Száztizenkilencedik fejezet

 Sziasztok! :)

Nos,hát itt a friss fejezet!

Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam a hét közepén is hozni részt,de nem könnyű összeegyeztetni a sulit és most itt van előttem,hogy a fizikát és a földrajzot ki kell javítanom.

Na,de nem panaszkodni jöttem ide :D

Szóval friss...jó olvasást! ;)

Puszi   

 

119.fejezet

A második szabadedzés kezdete előtt már olyan volt az idő,hogy sokan azt mondogatták itt nem lesz sok minden.Unottan üldögéltem a tárolón,Sebastian az autóban ült,de negyed órás ücsörgés után kiszállt.

-Úgy néz ki ma nem megyünk ki-fintorgott.

-Örülök neki,hogy nem kell kimenned ilyen időbe-böktem kifelé.

Teljes káosz volt a pályán,de a kis csapatok versenyzői kimentek,így nyerte meg a második szabadedzést Pic.

Még az edzés vége előtt közös döntés alapján Sebastiant elzavartuk öltözni,hogy hamar túl legyünk az interjúkon.

Remek volt szakadó esőben álldogálni és hiába volt nagy a csapat esernyő kettőnket nem takarta be,így a bal oldalam csurom víz volt.

-Szólhattál volna-nézett rám Seb,már az öltözőjében voltunk és próbáltam lecibálni magamról a dzsekit,ami elázott.

-Mégis minek?-nevettem fel.-Ez csak egy kis eső..

-Aha-fintorgott.-És ettől a kis esőtől beteg is lehetsz-morogta.

-Seb-kopogtak,majd Rocky dugta be a fejét.-Jönnöd kéne.-nézett komoran Sebre.

-Menj,én megvárlak itt-löktem finoman az ajtó felé.

Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt,majd ledőltem a kanapéra.

A vége az lett,hogy Sebastian ébresztett fel hét óra előtt.Elég zavartan éreztem magam,de még mindig álmos és fáradt voltam.Úgy botorkáltam el a parkolóig.

Hála isten már alig voltak a pályán,újságírókkal pedig egyáltalán nem találkoztunk,így nem kellett kérdések százára válaszolnunk.

-Nagyon fáradt vagyok-nyöszörögtem és szinte bedőltem a puha ágyba.

-Egyél valamit Jázmin,gyorsan rendelek-lépett a telefonhoz.

Nagy erőfeszítésbe került,hogy ne aludjak be,de amint degeszre tömtem magam és lezuhanyoztam újra az ágyba dőltem.

Általában a zuhany fel szokott kicsit ébreszteni,de ez most egyáltalán nem használt,két perc alatt sikerült elaludnom.

Szombat már reggel hatkor fent voltam.Rettentő hányingerem volt,azt hittem,hogy ki sem tudok már jönni a WC-ből.

-Jázmin-dörömbölt az ajtón Sebastiant.

-Egy pillanat-kiöblítettem a szám.

-Jól vagy?Olyan sápadt vagy Kicsim-ölelt át.

-Reggeli rosszullét-motyogtam.-És fáradt vagyok-nyomtam el egy ásítást.

-Beszéljek Christiannal?-nézett rám.

-Nem,dehogyis!-ráztam a fejem.-Azért jöttem ide,hogy dolgozzak.Ki fogom bírni-a szekrény elé léptem.

Elég volt csak kicsit csendben maradnunk,lehetett hallani,ahogy az eső az ablakon kopog.Elhúztam a szám és valami meleg ruhát kerestem és persze vízállót.

Farmernadrág,világos felső,esőkabát és színes sál.A hajam felkötöttem egy kontyba és a sálamhoz passzoló balerina cipőmbe bújtam bele.

-Biztos,hogy ki akarsz jönni,így a pályára?-aggodalmaskodott Sebastian.

-Persze!Seb ezek csak reggel vannak,már sokkal jobban vagyok-próbáltam megnyugtatni.

-Oké,de ha rosszul vagy rögtön szólj!-mérgesen néztem rá.

-Hiába nézel így most nem érdekel!-motyogta.

Míg Sebastian összeszedte Tommit,addig elmentem kávét venni és péksütit az útra.

Mintha most csillapodott volna az eső,de nagyon úgy tűnt,hogy elszóltam magam.Tíz perc autókázás után már nagyon esett.Imádom Belgiumot...

-Ma sem leszek sokat a pályán-morogta Seb.

Kilencre kiértünk a pályára!Sebastiannal bementem a motorhome-ba,de onnan elváltak útjaink.

Elég furcsán néztem mikor Christian irodájából Mark,Isabel és Helmut lépett ki.

-Jó reggelt-néztem a hármasra,ketten köszöntek,de Helmut csak morgott valamit...

Egyszer komolyan beverem a képét!

-Christian?!-léptem be a nyitott ajtón.

-Á,Jó reggelt Jázmin!-köszöntött mosolyogva.-Hogy vagy?Mi járatban?

-Jól vagyok köszönöm-mosolyodtam el.-Csak meg akartam kérdezni,hogy lenne e még papír munkám,mert ha nem,akkor átmennék Brittához.

-Menj csak nyugodtan.Jázmin én tényleg nagyon sajnálom,hogy ez így alakult-motyogta.

-Semmi baj Christian.Állapotos vagyok,így vagy úgy elmentem volna a csapattól.-bólintott.

-De azért számíthatunk később rád?

-Nem tudom-ráztam meg a fejem.-Az utazó csapatban biztos nem,Milton Keynesbe meg nem szívesen mennék át.Bonyolult ez az egész,de azt hiszem Christian,hogy ennyi volt-most mondtam ki először hangosan,fájt..

Egész életemben ezt akartam,ezért tanultam!Az álom munka tartott fél évig.De emlékeztettem magam,hogy nem lehetek szomorú.Két elvesztett baba után most végre Anyuka lehetek!

-Megértem.Elértetek oda,hogy családot szeretnétek alapítani-mosolyodott el.-De azért szívesen látunk majd a versenyeken-felnevettünk.-Majd titokban becsempészünk és akkor jöhetsz a kicsivel.

-Rendben.Szavadon foglak-nevettem fel.

Elköszöntem tőle és szinte átsomfordáltam a Torro Rossohoz,mint egy rossz üldözési film.Folyamatosan a hátam mögé nézegettem,hogy nincs-e fotós,újságíró vagy esetleg csapattag a hátam mögött.

Megkönnyebbülve léptem be a kicsi bikák motorhomejába.Az utat megjegyeztem,így rögtön Britta irodája felé sétáltam.

-Jázmin?-hallottam meg egy ismerős hangot.

-Igen?Jaime?-mosolyodtam el.-Szia-öleltem át.

-Hát te?Kémkedsz?-felnevettünk.

-Igen,lebuktam.Brittához jöttem.

-Biztos az irodájában van-mosolygott.

-Oké,köszi.Öhm..Jaime-szóltam utána.

-Igen?

-Később beszélhetek veled?-bólintott.-Annáról...-rögtön kiment a szín az arcából.

Szóval van miről beszélnünk...

-Ok..okéé-motyogta.-Egy fél óra múlva a büfében?-bólintottam.

Balra fordulni,maj a második ajtó.Halkan kopogtam be,de szinte rögtön kinyílt az ajtó.

-Szia Jázmin-köszöntött mosolyogva Britta.

Amit lehetett átbeszéltünk Brittával és Monzában alá is fogja írni a szerződését illetve a verseny után Milton Keynesbe utazunk és Sebastian is mindent megtud!

Valahol legbelül hiányozni fog ez az egész,az utazgatás a rohanás,de sok volt.Nem tudtam pontosan,hogy mire is vállalkozok és jót fog tenni majd az otthon ücsörgés és a gyerek nevelés.Bármennyire is szeretem ezt az egészet és dolgozni szeretnék rá kell jönnöm,hogy a kettő együtt nem mehet.

Jaimevel sajnos nem tudtunk beszélni,mert az egy óra múlva kezdődő szabadedzésre kellett készülnie,így én is visszamentem a Red Bullhoz.

Nem mondom,hogy feltűnés mentesen sétáltam a paddockban,mert jó pár kép készült rólam,de azt nem kapták le,hogy a Torro Rossotól jöttem ki.

-Jázmin!-egy pillanat és már az arcomban is volt a mikrofon.-Ki lesz Sebastian csapattársa jövőre?Úgy tudjuk,hogy Marknak lejár idén a szerződése.

-Mark a napokban aláírta az egy évre szóló szerződését,2012-ben is ez a felállás lesz a Red Bullnál.

A nő szeme a nyakamra csúszott,szemei kigubbadtak és szinte ledermedt.Gyorsan igazgatni kezdtem a sálam,ha most bukunk le az eljegyzéssel kapcsolatban az nem jó..nagyon nem!

-Az...-makogott,remek!-Önt eljegyezte Sebastian?-első értelmes mondata.

-Nem tudom honnan vette ezt-csóváltam meg a fejem.

-A gyűrű,ami a nyakláncára van fűzve.

-Az a gyűrű nagyon közel áll hozzám-zártam le a témát,végül is nem hazudtam!

Közel áll hozzám,mert Sebastiantól kaptam.Próbáltam lerázni a nőt,de a motorhome-ig kísért..

Lihegve léptem be az épületbe,már az előtérben összefutottam Christiannal és Helmuttal.

-Baj van?-állított meg Christian.

-Egy nő idáig kísért és kiszúrta a jegygyűrűm-háborogtam.-Leráztam,de remélem nem kezd el kombinálni...

-Nyugodj meg,mit mondtál neki?

-Azt,hogy közel áll hozzám a gyűrű és siettem be..

-Oké,ez jó.Nyugodj meg!Sebastian már kereset,az öltözőjében van Tommival.

-Összeszedem a cuccom és átmegyek hozzájuk.

-Lehet nem kéne szabadedzés előtt zavarnod.Nem kell mindig a nyakán lógnod-kotyogott bele Helmut.

-Nyugodjon meg Helmut,az idegeskedés rossz hatással van a szervezetre-vigyorogva léptem el tőlük.

Isabellel együtt mentünk át a boxokba.

11-kor pontosan zöldre váltott a boksz utca lámpája,de senki sem sietett ki.Szinte elmosta az eső az edzést.Seb harminc perccel később ment ki,de 2 perces időket mentek...

Jó napjuk volt a kis csapatoknak,a 40. perc környékén Sebastian az 5. helyen,Mark a 4. helyen állt.

Sebastian az egész edzés alatt kilenc kört ment és az 5. helyen végzett.Mark megnyerte a harmadik szabadedzést!

Már láttam magam előtt a híreket,hogy aláírt egy évre és meg is nyerte a szabadedzést..

Nem siettetem Sebastiant,megbeszéltem vele,hogy majd az időmérő után ad interjút,mert nem fogunk ilyen időben kiállni.Gyorsan átöltözött,majd Tommival együtt mentünk át a büfébe.

Egybe kötöttem a jót a hasznossal és ebéd közben álltam neki a szabadedzések összegzésének.

-Lassan írnod kéne neked is a blogodra-néztem Sebre.-A rajongóid majd engem mészárolnak le,hogy eltűnsz.

-Majd este írok-motyogta.

Nem sok időnk volt együtt,mert az idő repült és Tommi szigorúan betartotta a menetrendet.Még az időmérő előtt sikerült befejeznem a szabadedzések összegzését,de futnom kellett a boxba,hogy időben ott legyek.

Sajnos már nem tudtam odamenni Sebastianhoz,az autóban ült és ilyenkor már nem akartam zavarni,na meg a média ezt úgy felfújná...Az főleg nem hiányozna nekünk.

Most először fordult elő velem,hogy nem tudtam nyugodtan végig nézni az időmérőt.

Még Annát is felhívtam,teljesen odáig volt,hogy Jaime milyen ügyes.

Az utolsó percekben már görcsösen izgultam Sebastianért,meg kell lennie a polenak!

Seb első helyen,de jött még Mark,viszont nem tudta megverni.Kezdtem már örülni mikor Hamilton átvette a vezetést és akkor mutatták Sebastiant!

Megcsinálta!

Kilencedik Pole pozíció!

A fiúkkal együtt ugráltam a boxban,majd a tömeggel együtt sodródtunk.

Csak egy pillanatra rohant oda hozzánk Sebastian.

-Ügyes voltál!-nyomtam puszit a bukójára,a fiúkkal lepacsizott és már ment is.

Mark megszerezte a harmadik helyet,így Isabellel együtt verekedtünk át a tömegen és sajtó épületben vártuk meg a fiúkat.Hátul foglaltunk helyet és egy jó negyed órával meg is érkeztek.

Száztizennyolcadik fejezet

 Sziasztok!

Bocsánat-bocsánat.Csúsztam két órát,amit nagyon sajnálok,de közbe jöttek a dolgok :| Remélem nem haragszotok :$

Nem lett túl hosszú,3 oldal,de a következő résszel igyekszem majd bepótolni! :)

 Köszönöm az előző részhez a pipákat és a hozzászólásokat,nagyon kedvesek vagytok! :)

Na,de nem is húznám az időt..

Jó olvasást,puszi! :-)

118.fejezet

Nem maradtunk sokáig Sebastian szüleinél,hiszen mennünk kellett tovább Belgiumba.Csütörtök korán el is indultunk,mert elég sok dolgunk lesz.Sebastiannak pálya bejárás,interjúk és este még a pilóta focira is hivatalos.

Reggel együtt mentünk ki a pályára,de legközelebb csak az interjúk miatt találkoztunk háromkor!Azt sem tudtam hol áll a fejem,Christian is avgy tízszer hívott be az irodájába a papírjaim miatt,hol ezt írtam el,hol Ő nem tudta hol kell aláírni és egyre idegesebbek lettünk.

Itt volt a nyakamon,hogy jó két hét múlva lejár a szerződésem és a nyakamba sózták az utódom,aki jelenleg a Torro Rossonál dolgozik Buemi mellett.Christian lazán közölte,hogy feltűnés nélkül találkozzak vele és beszélgessek el vele.

AZ interjúk után volt két szabad percünk Sebastiannal,így amit lehetett megbeszéltünk.

-Ne várj meg,mert van még dolgom-motyogtam,reméltem,hogy nem fog nagyon kiakadni.

-Nagyon jó-fintorgott.-ÉS mikor jössz vissza a hotelba?

-Nem tudom-csóváltam a fejem.-De neked sietned kell,mert öt óra van és hétkor kezdődik a foci!-ütögettem meg a karórám.

-Jó.De szeretném,ha a hotelban lennél mire visszaérek.

-Megpróbálom-gyors puszit adtam neki és a lehető leggyorsabban eliszkoltam,hogy ne tudjon kioktatni.

Torro Rosso....remélem,hogy értelmes lány lesz!Átéreztem Miranda helyzetét...nagyon is!

Eléggé megnéztek minket a kis csapatnál,ugyanis Christian is velem tartott,hogy ne tudjanak belém kötni.Lehet be sem engedtek volna,ha egyedül jövök...

Micsoda testvériség lehet a két csapat között...

-Gerhard-biccentett Christian.-Ő is a Torro Rosso csapatfőnökö.Gerhard Ő itt Jázmin.

-Nagyon örülök-ráztam kezet vele,párszor volt alkalmam összefutni vele.

-Gyertek menjünk fel.

-Ó,nem-rázta a fejét Horner.-nekem még dolgom van,csak átkísértem Jázmin.Remélem mindent meg tudtok beszélni-nézett rám.

-Oké-motyogtam így Gerharddal folytattam az utam.

Egy nagyon kicsi irodába vezetett,egy szőke mosolygós lány nyitott ajtót,de amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.

Hűha,jól kezdődik!

-Britta Roeske!-nyújtotta a kezét.

-Jázmin Szalai-biccentettem.

Két perc sem kellett és Gerhard is lelépett.A beszélgetésünk alatt egész hamar feloldódott Britta és nagyon kedves lánynak tűnt valójában.Rengeteg aggálya volt Sebastiannal kapcsolatban,így amit lehetett az leküzdöttük és sokat meséltem róla,de jobb,ha Ő ismeri majd ki.

-Úgy néz ki,hogy nekem Monzában lejár a szerződésem.Nem tudom,hogy lesz utána,mert a csapat nem akarja felfújni,így egy-két futamra még valószínűleg elmegyek,de én már csak dísz leszek,te fogsz Seb mellett dolgozni.

-Értem,ez így biztatóbban hangzik-mosolyodott el.-Mennyi rá az esély,hogy a szezon végéig maradsz?-félve kérdezett rá.

-Semmi!Tudod...állapotos vagyok-kikerekedett szemekkel nézett rám.-Három futamra még el szeretnék menni,de Indiába már biztos nem megyek el.

-Hú-motyogta.-Bele a mély vízbe.

-Az biztos!Főleg,hogy babát várok...Sebastiannal próbáljuk eltitkolni,de ha kiderül szét fognak szedni...az a helyzet,kimondom..Nem irigyellek most Britta.Nem lesz könnyű,de meg tudod csinálni-mosolyogtam rá.

-Remélem-motyogta.-Kicsit tartok tőle,hogy Sebastian ellenséges lesz velem...szóval miattad.Érted?

-Értem.Azt hiszem ettől nem kell félned.

Riadtan néztem az órára,fél kilenc is elmúlt!

-Te jó ég-suttogtam.-Te mivel szoktál visszamenni a hotelba?

-Hát vagy taxival vagy,ha mázlim van Seb visszavisz-utalt Buemire.-Sietned kell?

-Ó,nagyon is.Már késésben vagyok!

Britta összeszedte a cuccait és én is,volt akkora mázlink,hogy a parkolóban még elértük Sébastiant,aki visszavitt minket a hotelba.Mekkora szerencse,hogy egy szállodában van a két csapat!De az már nem lesz mázli,amit Sebtől fogok kapni...

Fél tíz körül járt mikor halkan próbáltam beosonni a hotel szobánkba.

-Felesleges osonnod,fent vagyok!-hallottam meg a hangját.

-Ó,szia Seb-mosolyogva néztem rá,de Ő egyáltalán nem volt vidám.Nagyon nem...hiába mosolyogtam.

-Tudod,hogy hány óra van?-morogta.

-Ö,fél tíz?-újra próbálkoztam a mosolygással.

-Pontosan,már vagy egy órája itt vagyok.Aggódtam érted-sóhajtott fel,testtartása ellazult,így tudtam,hogy már nem dühös.

-Sajnálom,sok dolgom volt-motyogtam.-Tudod,hogy nekem is ez a munkahelyem.Nem ugrálhatok vissza a hotelba,amikor szeretnék.

-Tudom-ölelt át szorosan.-De tekintettel lehetnének rá,hogy babát vársz.

-Bírom a strapát Sebastian.Nem sózhatok mindent Isabelre vagy valaki másra,mert én babát várok.

-Pedig jó lenne-motyogta a nyakamba.

-Persze,te örülnél neki-nevettem fel.

Pénteken korán kimentem a pályára,hogy Christiannal és Helmuttal feltűnés nélkül tudjak beszélni a részleteről.Azzal Ők is egyetértettek,hogy ameddig tudok menni a futamokra,addig menjek.Nem akarták felfújni ezt az egész cserét.Valamiban legalább egyetértettünk.

-Mivel állapotos vagy-nézett rám Helmut,az a gúny a hangjában...le tudtam volna szúrni.-Nem várjuk el tőled,hogy minden futamon kint legyél,de szeretném,ha minimum 3 futamra velünk tartanál.-nézett rám komolyan.

Ó,én is mennyi mindent szeretnék..

-Én is így gondolom.Az a három futam lenne Szingapúr,Japán és Korea.Úgy gondolom,hogy Indiát,Abu-Dhabit és Brazíliát már nem vállalhatod be.Nem tudom,hogy mikor szeretnétek közölni a sajtóval,már ha szeretnétek,hogy állapotos vagy,de...

-Ameddig lehet titokban tartanánk.Ha elég ügyes vagyok a három futamon még nem lesz látható a hasam,utána már úgy sem mutatkoznék.Ez így klappol-Chris bólintott.

-Akkor legyél elég ügyes-fintorgott Helmut.

-Magát senki nem kérdezte-morogtam az orrom alatt...

-Ebbe bele se menjetek-tett rendet Christian.-És a babával minden rendben?

-Igen,az 5. hétben járok és egészséges.

-Mikor fogsz szülni?

-Még pontosan nem tudja megmondani az orvos,de áprilisban.-bólintott.

-Nem sokára ki fog érni Sebastian,de előtte még átjön Britta.

-Értem.

Az irodámban beszélgettünk Brittával,felkuncogtam mikor papírt hozott magával és jegyzetelt.

-Nem sokára átesel majd a bemutatkozáson is-kísértem ki az épületből.

-Ahj,ne is mond.Előre félek tőle-motyogta.

-Nem kell,Sebastian nagyon kedves.Jó helyed lesz itt és bevallom örülök,hogy te kerülsz a helyemre.Benned megbízok.-mosolyodtam el.

-Köszönöm,ez sokat jelent nekem.

Gyorsan elköszöntem tőle,mert neki is volt még dolga illetve nekem is.

Első szabadedzés...

Nem láttam semmit belőle,mert az irodában kellett a papírokat intéznem,amivel tegnap elmaradtam.Először be volt kapcsolva a tévé,de rájöttem,hogy csak hátráltat és közben Isabel is visszaért,akit szintén zavart,ha megy a tévé.

Csak az utolsó öt percben kapcsoltuk be a készüléket,elég zavaró volt a hangos autó zaj.

-Seb a 4. helyen-nézett rám Isabel.-Mark pedig a 16. helyen-fintorgott.-Megyek is,beszélek vele..-indult el.

Összeraktam a papírjaim,kifelé menet bevittem Christian irodájába és megkerestem Sebastiant.

Az öltözőjében vetkőzött már.

-Szia.Ügyes voltál-csókoltam meg.

-Köszönöm-mosolygott.-Jól vagytok?

-Igen,minden rendben velünk.Bár egy kicsit hűvös van-fintorogtam.

-Adjak kabátot?-nézett rám aggódva.

-Jaj,nem kell.Fent van az irodába,de kibírom-mosolyodtam el.

Beszélgetésünk Tommi zavarta meg ugyanis átakarta masszírozni Sebastiant.Nem akartam zavarni,így visszamentem a motorhomeba a kabátomért és megebédeltem.Az utolsó falatokat tüntettem el,mikor Seb-Tommi páros megjelent.

Száztizenhetedik fejezet

 Sziasztok!:)

Úgy volt,hogy ma nem is tudom feltenni ezt a részt.Legyűrt a betegség,egész nap feküdtem és mesét néztem,de 3 liter tea,4 strepsils és 2 rubophen után képes voltam ide ülni a géphez.Elég gyenge a szemem és az ilyen megfázások rámennek a szemeimre,ilyenkor elő a szemüveg,de ez meg idegesít.

 Na,de nem panaszkodom :D

Itt a rész ;)

Jó olvasást,Puszi! :))

117.fejezet

A fiúk edzettek,Blancával meg igazi csajos napot tartottunk.

Kiválasztott egy filmet,addig csináltam limonádét,pattogatott kukoricát és chipset is vittem a nappaliba.

-Doktor szöszi?!-nevettem fel.

-Régen láttuk már.

-Az biztos-bólogattam.

Mikor még Londonban laktam elég sokszor néztünk meg ezt a filmet,a megunhatatlan kategóriába tartozott nálunk ez a film,hiába fújtuk már kívülről ezt az egészet.

Tomi fel is jött a konyhába a film felénél körülbelül.

-Mi a fenét néztek?-dugta be a fejét a nappaliba.-Áh,nem is akarom tudni-legyintett és már ott sem volt.

A film után Blancával együtt készítettük el az ebédet,ez csak természetes volt,hogy a mai napot velünk töltik!

Szigorúan csak Tommi előírását követve főztünk.

Pár óra alatt kész is lett a csirkemell és a rizs,a salátát nem bonyolítottuk túl.

-Finom illatok-robbant be Sebastian a konyhába.

Izzadt volt és a haja mindenfelé állt,pár perccel később Tommi is megjelent.

A fiúk gyorsan lezuhanyoztak,megterítettünk és együtt megebédeltünk -igaz kicsit megkésve,délután kettőkor.-

-És mikor mész el orvoshoz?

-Holnapra kaptam időpontot-izgultam is rendesen.

-Na,az jó!-mosolygott.-És utána,hogy lesz?

-Szerdán Kerpenbe utazunk a Gokart pálya 50 éves lesz,este Seb focizik és a szokásos.

-Tudod,hogy nem erre gondoltam-nézett rám csúnyán.-Valamit titkolsz?!

Felsóhajtottam,de a legjobb lesz,ha Blancának elmondom.

-Monza után már nem érvényes a szerződésem a Red Bullnál,mint Seb sajtófőnöke-kikerekedett szemekkel nézett rám.

Láttam rajta,hogy megszólalni sem bírt.

-De..de hát..miért?!

-Nem mindenkinek tetszik a vezetőségből,hogy Sebastiannal együtt dolgozunk és együtt is vagyunk-vontam meg a vállam.

-Mondjuk...most,hogy jön a baba lehet jobb is így.Ázsiába utazni elég húzós lenne számodra-nézett rám.-De legalább többet leszünk együtt-mosolygott.

-Ah,nem-ráztam meg a fejem.-Amíg lehet dolgozni szeretnék.-nagyon csúnyán nézett rám.

-Gondolom ezt Sebastiannal nem osztottad meg-kotyogott bele.

-Nem,de nem várhatja el tőlem,hogy 9 hónapig itthon meresszem a seggem és semmi pénzt ne keressek!

-Túl makacs vagy.-sóhajtott fel.-De akkor hol dolgoznál?

-Christian számít rám és biztos találunk valami munkát,amit a gyárban csinálhatok.

-Te meg vagy zakanva!Seb le fogja tépni a fejed,ezért az ötletedért.Ő utazik versenyekre te meg Milton Keynesben vagy várandósan?Áh,úgy teszek,mintha ezt nem is hallottam volna!Szólnom kéne Sebnek,hogy milyen hajmeresztő ötleteid vannak,de nem akarlak lebuktatni.Gondolom nem tud róla,hogy felmondtak.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Christian megkért,hogy Monzáig tartsam titokban-húztam a szám.

-Ez mekkora bunkóság!-fakadt ki.-Mondjuk gondoltam,hogy nem tud róla...Biztos állna a bál és,aki nem kedvel titeket egy monoklival gazdagabb lenne...lehet lesz is-hangosan gondolkodott.

-Oké,csitt!Ne ijesztgess!Így is félek tőle,hogy mi lesz a reakciója.Én egyedül nem vagyok hajlandó elmondani neki,majd szépen a vezetőség a gyárban közli vele-motyogtam.

-Ez a minimum,hogy nem te mondod el-bólogatott.

A fiúk egyre halkabbak lettek a nappaliban,így inkább témát váltottunk,pár perccel később be is somfordáltak hozzánk.

**5 órával később**

Blanca és Tommi olyan hét óra fele köszönt el tőlünk.Azt hiszem ekkor jött ki mindkettőnkön az izgalom.

Mindenképp beszélni akartam Anyuval és a húgom segítségével skypeolni is tudtunk.Míg én velük beszélgettem Sebastian lefürdött és valamit az emeleten matatott,mert igen csak későn jött vissza.

A nagy skypeolásból végül az lett,hogy Fabival is beszéltünk egy kicsit és Sebastian szüleivel is.Nekik még nem árultuk el,hogy holnap hova is megyünk..

Kedden majdnem sikerült elaludnunk.

Tízre kaptam időpontot és fél kilenckor keltünk ki az ágyból.Kapkodtunk,gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.

Azért csak sikerült fél tízkor már a rendelőben ülnünk.Idegesen tördeltem a kezeim és próbáltam nyugtatgatni magam.

Tudtam,hogy hosszú folyamat vár rám.Először vizeletet kellett adnom és vért vettek tőlem.Kicsit szédültem utána,de a táskámban ép ezért volt csoki,amit be is faltam.

Az orvos közölte,hogy egy fél órát még mindenképp kell várnunk.Próbáltuk elütni az időt,minden féléről beszélgettünk...

-Jöjjenek-nyitotta ki az asszisztens az ajtót.

-Nos-nézett rám az orvos.-Megvannak az eredmények,de kérem feküdjön fel az asztalra.

Seb leült mellém és mosolyogva kulcsolta össze a kezeinket,a pólóm már fel volt tűrve és rákerült a hideg zselé.

A monitort felénk fordította az orvos,így már mindketten tudtuk,hogy miről is van szó.

Pár körözés után a monitorra mutatott.

Ott volt Ő,a Mi kicsi babánk!

-Gratulálok-mosolygott ránk a férfi.-A baba egészséges és a 4. hétben jár.

Könnyek gyűltek a szemeimben,most már biztos,hogy a pocakomban van!

Seb megszorította a kezem,mosolyogva pillantottam rá.Pár kósza könnycsepp neki is megcsillant a szemében.

Letöröltem a zselét és az orvos pár perc után át is nyújtotta Sebastiannak az első képet a babánkról.

-Dohányzik,fogyaszt kávét?-nézett rám az orvos.

-Kávét szoktam inni.-tudtam,hogy miről lesz most szó.

-Azt javaslom,hogy ezt most felejtse el.Fogyasszon helyette inkább vizet,teát.A következő két hét nagyon fontos a baba szempontjából.Illetve az alkoholt is kerülje.Nagyon oda kell figyelnie,ne erőltesse meg magát és ha lehet ne emelgessen szekrényt-felnevettünk.

-Ne aggódjon nem fogok.Köszönöm Doktor úr!

-Ez a dolgom-mosolygott.-Két hét múlva szeretném látni megint.Szeptember 6 délután 2 óra?

-Tökéletes-mosolyodtam el.

-Rendben,be is írtam.De ha bármi probléma adódna azonnal hívjon fel vagy jöjjön be!

-Rendben.Köszönjük.

Elköszöntünk az orvostól és a hátsó ajtón távoztunk a magán klinikáról.Nem akartuk,hogy bárki is meglásson minket.

-Be kéne ugrani a boltba néhány dologért-néztem Sebre,rögtön a közeli szupermarket felé kanyarodott.

-Olyan hihetetlen-kezét a combomra csúsztatta.-Sikerült-mosolygott rám.

-Igen-bólogattam.-Azt hiszem jó lenne még ma Németországba utazni,hogy egy kicsit a szüleiddel is tudjunk lenni-pillantottam rá.

-Ez jó ötlet,legalább el tudjuk mondani nekik.-bólintottam.

-Eltetted a képet?-ijedten kérdeztem rá,remélem nem hagytuk a rendelőben!

-Itt van nálam-mosolygott,mint egy igazi büszke Apa!

Boldogsággal töltött el,hogy 8 hónap múlva már itt lesz velünk.

A boltban gyorsan mindent megszereztünk,bár feltűnt,hogy egyre többen néztek meg minket és összesúgtak a hátunk mögött.

-Na jó ez már röhejes volt-ültem be az autóba és bekapcsoltam a rádiót.

-Micsoda?-nézett rám Seb.

-Hát nem láttad?Úgy néztek ránk,mintha a világ nem tudom hányadik csodája lennénk.

Hangosan felnevetett,na jó...talán kicsit hülyén raktam össze a mondatot..

-Szerintem csak túlreagálod.Eddig is így néztek ránk.

-Aha,persze-bólogattam.

Akkor is nekem van igazam!

-Ez most a beletörődő bólogatásod volt,de valójában nem értesz egyet velem,ugye?-felnevettünk.

-Talán túl jól ismersz-mosolyogtam.

-Ó,abban biztos lehetsz-kacsintott.

-Már megint valami rosszra gondolsz ugye?-nevettem fel.

-Én?! Soha!-vigyorgott.-Csak...

-Oké,ne is folytasd-tettem fel a kezem nevetve.

A délutánunk elég hamar elszaladt,gyorsan összepakoltunk a hétvégére,az útra csináltam szendvicset ugyanis Sebastian autóval akar menni Heppenheimba és onnan majd Kerpenbe illetve Franchorchamps-ba.

Ötkor indultunk el és egy bő 3 órás út várt ránk.Kíváncsiságból beütöttem a GPS-be,hogy mégis mennyi időt ad ki...3 óra 45 perc.

Nos ezt Sebastian 3 óra alatt teljesítette,néha úgy éreztem,hogy az ülésbe préselődök,de egy pillanatig sem rettegtem mellette.Ekkora sebesség mellett még hülyéskedni is volt ideje.

Azért jó volt végre nyolckor a családi ház előtt kiszállni.Míg Seb beállt hátra én már be is léptem a házba.

-Heike!-kiabáltam.

-Jaj,istenem!Jázmin?-szaladt ki a nappaliból.-De örülök neked-ölelt át.-Sebastiant merre hagytad?

-Beállt az autóval-mosolyodtam el.

-Nem sokára kész a vacsora,a többiek elmentek sétálni,de nem sokára megjönnek-magyarázta,de már a konyhában is volt.

Levettem a cipőm és követtem,pár perccel később Seb osont be,hogy mindenből csenjen egy kicsit.

-Szokj már le erről-csaptam a kezére.

-Na-biggyesztette le a száját.

-Ne,ne vágj ilyen arcot!

Heike csak nevetett rajtunk.Egy kicsit elvonultunk,hogy megbeszéljük mégis mikor szóljunk a családnak.A legegyszerűbb lenne a vacsoránál.

A terveinket a baba áthúzta ugyanis a fő ételnél rám tört a hányinger és muszáj volt a WC-be rohannom.

Már kezdtem azt hinni,hogy ezek a rosszullétek elkerülnek,bár egész jól viseltem ezeket régebben.

Megmostam az arcom,kiöblítettem a szám és visszamentem az étkezőbe,ahol egy döbbent 4 fős társaság volt.

Most már úgyis el kell mondanunk.Seb maga mellé húzott.

-Anya,Apa-kezdett bele,levakarhatatlan mosoly ült az arcán.

Heike már biztos,hogy rájött...felpattant a székből és szorosan átölelt minket.

-Annyira örülök nektek.Norbert-ripakodott a férjére.-Mondj már te is valamit!Nagyszülők leszünk-nevetett fel Heike,de a zsebkendőre szüksége volt.

Melanie szinte bepörgött,míg Fabi is körbeugrált minket.

-Meséljetek már-noszogatott minket Heike.

-Miamiban csináltam a reptéren tesztet,már azok is pozitívak lett,de tegnap voltunk az orvosnál.5 hetes terhes vagyok-mosolyodtam el.

-Nagymama leszek-mosolygott Heike.-Mostantól nagyon kell vigyáznod magatokra!-nézett rám.-És fiam neked is vigyáznod kell rájuk!

-Így lesz Anya-ölelt át szorosan Sebastian.

-Szerintetek fiú vagy lány lesz?-guggolt le elénk Fabi.

-Fiú-vágtam rá.

-Lány-szinte egyszerre mondtuk Sebastiannal.

-A nagy összhang-nevetett fel Melanie.-Az a legfontosabb,hogy egészséges legyen.-borzolta össze Fabi haját.

-Így van-bólogattunk.

-A szüleid már tudnak róla?-mosolyodott el Norbert.

-Anyával beszéltem,de azt hiszem Ő már mindenkinek elújságolta-nevettem fel.

Száztizenhatodik fejezet

Hali! :)

Ahogy ígértem.Remélem kiizgultátok magatokat.:$ :P

Bevallom elsírtam..na jó nem,megkönnyeztem ezt a részt.

Na,de nem pofázok..biztos sokan letekertetek már.xD

Puszi! :)

A komiknak nagyon örülnék! :$

116.fejezet

Lassan..nagyon lassan pillantottam le a két tesztre.

De mielőtt láthattam volna az eredményt elléptem a pulttól és muszáj volt tárcsáznom Anyát.

-Jázmin,kicsim!Szia-hallottam meg mosolygós hangját.

-Anyu-sóhajtottam fel,próbáltam nem elsírni magam.

-Édesem,baj van?

-Nem..én csak...Sebastiannal Miamiban vagyunk és..én itt vagyok a mosdóban.

-Jázmin..

-Anya csináltam két terhességi tesztet,de nem merem megnézni-sírtam el magam.

-Kicsim,nyugodj meg!Tudom,hogy félsz,de meg kell nézned!Ne aggódj,mi itt vagyunk melletted és Sebastian is nagyon szeret.Ha negatív,akkor se adjátok fel.Mindketten fiatalok vagytok.-jól estek Anyu szavai,erről volt szükségem,hogy vele beszéljek.Hogy halljam a nyugtató hangját.

-Köszönöm-szipogtam.

-Mosd meg az arcod és nézd meg utána a teszteket és hívj fel minket kérlek.

-Rendben,köszönöm Anya.Szeretlek.

-Én is szeretlek Kicsim-majd bontotta a vonalat.

Úgy tettem,ahogy Anya mondta.Megmostam az arcom,rendbe szedtem magam.

Már csak fél óránk volt a gép indulásáig,szépen elhúztam az időt!

Kicsit remegett a kezem,de most már kényszerítettem,hogy lenézzek a pultra.

Kitört belőlem a sírás....

Sikerült!

Pozitív mindkét teszt!

Potyogtak a könnyeim,de nevettem.Gyorsan szedtem össze mindenem,megtöröltem az arcom és kisiettem a mosdóból.

Sebastian még mindig ott ült,ahol hagytam fél órával ezelőtt.

Nem mosolyogtam,meg akartam lepni,de úgy szeltem át a köztünk lévő távolságot,mint a villám.

Felállt és szinte belecsapódtam az ölelésébe.

-Apuka leszel-suttogtam a fülébe.

Felnevetett és a Miami repülőtér csarnokában nevetve pörgetett meg.Senki nem figyelt ránk,csak egy átlagos párnak számítottunk.

-Ez komoly?-vigyorgott.

-Igen-bólogattam.-Mindkét teszt pozitív-megcsókolt.

-Nagyon-nagyon szeretlek-húzott szorosan magához.-El sem hiszem-csóválta a fejét.-Köszönöm-adott apró puszit a számra.

-De még el kell mennünk egy orvoshoz is.

-Hívd fel rögtön.Most,hogy hétfőn tudjon fogadni minket.

Elmosolyodtam.

Még mindig olyan hihetetlennek tűnt az egész és nem mertem beleélni magam,akartam hallani az orvos szájából is!

Sebastiant elküldtem ,hogy adja le a csomagokat,addig én beszéltem az orvosommal.Kedd délelőttre kaptunk időpontot.

Mindketten mosolyogva szálltunk fel a gépre,bő tíz órás repülőút várt ránk,így tudtunk pihenni is és beszélgetni.

A hosszú út alatt mindketten elaludtunk és vasárnap! Tíz órakor landoltunk Zürichben.Fáradt voltam,de ez nem látszott meg rajtam,boldog voltam.Legelső dolgom volt,hogy felhívtam Anyát és Mirandával is beszéltem,mindkettőjük sikított a telefonba,de nem akartam,hogy ők is túlságosan beleéljék magukat.

Összeszedtük magunkat és hazamentünk Baarba.Mindketten csak a puha ágyra vágytunk.Levetkőztem és szinte bedőltem az ágyba,végre a sajátunkba!Azt hiszem legközelebb kétszer meggondoljuk,hogy átutazzuk-e a fél világot.Nagyon szép hely Hawaii,varázslatos meg minden,de túl messze van!

A vasárnapot teljes mértékben végig aludtuk.Hétfő hajnalban keltem fel először,pisilnem kellett és éhes voltam!

Nem igazán volt kedvem visszabújni az ágyba ,így megcsináltam,amit tegnap kellett volna.Betettem a ruhákat a mosógépbe és összeírtam egy listát,hogy mit kéne beszerezni,bár két napra....Szerdán már utaznunk kell Belgiumba.

A nappaliban ücsörögtem és a reggeli mesét néztem,mikor Sebastian csoszogott le az emeletről,tényleg csoszogott..szinte fel sem emelte a lábát.Nem pilótához méltó.Elmosolyodtam ezen a gondolatomon.

-Hm..szia-ült le mellém,pillanatokkal később egy párna landolt az ölemben és Seb feje.

-Álmos vagy még?-simítottam végig borostás arcán.

-Ühümm,nem megyünk többet Hawaiira-rázta a fejét,de a párna miatt nem igazán sikerült neki.

-Én is úgy gondolom-nevettem fel.-Éhes vagy?

-Most,hogy mondod-ült fel.-Nagyon-pislogott rám.

-Már csináltam reggelit-nevettem fel és elindultam a konyhába.

Mivel nem követett gondoltam,hogy leragadt a mesénél,így odavittem neki a rántottát.

-Köszönöm-cserébe megkaptam a reggeli csókomat.

Délelőtt inkább csak lustálkodtunk,de mivel semmi nem volt a hűtőben Sebastiant elküldtem a boltba,fél óra alatt megfordult!

Délután Tommi is átnézett és teljesen meglepődtem mikor mögötte Blanca is megjelent!

-Úristen-ugrottam a nyakába.-Hát te?Élsz még?-nevettem fel.

-Haha-nevetett fel.-Igen,csak mostanában sok volt a dolgom.

Seb és Tommi hamar lelépett.A nagy kérdezősködés közben sikerült kinyögnöm,hogy nagy rá az esély,hogy terhes vagyok.

-De jóó!-ugrott a nyakamba Blan.-Úgy örülök nektek,megérdemlitek a picit!Juj-tapsikolt,felnevettem.

U.i: Az jutott eszembe,hogy ha ez a blog a gyermekem,akkor Seb és Jázmin is.Szóvaaal...nagymama lettem.x"D

Na jó..nézzétek el nekem.:$ Tegnap megártott ma a kémia,ma meg kb. 100 Forma 1-es pilóta nevét írtam le.xD

 

Száztizenötödik fejezet

 Sziasztok!

Nos,nem fűznék sok mindent a részhez...azt hiszem elég sokan vártátok ezt részt :-)

Hát meghoztam! :P

Remélem kapok pár komit ;)

Puszi!

 

 115.fejezet

Ideges voltam...nem először csináltam terhességi tesztet,de ez valahogy más volt.Miranda a szobában várt rám,Seb pedig semmiről nem tudott.

Azt írták a dobozon,hogy öt percet kell várnom.

Nem akartam egyedül bent kuksolni,így behívtam Mirandát.Beszélt nekem mindenről,próbálta elterelni a figyelmem.

Lejárt az öt perc...

Remegő kezekkel emeltem fel a tesztet.

-Na?-siettetett Miranda.

-Negatív.-hunytam le a szemem.

-Jaj,sajnálom-ölelt át.

Pár perc csend után szólalt meg.

-Mikor kellene megjönnie?

-Öhm..-gondolkodni kezdtem.-Kedden.

-Én azt mondom,hogy ne add fel.Csinálj még egy tesztet péntek.Akkor már biztosan kimutatja.Kérlek Jázmin,csináld meg pénteken!

-Rendben-sóhajtottam fel.

Egy kicsit még egyedül maradtam a fürdőben,összekapartam magam,majd lementem a nappaliba.

**Hétfő**

Reggel korán ébredtünk,hogy hamar visszaérjünk Svájcba és el tudjunk indulni még ma Hawaiira.

Még délelőtt szerencsére otthon voltunk,villám gyors pakolás,pizza ebédre és a délutáni géppel indultunk is Miamiba,ott majd át kell szállnunk.

A több,mint tíz órás repülő út után megváltás volt leszállni este hétkor Miamiban,volt fél óránk a felszállásig.

Gyorsan felhívtuk a családot,hogy ne aggódjanak értünk.

Időzónákat beleszámítva fél tízkor landolt a gépünk Hiloban.

Mindketten elég fáradtak voltunk,úgy dőltünk be a taxiba és a hotelban is kicsit nehézkes volt,hogy rögtön adják ki a szoba kulcsunkat.

Az első napunkat az ágyban töltöttük,mindkettőnket lefárasztott ez a hosszú utazás.Több,mint tizenkét órát ültünk a gépen,ez azért durva.

Mellesleg az időzóna sem segített a helyzetünkön,tizenkét óra volt az eltérés!

Mindig is elszerettem volna egyszer jutni Hawaiire,és ez most sikerült.És nem is akárkivel jöttem ide,a vőlegényemmel!

Öt csodálatos napot töltöttünk itt a szigeten.

Legtöbbször inkább a tengerben voltunk,minden vízi sport ágat kipróbáltunk -majdnem- bár Seb jóval bevállalósabb volt mint én.

Próbáltam nem a babára gondolni,de esténként mindig bekúszott a gondolataimban,péntek este már nem hagyott nyugodni és muszáj volt megosztanom Sebastiannal.

Ez volt az utolsó esténk itt és egy egész jó ötletet hozott fel.

-Csináld meg a tesztet Miamiban.Ha negatív-felsóhajtott-a hátunk mögött hagyjuk,ha pedig pozitív-halvány mosoly ült ki az arcára.

-Ez jó ötlet-bújtam az ölelésébe.

Izgatott voltam és féltem is,egész este nem aludtam szinte semmit.

Fél nyolckor már a bőröndjeinket néztük át.

Míg Seb kijelentkezett én még gyorsan felöltöztem,kicsit nehezebben ébredtem fel.

Rettentő meleg volt itt,egyértelmű volt,hogy egy vékony szoknyát húzok fel.

Fél kilenckor indult a gépünk Hiloból,nagyon megszerettem a várost és a tengerpartot,de most jobban vártam,hogy Miamiba érjünk.

A két és fél órás út alatt még el is szunnyadtam és Sebastian ébresztett fel.

Volt egy jó óránk még a svájci gép indulásáig.Összeszedtük a csomagjainkat és a váróterembe mentünk.

-Elmenjek most?-toporogtam Sebastian mellett,nem igaz,hogy Ő ilyen nyugodt!

-Látom rajtad,hogy ideges vagy-simított végig az oldalamon.-Szeretlek-apró puszit nyomott a számra.-Bármi is lesz az eredmény nagyon szeretlek-ölelt át szorosan.

-Én is szeretlek-beszippantottam édes illatát.

Az egyetlen hátulütője az egésznek az volt,hogy Seb nem jöhetett be a női mosdóba,így magányos bő öt perc várt rám.

Szerencsére üres volt a mosdó.Nem a legszebb egy repülőtéri wc-ben elvégezni a tesztet,de azt hiszem,ha negatív lesz könnyebb lesz...egy picivel.

Mirandának írtam egy SMS-t,az a minimum,hogy szólok neki.

Nem akartam a véletlenen bízni,két tesztet végeztem el.

Az öt perc várakozási idő alatt Miranda még vissza is írt.

Egy percet még legalább várnom kellett.Doboltam a lábammal,a kezemmel,ami teljesen leizzadt.Vert a víz és kezdtem úgy érezni,hogy hányingerem van és szédülök.Muszáj volt megmosnom az arcom.A telefonom jelzett,hogy lejárt a hét perc....direkt állítottam be többre,sikítva tudtam volna elrohanni.Féltem,hogy negatív lesz,rettegtem tőle!

Képtelen voltam megnézni,csak álltam a nagy tükör előtt és saját magam néztem.

Muszáj lesz megnéznem!

Biztos vagyok benne,hogy Sebastian is ideges,miatta nem húzhatom az időt.

Felsóhajtottam...

U.i: Ne aggódjatok,este hozom a folytatást ;D

Száztizennegyedik fejezet

Sziasztok!:)

Nos,hát meghoztam a frisst!

Kicsit rövid lett,mentségemre szóljon,hogy holnap félévit írok fizikából...és hát röviden annyi,hogy nem sikerült összebarátkoznunk a fizikával.xd

De mivel ilyen rövid lett igyekszem a hét közepe felé is hozni még egy részt,amiből több minden kiderül már :)

A részhez meg annyit fűznék,hogy lehet sokan vártátok ezt a pillanatot..csak nem így.:$

Puszi!

 

114.fejezet

Vasárnap csodák csodájára tízkor már fent voltunk.

Kialudtuk magunkat és lassan,komótosan készülődtünk el.

Már úgy öltöztem fel,hogy a korai ebéd után -Heikke mindenképp azt szerette volna,ha együtt ebédelünk- rögtön a reptérre megyünk.

A csomagjaink úgy ahogy össze voltak már csomagolva.Az ajándék a bőröndömben volt már becsomagolva.

Farmer nadrág,fehér ing mellett döntöttem.

Heikke már terített asztallal várt minket.Fabi csoszogott le a szobájából utánunk,szegény igen kómás fejet vágott.Vele ellentétben Melanie...úgy pörgött,mint egy búgócsiga.Nem is tudom honnan merít ennyi energiát?!

Az ebéd után még átnéztük a cuccaink,indulnunk kellett fél tizenkettőkor.

Seb bepakolta a bőröndöket a kocsiba,a nyakam köré csavartam a sálat,majd beleléptem a cipőmbe.

Kifelé menet felhívtam Mirandát,hogy biztosan elérjük a fél egyes gépet és időben ott leszünk náluk.

Norbert vitt ki minket a reptérre,a felszállás előtt negyed órával becsekkoltunk és elfoglalhattuk a helyünket.

Izgultam,Norah mégiscsak a keresztlányom!

Seb is észrevette rajtam,hogy elég izgága vagyok és alig bírtam magammal a két órás idő alatt.

Fél háromkor landoltunk Londonban,a váróteremben már ott ácsorgott Gabriel,köszöntöttük egymást,majd autóba szálltunk.

Elmondása szerint a fél család már körbeugrálta Noraht,de a kis csajszi még most is aludt mikor eljött.

Nevetve öleltük át egymást Mirandával,rettentően sokat változott!

Kivirult,gyönyörű anyuka volt!

Gyorsan átestünk a bemutatkozáson,Miranda szülei,Gabriel szülei és a testvérek...voltunk páran,de alig vártam,hogy végre kézbe vehessem Noraht.

-Vágattál a hajadból?-mosolyogtam Mirandára.

-Igen,már túl hosszú volt.

-Nagyon jól áll.Gyönyörű vagy-öleltem át,majd beléptünk Norah szobájába.

A kislány a babakocsijában aludt már felöltözve.

-Milyen édes-guggoltam le mellé és végig simítottam puha arcocskáján.

-Lassan fel is fog ébredni,majd babázhatsz-mosolygott Miranda.-Addig átöltözöl?

-Igen,ez jó ötlet.

Mirandával együtt készülődtünk,de nem sok időnk volt.Villám gyors tempóban sütöttük be egymás haját.

Egy bézs színű ruhába bújtam bele és a vele megegyező magassarkúmat csatoltam fel.

-Hűha-mosolygott rám Miranda.-Nagyon szép keresztmami vagy-nevetett.

-Ó,köszönöm-mosolyodtam el.

Miranda egy fehér ruhát viselt,ami a térdéig ért és egy vékony barna kardigánt.

Megigazítottam a sminket,majd visszamentünk a családhoz.Majdnem elolvadtam mikor megláttam Sebastiant és kezében Norah volt,valamit nagyon gügyögött neki.

-Nagyon aranyosak-súgta Miranda,bólintottam,majd oda léptem hozzájuk.

-Hát szia-mosolyogtam Norahra és megfogtam a pici kezét.

Hangosan felnevetett,Seb átadta a kezembe és hátulról ölelt át.

Fel sem tűnt,hogy többen is fényképeznek minket,csak mikor oda hozták a gépeket,hogy nézzük meg milyen aranyosak vagyunk.

Fél négykor ültünk autókba és indultunk el a templomba.Mirandáékkal mentünk,így volt lehetőségem a kis csajszit szórakoztatni és kibabázhattam magam.

A keresztelőn Norah pár perc után el is aludt a kezemben,nagyon jó baba volt.Egy hangot sem adott ki.

Rengeteg kép készült rólunk és a végén még Norah is felébredt.

Nagy barna szemeivel meredt rám,kicsi kezeivel a hajamat húzogatta,de csak nevettem rajta.

Annyira édes volt!

A keresztelő után együtt vacsoráztunk meg,idővel a család nagy része is elment.Csak mi maradtunk már,Miranda nem is engedte,hogy elmenjünk.Kijelentette,hogy ma mindenképp itt kell aludnunk.

Seb is nagyon jól kijött Gabriellel.Norah hamar elszunnyadt,így Mirandával az emeletre mentünk beszélgetni.

Szóba került a család és a baba.Miranda nagyon jól tudta,hogy próbálkozunk.

-Miért nem csinálsz tesztet?-hozta fel.

-Nincsenek reggeli rosszulléteim-néztem rá,neki ezt pontosan tudnia kéne!

-Viszont nem mindenkinek van!-ebben igaza van..

-De eddig mindig volt.-sóhajtottam fel.

-Tudod,hogy semmit nem jelent.

-Nem tudom-húztam a szám.-Nem akarok megint csalódni,hogy nem jött össze.

-Egy próbát megér-simított végig a hátamon,majd a fürdőbe ment és egy kis dobozzal tért vissza.

Norah sírása zavart meg minket.

-Megnézzem,te addig gondolkodj rajta!-állt fel Miranda.

Szemeztem a dobozzal,nem tudtam,hogy mégis mit csináljak...

Egyik felem már rohant volna a fürdőbe,de féltem,hogy megint csalódnom/csalódnunk kell és nem akartam Sebastian nélkül megcsinálni.

De mi van ha …?

Mire visszaért Miranda már a kezemben volt a kicsi doboz,elmosolyodott.

-Jól döntöttél.Itt kint megvárlak-majd finoman a fürdőbe tolt.

Száztizenharmadik fejezet

 Sziasztok!

A várva várt első bejegyzés 2013-ban :)

Nem szabadultok tőlem ebben az évben sem :D

Ebben a részben már az esküvőről olvashattok.Hozzá teszem ne várjatok semmi különlegeset :$

 Nem vagyok a házasság híve,így elég nehéz lett volna érzelmesre megírni,így kicsit ugrottam vele:$ Remélem nem haragszotok érte! :$

Nem pofázok annyit,mert vár a Bánk Bán..kedvenc könyvem :'D

Jó olvasást,puszi! :)

 

 113.fejezet

Bari..egyszerűen csodálatos volt! Tökéletes időjárás,hét ágra sütött a nap,csendes -nyugodt kisváros.Erre volt most szükségünk.Sebastiannal szinte nem is foglalkoztak,nem mondom,hogy nem ismerték fel,de nyugodtan élvezhettük ezt a kis időt együtt.

Vasárnap inkább csak a hotellal ismerkedtünk,ami a tengerparttól negyed óra sétára volt.Gyönyörű kilátás nyílt a szobánkból a tengerre.Az első percben elvarázsolt!

Hétfőn már lemerészkedtünk a tengerpartra,kicsit vásároltunk is..beszereztem Annának a megígért ruhát illetve a keresztlányunknak is keresgéltünk ajándékot.Mindenképp valami plüss állatot szerettünk volna és egy ruhácskát.

Olyan gyorsan repült el mellettünk a keddi nap.Megmártóztunk a tengerben,igaz hamar leszívta az energiánk,így a hotelban elmentünk egy masszázsra is.Este pedig lemozogtuk a vacsoránál felszedett fölös kilókat...

-Imádlak-csókolt a nyakamba Sebastian és legördült rólam.

-Ühüm-elálmosodtam..már átléptünk szerda hajnalba és Sebastian megmutatta,hogy másodszor is képes mindenre.

Szerdán délelőtt még lustálkodtunk,majd délután elmentünk újra egy rövid vásárló túrára.Beszereztük Norahnak az ajándékokat.

Egy nagyon aranyos és puha kis kutyust és egy édes kék ruhácskát választottunk ki.

Este még lementünk a tengerpartra indulás előtt.Jó volt kézen fogva a homokban andalogni,de mire feleszméltem már a Stuttgartba tartó járaton ültünk.

-Olyan hamar elrepült ez a pár nap-sóhajtottam fel.

-Igen,de jövő héten Hawaii-mosolygott Seb.

***Csütörtök**

Hajnali négykor landolt a gépünk Stuttgartban.Még elég kómás voltam,de Sebastian a helyzet magaslatán volt,fél óra autókázás után állt meg a taxi a Vettel ház előtt.

Halkan osontunk be a lakásba,mindenki aludt már csend volt a házban.

A nappali mellett haladtunk el,mikor hirtelen felkapcsolták a villanyt.

Mindketten nagyot ugrottunk.

-Lebuktatok-vigyorgott ránk Fabi,intett,majd felszaladt előttünk az emeleten.

-Hogy ez mi a fene volt nála?!-rázta a fejét Seb.

Mindketten szinte bedőltünk az ágyba,hisz holnap kemény nap vár ránk.Stephanie már egész nap itthon lesz,az utolsó estéjét itthon tölti.

Reggel korán kidobott az ágy minket,lent már ezerrel pörgött mindenki,így esélyünk sem volt aludni.

Gyorsan felöltöztem,farmernadrág,vékony világos blúz és a balerina cipőmbe bújtam bele.

Alig értünk le a földszintre Heikke már lerohant minket.

-Nagyon örülök,hogy haza jutottatok.Seb kérlek szépen menj el a szalonba a lányok ruhájáért-a fia kezébe nyomott egy cetlit,amin a cím volt.-Jázmin-nézett rám.-Elugranál a boltba?Kis túlzással pár dolog kéne.

-Öhm persze-mosolyodtam el.-Süti lesz?-néztem a listára.

-Igen,rendelünk is,de szeretnék én is sütni.Fabi elmegy majd veled,segít cipekedni.

-Persze,rendben.Megyünk is-mosolyodtam el.

Melanie össze-vissza futkosott a házban,egy perc alatt többször is elfutott mellettem,Stephaniet nem láttam,ahogy Norbertet sem.Fabit el tudtam csípni,így még időben indultunk el.

Nem volt messze a bolt,de elég sok csomagunk volt,ami nem volt könnyű.Bő másfél óra után értünk vissza a házba,a helyzet nem javult,de Stephanie már előkerült.

-Szia-köszöntöttem és átöleltem.-Minden rendben lesz-mosolyogtam rá.-Mai programod?

-Délután el küldtek egy masszázsra-sóhajtott fel.

-Inkább örülj neki-lökte meg nevetve Mel,csak bólogattam.

Csodáltam Heikke-t,hogy még ebédet is főzött illetve a holnapi napra is készült,Melanieval segítettünk neki.Sebastian és Norbert ebéd után elmentek a templomba és megnézték a kastélyt is ahol utána lesz a buli.

A süteményekkel jól haladtunk,amint kész lettek dobozba raktuk és még ma a kastélyba akartuk szállítani.

Este fele találkoztam csak Sebastiannal,volt pár percünk.

-Holnap érkezik a nagyapám-simított végig az arcomon.-Kedvelni fog-puszit nyomott az arcomra,majd elindultunk az ételekkel.

A mai nap után hulla fáradtan dőltünk az ágyba,a holnapi nap már valamivel nyugodtabb lesz...bár Steph így is nagyon ideges.Este tízig beszélgettünk vele Melanieval,de elküldtük aludni.

Egy kicsit én is izgultam..szerettem volna,ha minden jól megy és Stephanienak ez lesz az egyik legszebb napja.

-Nem sokára már a mi esküvőnket szervezhetjük-csókolt a nyakamba Sebastian.

-Igen-mosolyodtam el és szembe fordultam vele.-Szeretlek-bújtam közelebb hozzá.

-Én is.-álomra hajtottam a fejem a mellkasán.

Pénteken mindenki korán kelt,hiszen a ceremónia kettőkor kezdődik.

Stephanie egyik ismerőse fodrász és manikűrös,így ezeket Ő csinálta meg Stephanienak,Mel pedig a sminket vállalta,de közölte velem is,hogy nekem is Ő fogja megcsinálni.

Sebastiannal egész délelőtt nem találkoztunk,Ő kiment a reptérre a nagypapájáért,így csak ebédkor tudtunk együtt lenni egy kicsit.

Gyors ebéd volt és Joseffel sem tudtam sokat beszélgetni.

Steph egyre idegesebb lett,a fiúk a másik szobában készülődtek,Ők előbb elindulnak majd.

Heikke indulás előtt köszönt be hozzánk,a hajunk és a sminkünk már megvolt,csak a ruha hiányzott.

-Majd ott találkozunk-ölelte át legidősebb lányát.-Nagyon szépek vagytok-kaptunk tőle egy-egy puszit,majd elindultak.

Már csak Seb,Norbert és Mi maradtunk a házban.

-Bejöhetek?-hallottuk meg Seb hangját.

Indultam volna ajtót nyitni,de Mel megállított,hogy már rajtam van a ruha.Csak megforgattam a szemem,hisz pár percen belül úgyis látni fogja.

-Nagyon gyönyörű vagy-öleltem át Stephaniet.-Minden rendben lesz-nyugtattam.

Belebújtam a barack színű magassarkúmba és kinyitottam az ajtót.

Norbert és Seb már a lépcsőnél vártak minket.Elmosolyodtam Seb arcát látva,a kezét nyújtotta,mosolyogva emelt le a lépcsőről.

-Gyönyörű vagy-suttogta a fülembe,elpirultam.-Legközelebb fehér ruhában akarlak látni-belecsókolt a nyakamba.

Stephaniet is megölelgette,majd elindultunk.Norbert Stephaniet fogja majd hozni,így később indulnak el,mint mi.

-Igen,fogadom-ejtette ki Stephanie.

Az első hitvesi csók....tapsban törtünk ki.

Megkönnyeztem ezeket a pillanatokat,Seb végig a kezem fogta vagy a derekam ölelte.Az elsők között voltunk,akik gratuláltak az ifjú párnak.

A templomból a vendég sereg átvonult a kastélyba.

A családi fotózás után Melanieval elmentünk átöltözni.

-Úgy szeretem az esküvőket-áradozott Mel.-Már csak egy pénzes pasit kell találnom-felnevettünk.

-Nekem már sikerült és ráadásul még szexi is-nevettem fel.

-Ha nem lenne az öcsém...-vigyorgott.

-Hé!-nevetve bújtam bele a rövidebb ruhámba.

Az udvaron már szólt a zene,mindenki beszélgetett.Az egyik asztalnál megláttam Sebastiant,Fabiant és Josefet.

Puszit nyomtam Seb arcára,majd leültem mellé.

-Direkt kínozol ma?-suttogta a fülembe és keze a lábamra csúszott.

-Én?Dehogyis!-mosolyodtam el.

A hangulat remek volt,Steph és Peter megnyitotta a táncot.

-Tudsz róla,hogy eddig még nem táncoltunk?-ráncolta a homlokát Sebastian és felkért.

-Most már igen-mosolyodtam el.-Szeretlek.

-Én is-kezével folyamatosan simogatott,amivel teljesen megőrjített és ezt Ő pontosan tudta!

Az események felgyorsultak,torta vágás..vacsora és késő este elköszöntünk az ifjú pártól.Nászútra indultak Spanyolországba,autóval!

Hajnalig még még ünnepeltünk,de négy óra után elcsendesedett a kastély.Sebastiannal öt óra után keveredtünk vissza a családi házba.Alig álltam a lábamon,állva el tudtam volna aludni.

Kibújtam a magassarkúmból,amit most nagyon utáltam és a bedőltem az ágyba.

Szombat délután fél kettőkor ébredtem meg először,álmos voltam még,de tudtam,hogy segítenem kell a pakolásban.

Meglepődve álltam a nappaliban,mindenki -rajtunk kívül- ott ült a nappaliban.

-Öhm...jó reggelt,vagyis délutánt-ásítottam.

-Szia-mosolygott rám Heikke.-Sebastian még alszik?

-Mint a bunda-leültem Fabi mellé.-Szerintem még csak most fordult át a másik oldalára.

-Jellemző rá-mosolygott Josef.-Mondd,csak te hol születtél?Olyan érdekes a neved.

-Magyarországon-mosolyodtam el.

-Igen,nagyon szép ország.És a Balaton.Sajnos csak egyszer tudta elmenni..hol is voltunk..-gondolkodott.-Balaton..Persze,Balatonfüred-elmosolyodtam.

-Egy fél órára van szülő falumtól.Szép város-bólogattam.

-Mikor voltált te Magyarországon Apa?-ráncolta a homlokát Norbert,mintha Sebastiant láttam volna.

-Ó,te még tervben sem voltál-nevetett fel.-Jó régen volt már az...-legyintett.-A lehető legszebb helyen laktál akkor-mosolygott rám.-Miért jöttél el?

-Hamar Londonba költöztem.Szerettem volna más országokat is megismerni,aztán megkaptam az állást a Red Bullnál-elmosolyodtam,a lehető legjobb állást..és ezzel együtt a vőlegényem is!

Josef még nem is tudja!

Három óra fele ténfergett le Sebastian is,nagyon édes volt.Teljesen elfeküdte a jobb oldalát,arcán meglátszottak a párna nyomai és haja mindenfelé állt.

Ahogy leült mellém fejét az ölembe hajtottam.

-Nagy gyerek-csóválta a fejét nevetve Heikke.

A szombati napot inkább pihenéssel töltöttük,beszélgettünk és Heikke noszogatására sokat ettünk.

Josefnek elmondtuk,hogy eljegyeztük egymást.

Csak most esett le úgy igazán,hogy Sebastian a születésnapomon kérte meg a kezem..

Estére egész tűrhetően éreztem már magam,Sebastiant hamar elnyomta az álom viszont én már egyáltalán nem voltam álmos.Mirandától megkaptam a holnapi nap rendjét és repülőt is néztem.

A keresztelő délután négykor kezdődik,fél egykor ment is egy repülő Londonba.Megírtam Mirandának,hogy kb. mikor érkezünk,majd bebújtam Seb mellé.