Százhuszonkettedik fejezet

 

 

 122.fejezet

Vasárnap már haza utaztunk.Jó volt végre látni a családomat,de sajnos nem maradhattunk tovább.Várt ránk a közös lakásunk és hiába furcsa és még emésztgetnem kell,de Sebastiannal mi is egy család leszünk,illetve már vagyunk.

A repülő út nem úgy sikerült,ahogy én szerettem volna.Rám tört a hányinger ls jó sokszor rohantam ki a wc-re.

Sebastian aggódó szemekkel vizslatott,mikor visszaültem mellé.

-Mondjad-sóhajtottam fel,láttam rajta,hogy valami nagyon is böki a csőrét.

-Nem tetszik ez nekem-bukott ki belőle.-Már harmadszorra rohantál ki és még csak fél úton vagyunk!Menjünk el az orvoshoz,ha hazaértünk-nézet rám könyörgő szemekkel.

-HA ez téged megnyugtat,akkor menjünk el-sóhajtottam fel.

Őszintén szólva túl sok értelmét nem láttam,még csak a 7. hétben jártam és a nőgyógyász sem tudhat túl sokat.A hüvelyi ultrahangtól pedig kirázott a hideg,pedig jó pár vizsgálatot még túl kell élnem.

Tizenegy óra után szállt le a gépünk Zugban.Míg Sebastian összeszedte a csomagjainkat én felhívtam az orvosomat.

Szerencsénk volt,mert fél egyre mehettünk hozzá.

A telefonomat tettem el,mikor kiszúrtam egy fotóst.Remek!

Sietősen kerestem meg Sebastian,hogy minél előbb lelépjünk innen.Meg sem lepődtem,hogy a fehér Infiniti a reptér parkolójában állt.Valószínűleg Tomminak köszönhetjük.

Még hazaugrottunk Baarba,lepakoltunk.

Mindketten átöltöztünk és a hűtőbe is benéztem,hogy miket kell beszereznünk a boltban.

-Arra gondoltam-kis szünetet tartott,ez pedig bőven elég volt nekem.

-Igen?!

-Elköltözhetnénk esetleg...könnyen megszerzik a címem és nem szeretném,ha a rajongók sátrat vernének a ház előtt,mikor állapotos vagy.És..

-Hé!-tettem a kezemet a combjára.-Ha költözni szeretnél rendben van.Megértem.

-Biztos?Ha te nem szeretnél azt is megértem,vannak már jó biztonsági rendszerek.

-Nem.Igazad van,költözzünk!-mosolyodtam el.

-Örülök,hogy te is így gondolod-kulcsolta össze kezünket.

-És néztél már másik helyet?

-Nem-rázta meg a fejét-De mindenképp ilyen nyugodt kis várost szeretnék.Jó lenn megint egy tó közelébe költözni-mosolyodott el.

-Majd nézünk közösen-mosolyogtam.

Az orvoshoz hamar odaértünk,nagyon kedves volt.Sebastiant megnyugtatta,de azért csinált egy ultrahangot -nem volt kellemes-.

Szerencsére minden rendben volt és két hét múlvára kaptam időpontot.

Haza felé Mirandát is felhívtam,jó sokáig elbeszélgettünk.Már otthon voltunk mikor mi még mindig beszélgettünk.Norahval minden rendben volt és boldogan újságolta,hogy a karácsonyt már biztosan itt fogják ünnepelni Svájcban.

-Úgy néz ki mi is költözni fogunk.

-Igen?És hova?Jó lenne közel lenni egymáshoz.

-Igen,az tényleg jó lenne.Hát Sebastian hozta fel az ötletet,de még nem néztünk helyet.Valami nyugodt kis várost szeretnénk,Seb pedig közel egy tóhoz-kuncogtam.

-Ó,hát mi Walchwilre tettük le a voksunkat.Kisváros,közel van a tóhoz és nagyon szép.Gabriel már volt is ott körül nézni.Teljesen bele szeretett a tájba.

-Na,majd szólok Sebastiannak.

-Rendben van.Viszont mennem kell,Norah felébredt.Puszilunk Titeket.Szia.

-Mi is.Szia-majd bontottam a vonalat.

-Seb-sétáltam be a konyhába.-Mit csinálsz?-kuncogtam,az összes lábos elől volt és minden szekrény ajtó nyitva volt.

-Keresem azt a piros lábost,tudod.Közepes nagyságú,abban szoktam főzni a tésztát,de most sehol sincs-motyogta.

-Legközelebb nyisd ki a szemed is-nyúltam a lábosért.-Jó,hogy nem bökte ki a szemed-kuncogtam.

-Jó,azt hittem jobban eldugtad.-pimaszkodott.

-Hát persze-nevettem fel.-Mit is csinálsz?-cukkoltam.

-Haha-dugta ki a nyelvét.-Spagetti jó lesz?

-Ühüm-bólogattam.-Addig beteszek egy mosást.Ha füst szag jön rohanok-nevettem fel.

-Meg kell,hogy neveljelek este!-kiabált utánam.

-Alig várom-kuncogtam.

Nevetve dobáltam be a ruhákat a mosógépbe,majd az emeletre siettem.Lecseréltem az ágyneműket és a folyósokat is felsöpörtem.Mire kész lettem már ínycsiklandó illatok terjengtek a házban.

Megterítettem és együtt elfogyasztottuk a kései ebédet.

Késő délután Tommi is átugrott,hogy boldogítsa Sebastiant.Negyed órával később megint csnegettek.El sem tudtam képzelni,hogy ki lehet az.Mirandáék Londonban,Tommi itt van,a szüleim Magyarországon és Sebastian családja is otthon van.

Komolyan már a postásra is gondoltam.....csak pont nem Blancára.

Nevetve ugrottam a nyakába.

-Úgy hiányoztál-öleltem meg.

-Te is nekem!Hogy vagytok?Úristen tényleg Sebastian?Ugye nem akadt ki nagyon?

-Jól vagyunk-simítottam végig a pocakomon.-Nem,szerencsére nem-ráztam meg a fejem.Megértette,hogy ez a legjobb megoldás és Brittával is jól kijönnek.

-Na,akkor minden rendben van-mosolygott.-Mikor voltál orvosnál?-csillantak fel a szemei.

-Úgy három órája-nevettem.-A repülőn rosszul voltam és Seb elrángatott,de minden rendben.Jövő héten megint mehetek.

-Elkísérhetlek?-mosolygott.

-Persze!Itt leszel?

-Ühüm,egész héten és megyek veletek Monzába-nevetett.-Tudod,ide költöztem-mosolygott.

-Igaz.Kiment a fejemből,végre letelepedtél és Tommival nagy mázlid van-kacsintottam rá.

-Tudom-mosolygott.-De te sem panaszkodhatsz Sebre!

-Ez igaz-somolyogtam.

Annyira jó kedvem volt.A babával minden rendben van,Sebastian is megértette a váltásomat és az,hogy Mirandáék is a közelünkben lesznek pár hónap múlva boldoggá tett.Na és persze Blanca életében is kezdtek helyre állni a dolgok,Tommival tényleg egy komoly kapcsolatba léphet,amire nagy szüksége van.

Blannal jól elcsacsogtunk és meggyőztük Tommit,hogy maradjanak estére,így megnéztük a Taxi első részét.

A végén az lett belőle,hogy a második és harmadik része is elő került,már késő este volt mikor Blan kezdte el noszogatni a finnt.

Mosolyogva köszöntünk el tőlük,Tommi félig már álomban volt,Blan meg csak morgott miatta.Aranyosak voltak együtt!

-Most jut eszembe-néztem Sebastianra.

Valamilyen jegesmedvés filmet nézett.

-Hm?-még csak rám se emelte a szemét....na szép!

-Beszéltem Mirandával-mellé feküdtem,hogy végre rám figyeljen.-Azt mondta,hogy Ők Walchwilbe költöznek.Nyugodt kisváros és közel van hozzá a tó.Gabriel teljesen beleszeretett a tájba.

-Hallottam róla-motyogta.-Jövő héten elmenjünk a környékre?-mosolygott rám.

-ühüm,szeretnék igen-pislogtam rá.

-Akkor elmegyünk-mosolygott.-Mintha valami olyasmi rémlene,hogy délután pimasz voltál-gördült rám.

-Nem tudom miről beszélsz-csóváltam a fejem mosolyogva.

-Ó,most meg tudod-csapott le ajkaimra.

…...

Szerdán délután már célba vettük Monzát.Blancával és Tommival a zug-i repülőtéren vártuk a Red Bull gépét.

Christian vidáman köszöntött minket,meg sem lepődtem,hogy a gép hátuljában megpillantottam Brittát.

-Mindjárt jövök-nyomtam egy puszit Seb szájára,intettem Blancának is,majd leültem Britta mellé.

-Szia-köszöntöttem mosolyogva.-Hogy vagy?

-Szia-pislogott rám és kivette a füléből a fülest.-Jól,köszönöm.Te?Hogy bírod a terhességet?

-A reggeli rosszulléteket nem számítva nagyon is jól.

-Teljesen ki avgy virulva-mosolygott.

-Köszönöm,jól is érzem most magam.Miért nem ülsz oda mellénk?Ne gubbassz itt egyedül-próbáltam közénk csalni.

-Á,nem.Én szeretnék zavarni...-rázta a fejét.

-Jaj,ugye ezt most nem gondolod komolyan?Gyere már!-húztam meg a kezénél fogva.-Két hónap múlva már nem jövök veletek-nevettem fel.-Nem esz meg senki sem!

Tommi már futólag ismerte Brittát,majd Blancának is bemutattam.Hamar feloldódott és Blancával egész jól elbeszélgetett illetve Sebastiannal is.

Christian is csatlakozott hozzánk,de nem sokkal később már leszálltunk.

-Hogy érzed magad?-kérdezte meg Christian,már Monzában voltunk a reptéren.

-Jól,köszönöm-mosolyogtam.

-Bírni fogod ezt a hetet?

-Persze!Britta szerződése még hova szól?

-Már elintéztük,nem volt könnyű mivel év végéig a Torro Rossohoz tartozna.Neked is alá kéne írnod a papírokat a héten.

-Rendben,majd holnap bemegyek hozzád.-bólintott.

-És Jázmin..-nézett rám.-Most már Britta is melletted van,nem kell egyedül végig csinálnod.Sőt!Szeretném,ha mostantól lazítanál.

-Értettem-mosolyodtam el.