Száztizenkilencedik fejezet

 Sziasztok! :)

Nos,hát itt a friss fejezet!

Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam a hét közepén is hozni részt,de nem könnyű összeegyeztetni a sulit és most itt van előttem,hogy a fizikát és a földrajzot ki kell javítanom.

Na,de nem panaszkodni jöttem ide :D

Szóval friss...jó olvasást! ;)

Puszi   

 

119.fejezet

A második szabadedzés kezdete előtt már olyan volt az idő,hogy sokan azt mondogatták itt nem lesz sok minden.Unottan üldögéltem a tárolón,Sebastian az autóban ült,de negyed órás ücsörgés után kiszállt.

-Úgy néz ki ma nem megyünk ki-fintorgott.

-Örülök neki,hogy nem kell kimenned ilyen időbe-böktem kifelé.

Teljes káosz volt a pályán,de a kis csapatok versenyzői kimentek,így nyerte meg a második szabadedzést Pic.

Még az edzés vége előtt közös döntés alapján Sebastiant elzavartuk öltözni,hogy hamar túl legyünk az interjúkon.

Remek volt szakadó esőben álldogálni és hiába volt nagy a csapat esernyő kettőnket nem takarta be,így a bal oldalam csurom víz volt.

-Szólhattál volna-nézett rám Seb,már az öltözőjében voltunk és próbáltam lecibálni magamról a dzsekit,ami elázott.

-Mégis minek?-nevettem fel.-Ez csak egy kis eső..

-Aha-fintorgott.-És ettől a kis esőtől beteg is lehetsz-morogta.

-Seb-kopogtak,majd Rocky dugta be a fejét.-Jönnöd kéne.-nézett komoran Sebre.

-Menj,én megvárlak itt-löktem finoman az ajtó felé.

Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt,majd ledőltem a kanapéra.

A vége az lett,hogy Sebastian ébresztett fel hét óra előtt.Elég zavartan éreztem magam,de még mindig álmos és fáradt voltam.Úgy botorkáltam el a parkolóig.

Hála isten már alig voltak a pályán,újságírókkal pedig egyáltalán nem találkoztunk,így nem kellett kérdések százára válaszolnunk.

-Nagyon fáradt vagyok-nyöszörögtem és szinte bedőltem a puha ágyba.

-Egyél valamit Jázmin,gyorsan rendelek-lépett a telefonhoz.

Nagy erőfeszítésbe került,hogy ne aludjak be,de amint degeszre tömtem magam és lezuhanyoztam újra az ágyba dőltem.

Általában a zuhany fel szokott kicsit ébreszteni,de ez most egyáltalán nem használt,két perc alatt sikerült elaludnom.

Szombat már reggel hatkor fent voltam.Rettentő hányingerem volt,azt hittem,hogy ki sem tudok már jönni a WC-ből.

-Jázmin-dörömbölt az ajtón Sebastiant.

-Egy pillanat-kiöblítettem a szám.

-Jól vagy?Olyan sápadt vagy Kicsim-ölelt át.

-Reggeli rosszullét-motyogtam.-És fáradt vagyok-nyomtam el egy ásítást.

-Beszéljek Christiannal?-nézett rám.

-Nem,dehogyis!-ráztam a fejem.-Azért jöttem ide,hogy dolgozzak.Ki fogom bírni-a szekrény elé léptem.

Elég volt csak kicsit csendben maradnunk,lehetett hallani,ahogy az eső az ablakon kopog.Elhúztam a szám és valami meleg ruhát kerestem és persze vízállót.

Farmernadrág,világos felső,esőkabát és színes sál.A hajam felkötöttem egy kontyba és a sálamhoz passzoló balerina cipőmbe bújtam bele.

-Biztos,hogy ki akarsz jönni,így a pályára?-aggodalmaskodott Sebastian.

-Persze!Seb ezek csak reggel vannak,már sokkal jobban vagyok-próbáltam megnyugtatni.

-Oké,de ha rosszul vagy rögtön szólj!-mérgesen néztem rá.

-Hiába nézel így most nem érdekel!-motyogta.

Míg Sebastian összeszedte Tommit,addig elmentem kávét venni és péksütit az útra.

Mintha most csillapodott volna az eső,de nagyon úgy tűnt,hogy elszóltam magam.Tíz perc autókázás után már nagyon esett.Imádom Belgiumot...

-Ma sem leszek sokat a pályán-morogta Seb.

Kilencre kiértünk a pályára!Sebastiannal bementem a motorhome-ba,de onnan elváltak útjaink.

Elég furcsán néztem mikor Christian irodájából Mark,Isabel és Helmut lépett ki.

-Jó reggelt-néztem a hármasra,ketten köszöntek,de Helmut csak morgott valamit...

Egyszer komolyan beverem a képét!

-Christian?!-léptem be a nyitott ajtón.

-Á,Jó reggelt Jázmin!-köszöntött mosolyogva.-Hogy vagy?Mi járatban?

-Jól vagyok köszönöm-mosolyodtam el.-Csak meg akartam kérdezni,hogy lenne e még papír munkám,mert ha nem,akkor átmennék Brittához.

-Menj csak nyugodtan.Jázmin én tényleg nagyon sajnálom,hogy ez így alakult-motyogta.

-Semmi baj Christian.Állapotos vagyok,így vagy úgy elmentem volna a csapattól.-bólintott.

-De azért számíthatunk később rád?

-Nem tudom-ráztam meg a fejem.-Az utazó csapatban biztos nem,Milton Keynesbe meg nem szívesen mennék át.Bonyolult ez az egész,de azt hiszem Christian,hogy ennyi volt-most mondtam ki először hangosan,fájt..

Egész életemben ezt akartam,ezért tanultam!Az álom munka tartott fél évig.De emlékeztettem magam,hogy nem lehetek szomorú.Két elvesztett baba után most végre Anyuka lehetek!

-Megértem.Elértetek oda,hogy családot szeretnétek alapítani-mosolyodott el.-De azért szívesen látunk majd a versenyeken-felnevettünk.-Majd titokban becsempészünk és akkor jöhetsz a kicsivel.

-Rendben.Szavadon foglak-nevettem fel.

Elköszöntem tőle és szinte átsomfordáltam a Torro Rossohoz,mint egy rossz üldözési film.Folyamatosan a hátam mögé nézegettem,hogy nincs-e fotós,újságíró vagy esetleg csapattag a hátam mögött.

Megkönnyebbülve léptem be a kicsi bikák motorhomejába.Az utat megjegyeztem,így rögtön Britta irodája felé sétáltam.

-Jázmin?-hallottam meg egy ismerős hangot.

-Igen?Jaime?-mosolyodtam el.-Szia-öleltem át.

-Hát te?Kémkedsz?-felnevettünk.

-Igen,lebuktam.Brittához jöttem.

-Biztos az irodájában van-mosolygott.

-Oké,köszi.Öhm..Jaime-szóltam utána.

-Igen?

-Később beszélhetek veled?-bólintott.-Annáról...-rögtön kiment a szín az arcából.

Szóval van miről beszélnünk...

-Ok..okéé-motyogta.-Egy fél óra múlva a büfében?-bólintottam.

Balra fordulni,maj a második ajtó.Halkan kopogtam be,de szinte rögtön kinyílt az ajtó.

-Szia Jázmin-köszöntött mosolyogva Britta.

Amit lehetett átbeszéltünk Brittával és Monzában alá is fogja írni a szerződését illetve a verseny után Milton Keynesbe utazunk és Sebastian is mindent megtud!

Valahol legbelül hiányozni fog ez az egész,az utazgatás a rohanás,de sok volt.Nem tudtam pontosan,hogy mire is vállalkozok és jót fog tenni majd az otthon ücsörgés és a gyerek nevelés.Bármennyire is szeretem ezt az egészet és dolgozni szeretnék rá kell jönnöm,hogy a kettő együtt nem mehet.

Jaimevel sajnos nem tudtunk beszélni,mert az egy óra múlva kezdődő szabadedzésre kellett készülnie,így én is visszamentem a Red Bullhoz.

Nem mondom,hogy feltűnés mentesen sétáltam a paddockban,mert jó pár kép készült rólam,de azt nem kapták le,hogy a Torro Rossotól jöttem ki.

-Jázmin!-egy pillanat és már az arcomban is volt a mikrofon.-Ki lesz Sebastian csapattársa jövőre?Úgy tudjuk,hogy Marknak lejár idén a szerződése.

-Mark a napokban aláírta az egy évre szóló szerződését,2012-ben is ez a felállás lesz a Red Bullnál.

A nő szeme a nyakamra csúszott,szemei kigubbadtak és szinte ledermedt.Gyorsan igazgatni kezdtem a sálam,ha most bukunk le az eljegyzéssel kapcsolatban az nem jó..nagyon nem!

-Az...-makogott,remek!-Önt eljegyezte Sebastian?-első értelmes mondata.

-Nem tudom honnan vette ezt-csóváltam meg a fejem.

-A gyűrű,ami a nyakláncára van fűzve.

-Az a gyűrű nagyon közel áll hozzám-zártam le a témát,végül is nem hazudtam!

Közel áll hozzám,mert Sebastiantól kaptam.Próbáltam lerázni a nőt,de a motorhome-ig kísért..

Lihegve léptem be az épületbe,már az előtérben összefutottam Christiannal és Helmuttal.

-Baj van?-állított meg Christian.

-Egy nő idáig kísért és kiszúrta a jegygyűrűm-háborogtam.-Leráztam,de remélem nem kezd el kombinálni...

-Nyugodj meg,mit mondtál neki?

-Azt,hogy közel áll hozzám a gyűrű és siettem be..

-Oké,ez jó.Nyugodj meg!Sebastian már kereset,az öltözőjében van Tommival.

-Összeszedem a cuccom és átmegyek hozzájuk.

-Lehet nem kéne szabadedzés előtt zavarnod.Nem kell mindig a nyakán lógnod-kotyogott bele Helmut.

-Nyugodjon meg Helmut,az idegeskedés rossz hatással van a szervezetre-vigyorogva léptem el tőlük.

Isabellel együtt mentünk át a boxokba.

11-kor pontosan zöldre váltott a boksz utca lámpája,de senki sem sietett ki.Szinte elmosta az eső az edzést.Seb harminc perccel később ment ki,de 2 perces időket mentek...

Jó napjuk volt a kis csapatoknak,a 40. perc környékén Sebastian az 5. helyen,Mark a 4. helyen állt.

Sebastian az egész edzés alatt kilenc kört ment és az 5. helyen végzett.Mark megnyerte a harmadik szabadedzést!

Már láttam magam előtt a híreket,hogy aláírt egy évre és meg is nyerte a szabadedzést..

Nem siettetem Sebastiant,megbeszéltem vele,hogy majd az időmérő után ad interjút,mert nem fogunk ilyen időben kiállni.Gyorsan átöltözött,majd Tommival együtt mentünk át a büfébe.

Egybe kötöttem a jót a hasznossal és ebéd közben álltam neki a szabadedzések összegzésének.

-Lassan írnod kéne neked is a blogodra-néztem Sebre.-A rajongóid majd engem mészárolnak le,hogy eltűnsz.

-Majd este írok-motyogta.

Nem sok időnk volt együtt,mert az idő repült és Tommi szigorúan betartotta a menetrendet.Még az időmérő előtt sikerült befejeznem a szabadedzések összegzését,de futnom kellett a boxba,hogy időben ott legyek.

Sajnos már nem tudtam odamenni Sebastianhoz,az autóban ült és ilyenkor már nem akartam zavarni,na meg a média ezt úgy felfújná...Az főleg nem hiányozna nekünk.

Most először fordult elő velem,hogy nem tudtam nyugodtan végig nézni az időmérőt.

Még Annát is felhívtam,teljesen odáig volt,hogy Jaime milyen ügyes.

Az utolsó percekben már görcsösen izgultam Sebastianért,meg kell lennie a polenak!

Seb első helyen,de jött még Mark,viszont nem tudta megverni.Kezdtem már örülni mikor Hamilton átvette a vezetést és akkor mutatták Sebastiant!

Megcsinálta!

Kilencedik Pole pozíció!

A fiúkkal együtt ugráltam a boxban,majd a tömeggel együtt sodródtunk.

Csak egy pillanatra rohant oda hozzánk Sebastian.

-Ügyes voltál!-nyomtam puszit a bukójára,a fiúkkal lepacsizott és már ment is.

Mark megszerezte a harmadik helyet,így Isabellel együtt verekedtünk át a tömegen és sajtó épületben vártuk meg a fiúkat.Hátul foglaltunk helyet és egy jó negyed órával meg is érkeztek.