Kilencvenhetedik fejezet

 Sziasztok!:)

Hát először is..NAGYON KÖSZÖNÖM! :D

Ügyesek voltatok,10 komit hoztatok össze *-*

Imádlak titeket :))

Kisebb infarktusom volt mikor megnyitottam a blog mappáját és sehol nem találtam a 97. fejezet dokumentumát...aztán gondolkodni kezdtem..az összes mappát átnéztem mikor megtaláltam a Fight for love mappában,kicsit szidtam magam,hogy véletlen oda mentettem le.xD De meglett! :)

Nem fűznék semmit a fejezethez :$ Remélem majd Ti ezt megteszitek ;)

Újabb alkum van számotokra.:D

Megint 8 hozzászólás és kedden jön a következő rész ;)

Na?:P

Jó olvasást és puszi :D

 97.fejezet

A nagyiék telke elég nagy volt,hisz még most is vannak tyúkok,disznók,de régen még a papának lova is volt,így kellett a nagy hely.A tavacska a telek legvégén volt,ahol régen a ló volt tartva.Egy kis fényt az éjszakai lámpák adtak,amik a járda mellé voltak leszúrva és a tó köré,varázslatos volt így.

Seb mögém lépett és fejét a vállamra hajtotta,keze a hasamon állapodott meg,olyan nyugodt és szép volt így minden.Annak a férfinek a karjai közt lenni,akit a világon a legjobban szeretek,ennél szebb nem is lehetne.

Aztán Seb kicsit elhúzódott tőlem és szembe fordított magával.

-Sokat gondolkodtam,hogy mit adjak neked a születésnapodra-kezdett bele és leintett mikor szólni akartam.-Melanie sokat segített-elmosolyodtam.-Sokat gondolkodtam rajta,de arra jutottam,hogy az idő nem számít.Szeretjük egymást és csak ez fontos-mosolygott.-Szóval-nyúlt a zsebébe és ezzel együtt térdre ereszkedett előttem.

A szám elé kaptam a kezem és könnyeim utat törtek.

-Jázmin leszel a feleségem?-nyitotta ki az apró dobozt,ami mindkettőnk életét megváltoztatja.

-Úristen-nevettem fel könnyeimmel küszködve.Gondolkodnom sem kellett a válaszomon.-Persze,igen,igen-nevetve ugrottam Seb nyakába.

Felnevetett és megpörgetett.

-Nagyon szeretlek-töröltem le a könnyeim.

-Én is téged-mosolygott és felhúzta az ujjamra a gyűrűt,csak ekkor néztem meg jobban.

-Ez gyönyörű-suttogtam.

-Anna és Melanie is sokat segített benne-mosolygott.

-Ki tudott még erről?-nevetve bújtam a karjai közé.

-A szüleid és Anna meg Melanie-mosolygott.-De lassan vissza kéne mennünk,mert Anyukád és Anna már biztos izgatott.-nevetett fel.

-És Anyu is-mosolyogtam,összekulcsolta a kezünket és így mentünk vissza a családomhoz.

-Na végre!-mosolyodott el Anyu.

-Igent mondtam-nevettem fel,mire mindenki felénk sietett,hogy megölelgessennek.

-Vigyázz rá nagyon-hallottam Apu hangját,ahogy Sebastiannak beszélt.

Elmosolyodtam.

-Ez csak természetes-mosolygott Seb és egy puszit nyomott az arcomra.

Szerencsére nem kezdtek el rögtön az esküvőről faggatni minket,hisz mi magunk sem tudtuk,hogy mi lesz még.Csak annyi volt biztos,hogy egyszer férjhez megyek.

-A nagy esküvő ellenes most mégis beadta a derekát-nevetett fel Balázs.

Ez igaz.

-Ne gúnyolódj,inkább te is csinálnál valamit-dorgálta meg nagyi,mire Brittany elpirult.

-El sem hiszed,hogy milyen boldog vagyok,hogy igent mondtál-suttogta a fülembe Seb.-Azt hittem nemet fogsz mondani.

-Mondtam neked,hogy ha erre kerülne a sor akkor gondolkodás nélkül igent mondanék-bújtam az ölelésébe,mint a kiscica.

-Szeretlek-nyomott egy puszit a számra.

-Én is téged-néztem fel rá,teljesen elvesztem a gyönyörű kék szemeibe.-Nekem van a legjobb születésnapom-nevettem fel.

Nagyiékat már nem akartuk fárasztani,így tizenegy óra fele elkezdtünk összepakoln és elindultunk haza.Edinával megbeszéltük,hogy holnap délelőtt átjönnek hozzánk és együtt megyünk fel Budapestre,mert ők bérelt autóval jöttek le.

Egy tíz perc alatt már otthon voltunk,le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról.Anya és Anna teljesen izgatott volt,mi lesz itt,ha Sebastian szülei és nővérei is meg tudják,hogy Stephanieék után mi is összeházasodunk.

Sebastiannal egy kicsit még kint maradtunk az udvaron,a hintaszékben ültünk és beszélgetünk.Néha-néha oda jött Picur vagy Kópé a simogatásért,de ők inkább elől szoktak lenni a kapunál.

Mire bementünk a lakásba már csak Anya pakolászott a konyhába.

-Minden fürdő foglalt-nézett ránk Anyu.-Nem vagytok éhesek?Hoztunk haza kaját,de van még torta is és süti is-kezdte el sorolni.

-Jaj,nem.-csóváltam meg a fejem.-Tele vagyok-sóhajtottam.

-Ahogy én is-válaszolt Seb.

Anna miután lezuhanyzott még lejött a nappaliba,Seb közben elment elzuhanyozni így ki tudtam faggatni a húgomat.

-Na mesélj,mi van veled?

-Semmi-rántotta meg a vállát,de átláttam rajta.

-Akkor úgy kérdezem,hogy mi van veled és Jaimevel?

-Semmi csak..-sóhajtott fel.-Néha beszélünk telefonon és neten folyamatosan tartjuk a kapcsolatot,de hát messze van tőlem-vonta meg a vállát.

-És nem lenne jó,ha beszélnél vele személyesen?

-És mégis mikor?-sóhajtott fel.

-Mondjuk a magyar nagydíjon?-húztam fel a szemöldököm.

-Igaz...majd beszélek vele.Jaj,annyira örülök nektek-pattant fel és ölelgetett meg.-Lehetek majd a koszorús lányod?

-Lehetsz-nevettem fel.

Egy kicsit még beszélgettem Annával,majd én is elmentem lezuhanyozni és belebújtam a pizsimbe.

Az ajtó mellett megtaláltam a húgom macskás papucsát,így azt vettem fel.

-Szexi-vigyorgott Seb rám.

-Ez volt közel-nevettem fel.

-Na gyere ide-tárta ki a karját és mosolyogva bújtam oda hozzá.

-El sem hiszem-emeltem fel a kezem,ahol a gyűrű pompázott.

-Lesz rá időd-csókolt bele a tenyerembe.

-Te mikor szeretnéd tartani az esküvőt?-pillantottam rá és ujjammal köröket rajzoltam meztelen mellkasára.

-Nem tudom-vonta meg a vállát mosolyogva.

-Én szeretném még kicsit ezt így élvezni-pirultam el.

-El sem hiszem,hogy ennyi idő után és ezek után még képes vagy elpirulni előttem-nevetett fel és végig simított arcomon.-De ahogy szeretnéd-nyomott egy puszit a számra,majd még egyet és végül csók lett belőle.-Várjunk jövő nyárig?

-Igen-mosolyodtam el.

Annyira boldog voltam,még négy hónapja sem vagyunk együtt,de már együtt élünk,ami remeklü megy.Igaz,hogy voltak vitáink,de mindegyiket túl éltük és itt vagyunk és most megkérte a kezem és egy év múlva házasok leszünk.

-Nem érzed néha,hogy túl gyorsan haladunk?-félve néztem rá.

-Te úgy érzed?-nézett rám ijedten.Megcsóváltam a fejem.-Én sem.Szeretlek és biztos vagyok bennünk.Veled szeretném leélni az életem-csókolt meg.

-Nagyon szeretlek Sebastian-néztem rá könnyes szemekkel.

Hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

Kedden már korán felébredtem,este még beállítottam az órát,ami így fél nyolckor ébresztett.

-Ah,muszáj?-morgott Seb és átfordult a másik oldalára.

-Aludj csak,én összepakolok-simítottam végig az arcán,majd kibújtam az ágyból.

Elkapta a derekam és magára rántott,felnevettem.

-Bolond vagy-csóváltam a fejem nevetve.

-Szeretlek-csókolt meg,majd utamra engedett.

Még igen csend volt a lakásban,Apu már nem volt itthon,gondolom Anyu matatott a konyhában.Anna kizárt,hogy még mostanában fel fog kelni,ahogy Balázs sem.

Brittany osont ki bátyám szobájából.

-Jó reggelt-mosolyogtam rá,sajnáltam,hogy keveset tudtunk beszélgetni,de nem volt még alkalmunk úgy leülni és kettesben beszélgetni.

-Jaj-kapott a szívéhez.-Neked is-mosolygott.-Mész te a fürdőbe?-bökött a folyosó vége felé.

-Menj csak nyugodtan,én még lemegyek Anyuhoz.

-Rendben,köszi-mosolygott rám,majd eltűnt az ajtó mögött.

Jól sejtettem,hogy Anyu sürgött-forgott a konyhában,ki más lett volna?!

-Jó reggelt-köszöntöttem egy puszival.

-Neked is,ilyen korán fent?-mosolygott rám.

-Nem Anna vagyok-nevettem fel.

-Igaz-bólintott.-Sebastian?

-Na Ő sem fog mostanában felkelni-mosolyogtam.-Tíz perce fordult át a másik oldalára.-felnevettünk.-Segítsek a reggeliben?

-Jaj,köszönöm.Megcsinálod a salátát?

-Persze-mosolyodtam el.

A konyhában Brittany vette át a helyem,egész jól beszélt már magyarul,bár azért lehetett hallani a kiejtésén,hogy nem magyar,de Anyával és a nagyiékkal könnyebben megértették egymást.Bár nagyapa is egész jól megérti Sebastiant.

Hosszasan áztattam magam a zuhany alatt,majd visszaosontam a szobámba,de már felhúztam a redőnyt,hogy érzékeltessem Sebastiannal,hogy lassan ideje felkelnie.

-Ahj,ne már-húzta a fejére a takarót.

-Pedig muszáj lesz.Lassan megjönnek Viviék és indulnunk kell-bújtam be a takaró alá.

-Nincs rajtad semmi?-pattantak ki a szemei és egy kaján vigyor terült az arcán.

-Nincs idő erre-nevetve bújtam ki mellőle,hogy valami megfelelő ruhát keressek.

-Naa-lépett mögém és csípőjét az enyémnek nyomta.

-Seb-sóhajtottam fel.-Lassan ébren lesz mindenki-suttogtam.

-Gyorsan öltözz fel!-csókolt a nyakamba.-Elmegyek zuhanyozni-lépett ki a szobából.

A gyors felöltözés majdnem összejött.

Egy virágos combközépig érő szoknyát és egy kék vékony topot vettem fel.A szürke magassarkúm készítettem ki,de még nem bújtam bele.

A táskámba átpakoltam az irataim és egy pulcsit,ha esetleg szükség lesz,majd bepakoltam a bőröndjeinkbe.Sebnek kikészítettem egy rövidnadrágot és pólót,majd az Ő cuccait is elraktam.

Mire végeztem Seb is felöltözött már.

Átfésültem a hajam és hagytam kiengedve,mire leértünk a konyhába már Vivi és Edina is megérkezett.Nagyiék is átjöttek,Balázs kintről jött be.

-Jó reggelt-köszöntöttük egymást.-A kutyák meg vannak bolondulva-csóválta a fejét.

-Miért?-néztem rá.

-Gödröt ástak a kerítésnél-morogta.

Fogtam magam és hátra siettem,alig lehetett eltolni őket onnan.

-Mi a fene bajotok van?-morogtam és,hogy ne tudjanak kiszökni elbarikádoztam.

Már terített asztal várt és mindenki az asztalnál ült rám várva.

-Fejre állok,ha neked sikerült elzavarnod onnan őket-nézett rám Balázs.

-Kezdheted is-nevettem fel.

A reggeli egész jó hangulatban telt,bár Anna csoda,hogy nem aludt el a tányérja felett.Elköszönt tőlünk,majd visszavonult a szobájába,hogy tovább aludjon.

Anyu és nagyi is szorosan megölelgetett.

-Mire legközelebb jöttök már lakás avató lesz-vigyorgott rám bátyám.

-Remélem is-kacsintottam rá.

Egyértelmű volt,hogy Seb ült a volán mögé.Vivi előre ült mellé míg mi Edinával hátra lettünk száműzve,de egyáltalán nem bántuk.Jó hangulatban beszélgettünk és Edinával volt miről beszélgetnünk.

Egy óra után értünk fel Budapestre és mire a reptérhez értünk,már két óra is volt.

Edináéknak még volt idejük a felszállásig,de nekünk fél háromkor indult a gépünk..Heppenheimba.

Igen,az út közben Seb kapott egy hívást Heiketől,hogy örülne,ha hozzájuk mennénk...persze,hogy szívesen mentünk hozzájuk,mert volt mit bejelentenünk.

Én elintéztem a jegyeket,míg Seb a csomagokat..jól megutaztatjuk őket.

Pontban fél háromkor felszállt a repülőgép,hogy Mannheimbe induljon.

 U.i: Na jó azért mégis fűznék egy kis megjegyzést a részhez....Fordulóponthoz értünk!Remélem még sok-sok részt hozok Nektek ;)