Százegyedik fejezet

Happy Halloweent! ;)

Nem tudom ki,hogy van vele..én őszintén nem szoktam mostanában már megtartani :D

Egy fél órával ezelőtt ment el a házunk előtt egy banda...a lányok teli torokból sikítoztak...minden eszembe jutott csak az nem,hogy Haloween miatt visítoznak >< XD

Na,de mindegy is...a délutánom szinte átaludtam,így bocsi a késésért :$

Különösebben mást enm fűznék a részhez...

Jó olvasást és Félelem és Shrekketés :'D 

Aki  egy kis zenére vágyik :D 

ZENE

Puszi :)

 101.fejezet

Pénteken hangos koppanásra riadtam fel.Rögtön felültem az ágyban és Sebastiant a földön találtam meg,felült és a fejét vakargatta.

-Leestél az ágyról?-nevettem fel.

-Ühm..-mászott vissza az ágyba és fejét az ölembe hajtotta,próbáltam nem nagyon kinevetni szegényt.

Az órára néztem,de még csak fél hét volt.Bőven van időnk még...

-Fáj?-simogattam a fejét.

-Nem-rázta meg a fejét,lágy puszit nyomott a hasamra,amin elmosolyodtam.-Szünetben rajta leszünk az ügyön-motyogta csukott szemmel.

Elmosolyodtam,de nem tudtam mit válaszolni erre.Melegséggel töltött el,hogy Ő már szeretne kisbabát és tervezi.Pedig tudom,hogy nem is olyan rég még azt nyilatkozta,hogy addig nem szeretne gyereket,amíg versenyzik.

-Visszaalszol?-nyomtam egy puszit az arcára.

-Egészen más ötletem támadt-nyitotta ki szemeit és egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

-Szeretnéd Bajnok-mosolyodtam el.-Ezek a falak nem hang szigeteltek és Christian letépi a fejem,ha nem a versenyre koncentrálsz-csak lebiggyesztette a száját.-Ne nézz már így-nyomtam az arcára a párnát.

-Nem kapok levegőt-nevetett fel és lelökte a párnát a fejéről.-Megakarsz fojtani?-fordított rajtunk és rajtam feküdt.

-Én?Nem!-ráztam a fejem nevetve.-Szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára,de elmélyítette és csók lett belőle.-Tudod,hogy nem lehet-toltam el finoman.-De ha ügyes leszel a szabad edzéseken-kacsintottam rá és kibújtam alóla.

-Remek ösztönzés-nevetett fel.-Itt hagysz?-nézett rám boci szemekkel.

-Lezuhanyozok-szedtem össze a ruhámat.

-Veled mehetek?

-Nem fürdés lenne belőle-ráztam meg a fejem és becsuktam a fürdőszoba ajtót.

Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem,hogy Seb is el tudjon még időben készülni,azért kilenc előtt még el kéne indulnunk a pályára.

Direkt kinéztem az ablakon,hogy milyen ruhát vegyek fel,mert tegnap is igen borús volt az idő.Hát ma sem volt jobb a helyzet,nem volt túl meleg.

Magam köré tekertem egy törölközőt és kimentem,hogy valami melegebb ruhát keressek,mert ma még lehet,hogy esni is fog az eső.

-Ez ember kínzás-lépett mögém Seb.

-Mehetsz zuhanyozni-nevettem fel.

-Boszorka-morgott,mire felnevettem és kikaptam egy farmert.

Egy fekete vékony pántos felsőt vettem fel,hátha még lesz jobb idő is,de a szürke kardigánomba belebújtam.Feltettem az órám és a napszemüvegem a táskámba dobtam,majd belebújtam a szandálomba.

-Seb,kész vagy már?

-Mindjárt!-kiabált.

Felkaptam a táskám,majd végre Seb is előkerült a fürdőből.Fél kilenc előtt még el tudtunk indulni,Tommival a folyosón összefutottunk,így együtt mentünk ki a pályára.

A hotel előtt most sokkal kevesebben ácsorogtak,de a pályán rengetegen voltak már.

A home-ba mentünk,hogy egy gyors reggelit elfogyasszunk,majd a boxba mentünk.Seb elment beöltözni.Köszöntem a fiúknak,majd az egyik fülest lenyúlva Tommi mellé álltam.

-Blanca most merre van amúgy?

-Londonban.De holnap délután jön-mosolygott.

Seb közben kijött,Guillal beszéltek meg egy-két dolgot,majd beült az autóba.Vészesen közeledett a tíz óra.

Úgy helyezkedtem a boxban,hogy a monitorokat is jól lássam.Alig volt 18 fokos a pálya és a levegő hőmérséklete 5 fokkal alacsonyabb volt.Csak eső ne legyen!

Az installációs körökre mindenki gyorsan kiment,de az első mért körre 19 percet kellett várni.

Mér fél óra is eltelt a szabad edzésből,de Sebnek és Marknak sem volt még mért köre.

Lewis Hamilton állt az élen 1:33.576-os idővel.Sikerült bemennie 1:33-as idő alá,Seb és Mark is ekkor kezdte meg a mért köröket.Az első körök igen gyengére sikerültek,hiába lágy gumin mentek ki,de a gumik kezdtek felmelegedni és Seb átvette a vezetést,közel fél másodperccel gyorsabb volt Hamiltonnál.

Közeledve az egy órához Seb és Fernando Alonso között kisebb viadal alakult ki a kör időket illetve,Alonso 1:31.981-es idővel átvette a vezetést,ezzel megmutatva,hogy kell még rájuk számítanunk.

A pálya és a DRS több pilótát is megtréfált,de komolyabb akciót csak a 68.percben láthattunk mikor Schumacher kicsúszott a kavicságyba,de vissza tudott térni a pályára.

Húsz perccel a vége előtt még mindig Alonso állt az élen Mark és Seb előtt.Őket Massa,Hamilton,Button,Rosberg és Schumacher követte.Jaime a 10. helyen állt,kíváncsi vagyok Anna nézi-e a szabad edzést?

Írtam is neki egy SMS-t,pár perccel jött is a válasza,hogy ne zavarjam,mert erősen szurkol Jaime-nek,nevetve ráztam meg a fejem.

Tíz perccel a vége előtt Sébastian Buemi bemutatott egy szép kis repülést miközben kb. ötször pattant el a talajról.

Seb végül a 3. helyen zárta az első szabad edzést,előtte Mark és Alonso volt.Azért egész jó helyen zárt a csapat.

Öten nem tudtak 107 %-on belül teljesíteni.

Seb visszajött a boxba,majd elment átöltözni és a fiúk rögtön nekiálltak az autót átnézni és javítgattak rajta.

Guillal még átbeszéltek egy-két dolgot,majd elindultunk a motorhome-ba ebédelni.

-Apukádék mikor indulnak el?

-Ebéd után,de azt mondta,hogy ide találnak-vonta meg a vállát Seb.

-A második szabad edzés után kéne interjút adnod.

-Oké-válaszolt teli szájjal.

A második szabad edzés előtt Tommi még átmasszírozta Sebet,addig én az irodába mentem és még pár papírt elintéztem,majd fél kettőkor elindultam a boxokhoz.

-Elnézést-állított meg egy ismerős férfi.

-Kaj Ebel-nyújtotta a kezét.

-Jázmin Szalai.

-Ha lenne ránk egy kis ideje-bólintottam.-Remek.Pár kérdést szeretnénk feltenni.

Előkerült a mikrofon,német RTL,elmosolyodtam.

A kamerát is bekapcsolták,majd Kaj bemutatott és már fel is tette az első kérdést.

-Szerintem minden Sebastian Vettel rajongó tudja,ahogy egy párt alkottok-fordult felém.-Mióta is alkottok egy párt?

-Március óta-mosolyodtam el.

-Milyen Sebastiannal dolgozni?Vannak rossz tulajdonságai,hiszen minden időtöket együtt töltitek-mosolyodott el.

-Sebastiannam remek dolgozni,nagyon elkötelezett és mondhatni pontos-nevettünk fel.-Talán egy rossz tulajdonsága van,hogy nagyon makacs.

-Az első szabad edzésen már túl vagyunk,Mark a 2. helyen,Sebastian a 3. helyen végzett.Mit vár a csapat?

-Mindenképp az első sorban szeretnénk lenni-mosolyogtam.-Jó az autónk és minden esélyünk meg van erre,bár a Ferrari is jól ment Alonso alatt az első szabad edzésen.Majd meglátjuk mi lesz-mosolyodtam el.

-Mint tudjuk te magyar származású vagy-bólintottam.-Mikor döntötted el,hogy téged a sport érdekel és ebben a világban szeretnél dolgozni?

-Tizenhárom évesen már az volt a vágyam,hogy média-kommunikációs főiskolára járjak.Tizenöt évesen már azt is tudtam,hogy a sport is nagyon érdekel,így már tini koromban tudtam,hogy egyszer majd itt szeretnék lenni.

Kaj intett,majd a kamerát kikapcsolta a másik férfi.

-Köszönjük-mosolygott,majd kezet nyújtott.-Sok sikert Sebastiannak,mint magán ember-kacsintott,amin felnevettem.

-Átadom neki.Viszlát-intettem,majd sietősen lépkedtem a Red Bull boxba.

Christian ép akkor lépett ki Seb boxából.Rám mosolygott,majd ment tovább.

-Kaj Ebel sok sikert kíván-léptem Seb mellé.

Felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Összefutottam vele a paddockban és pár kérdést feltett.

-Oh-mosolygott.-Kapok puszit?

-A bukódra?-nevettem fel,mire bólintottam.

Teljesítettem kérését,majd elvettem Stuarttól a fülesem és visszaálltam a monitorokhoz,ahol az első szabad edzésnél álltam.

A pálya hőmérséklete alig pár fokkal ment feljebb,de esőre már több esélyünk volt,mint az első szabad edzésen.Remek!

Három perccel a kezdés után már 5-6 pilótának volt mért köre,de ezek igen gyengék voltak.

Az első kicsúszásra sem kellett sokat várni,.Karun Chandhok a Lotussal az egyik kanyarban besokalt és kicsúszott a fűbe.Ahogy ma sokan Ő is megúszta ezt és vissza tudott jönni a pályára.

Hét perc telt el az edzésből mikor Alonso átvette a vezetést 1:33 alatti idővel.Tíz perc elteltével az újonc Daniel Ricciardo kényszerült arra,hogy motorprobléma miatt a pálya szélére álljon.

Ekkor Seb a 3. helyen állt.

Negyedóra után csak megközelíteni tudtuk Alonsot,de Mark is hét tizedre volt tőle a 2 helyen.

Az edzés fél idejénél Massa átvette a vezetést,Petrov megelőzte Sebastiant.Az edzés második felének elején Alonso átvette újra a vezetést,a nagy igyekezetbe kicsúszott a kavicságyba,de vissza tudta hozni a Ferrarit.

Fél órával a vége előtt Mark átvette a vezetést,a két Ferrari és a két Mercedes előtt.Sebastian a 10. helyre csúszott le.

Az utolsó fél órában nem sok minden történt már.Seb feljött a 3. helyre.

Mark nyerte a második szabad edzést 1:31.711-es idővel,Seb 1:32.084-es idővel állt a 3. helyen Alonso mögött.

Az első szabad edzéshez képest most csak két pilóta nem tudott 107 %-on belül teljesíteni.

Seb visszaért,majd átöltözött és elindultunk interjút adni.

Fabiantól kaptam egy SMS-t,hogy még a pályán vannak a motorhome-ba és velünk szeretnének visszajönni.

Seb rám pillantott,majd eltátogtam neki,hogy az öccse volt.

Tíz percen belül már a home felé sétáltunk,nekem még össze kellett szednem a cuccaim és Sebastiannak is,de előtte bementünk a büfé részleghez,hogy szóljunk Norbertnek.

Tommit már nem kellett keresni,mert ott velük.

-Sietek-nyomott egy puszit a számra Seb és elindult a másik irányba.

Elköszöntem Isabeltől,majd a laptopom a táskámba ügyeskedtem.

Fabiannal és Norberttel hátra ültünk.

-Már vettetek ki szobát?-néztem Norbertre.

-Még nem-rázta meg a fejét.

-Van mellettünk még egy üres szoba-szólt Seb.

-Akkor azt majd én elintézem-mosolyogtam.

-Köszönjük-nézett rám Norbert.

-Anya nem jön ki vagy Melanie?

-Melanieval vasárnap jönnek ki,Stephanie még nem mondott semmit.

A hotelba érve gyorsan elintéztem a mellettünk lévő szobát,amit Norberték kaptak meg.

Már fél nyolc is elmúlt,de megbeszéltük,hogy fél óra múlva az étteremben találkozunk és együtt vacsorázunk.

-Fáj a lábam-sóhajtottam fel és rögtön a fotelba dőltem.

-Ha visszaértünk megmasszírozzam-guggolt le elém Seb.

-Megtennéd?-pislogtam rá.

-A menyasszonyomnak bármit-vigyorgott rám,olyan furcsa volt ezt így hallani,de boldogsággal töltött el.

-Még mindig nem fogtam fel-csóváltam meg a fejem mosolyogva.

-Pedig lassan ideje lesz-ültetett az ölébe és a karom simogatta.

-Te belegondoltál már?

-Igen,és már alig várom,hogy a feleségem legyél-váltottunk csókot.

-Tudom,hogy neked ez sokat jelent-simogattam a mellkasát.-Azt hiszem,majd az esküvőnk napján felfogom ezt az egészet-nevettünk fel.

-Még szép,hogy fontos.Mindenki tudni fogja,hogy hozzám tartozol és remélem több férfi nem legelteti rajtad a szemét-teljesen elkapta a hév,csak megforgattam a szemem.-És nagyon szeretlek-mosolyodott el végre.

-Én is szeretlek.De nem gondolod,hogy alaptalanul vagy féltékeny?Milyen férfiakról beszélsz te?-nem bírtam ezen a témán túl lépni..

-Te nem is veszed észre..-motyogta.-De akárhányszor belépsz a pályára ezer férfi jelenik meg-nem bírtam ki,felnevettem.-Ne nevess,ez így igaz-érvelt hevesen.

-Ez hülyeség Seb-simogattam az arcát.-Ha meg mégis igazad van,bár nincs.Akkor is a te menyasszonyod vagyok és a te gyűrűd hordom-csókoltam meg.

-Tudom,de mégis férfi vagyok-vonta meg a vállát mosolyogva.

-Vettem észre-simogattam a mellkasát nevetve.-Lassan le kéne mennünk-néztem az órára.

-Nem is vagyok éhes-simogatta a combom.

-Menjünk le,ha már egyszer megígértük-álltam fel,majd finoman a fenekemre csapott.-Héj-fordultam meg felháborodva,mire csak egy kaján vigyort küldött felém és ellépett mellettem.

A vacsora jó hangulatban telt,kis idővel később Christian is csatlakozott hozzánk,Fabi már nagyokat ásított,és én is fáradt voltam,így felkísértem.Megvártam míg elalszik,majd átmentem a mi szobánkba és lezuhanyoztam.

-Jázmin?

-Itt vagyok bent-szóltam Sebnek,majd belebújtam a pizsama felsőmbe.

-Ebbe akarsz mellettem aludni?-nézett végig rajtam.

-Igen,baj?-lepődtem meg.

-Nem-rázta a fejét.-Nagyon is tetszik-karolt át és keze a fenekemre csúszott.

-Álmos vagyok,zuhanyozz le te is-léptem el mellette,majd bekapcsoltam a tévét és befészkeltem magam az ágyba.

Kifejezetten érdekelt a német nyelvű ismeretterjesztő film,tényleg bele kell kezdenem a nyelv ismétlésébe,mert kár lenne elfelejteni főleg,hogy a vőlegényem német.

Századik fejezet

 Sziasztok!

Hát ehhez is elértünk,számomra egy igen komoly mérföldkő a 100. rész :)

Mikor belekezdtem ebbe a blogba álmomban sem gondoltam volna,hogy idáig eljutunk.Nagyon szépen köszönöm Nektek a támogatást és a noszogatást,nélkületek már feladtam volna.

Nem fűznék úgy mást semmit ehhez a részhez :$ 

Puszi!

 100.fejezet

Bő öt óra telt azóta,hogy Seb szólt nekem jöjjünk Londonba.Már a kórházban vagyunk.mire ideértünk Miranda már a szülő szobában volt.Gabriel gyorsan bemutatott minket a családjuknak,majd beszélgetéssel ütöttük el az időt.Egy jó másfél órája lehettünk már itt mikor mosolyogva lépett ki az orvos.Mindenki megkönnyebbülve állt fel.

-Egészséges kislány.Gratulálok.Nem sokára visszavisszük a kismamát a szobájába és bemehetnek hozzá,de ne egyszerre-mosolyodott el.

Na igen..kicsit összegyűltünk a folyosón.Miranda szülei,Gabriel szülei és a testvére családja és mi.

Természetesen Gabriel ment be először Miranda szüleivel,mi maradtunk utoljára.A látogatás után mindenki elindult haza,csak Gabriel maradt itt egyedül.

-Gyertek-nyitotta ki az ajtót.

-Sziasztok-köszöntött minket Miranda,a kezében ott volt fehér takaróban a csöppség.

-Szia-léptem mellé.-Milyen aranyos-néztem könnyes szemekkel a kislányra.

-Igen,az.

-Hogy hívják?

-Norah Aileen Groves-válaszolt Gabriel.

-Annyira édes-mosolyodtam el.

-Megfogod?-nyújtotta felém Miranda,válaszolni se volt időm mert a kezembe fektette Noraht.

-Szia te szépség-simogattam meg az arcát.

Boldog voltam,de legbelül majd megfulladtam.Most..most már nekünk is lehetne kisbabánk!

Sebastiannal összenéztünk,tudtam,hogy Ő is erre gondol.

A kicsit visszaadtam Mirandának,pedig szívesen babusgattam volna még,de pihenniük kellett így indulni készültünk.

-Várjatok-szólt Miranda,majd Gabriellel összenéztek.

Miről lehet szó?

-Sokáig gondolkodtunk ezen végül rátok gondoltunk.Szóval lennétek Norah keresztszülei?-mosolyodott el halványan Miranda.

-Komoly?-csillantak fel szemeim,bólintott.

-Nagyon szívesen-vágtuk rá egyszerre Sebastiannal.

-Köszönjük-mosolyodott el Gabriel.

Elköszöntünk tőlük,hisz mindketten fáradtak voltak,mi pedig elindultunk Milton Keynesbe.Este kilenc is elmúlt mire a hotelba értünk.Fáradt voltam és egy gyors zuhany után,mint egy zsák bedőltem az ágyba.

Szombaton Seb bement a gyárba,de én nem tartottam vele.Visszamentem Londonba,hogy a kereszt lányunknak -de furcsa ezt így kimondani- jól bevásároljak.

A délelőttöm azzal telt el,hogy az egyik baba boltból a másikba rohangáltam.Jó pár ruhácskát beszereztem és egy édes nyuszit is,ami tökéletes lesz arra,hogy csócsálgassa.

Csak ebéd után értem a kórházba,ismerve az utat a negyedik emeletre mentem.

-Sziasztok-dugtam be a fejem,Miranda az ágy szélén ült és a kicsi Noraht etette.-Bejöhetek?

-Szia-mosolyodott el.-Persze,gyere csak.Jó ég!Mi ez a sok cucc Jázmin?

-Hoztam Norahnak egy-két dolgot-tettem le a székre a két nagy szatyrot.

-Egy-két dolgot?-nevetett fel.-Nagyon szépen köszönjük,de nem kellett volna.

-De hát én vagyok a kereszt anyukája,el kell kényeztessem-felnevettünk,majd a kicsi Noraht átadta a kezembe és leültem vele a fotelba,míg Miranda az ajándékokat nézegette.

-Ezek olyan édesek-vette ki a ruhákat.-Jaj,istenem!Ebbe fogom hazavinni-tette félre az egyik rózsaszín rugdalózót,amin két bárányka volt.-Na az első plüss állatka-adta a kezembe a nyuszit,amit Norah kezébe adtam.

Nagyon édes baba volt,nyál buborékokat fújt és még így evés után is igen elemében volt.Kapálódzott a kezével,lábával és hatalmas nagy barna szemeivel figyelt engem.

-Sebastian merre kószál?-mosolygott Miranda majd befejezte a pakolást.

-Bement a gyárba,de azt mondta,ha végzett Ő is jön.És Gabriel?

-Délelőtt haza ugrott és azt mondta este fele visszajön.Örülök,hogy itt vagy mert halálra untam volna magam.-felnevettünk.

-Mikor vihetitek haza Noraht?

-Hát még ma este mindenképp itt bent kell maradnunk,ha minden rendben,akkor holnap délután.-A keresztelőről majd még beszélünk,de augusztusban szeretnénk tartani,akkor ti is ráértek.

-Persze-mosolyodtam el.-Olyan édes-simogattam meg az arcát,egyre nagyobbakat pislogott és egy-két ásítást is elnyomott,így átadtam Mirandának.

-El sem hiszem,hogy már kibújt-mosolyodott el.-De azt hiszem az első otthon alvásnál már tudatosul bennem-nevetett fel,majd lefektette a kicsit.

-Na igen-mosolyodtam el.

-Héj!-kiáltott fel,mire a szív bajt hozta rám,elkapta a kezem,így már sejtettem miről van szó.-Nem mondod?!-vigyorgott rám.

-De-nevettem fel.

-Jaj,de jó-ölelt át.-Miért nem szóltál?Hát milyen dolog ez?

-Szólni akartam,de hagytalak babázni-nevettem fel.

-Na persze-nyújtotta ki a nyelvét.-Mesélj,mikor kérte meg a kezed?

-Hétfőn-mosolyodtam el.-A nagyszüleimnél.

Elmeséltem az egészet és közben Gabriel is megérkezett,Ő is gratulált nekünk,majd olyan öt óra fele Sebastian is befutott,de már nem sokáig maradtunk.

Kicsit Ő is babázott és megölelgette Noraht.

Elbúcsúztunk tőlük,mert holnap délelőtt haza utazunk.

Ma már Londonban aludtunk,hogy ne kelljen olyan korán kelnünk a gép miatt.Este felé még felnéztem facebook-ra és megosztottam egy képet Norah lábikójáról azzal a címmel,hogy keresztszülők lettünk.

Rögtön jöttek a kérdések,hogy kié a baba,de ezt már holnapra hagytam.

Vasárnap a kilenc órási géppel repültünk haza Svájcba,még kómásan szálltam fel a gépre és ahogy helyet foglaltam Seb vállára hajtottam a fejem és aludtam is tovább.

Fáradt voltam és úgy éreztem,hogy soha nem tudom már kialudni magam,hisz este repülünk Heppenheimba Sebastian szüleihez.

-Ébresztő-simogatta egy finom kéz az arcomat.-Itthon vagyunk.

Megdörzsöltem a szemem és meglepődve néztem körbe,hogy egy taxiban ülök.Kikászálódtam,majd annyit még megtettem,hogy kinyitottam a kaput és a ház felé botorkáltam,majd eltűnt a talaj a lábam alól.

-Mit művelsz?-suttogtam a nyak hajlatába.

-Alig állsz a lábadon-sóhajtott fel és ügyeskedve,de kinyitotta a bejárati ajtót és a hálószobáig meg sem állt velem.-Fáradt vagy?-simított végig az arcomon.

-Nagyon-hajtottam a fejem a párnára és rögtön elnyomott az álom.

Késő délután lehetett mikor felébredtem,kicsit rendeztem magam,majd a földszintre sétáltam,ahonnan hangokat hallottam.

Seb és Tommi ült a nappaliban és valami show műsort néztek.

-Sziasztok-ásítottam egy nagyot és Seb mellé ültem.

-Milyen kómás fejed van-jegyezte meg Tommi.

-Nem szeretlek-motyogtam és arcom Seb vállába fúrtam.

-Kialudtad magad?

-Szerinted úgy néz ki?-cukkolt a finn.

-Nagyjából-ásítottam egy nagyot,majd a konyhába mentem,hogy egy jó erős kávét főzzek.

Az talán majd segít..

Lassacskán Tommi elindult haza,mert úgy lógott meg,Blanca is aludt nála.

Ők majd szerdán jönnek utánunk.

Neki álltam pakolni,hisz két hétig megint nem leszünk itthon,mert a német nagydíj után rögtön repülünk Magyarországra.

Seb ruhái egy bőröndben elfértek,de az enyéim kettőt is igényeltek.

-Biztos mindent elraktál?A szekrényed gondolom tiszta üres-cukkolt.

-Nem is igaz-nyújtottam ki rá a nyelvem.

Sokkal jobban éreztem magam,hogy ennyit aludtam,de majd este fogok szenvedni,mert akkor majd nem fogok tudni aludni.

A repülő utat most Seb aludta végig,de én már egyáltalán nem voltam álmos.Mosolyogva figyeltem a mellettem szuszogó szőkét.A laptopom még elővarázsoltam és igyekeztem tisztázni,hogy a kicsi lábacska kihez tartozik.Pár hozzászólást elolvastam,sokan már azt találgatták,hogy nekünk mikor lest kisbabánk.Örömmel töltött el,hogy kedves üzeneteket kaptam.Mit szólnának,ha meg tudnák,hogy Seb eljegyzett?!

De ezt jobb titokban tartani,még az is kérdéses lesz,hogy futam hétvégéken hordjam-e a gyűrűt,mert az első az lenne,hogy valaki kiszúrná,hisz eddig nem hordtam gyűrűt.

A leszállás előtt Seb még felébredt,igen álmosan nézett körbe,amin elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Kipihented magad?

-Igen-ásított egy nagyot és fejét a vállamra döntötte.

Kicsit későn érkeztünk meg a Vettel családhoz,már kilenc óra is elmúlt,de nehezen ment a taxi fogás.

Alig léptünk be a lakásba Heike már letámadt minket.

-Jaj,végre.Annyi örülök nektek,hogy itt vagytok-ölelgetett meg minket.

-Mi van fiam aludtál?-üdvözölt minket Norbert.

-Mi..miért?-nézett Seb értetlenül édesapjára.

Felém fordult mire nevetésben törtem ki,már értettem,hogy miről beszélt Norbert.

-Elaludt az arcod-nevettem rajta és végig simítottam arcán.

Ő is elnyomott egy mosolygást,majd Fabi szaladt le az emeletről.Valószínűleg nem hallotta,hogy megjöttünk,mert meglepetten nézett ránk.

-Hali-intett vigyorogva.

-Melanie merre?-érdeklődött Seb kisebbik nővére után.

-Randizik-röhögött fel Fabian.

Csak megcsóváltam a fejem és Seb segítségével felcipeltük a bőröndjeinket a szobájába.

-Szeretlek,ugye tudod?-kapta el a derekam mosolyogva.

-Tudom-nevettem fel.-Én is szeretlek-csókoltam meg.

Ekkor csörrent meg a telefonja,remek időzítés..

Morogva nyúlt a zsebébe a készülékért és megnyomta a zöld gombot.Nem akartam zavarni hátha valami olyanról van szó,így visszamentem a földszintre.

Heike már roskadásig pakolta az asztalt.

-Remélem éhesek vagytok-mosolyodott el.

-Jobban jársz,ha igent mondasz-nevetett fel Norbert,mire Heike egy igen csúnya nézéssel gazdagította,amin csak nevettem.

-Rátok vártunk a vacsorával,szóval jó lenne,ha Seb letolná a seggét,mert éhen halok-motyogta Fabi.

-Igazán nem kellett volna ránk várni-néztem Heikere,de csak legyintett.

Talán Seb élete leghosszabb telefon beszélgetést folytatta,mert tíz perccel később ért le a földszintre.Fabi meg is jegyezte neki,mire egy kisebb testvér csata alakult ki.

-Ezt majd még lerendezzük-fenyegette meg az ujjával Seb az öccsét.

-Megjöttem-kiabálta el magát Melanie.-Mi ez a sok cipő?-majd belépett az étkezőbe,így minket is meglátott.

-Sziasztok-mosolyodott el.

Gyorsan köszöntöttük egymást,majd Ő is leült az asztalhoz.

Vacsora után Melanieval elmosogattunk,Heike így el tudott menni aludni.Seb Norberttel beszélgetett a nappaliban,Fabi meg vacsora után rögtön el is tűnt.

Tíz óra fele mi is elindultunk Seb szobájába.

Kikerestem a pizsim,majd elmentem lezuhanyozni.

Seb elterülve nézte a tévét,mosolyogva bújtam oda hozzá,majd ráfeküdtem és az arcát néztem.

-Gondolkodtál már rajta,hogy mi lesz futam hétvégéken a gyűrű miatt?-jobb ezt előbb megbeszélni.

-Tudom,jó lenne titokban tartani,mert ha kiderül szétszednek minket-bólintottam.-De szeretném,ha viselnéd.

-És mi lenne,ha felfűzném a nyakláncomra?Akkor mindig nálam van,de nem hiszem,hogy kiszúrják.

-Ez jó ötlet-mosolyodott el.

-Megbeszéltük-két kezem közé fogtam az arcát és száját összenyomtam,hogy csücsörítsen majd nevetve hajoltam hozzá és belefújtam a levegőt.Hangosan felnevetett.

-Ez mi volt?-nevetett és fordított rajtunk.

-Nem tudom-kacarásztam alatta-arcát a nyakamhoz dugta,így lehelete csiklandozott.

Tudta nagyon jól,hogy nagyon csikis vagyok,de azért sem vette el az arcát,próbáltam ellökni a fejét,de a nevetéstől már erre sem volt erőm.

-Seeeb-visítottam.-Kérlek,felébred az egész családod.

-Dehogy fog-mosolygott.-Hang szigetelt falak vannak-kacsintott.

-Nem fog a szüleid házában-csóváltam meg a fejem.

-Akkor azt hiszem nekem kell lehűtenem magam-állt fel és a fürdő felé indult.

-Hülye-dobtam utána az egyik párnát.

Nevetve fordult meg és visszafeküdt mellém.

-Ha ügyes leszel hétvégén..-kacsintottam rá.

-Ügyes leszek-csókolt meg.

-Tudom-mosolyogtam.

Egy kicsit még beszélgettünk,de pasi lévén szépen bealudt.Mellébújtam és a fejem a mellkasára hajtottam,lassan már csak így leszek képes elaludni.A megszokott pózunkban.

Hétfőn elég sokáig lustálkodtunk az ágyban.Egyikünk sem akart kimászni a puha ágyból.

-Lassan dél-néztem az órára,tényleg készülni kéne.

-Még tíz perc-motyogta Seb és fejét a mellkasomra hajtotta,az arcát simogattam.

Betartva tíz percet kimásztam alóla.

-Miért vagy ilyen pontos?-nézett rám az ágyból boci szemekkel.

Felnevettem,majd felé dobtam egy pólót és nadrágot jelezve,hogy kapkodja össze magát.

-Délután elmegyünk valamerre?

-Hova szeretnél menni?-nézett rám,majd beleugrott a rövidnadrágjába.

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Te vagy itthon.

-Heppenheimből mindent láttál már-válaszolt.

-Akkor menjünk el messzebb,vagy túrázzunk-mosolyodtam el.

-Akkor menjünk túrázni-nyomott egy puszit a fejemre,majd kiment a szobából.

Egy világos farmerba,egy fehér pólóba bújtam bele.

Nem vittem túlzásba,hisz ha túrázni megyünk úgyis át kell öltöznöm.

Szinte egyszerre léptünk ki Fabival a szobából,mire felnevettünk.

-Jól aludtál?-borzoltam össze a haját.

-Mondhatni,de valakik elég hangosak voltak este-nézett rám,mire elpirultam.

-Nem az volt..

-Jó,jó oké-tette fel a kezét.-Nem érdekel a szexuális élete a bátyámnak-sétált el mellettem,kikerekedett szemekkel néztem Fabi után.

Most ezt komolyan egy tizenhárom éves fiú mondta nekem?!

-Na mi az?-lépett elém Seb mosolyogva.-Szellemet láttál?

-Haha-motyogtam.-Az öcséd közölte velem,hogy nem érdekli a szexuális életed-ráztam meg a fejem,mire csak hangosan felnevetett.

-Nem vicces,jó?-ütöttem a vállába.-Majd kíváncsi vagyok te milyen arcot vágsz,ha tőled kér tanácsot-vágtam oda neki,mire rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.-Na ugye-néztem rá diadalittasan.

-Oké,hagyjuk.Messze van még az-motyogta.

-Messze mi?-nevettem fel.-Egy-két év.

-Te könnyen vagy a húgod ezen már túl van.

-Még nincs-ráztam meg a fejem.-De valószínűleg nem velem fogja megbeszélni.

-Na,csak nem felébredtetek?-mosolygott ránk Heike.

Segítettem az asztal megterítésében,ép időben sétált le Melanie.Úgy néz ki senki nem kelt fel reggelire.

-És mi a terv mára?-nézett végig a társaságon Heike.

-Gretaval elmegyünk edző terembe-válaszolt Mel,mire Seb majdnem félre nyelte a levest.

-Ne legyél már bunkó-vágta hátba az öccsét.

-Oké-vigyorgott továbbra is.

-Fabian?

-Én nem tudom-vonta meg a vállát.

-Mi elmegyünk túrázni,gyere velünk-nézett rá Seb.

-Oké-vigyorgott a fiú.

-Merre mentek?-nézett fiára Norbert.

Na,igen.Ezt én is szerettem volna tudni.

-Nem tudom,kimegyünk az erdőbe-vonta meg a vállát Seb.

-Na a nagy túrázó-cukkolt Fabi.

Ebéd után még egy kicsit pihentünk,Heike nagyon jól tud főzni és egy fél óráig mozdulni sem bírtam.

Lassan elkezdtünk készülődni,Heike csinált nekünk szendvicseket,amit Seb táskájába nyomkodtuk a vízzel együtt.

Gyorsan még átöltöztem egy kényelmesebb ruhába.

-Mint egy málhás szamár-vette fel Seb a táskát.

-Egy aranyos málhás szamár-nyomtam egy puszit az arcára.

Beültünk a kocsiba,mert nem volt hajlandó végig sétálni az utcákon,így kocsival mentünk az erdő széléig.

-Most itt akarod hagyni a napon?-néztem értetlenül Sebre,majd beállt az árnyékba.-Tökéletes-mosolyodtam el.

Rengeteget nevettünk,Seb sok mindent mesélt és jó volt boldogan látni,nem akartam,hogy görcsöljön a hazai futam miatt,így próbáltam elterelni a figyelmét.Tudtam,hogy fontos neki a hazai futama.

Öt óra fele értünk vissza hulla fáradtan,mozdulni nem bírtam olyan fáradt voltam.

-Legközelebb sehova se megyek veled el-dőltem el a fotelban.

Nevetve ült le a kanapéra Norbert mellé.

-Ne nevess-néztem rá csúnyán.-Izom lázam lesz-sóhajtottam fel és kibújtam a cipőmből.

-Na gyere te-emelt fel a fotelból.

-Naaa-nevettem fel.-Seb,tegyél le-ütöttem a vállába,de mintha meg se érezte volna vitt tovább az emeletre.

Végül egy közös zuhany sült ki belőle.Felvettem a pizsim,majd lementünk a földszintre,hogy a családdal nézzünk meg egy filmet.

Fabian választott,így a Garfield 2-t kellett megnéznünk,de mindenkinek megfelelt.Befészkeltem magam Seb ölelő karjai közé és a fejem a vállára hajtottam.

A film közben Melanieval a konyhába osontunk,hogy üdítőket és sütit vigyünk be,percek alatt tűnt el minden a tányérról,így másodszorra is kimentünk.

-Stephanieval mi újság?Még nem láttam a héten-jegyeztem meg.

-Szombaton voltak,a helyszínnel már minden rendben és az étellel is,Steph ruhája és Peter ruhája is meg van-mosolyodott el.-A mi ruhánkat majd a az esküvő előtt egy héttel intézzük el.Remélem akkor ráértek.

-Nincs futam-gondolkodtam,mintha a fejembe egy naptárt ültettek volna be.-Biztos ráérünk-nyugtattam meg.

Tény,hogy a film nagyobb részét nem láttuk,mert a konyhában beszélgettünk Mellel.Mire újra betévedtünk a nappaliba ép kikapcsolta a DVD lejátszót Fabian.

-Vége is?-lepődött meg Mel.

-Nézzünk még egyet?-vigyorgott Fabi.

-Jó,hogy-dobta le magát Mel a kanapéra Seb mellé.

Norbert és Heike inkább elköszöntek és elmentek aludni,talán tíz perc után én is inkább felmentem aludni.Fáradt voltam és csak a puha ágyra vágytam.

Halkan lépdelt be a szobába,majd besüppedt mellettem az ágy és hátulról átölelt.

-Jól vagy?Mostanában sokat alszol,nem kéne elmenned egy orvoshoz?-suttogta.

-Nincs semmi bajom-fordultam vele szembe.-Lehet,hogy a sok utazás meg az időzónák miatt-ásítottam.

Kedden kicsit előbb sikerült felébrednem,még nyolc óra sem volt.Kicsit lustálkodtam majd rávettem magam,hogy lezuhanyozzak és felöltözzek.

Kint hét ágra sütött a nap,mindenképp szoknyát akartam felvenni.

A szoknyát inkább elvetettem mikor Fabi rontott be,hogy felállítják a medencét.

Mindig volt nálam egy bikini,így most azt kerestem elő a bőröndből,persze,hogy a legalján volt.

Felkaptam rá egy fehér trikót,hogy még se egy szál bikiniben rohangáljak és belebújtam a papucsomba.

-Seb-simogattam meg az arcát.

-Hm?-fordult a másik oldalára,amin elmosolyodtam.

-Lassan felkelhetnél-nyomtam egy puszit az arcára.

-Ide is-csücsörített.

-Telhetetlen-nevettem fel,majd teljesítettem kérését.

-Hm,hova öltöztél így ki?-simított végig combomon,jól eső borzongás futott át rajta,pedig egy ideje már együtt vagyunk!

-Fabi szólt,hogy felállítják a medencét-mosolyogtam.

Nem kellett kétszer mondanom,szinte kipattant az ágyból és rekord idő alatt felkapta a fürdő nadrágját.

Haja szanaszét állt,mert azzal már nem volt ideje.

-Gyere már ide-hívtam magamhoz már az udvaron,beletúrtam hajába,de a rakoncátlan tincsek akkor is szanaszét álltak.

Kétszer-háromszor végig simított haján,de szinte semmit nem ért,amin csak nevettem

Közben Melanie is előkerült és segítettem neki kihozni a napozó ágyakat.

Fabi már a tömlőt hozta elő,hogy megtöltsék vízzel a medencét,míg mi a meleg vizet cipeltük.

-Kegyetlen hideg lesz-rúgta le a papucsát Mel és elindult a medence felé.

A két fiú már bent ölte egymást a vízben.

Én inkább megvártam Mel reakcióját.

-Baszki-merült el a vízben.-Jöhetsz-mosolygott.-Kellemes.

Igaza volt Melanienak,egész hamar felmelegedett a víz.

Nem kellett öt perc és Sebastian megtalált.

-Ne,ne merd megtenni!-fenyegettem meg az ujjammal,a nem jó nézésével nézett rám.

-Nem is akarok semmit-vigyorgott.

-Persze,ismerlek.-Ne gyere ide-csóváltam a fejem és körbe-körbe úszkáltunk a medencében.

Elkapta a bokám és magához húzott,visítva próbáltam kiszabadulni,de nem sikerült.

A keddi napot kiélveztük,hogy Seb családjával lehetünk,hisz holnap már kezdődik minden és most,hogy Seb itthon van nem fogják kímélni.

Este korán lefeküdtünk,sajnos Nürburg bő két órás útra volt Heppenheimtól,így nem tehettük meg azt,hogy itt maradunk és mindennap kimegyünk a pályára.

Reggel nyolckor már elindultunk,hogy időben odaérjünk.A csapatok már úgyis a pályán vannak és biztos,hogy minden home már áll,a pilóták érkeznek meg szerdán.

Norbert és Fabian pénteken fognak kijönni,Heike nem biztos.

A két órás út alatt végig beszélgettünk és Tomminak is írtam egy SMS-t,hogy mondja meg hol szálltunk meg.Hamar jött a válasz.

„Lindner Hotels&Ferienpark Nürburgring”

Sebnek megmondtam a hotel nevét.

-Az ott van a pálya mellett.

Öröm volt kiszállni az autóból két óra kocsikázás után.A mélygarázsban szálltunk ki,mert a hotel előtt rengeteg rajongó állt már.

-Csak tudnám honnan tudják meg előbb,mint én,hogy hol szállok meg-csóválta a fejét Seb.

-Rajongók-nevettem fel.-És jó lenne,ha kimennél hozzájuk.

-Csak pakoljunk le.

A hallban a recepciónál összefutottunk Christiannal.

-Sziasztok.Rátok vártam-majd átnyújtotta a szoba kulcsot.-Mark már itt van.

-Kik vannak még ebben a hotelban?-érdeklődtem.

-A Mercedes és a Force India.Pakoljatok le aztán Seb vár rád a tömeg-bökött a rajongók felé.-Utána megyünk ki a pályára.Megtaláltad a parkoló helyed?

-Nem volt nehéz-nevetett.-Hatalmas betűkkel volt kiírva a nevem.

-Rendben,na mozogjatok.Nem érünk rá-terelgetett minket a lift felé.

Csak végig futottunk a szobánkon,leraktuk a bőröndöket,Seb átöltözött a csapat pólóba és egy rövidnadrágba.Én is felvettem a csapat pólót,amit ilyen melegben kifejezetten nem szerettem.Persze,hogy sötétkék,ami szívja a meleget még pluszban.Ki sem léptünk még az ajtón már Sebastian nevét kiabálták,Tommi rohanva ért utol minket.

-Szia-köszöntött mosolyogva,majd Sebnek is intett,aki már tollat fogott a kezében.az árnyékban megálltunk,bár most ez sem segített rajtunk,így is meleg volt.

-Nem mostanában fog szabadulni-jegyezte meg Tommi,mikor nem hogy csökkent a tömeg,hanem nőtt.

-Pedig lassan indulnunk kell-néztem az órámra.-Tizenegy és ebédre kint kell lennünk a pályán.Christian nagyon be van pörögve.

-Nem csoda,egyik pilótájának hazai futama.Téged még nem akartak szétszedni?-vigyorgott.

-Haha-fintorogtam.-Nem,de már számítok rá,ha a mai napot túl élem...

-Tényleg indulnunk kell lassan,mert Sebnek ebédelnie kell.-jegyezte meg Tommi is,így lassacskán,de szóltam Sebnek,hogy az utolsó aláírásokat osztogassa.

Még készült pár kép,majd visszamentünk a mélygarázsba.

Autóval tíz perc se volt az út a pályára,

Ha a hotel előtti tömegen lepődtünk meg,akkor ami a főbejáratnál várta Sebastiant az már brutális volt.Majd kiszakadt a dobhártyám,Tommival csak menekülőre fogtuk volna,de Sebastian miatt nem tehettük.Bő negyed órás késéssel értünk be a motorhome-ba.Christian sehol sem volt,így kicsit nyugodtabban lépdeltünk a büfé felé.

-Szia Tina-mosolyogtam.-Szokásos és egy sonkás szendvicset.

-Elviszed?

-Igen,már így is késésben vagyok-sóhajtottam fel.

Megkapva a kávém és a szendvicsem elköszöntem a fiúktól és az irodába mentem,ahol már Isabel a telefonon lógott.

Intetten neki,majd leültem a székbe és én is neki láttam.Öt perc sem telt el már csörgött a telefon,Isabel megértően nézett rám,felsóhajtottam,majd megnyomtam a zöld gombot.

Egy pillanatra lefagytam mikor németül kezdett el hadarni az illető,majd elnézést kért,de megnyugtattam,hogy mindent értettem.

A mai esti focit egyeztettük le.

-Nem is tudtam róla,hogy Sebnek ma fociznia kell-néztem Isabelre,úgy éreztem magam,mint egy hülye a telefon beszélgetés alatt.

-Ne haragudj,elfelejtettem szólni-nézett rám bűnbánóan.-Velem beszéltek kedden,de teljesen kiment a fejemből.

-Semmi baj-mosolyodtam el.-A lényeg,hogy meg tudtam és nem cikkeznek majd arról,hogy Seb miért nem jelent meg.Örülni fog neki-nevettem fel.

-Az biztos,még egyben van?

-A büfében még egyben volt-nevettünk.-De hogy vasárnapra mi lesz belőle,és akkor jövő héten még magyar nagydíj.

-Még nem kerestek fel?

-Nem-ráztam a fejem.-Általában a legutolsó percekre hagyják a dolgokat-vontam meg a vállam.

Fél hétkor értünk a focipályára,fiatal fiúk edzésére látogattunk ki.Seb is focizott a fiúkkal,jól elbeszélgettek,majd az autogramok és a közös kép után elindultunk vissza a hotelba.

**Csütörtök**

Az órára pillantottam,ami már fél egyet ütött.

-Te jó isten-sóhajtottam fel.-Olyan gyorsan repül az idő-majd a szendvicsemre néztem,amihez még hozzá sem nyúltam.

Christian nyitott be hozzánk,aztán csak megrázta a fejét,hogy nem ide akart jönni.

Csak nevettünk rajta,Ő sincs a toppon most.

Egy óra előtt nyitott be Seb,hogy indulnak.A home előtt már ott volt Tommi,Guil és Tim is.

-Hello Jázmin-köszöntöttek.

-Sziasztok-Tommitól megkaptam a palackom,majd elindultunk.A boksz kijáratnál összefutottunk Nico Rosbergékkel,Seb egy időre leragadt.

Tommival egy kicsit lemaradtunk,kezdtem már örülni,hogy itt nyugodtan lehetek,de pár perccel később újra megszólalt a telefonom.

A fotósok csak úgy szétszórtan mászkáltak a pályán,de páran minket követtek,így aztán rengeteg kép készült rólunk.

-Lassan a füledhez ragaszthatod-cukkolt Tommi,majd a telefont a zsebembe csúsztattam.

-Van valami benne-vontam meg a vállam.

Két képet csináltam a rázó kövekről,majd szaladhattam a fiúk után.

Mire visszaértünk a boxokhoz az ég beborult és nagyon úgy nézett ki,hogy esőre kell számítanunk.Guil rohant a monitorokhoz,hogy megnézze az időjárás előrejelzést,de csak morgott,hogy semmi konkrétat nem tudnak mondani.

A pályabejárás után Seb frissítette magát,majd elindultunk a hivatalos interjúra.Az egész csapat  németekből állt.Meghúztam magam egy spanyol újságiró hölgy mellett.Az egész interjút végig bolondozták,rossz ötlet volt Sebastiant Michael mellé ültetni...:)

 

Kilencvenkilencedik fejezet

 Sziasztok! :)

Nos,hát először is köszönöm a 10 hozzászólást :-)

Na,de most azt hiszem ennyi :$

Oldalt van egy link,ahova tudtok nekem írni kérdéseket,nagyon várom őket ;)

Puszi

 99.fejezet

Csütörtök elég sokáig lustálkodtunk,de hát muszáj volt kihasználni a szabadságot.

-Hova,hova?-kapta el a derekam,mikor úgy véltem,hogy jó lenne egy kései reggelit összedobni.

-Megyek megszököm-dugtam ki a nyelvem.

-Igen?-rántott vissza az ágyba és ezzel együtt a mellkasára.-Hát ilyen rossz velem?

-El sem tudod képzelni mennyire-csóváltam a fejem,de erősen össze kellett szorítanom a szám,hogy fel ne nevessek.

-Szomorúan hallom-biggyesztette le a száját és keze a fenekemre csúszott.-Ki kell,hogy engeszteljelek,ugye?-vigyorgott rám.

Beharaptam alsó ajkam és hevesen bólogatni kezdtem.

-Azt hiszem most már csak ebédelni fogunk-néztem az órára,ami kettőt ütött.

-Nem bánom-mosolygott.-Egy ilyen reggeli torna után-csókolt meg.-Szólnom kell Tomminak,hogy kevesebb kört fussak.

-Milyen kis majom vagy-csaptam a karjára és kimásztam az ágyból.

Felkaptam Seb pólóját,ami a combomig ért,így mindent takart és a konyha felé vettem az irányt.Pár perccel később Sebastian is követett.

-Imádom mikor az én pólómat viseled-ölelt át hátulról és a nyakamat kényeztette.-Többször kéne hordanod.

-Hát persze-nevettem fel.-Seb-sóhajtottam fel,mikor finoman megharapta a nyakam és megszívta.

-Így nem tudom megcsinálni az ebédet-kacagtam.

-Nem baj,nem vagyok éhes-rázta a fejét és szembe fordított magával.-Vagyis...rád éhezem-emelt fel a pultra.

-Én viszont éhes vagyok,így várnod kell estig-nyomtam egy csókot a szájára és az ebédre fordítottam a figyelmem.

-Lezuhanyzok-simított végig a derekamon,majd egyedül maradtam a konyhában.

Sosem szerettem teljes csendben lenni,így bekapcsoltam a rádiót,pont az én pendrive-om volt bent és elindítottam.

https://www.youtube.com/watch?v=P6OQ6EQxMuA&feature=relmfu

Egy pörgős szám szólalt meg,amit imádtam és maxra tekertem a hangerőt.

-Mi van itt?-jött be vigyorogva Sebastian,egy kék póló és szürke rövidnadrág volt rajta.

Nagyon is jól nézett ki.

-Lassan kész az ebéd-vettem le egy kicsit a hangerőt.-Figyelsz rá,míg én lezuhanyzok?-néztem boci szemekkel a szőkére.

-Nekem így is megfelelsz-ölelt át szorosan.

-Persze,de nem maradhatok egész nap a pólódban.

-Dehogynem-vágta rá nevetve.

-Neked tetszik tudom-nevetve mentem fel a fürdőbe.

Nem áztattam sokáig magam,kicsit féltettem azért az ebédet...

Gyorsan felkaptam az első kezembe akadó ruha darabokat és a hajam felkötöttem egy copfba.

-Meg is terítettél?-öleltem át meglepődve Sebastiant.

-Mit kapok érte?-vigyorgott pimaszul.

-Ööö..-arcát látva hangosan felnevettem és egy puszit nyomtam a szájára.

A kései ebéd teljesen jó hangulatban telt,talán még sosem nevettem ennyit a társaságában,csak úgy dőlt belőle a bolondság.

-Elmegyünk sétálni?-mentem be Sebhez miután elmosogattam.

-Menjünk-vonta meg a vállát és már bújt is bele a cipőjébe.

Felkaptam a telefonom és a kulcsot,majd én is belebújtam a fehér cipőmbe.

Nagyon jó idő volt kint,nem azt a nagy kánikula,de élvezni lehetett a meleget.A közeli parkhoz indultunk el,tele voltak az utcák vidám emberekkel és fiatal gyerekekkel,akik a nyári szünetet élvezték.Mikor voltam én ennyi idős,mikor ölni tudtam a nyári szünetért és az iskola utolsó napján már nem lehetett velünk bírni.

Mikor megláttam az első fagyit Sebet magammal rángattam,mint egy öt éves,de mosolyogva nyújtotta át nekem a citrom fagyim.Az egyik padhoz ültünk le,lábam az ölébe húzta és így beszélgettünk,figyeltük az embereket.

Egy édes kisfiú jött oda hozzánk az anyukájával.Seb elbeszélgetett a kisfiúval,akiről kiderült,hogy gokartozik és természetesen Sebastiannak drukkol.Az anyukája nagyon kedves volt és egész jól elbeszélgettünk,kiderült,hogy egy évvel idősebb nálam és a kisfiút,Nathant egyedül neveli.

-Esetleg,ha gondolod beülhetnénk egy kávéra beszélgetni-mosolyogtam Norara.

-Ez remek ötlet,megadom a számom és,ha ráérsz,akkor csörgess meg.

-Rendben van,bár nem tudom mikor leszünk legközelebb itthon-jegyeztem meg,majd számot cseréltünk.

-Ó,megértem-mosolygott.

Kezdett már késő lenni,annyira elbeszélgettünk Noráékkal,így mi is elindultunk haza.

-Nathan nagyon aranyos fiú-mosolygott Seb.

-Igen és Nora is nagyon kedves.Bár bevallom az első percekben az járt a fejemben,hogy csak miattad ilyen kedves.De sok közös van bennünk.

-Néha én is így vagyok vele,de jól elbeszélgettetek-ölelt át és nyomott puszit a fejemre.-Ne nézz hátra,de fotósok követnek.

Felsóhajtottam.

-Remélem legalább a címlapon leszünk-hangosan felnevetett.

-Örülök,hogy ilyen könnyen veszed-kaptam tőle egy puszit.

Szerencsére én nem vettem észre,hogy követnek minket és a kellő,tisztes távolságot megtartották.Ha Seb nem szól tényleg észre sem veszem őket,de egyáltalán nem idegesített a tudat.

Péntek reggel már sajnos mire felébredtem Seb nem volt mellettem,korán kelt,hogy egy két órás edzéssel fárassza le Tommi.Nagy nehezen én is kikászálódtam az ágyból és miután kihallgattam,hogy a fiúk itthon vannak neki láttam a reggelinek,majd gyorsan felszaladtam átöltözni.

Mire leértem a fiúk már az asztalnál ültek és,mint a sáskák úgy estek neki a reggelinek.

-Sziasztok-mosolyodtam el.

-Heló-intett Tommi.-Isteni finom-és már tömte is magába a többit.

-Jó reggelt-kaptam meg a reggeli puszim Sebtől.

Leültem én is reggelizni velük,majd összeírtam egy listát,hogy mit kell vásárolnom.

-Basszus ennyi az idő?-ugrott fel Tommi.-Ki kell érnem fél óra múlva a reptérre Blancáért.

-Hát ezt benézted,annyi idő alatt nem érsz ki-röhögte ki kulturáltan barátját.

-Sietek-intett,majd ajtó csapódás és a finn eltűnt.

-Elmegyek boltba-álltam fel és belebújtam a szandálomba.

-Maradok és lazsálok-válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

-Én mondjuk arra gondoltam,hogy jó párként kiteregethetnél-vigyorogtam rá.-Légyszi-bújtam oda hozzá.

-Rendben-sóhajtott fel.Megcsinálom és utána lazsálok.

-Köszönöm-nyomtam egy puszit a szájára,felkaptam a kocsi kulcsot és beültem az Infinitibe.

Nem vásároltam túl sok mindent,így egy kisebb boltba mentem.A pénztárnál futottam össze Norával.

-Jaj szia-köszöntöttem mosolyogva.

-Szia.Nathan elfelejtette tegnap mondani,de szurkol Sebastiannak-mosolygott.

-Átadom.És most merre van?

-Áh,mese van-legyintett nevetve.-Ilyenkor nem megy sehova-felnevettünk.

Egy kicsit elbeszélgettünk,de Ő is sietett és én is.

Egy jó óra után értem haza,a ruhák már kint voltak a szárítón.

-Ügyes vagy-léptem Seb mögé és egy puszit nyomtam az arcára.

-Miranda hívott-nézett rám.

-És,és?-csillantak fel a szemeim.

-Már bent van a kórházban,ma megszületik a kislánya-mosolygott.

-Juj,de jó-nevettem fel.-Oda megyünk?-váltottam boci szemekre.

-Pont erre kért meg minket-mosolyodott el.

-Akkor hogy legyen?Ma menjünk oda?-bólintott.-És szombat,vasárnap hol leszünk?

-Szombat bemehetnénk a gyárba,vasárnap meg haza?

-Oké,de vasárnap haza jöhetnénk ruhákért és mondjuk kocsival mehetnénk a szüleidhez?

-Ez jó ötlet-bólintott.

-Oké,akkor megyek csomagolok,addig nézel gépet?-rohantam már az emeletre.

Igaz,hogy csak egy és fél napra kell pakolnom,de ha Sebnek nem is kell annyi ruha nekem tuti.

Egy óra alatt végeztem,majd a ház körül Seb elintézte a dolgokat.Írtam egy SMS-t Mirandának,hogy egy óra múlva indul a gépünk.Gabriel írt vissza,hogy nem kell nagyon sietnünk.

Megfordulta a fejemben,hogy Mirandának most milyen nehéz lehet..akár egy fél napot is vajúdhat.Megráztam a fejem,erre most nem akartam gondolni.

A repülőt még épen elértük,mert a riasztóval volt egy kis gond,de Seb megoldotta.

Kilencvennyolcadik fejezet/2 rész

Sziasztok! :)

 Tudom tegnapra ígértem ezt a részt,de a torkom miatt gyógyszert kellet szednem és teljesen elnyomott,mert a legjobb mellékhatásai jöttek elő.Persze,hogy voltam olyan okos,hogy csak a negyedik bogyó után olvastam el..azt hittem leesek a székről mikor olvastam,hogy hörgőgörcsöt is kaphatok.Na mondom ez aztán a gyógyszer...

Na,de nem panaszkodom (:

Miért van az,hogy ha nincs Alku,akkor már csak 4 komit kapok,mikor tudtok Ti tízet is írni nekem?!

Ha ügyesek lesztek és kapok 10 komit,akkor hétfőn hozom az új részt ;)

Puszi

U.i: Oldalt kiraktam egy linket,ahova várom a kérdéseiteket bármivel kapcsolatban ;)

98/2. fejezet

Heike arca...mindent elárult arról,hogy mit gondol.

-Én ezt nem értem-csóválta a fejét,összerezzentem mikor megszólalt.-Hisz olyan fiatal vagy-nézett fiára.-Alig ismeritek egymást pár hónapja!-csattant a hangja.

-Anya!Te mondtad mindig,hogy az idő nem számít-szólalt meg Sebastian.

-Hannával 5 évig voltál együtt mégsem kérted meg a kezét!

-Ne gyere Hannával-kelt ki magából Seb.-Nem értem miért nem tudsz örülni az én boldogságomnak,ez lenne a dolgod nem?

-És az,hogy vigyázzak rád!

-Hát persze,mert pont Jázmintól kell majd megóvnod!

A vita semmi jóba nem vezetett,Seb megharagudott az édesanyjára és Heike sem volt könnyű eset.Norbert nem győzött bocsánatot kérni,míg a két idősebb lány a konyhában beszélt az édesanyjukkal,Fabi egyszerűen az emeletre lett száműzve.

-Én szeretném,ha a sogórnőm lennél-mosolygott rám Fabian.

-Köszönöm-mosolyodtam el.

Seb közölte,hogy másnap délelőtt haza utazunk,nem akar itthon maradni.

-Ne csináld ezt..miattam-ültem le mellé az ágyra.-Ő az anyukád,ne veszekedj miattam.

-Ne-tette fel a kezét.-Ne is folytasd,nem akarok veled is összeveszni.Szeretlek és ha ezt Anya nem tudja megérteni....akkor...akkor nagyon sajnálom,de ez van-sóhajtott fel.

-Menj le és beszélj vele kettesben-löktem meg finoman.

-Nem-rázta meg a fejét.

-Seb,kérlek.-csak rázta a fejét.-Legalább értem-sóhajtottam fel.

-Jó-állt fel az ágyról.-Szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra.-Nem szeretem,ha ezt a nézésed veted be-mosolyodott el halványan.

Míg Ő lent beszélgetett Heikekel én lezuhanyoztam és bebújtam a puha ágyba.Meg akartam várni Sebastiant,de tíz óra fele elnyomott az álom.

Szerda reggel mire felébredtem Seb már nem volt mellettem,a szobájában pakolászott.

-Ne haragudj.Nem akartalak felébreszteni-vette fel a nadrágját,majd megkaptam a reggeli puszim.

-Nem te ébresztettél-egy nagyot nyújtózkodtam.-Mi volt tegnap este?

Csak megrántotta a vállát,de ez nem válasz!

-Seb!

-Semmi-nem nézett rám.

-Sebastian!-szóltam rá.

-Nem tudtunk normálisan beszélni-sóhajtott fel.

-Sajnálom-hajtottam le a fejem,próbáltam visszanyelni a könnyeim.

-Héj-lépett elém.-Ne sírj-ölelt át szorosan.-Nagyon szeretlek,kérlek ne sírj-simogatta a hátam.

-De...de miattam-szipogtam.

-Shh,ne foglalkozz most ezzel.Csak az számít,hogy szeretjük egymást és anya is megenyhül majd.Apa és a nővéreim nagyon örülnek,Fabiról nem is beszélve-elmosolyodtam,hisz a kis sráccal imádtuk egymást.

Seb elküldözz zuhanyozni,majd felöltöztem,hisz alig három óra múlva indul a gépünk Svájcba.

Egy farmert és egy ujjatlant vettem fel.Belebújtam a szandálomba és megfogtam a bőröndöm.

Rettegtem lemenni a földszintre,de még sem ugorhatok ki az ablakon,hogy ne találkozzak Heikekel.

Fabi hosszú ideig ölelt,de Mel leszakította rólam.

-Minden rendbe jön-suttogta a fülembe.

Steph is hasonló szavakat mondott nekem,Norbert is megölelt,majd Heike maradt csak vissza.

-Kérlek ne haragudj Sebastianra miattam-léptem oda hozzá és halkan beszéltem,feltűnt,hogy hirtelen mindenki kiment az udvarra.

-Tudod..-kezdett bele.-Kicsit sokkolt a tegnapi bejelentésetek,hisz 24 évesek vagytok.Sebastian minden második héten utazgat.De este nem tudtam aludni és rá kellett jönnöm,hogy szeretitek egymást és Sebastian már nem kisfiú,tudja mi a jó neki.Sajnálom,hogy így bántam veled tegnap,tudom,hogy sírtál miattam,a viselkedésem miatt.Én ezt nem akartam.Megbocsájtasz nekem Jázmin?

-Hát persze-töröltem le a kibuggyanó könnyeim és jó szorosan átöleltem Heiket.

-Szent a béke?-dugta be a fejét Mel,nevetve bólogattunk,majd az egész család bejött,hogy egy nagy ölelést ejtsünk meg.

-Hiányozni fogtok-köszönt el tőlünk Heike,majd beültünk a taxiba,hogy Mannheim-be vigyen minket.

-Megmondtam,hogy minden rendben lesz-mosolygott rám Seb és puszit nyomott az arcomra.

-Igen,te megmondtad-kacagtam fel.

Sokkal,de sokkal jobb kedvem volt így,hogy már nem voltunk rosszban Heikekel.

A megérkezést igen csak kicentiztük,volt tíz percünk a repülő felszállásáig,de sikerült elfoglalnunk a helyünket.

Két óra repülés után már Zürichben álldogáltunk,a taxik csak úgy hemzsegtek,így nem volt nehéz egyet fogni.

-Egy hete voltunk itthon-fintorogtam és megkerestem a kapu kulcsot,hogy az udvarba jussunk.

-Mielőtt berohannál a házba és neki állnál takarítani menjünk el ebédelni-fogta meg a kezem Seb,majd engedte,hogy kinyissam az ajtót.

-Oké,de a mosást azért berakom jó?-mosolyogtam,bólintott.

Behúztam a bőröndöket a mosókonyhába és beszórtam a sötét ruhákat az egyik gépbe,míg a másikba a világosokat.

-Hova megyünk enni?-kiabáltam Sebnek,mert sehol sem találtam.

-Nekem mindegy-jött le az emeletről.-Az első útba eső étterembe.

-Romantikus-nevettem fel.

-Majd  bepótoljuk-ölelte át a derekam.-Tankolni is kell.

-Gondoltam-húztam el a függönyöket a nappaliban és bukóra nyitottam az ablakokat,a konyhában is így tettem és az emeleten is végig mentem a szobákon,hogy kiszellőzőn a lakás.

-Mehetünk-siettem le a földszintre,persze Seb megint eltűnt,mint a kámfor.

Hallottam az autó hangját,így bezártam az ajtót és beültem az autóba.

Svájcot mindig is imádtam,gyönyörű és nyugodt ország volt.Nyugiban meg tudtunk ebédelni és senki nem szaladt oda Sebhez.

Hazafelé beugrottunk egy szupermarketbe,hogy jól bevásároljunk,hisz a héten itthon leszünk.

Három óra fele értünk haza,nagyon jó idő volt kint.Az ajtó előtt ott ácsorgott egy igen morcos finn.

-Szia Tommi-nevettem fel.-Mióta szobrozol itt?-engedtem be a házba,Seb beállt a garázsba az autóval.

-Szia.Egy negyed órája-motyogta.

-Kérsz valamit?-kiabáltam ki a konyhából.

-Vizet,köszönöm.Vettel!-hangosan felnevettem.

Sebet most jól megfogja mozgatni.

-Tessék a víz-vittem ki a fiúknak két palack vizet.-Elugrok ide a sarokra a virágoshoz-néztem Sebre.

-Minek?-nézett rám értetlenül.

-Mondjuk virágért?

-Gondoltam-forgatta meg a szemét.

-Veszek virágmagot és nekiállok ültetni.Blanca merre van?-kérdeztem Tommitól.

-Franciaországba egy fotózáson-fintorgott.

-Ne legyen ilyen rossz kedved,pár perc és levezetheted Seben-nevettem fel.

-Héj!Te most kinek az oldalán állsz?-háborgott a szőke és a fenekemre csapott.

-Na!Seb-nevettem fel.-Majd jövök-intettem a fiúknak.

Egy fél óra alatt megfordultam.A csomagot letettem a teraszra,majd felmentem átöltözni.

Rövidnadrág,top és edző cipő.

Hátul a terasz köré szemeltem ki a helyem,ha kinőnek a virágok,akkor nagyon szép lesz a terasz.Előre meg majd muskátlikat kéne fellógatni.

Én még mindig a virágokkal voltam el,mikor a fiúk végeztek.

-Tommi hova tűnt?-kérdeztem Sebtől,mikor kiült a teraszra egy újsággal.

-Haza ment.

A virág ültetés után kint lesöpörtem a teraszt,majd a lakásba mentem,hogy a szokásos dolgokat elvégezzem,majd neki álljak a vacsorának.