Száztizennyolcadik fejezet

 Sziasztok!

Bocsánat-bocsánat.Csúsztam két órát,amit nagyon sajnálok,de közbe jöttek a dolgok :| Remélem nem haragszotok :$

Nem lett túl hosszú,3 oldal,de a következő résszel igyekszem majd bepótolni! :)

 Köszönöm az előző részhez a pipákat és a hozzászólásokat,nagyon kedvesek vagytok! :)

Na,de nem is húznám az időt..

Jó olvasást,puszi! :-)

118.fejezet

Nem maradtunk sokáig Sebastian szüleinél,hiszen mennünk kellett tovább Belgiumba.Csütörtök korán el is indultunk,mert elég sok dolgunk lesz.Sebastiannak pálya bejárás,interjúk és este még a pilóta focira is hivatalos.

Reggel együtt mentünk ki a pályára,de legközelebb csak az interjúk miatt találkoztunk háromkor!Azt sem tudtam hol áll a fejem,Christian is avgy tízszer hívott be az irodájába a papírjaim miatt,hol ezt írtam el,hol Ő nem tudta hol kell aláírni és egyre idegesebbek lettünk.

Itt volt a nyakamon,hogy jó két hét múlva lejár a szerződésem és a nyakamba sózták az utódom,aki jelenleg a Torro Rossonál dolgozik Buemi mellett.Christian lazán közölte,hogy feltűnés nélkül találkozzak vele és beszélgessek el vele.

AZ interjúk után volt két szabad percünk Sebastiannal,így amit lehetett megbeszéltünk.

-Ne várj meg,mert van még dolgom-motyogtam,reméltem,hogy nem fog nagyon kiakadni.

-Nagyon jó-fintorgott.-ÉS mikor jössz vissza a hotelba?

-Nem tudom-csóváltam a fejem.-De neked sietned kell,mert öt óra van és hétkor kezdődik a foci!-ütögettem meg a karórám.

-Jó.De szeretném,ha a hotelban lennél mire visszaérek.

-Megpróbálom-gyors puszit adtam neki és a lehető leggyorsabban eliszkoltam,hogy ne tudjon kioktatni.

Torro Rosso....remélem,hogy értelmes lány lesz!Átéreztem Miranda helyzetét...nagyon is!

Eléggé megnéztek minket a kis csapatnál,ugyanis Christian is velem tartott,hogy ne tudjanak belém kötni.Lehet be sem engedtek volna,ha egyedül jövök...

Micsoda testvériség lehet a két csapat között...

-Gerhard-biccentett Christian.-Ő is a Torro Rosso csapatfőnökö.Gerhard Ő itt Jázmin.

-Nagyon örülök-ráztam kezet vele,párszor volt alkalmam összefutni vele.

-Gyertek menjünk fel.

-Ó,nem-rázta a fejét Horner.-nekem még dolgom van,csak átkísértem Jázmin.Remélem mindent meg tudtok beszélni-nézett rám.

-Oké-motyogtam így Gerharddal folytattam az utam.

Egy nagyon kicsi irodába vezetett,egy szőke mosolygós lány nyitott ajtót,de amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.

Hűha,jól kezdődik!

-Britta Roeske!-nyújtotta a kezét.

-Jázmin Szalai-biccentettem.

Két perc sem kellett és Gerhard is lelépett.A beszélgetésünk alatt egész hamar feloldódott Britta és nagyon kedves lánynak tűnt valójában.Rengeteg aggálya volt Sebastiannal kapcsolatban,így amit lehetett az leküzdöttük és sokat meséltem róla,de jobb,ha Ő ismeri majd ki.

-Úgy néz ki,hogy nekem Monzában lejár a szerződésem.Nem tudom,hogy lesz utána,mert a csapat nem akarja felfújni,így egy-két futamra még valószínűleg elmegyek,de én már csak dísz leszek,te fogsz Seb mellett dolgozni.

-Értem,ez így biztatóbban hangzik-mosolyodott el.-Mennyi rá az esély,hogy a szezon végéig maradsz?-félve kérdezett rá.

-Semmi!Tudod...állapotos vagyok-kikerekedett szemekkel nézett rám.-Három futamra még el szeretnék menni,de Indiába már biztos nem megyek el.

-Hú-motyogta.-Bele a mély vízbe.

-Az biztos!Főleg,hogy babát várok...Sebastiannal próbáljuk eltitkolni,de ha kiderül szét fognak szedni...az a helyzet,kimondom..Nem irigyellek most Britta.Nem lesz könnyű,de meg tudod csinálni-mosolyogtam rá.

-Remélem-motyogta.-Kicsit tartok tőle,hogy Sebastian ellenséges lesz velem...szóval miattad.Érted?

-Értem.Azt hiszem ettől nem kell félned.

Riadtan néztem az órára,fél kilenc is elmúlt!

-Te jó ég-suttogtam.-Te mivel szoktál visszamenni a hotelba?

-Hát vagy taxival vagy,ha mázlim van Seb visszavisz-utalt Buemire.-Sietned kell?

-Ó,nagyon is.Már késésben vagyok!

Britta összeszedte a cuccait és én is,volt akkora mázlink,hogy a parkolóban még elértük Sébastiant,aki visszavitt minket a hotelba.Mekkora szerencse,hogy egy szállodában van a két csapat!De az már nem lesz mázli,amit Sebtől fogok kapni...

Fél tíz körül járt mikor halkan próbáltam beosonni a hotel szobánkba.

-Felesleges osonnod,fent vagyok!-hallottam meg a hangját.

-Ó,szia Seb-mosolyogva néztem rá,de Ő egyáltalán nem volt vidám.Nagyon nem...hiába mosolyogtam.

-Tudod,hogy hány óra van?-morogta.

-Ö,fél tíz?-újra próbálkoztam a mosolygással.

-Pontosan,már vagy egy órája itt vagyok.Aggódtam érted-sóhajtott fel,testtartása ellazult,így tudtam,hogy már nem dühös.

-Sajnálom,sok dolgom volt-motyogtam.-Tudod,hogy nekem is ez a munkahelyem.Nem ugrálhatok vissza a hotelba,amikor szeretnék.

-Tudom-ölelt át szorosan.-De tekintettel lehetnének rá,hogy babát vársz.

-Bírom a strapát Sebastian.Nem sózhatok mindent Isabelre vagy valaki másra,mert én babát várok.

-Pedig jó lenne-motyogta a nyakamba.

-Persze,te örülnél neki-nevettem fel.

Pénteken korán kimentem a pályára,hogy Christiannal és Helmuttal feltűnés nélkül tudjak beszélni a részleteről.Azzal Ők is egyetértettek,hogy ameddig tudok menni a futamokra,addig menjek.Nem akarták felfújni ezt az egész cserét.Valamiban legalább egyetértettünk.

-Mivel állapotos vagy-nézett rám Helmut,az a gúny a hangjában...le tudtam volna szúrni.-Nem várjuk el tőled,hogy minden futamon kint legyél,de szeretném,ha minimum 3 futamra velünk tartanál.-nézett rám komolyan.

Ó,én is mennyi mindent szeretnék..

-Én is így gondolom.Az a három futam lenne Szingapúr,Japán és Korea.Úgy gondolom,hogy Indiát,Abu-Dhabit és Brazíliát már nem vállalhatod be.Nem tudom,hogy mikor szeretnétek közölni a sajtóval,már ha szeretnétek,hogy állapotos vagy,de...

-Ameddig lehet titokban tartanánk.Ha elég ügyes vagyok a három futamon még nem lesz látható a hasam,utána már úgy sem mutatkoznék.Ez így klappol-Chris bólintott.

-Akkor legyél elég ügyes-fintorgott Helmut.

-Magát senki nem kérdezte-morogtam az orrom alatt...

-Ebbe bele se menjetek-tett rendet Christian.-És a babával minden rendben?

-Igen,az 5. hétben járok és egészséges.

-Mikor fogsz szülni?

-Még pontosan nem tudja megmondani az orvos,de áprilisban.-bólintott.

-Nem sokára ki fog érni Sebastian,de előtte még átjön Britta.

-Értem.

Az irodámban beszélgettünk Brittával,felkuncogtam mikor papírt hozott magával és jegyzetelt.

-Nem sokára átesel majd a bemutatkozáson is-kísértem ki az épületből.

-Ahj,ne is mond.Előre félek tőle-motyogta.

-Nem kell,Sebastian nagyon kedves.Jó helyed lesz itt és bevallom örülök,hogy te kerülsz a helyemre.Benned megbízok.-mosolyodtam el.

-Köszönöm,ez sokat jelent nekem.

Gyorsan elköszöntem tőle,mert neki is volt még dolga illetve nekem is.

Első szabadedzés...

Nem láttam semmit belőle,mert az irodában kellett a papírokat intéznem,amivel tegnap elmaradtam.Először be volt kapcsolva a tévé,de rájöttem,hogy csak hátráltat és közben Isabel is visszaért,akit szintén zavart,ha megy a tévé.

Csak az utolsó öt percben kapcsoltuk be a készüléket,elég zavaró volt a hangos autó zaj.

-Seb a 4. helyen-nézett rám Isabel.-Mark pedig a 16. helyen-fintorgott.-Megyek is,beszélek vele..-indult el.

Összeraktam a papírjaim,kifelé menet bevittem Christian irodájába és megkerestem Sebastiant.

Az öltözőjében vetkőzött már.

-Szia.Ügyes voltál-csókoltam meg.

-Köszönöm-mosolygott.-Jól vagytok?

-Igen,minden rendben velünk.Bár egy kicsit hűvös van-fintorogtam.

-Adjak kabátot?-nézett rám aggódva.

-Jaj,nem kell.Fent van az irodába,de kibírom-mosolyodtam el.

Beszélgetésünk Tommi zavarta meg ugyanis átakarta masszírozni Sebastiant.Nem akartam zavarni,így visszamentem a motorhomeba a kabátomért és megebédeltem.Az utolsó falatokat tüntettem el,mikor Seb-Tommi páros megjelent.