Száztizenharmadik fejezet

 Sziasztok!

A várva várt első bejegyzés 2013-ban :)

Nem szabadultok tőlem ebben az évben sem :D

Ebben a részben már az esküvőről olvashattok.Hozzá teszem ne várjatok semmi különlegeset :$

 Nem vagyok a házasság híve,így elég nehéz lett volna érzelmesre megírni,így kicsit ugrottam vele:$ Remélem nem haragszotok érte! :$

Nem pofázok annyit,mert vár a Bánk Bán..kedvenc könyvem :'D

Jó olvasást,puszi! :)

 

 113.fejezet

Bari..egyszerűen csodálatos volt! Tökéletes időjárás,hét ágra sütött a nap,csendes -nyugodt kisváros.Erre volt most szükségünk.Sebastiannal szinte nem is foglalkoztak,nem mondom,hogy nem ismerték fel,de nyugodtan élvezhettük ezt a kis időt együtt.

Vasárnap inkább csak a hotellal ismerkedtünk,ami a tengerparttól negyed óra sétára volt.Gyönyörű kilátás nyílt a szobánkból a tengerre.Az első percben elvarázsolt!

Hétfőn már lemerészkedtünk a tengerpartra,kicsit vásároltunk is..beszereztem Annának a megígért ruhát illetve a keresztlányunknak is keresgéltünk ajándékot.Mindenképp valami plüss állatot szerettünk volna és egy ruhácskát.

Olyan gyorsan repült el mellettünk a keddi nap.Megmártóztunk a tengerben,igaz hamar leszívta az energiánk,így a hotelban elmentünk egy masszázsra is.Este pedig lemozogtuk a vacsoránál felszedett fölös kilókat...

-Imádlak-csókolt a nyakamba Sebastian és legördült rólam.

-Ühüm-elálmosodtam..már átléptünk szerda hajnalba és Sebastian megmutatta,hogy másodszor is képes mindenre.

Szerdán délelőtt még lustálkodtunk,majd délután elmentünk újra egy rövid vásárló túrára.Beszereztük Norahnak az ajándékokat.

Egy nagyon aranyos és puha kis kutyust és egy édes kék ruhácskát választottunk ki.

Este még lementünk a tengerpartra indulás előtt.Jó volt kézen fogva a homokban andalogni,de mire feleszméltem már a Stuttgartba tartó járaton ültünk.

-Olyan hamar elrepült ez a pár nap-sóhajtottam fel.

-Igen,de jövő héten Hawaii-mosolygott Seb.

***Csütörtök**

Hajnali négykor landolt a gépünk Stuttgartban.Még elég kómás voltam,de Sebastian a helyzet magaslatán volt,fél óra autókázás után állt meg a taxi a Vettel ház előtt.

Halkan osontunk be a lakásba,mindenki aludt már csend volt a házban.

A nappali mellett haladtunk el,mikor hirtelen felkapcsolták a villanyt.

Mindketten nagyot ugrottunk.

-Lebuktatok-vigyorgott ránk Fabi,intett,majd felszaladt előttünk az emeleten.

-Hogy ez mi a fene volt nála?!-rázta a fejét Seb.

Mindketten szinte bedőltünk az ágyba,hisz holnap kemény nap vár ránk.Stephanie már egész nap itthon lesz,az utolsó estéjét itthon tölti.

Reggel korán kidobott az ágy minket,lent már ezerrel pörgött mindenki,így esélyünk sem volt aludni.

Gyorsan felöltöztem,farmernadrág,vékony világos blúz és a balerina cipőmbe bújtam bele.

Alig értünk le a földszintre Heikke már lerohant minket.

-Nagyon örülök,hogy haza jutottatok.Seb kérlek szépen menj el a szalonba a lányok ruhájáért-a fia kezébe nyomott egy cetlit,amin a cím volt.-Jázmin-nézett rám.-Elugranál a boltba?Kis túlzással pár dolog kéne.

-Öhm persze-mosolyodtam el.-Süti lesz?-néztem a listára.

-Igen,rendelünk is,de szeretnék én is sütni.Fabi elmegy majd veled,segít cipekedni.

-Persze,rendben.Megyünk is-mosolyodtam el.

Melanie össze-vissza futkosott a házban,egy perc alatt többször is elfutott mellettem,Stephaniet nem láttam,ahogy Norbertet sem.Fabit el tudtam csípni,így még időben indultunk el.

Nem volt messze a bolt,de elég sok csomagunk volt,ami nem volt könnyű.Bő másfél óra után értünk vissza a házba,a helyzet nem javult,de Stephanie már előkerült.

-Szia-köszöntöttem és átöleltem.-Minden rendben lesz-mosolyogtam rá.-Mai programod?

-Délután el küldtek egy masszázsra-sóhajtott fel.

-Inkább örülj neki-lökte meg nevetve Mel,csak bólogattam.

Csodáltam Heikke-t,hogy még ebédet is főzött illetve a holnapi napra is készült,Melanieval segítettünk neki.Sebastian és Norbert ebéd után elmentek a templomba és megnézték a kastélyt is ahol utána lesz a buli.

A süteményekkel jól haladtunk,amint kész lettek dobozba raktuk és még ma a kastélyba akartuk szállítani.

Este fele találkoztam csak Sebastiannal,volt pár percünk.

-Holnap érkezik a nagyapám-simított végig az arcomon.-Kedvelni fog-puszit nyomott az arcomra,majd elindultunk az ételekkel.

A mai nap után hulla fáradtan dőltünk az ágyba,a holnapi nap már valamivel nyugodtabb lesz...bár Steph így is nagyon ideges.Este tízig beszélgettünk vele Melanieval,de elküldtük aludni.

Egy kicsit én is izgultam..szerettem volna,ha minden jól megy és Stephanienak ez lesz az egyik legszebb napja.

-Nem sokára már a mi esküvőnket szervezhetjük-csókolt a nyakamba Sebastian.

-Igen-mosolyodtam el és szembe fordultam vele.-Szeretlek-bújtam közelebb hozzá.

-Én is.-álomra hajtottam a fejem a mellkasán.

Pénteken mindenki korán kelt,hiszen a ceremónia kettőkor kezdődik.

Stephanie egyik ismerőse fodrász és manikűrös,így ezeket Ő csinálta meg Stephanienak,Mel pedig a sminket vállalta,de közölte velem is,hogy nekem is Ő fogja megcsinálni.

Sebastiannal egész délelőtt nem találkoztunk,Ő kiment a reptérre a nagypapájáért,így csak ebédkor tudtunk együtt lenni egy kicsit.

Gyors ebéd volt és Joseffel sem tudtam sokat beszélgetni.

Steph egyre idegesebb lett,a fiúk a másik szobában készülődtek,Ők előbb elindulnak majd.

Heikke indulás előtt köszönt be hozzánk,a hajunk és a sminkünk már megvolt,csak a ruha hiányzott.

-Majd ott találkozunk-ölelte át legidősebb lányát.-Nagyon szépek vagytok-kaptunk tőle egy-egy puszit,majd elindultak.

Már csak Seb,Norbert és Mi maradtunk a házban.

-Bejöhetek?-hallottuk meg Seb hangját.

Indultam volna ajtót nyitni,de Mel megállított,hogy már rajtam van a ruha.Csak megforgattam a szemem,hisz pár percen belül úgyis látni fogja.

-Nagyon gyönyörű vagy-öleltem át Stephaniet.-Minden rendben lesz-nyugtattam.

Belebújtam a barack színű magassarkúmba és kinyitottam az ajtót.

Norbert és Seb már a lépcsőnél vártak minket.Elmosolyodtam Seb arcát látva,a kezét nyújtotta,mosolyogva emelt le a lépcsőről.

-Gyönyörű vagy-suttogta a fülembe,elpirultam.-Legközelebb fehér ruhában akarlak látni-belecsókolt a nyakamba.

Stephaniet is megölelgette,majd elindultunk.Norbert Stephaniet fogja majd hozni,így később indulnak el,mint mi.

-Igen,fogadom-ejtette ki Stephanie.

Az első hitvesi csók....tapsban törtünk ki.

Megkönnyeztem ezeket a pillanatokat,Seb végig a kezem fogta vagy a derekam ölelte.Az elsők között voltunk,akik gratuláltak az ifjú párnak.

A templomból a vendég sereg átvonult a kastélyba.

A családi fotózás után Melanieval elmentünk átöltözni.

-Úgy szeretem az esküvőket-áradozott Mel.-Már csak egy pénzes pasit kell találnom-felnevettünk.

-Nekem már sikerült és ráadásul még szexi is-nevettem fel.

-Ha nem lenne az öcsém...-vigyorgott.

-Hé!-nevetve bújtam bele a rövidebb ruhámba.

Az udvaron már szólt a zene,mindenki beszélgetett.Az egyik asztalnál megláttam Sebastiant,Fabiant és Josefet.

Puszit nyomtam Seb arcára,majd leültem mellé.

-Direkt kínozol ma?-suttogta a fülembe és keze a lábamra csúszott.

-Én?Dehogyis!-mosolyodtam el.

A hangulat remek volt,Steph és Peter megnyitotta a táncot.

-Tudsz róla,hogy eddig még nem táncoltunk?-ráncolta a homlokát Sebastian és felkért.

-Most már igen-mosolyodtam el.-Szeretlek.

-Én is-kezével folyamatosan simogatott,amivel teljesen megőrjített és ezt Ő pontosan tudta!

Az események felgyorsultak,torta vágás..vacsora és késő este elköszöntünk az ifjú pártól.Nászútra indultak Spanyolországba,autóval!

Hajnalig még még ünnepeltünk,de négy óra után elcsendesedett a kastély.Sebastiannal öt óra után keveredtünk vissza a családi házba.Alig álltam a lábamon,állva el tudtam volna aludni.

Kibújtam a magassarkúmból,amit most nagyon utáltam és a bedőltem az ágyba.

Szombat délután fél kettőkor ébredtem meg először,álmos voltam még,de tudtam,hogy segítenem kell a pakolásban.

Meglepődve álltam a nappaliban,mindenki -rajtunk kívül- ott ült a nappaliban.

-Öhm...jó reggelt,vagyis délutánt-ásítottam.

-Szia-mosolygott rám Heikke.-Sebastian még alszik?

-Mint a bunda-leültem Fabi mellé.-Szerintem még csak most fordult át a másik oldalára.

-Jellemző rá-mosolygott Josef.-Mondd,csak te hol születtél?Olyan érdekes a neved.

-Magyarországon-mosolyodtam el.

-Igen,nagyon szép ország.És a Balaton.Sajnos csak egyszer tudta elmenni..hol is voltunk..-gondolkodott.-Balaton..Persze,Balatonfüred-elmosolyodtam.

-Egy fél órára van szülő falumtól.Szép város-bólogattam.

-Mikor voltált te Magyarországon Apa?-ráncolta a homlokát Norbert,mintha Sebastiant láttam volna.

-Ó,te még tervben sem voltál-nevetett fel.-Jó régen volt már az...-legyintett.-A lehető legszebb helyen laktál akkor-mosolygott rám.-Miért jöttél el?

-Hamar Londonba költöztem.Szerettem volna más országokat is megismerni,aztán megkaptam az állást a Red Bullnál-elmosolyodtam,a lehető legjobb állást..és ezzel együtt a vőlegényem is!

Josef még nem is tudja!

Három óra fele ténfergett le Sebastian is,nagyon édes volt.Teljesen elfeküdte a jobb oldalát,arcán meglátszottak a párna nyomai és haja mindenfelé állt.

Ahogy leült mellém fejét az ölembe hajtottam.

-Nagy gyerek-csóválta a fejét nevetve Heikke.

A szombati napot inkább pihenéssel töltöttük,beszélgettünk és Heikke noszogatására sokat ettünk.

Josefnek elmondtuk,hogy eljegyeztük egymást.

Csak most esett le úgy igazán,hogy Sebastian a születésnapomon kérte meg a kezem..

Estére egész tűrhetően éreztem már magam,Sebastiant hamar elnyomta az álom viszont én már egyáltalán nem voltam álmos.Mirandától megkaptam a holnapi nap rendjét és repülőt is néztem.

A keresztelő délután négykor kezdődik,fél egykor ment is egy repülő Londonba.Megírtam Mirandának,hogy kb. mikor érkezünk,majd bebújtam Seb mellé.