-És most ezután hogy lesz?-nézett a három férfira.

-Megtaláltuk Jázmin utódját.Britta Roeske.

-Nagyon kedves lány.

-Ismered?-nézett rám kikerekedett szemekkel Seb.

-Igen,többször is találkoztam vele.

-Remek-morogta,kezemet az övére csúsztattam.

-Pár futamra még én is elmegyek,hogy segítsek Brittának,de ezentúl Ő veszi át a helyem-válaszoltam kérdésére.

-És Britta?Mikor találkozhatok vele?-motyogta,láttam rajta,hogy már nem mérges..

-Akár most is-indult az ajtó felé Chris,pár perc múlva megjelent a szőke lány.

Izgult..

-Jó napot!Ne haragudjon ezért a helyzetért.Higgye el,hogy nem így akartam feljebb kerülni-motyogta.

-Ha kérhetem tegeződjünk-halvány mosoly bujkált Seb szája szélén..-Sebastian Vettel.

-Rendben.Britta Roeske-végre Britta is mosolygott.

Azt hiszem kimondhatom,hogy nagyobb volt az izgalom...Seb barátságos volt Brittával.

Nyugodtan hagytam őket magukra,hogy tudjanak ismerkedni.

Bevallom legbelül kicsit féltékeny voltam,de bíztam Brittában és Sebastianban is,hiszen kisbabát várok.

Míg Ők beszélgettek én meglátogattom a büfét.Rettentő éhes voltam!

Hétfő este Sebastian még beült a szimulátorba,így csak kedden mentünk haza Svájcba.

Üres hűtő,koszos lakás..imádtam,ha ez vár.

-Azért örülök,hogy a helyedre találtak egy Brittát.-mosolyodott el Seb.

-Féltékenynek kell lennem?-vontam fel a szemöldököm.

-Dehogyis!-nevetett fel.-Imádlak titeket-somolygott és csókot lopott.

-Reméltem is-mosolyodtam el.-Nem szeretnél elugrani a boltba pár dologért?-pislogtam rá.

-Írsz egy listát?

-Ühüm-bólogattam és körbe jártam a konyhát,hogy mi is kellene.

Míg én összeírtam az egész hosszú listát Sebastian lezuhanyzott és átöltözött.

-Ez lenne az-adtam a kezébe a papírt.-Ugye nem keverted össze a szennyest a tiszta ruhákkal?

-Azt hiszem..de-húzta be a nyakát.

-Két gyereket kell,hogy neveljek-forgattam meg a szemem.-Siess haza,jó?-nyomtam puszit az arcára.

-Repülök-nevetett.-Egyik lábam itt a másik már a boltban-bohóckodott.

Betettem egy mosást és nekiláttam a takarításnak.

Először is kiszellőztettem,imádtam a svájci friss levegőt.

Háromnegyed óra alatt Sebastian is visszaért,így elkezdhettem a vacsorát főzni.

A napok hihetetlen gyorsan repültek el mellettünk.Sebastiannal úgy döntöttünk,hogy ideje lenne Magyarországra is elutaznunk,így csütörtök már a szüleimnél is voltunk.

Otthon sem állt meg az élet miután eljöttünk.

A bátyám megkérte Brit kezét,aki természetesen igent mondott és már a külön lakásukban éltek,Veszprémben.

Anyu teljesen odáig volt,hogy Sebastian az én kezemet is megkérte és a bátyám is beadta a derekát.

Szombaton Mencshelyre is elmentünk,a nagyszüleimhez.Együtt sétáltunk el Sebastiannal a kis tó mellett.

-Olyan,mintha tegnap kérted volna meg a kezem-forgattam az ujjaim között a gyűrűm,ami a nyakláncomon lógott.

-Szeretném,ha viselnéd-nézett rám komolyan.

-De hiszen most is...

-Nem úgy,szeretném,ha az ujjadon viselnéd-mosolyodott el.

-Biztos?Tudod,hogy még elkísérlek pár futamra és..

-Héj-tette ujját a számra.-Előbb-utóbb meg kell tudniuk,jobb ha elmondunk egyszerre mindent.A váltás hamar ki fog derülni és kíváncsiak lesznek az okokra-vonta meg a vállát.-És különben is itt a helye.

Engedtem,hogy újra az ujjamra húzza a gyönyörű gyűrűt.Hevesen csókolt meg.

Anyáékkal még tegnap este közöltem,hogy mi a helyzet a munkámmal.Láttam rajtuk,hogy mérgesek,de amint elmondtuk az érveinket megértették.

-El sem hiszem,hogy most már te is Anya leszel-Anyuval csak ketten voltunk a nappaliban.

-Még én sem-nevettem fel.-Annyi kétségem van az anyasággal kapcsolatban.Félek a sajtó miatt is,nem szeretném,ha kamerák előtt nőne fel a pici.De Sebastian mellett én is ismert lettem és igaz,hogy Svájc nyugodt és csendes hely,de nem szeretnék nagy felhajtást.

-Azt nem kerülheted el,hogy ne fényképezzenek le.Valószínűleg a nagy pocakodat is ki fogják szúrni és rá fognak szállni a témára,de ha Te nem szeretnéd,hogy a nyilvánosság előtt nőjön fel,akkor ez sikerülni is fog-mosolygott rám Anya.-Teljes mértékben nem kerülheted el őket.

-Ez tudom is,de..

-Sebastian sem szeretné gondolom ezt-megráztam a fejem.-Na ugye!Ketten pedig meg tudjátok oldani,ide pedig nyugodtan jöhetsz a picivel,ha Ő úton van.

-Köszönöm-mosolyogtam.

-Ezt nem is kell köszönnöd,ez csak természetes-simogatta meg a hátam.

Chatelés!

Sziasztok!

Újra :D A képek után most a szavazásról lenne szó.A többség a skype-ra szavazott,ami most jelenleg nekem is egyszerűbb ugyanis az MSN nincs rajta a gépemen és az e-mail címem/jelszavam sem tudom.xD 

De mivel 5-en szavaztak arra,hogy inkább msn-en beszélgessünk,mert nincs skype-ja így velük sem akarok kiszúrni.

DE!

Akik öten szavaztak,hogy MSN-en dumáljunk inkább kérem ide írjon egy kommentet,hogy tényleg komolyan gondolja,mert feleslegesen nem fogok az ebuddy-val szenvedni!

Ha egy komment sem érkezik,hogy komolyan gondolnátok velem ezt a beszélgetést az MSN-en,akkor nem fogok azzal szenvedni és csak skype-on leszek majd elérhető.

Elnézést,ha kicsit zagyva lett...remélem azért érhető! :$

Akik pedig (9-en) a skype-ra szavaztak már most nyugodtan felvehetnek! :-)

Nem harapok :D Szívesen beszélgetek bárkivel,közös témánk biztos,hogy lenne ;)

Skype nevem: Jusztina Holics

Valójában fingom nincs,de vagy így vagy pedig a Holics Jusztina néven megtaláltok :$

A csoportos chatelés idejét pedig megint Ti szavazhatjátok meg.

Vagy jövő hét péntek vagy szombat.

Mondjuk olyan 5 óra?:) 

Aztán ameddig van téma,addig dumálunk :) Persze előtte is rám írhattok,ha fent vagyok :D Igyekszem 4-re hazatolni a seggem :P

Nos,akkor újra!

Aki az MSN-re szavazott írjon kommentet!

Ha a többségnek nem lenne jó ez a 2 dátum kérem írjon nekem és egyeztetünk egy másik napot! ;)

Holnap még jelentkezem!

Puszi :*

Jerez teszt!

Sziasztok! :)

Nem,ez még nem a friss rész.Azt valószínűleg vasárnap fogjátok kapni :$

Említettem,hogy milyen húzós napom volt és ez még jövő hét hétfőn és kedden is így lesz :|

Vers,fizika,kémia dolgozat,töri dolgozat,gazdasági dolgozat,biosz dolgozat és akkor még németre is meg kell tanulni egy szituációt! :S

Mondtam,hogy utálom az iskolát?!

Na,de nem panaszkodok.Tegnap felraktam a friss részt a novellához,ma igyekszem megírni ide is az új részt és vasárnap fel fog kerülni.

De amiért most írok Nektek!Gondoltam dobok fel pár képet a Jerez-i tesztnapokról.Sebastian megint hozta a formáját :P

Ha esetleg valaki szeretne több képet nyugodtan írjon nekem itt vagy az e-mail címemre és küldök annyi képet,amennyit szeretne :D

E-mail címem: gosebastianvettel@gmail.com 

Találó.:D

Igaz,hogy az az első-két nap Mark tesztelt,de úgy illik,hogy róla is rakok fel pár képet :)

~Test 1 Jerez

~Test 2 Jerez

~Test 3 Jerez

~Test 4 Jerez