Kilencvenötödik fejezet

Sziasztok!

Sajnálom,hogy csak most tudtam hozni a részt.Bevallom csütörtök reggel akartam feltenni,de a technika közbe szólt,mert úgy döntött a szövegszerkesztőm,hogy nem engedi megnyitni a fájlt és mindenáron helyre akarta állítani..xD

Na hát szépen elmagyaráztam neki a dolgokat és most végre sikerült jönnöm! :)

Jó olvasást,puszi:)

U.i: Bocsi a vége miatt :$

 95.fejezet

Csütörtök délelőtt tízkor már a pályán voltunk.Sikerült elaludnunk,így fél óra alatt kellett elkészülnünk.

Az időjárás nem hazudtolta meg magát,reggel hatalmas cseppekben esett az eső.

A borongós idő rányomta a délelőttömre a bélyeget.

Már tizenegyre óra volt,de az eső még mindig esett,lassan már három órája.

Megigazítottam magamon a felsőm és kivettem a tartóból az esernyőt,nem sok kedvem volt kimozdulni a meleg,száraz irodából,de meg kellett keresnem Sebastiant.

Morogtam egy sort mielőtt kiléptem volna a motorhome-ból,majd sietősen indultam meg a boksz utca felé,de ha ott sem találom Sebet letekerem a nyakát.Mindenki esernyővel rohangált a paddockban,vagy éppen a fejére húzta a kabátot.

Felsóhajtottam mikor beértem Sebastian boxába,leráztam az esernyőt és a szememmel kerestem a szőke buksit.

-Sziasztok-léptem a Guil,Seb és Tim pároshoz.-Seb jönnöd kéne ebédelni és Tommi is keresett már.Edzened kéne-néztem a szőkére.

-Nálatok Jázmin hordja a gatyát?-vigyorgott a francia.

-Nagyon vicces vagy Guil-morogtam.

-Na mi ez a rossz kedv?-dobta a kezét a vállamra.-Csak nem az időjárás?-húzogatta a szemöldökét.

Az ember azt hinnél,hogy egy csendes,mogorva ember..hát tévedtek!

Sebbel sietve mentünk vissza a motorhome-ba,ebéd előtt még Tommi kifárasztotta.Én közben a telefont kapkodtam,mert egyre több felkérés érkezett,hogy a Német nagydíj hétvégéjén hova menjen Sebastian.

Szinte hely nem maradt azon a héten,már a fejem fogtam,hogy fogom ezt összehozni.Szerdán pilóta foci,de előtte egy órával egy műsorban kéne megjelennie,ami ugye képtelenség.

Ebédbél Seb orra alá nyomtam a noteszt,hogy nézze át Ő is hova szeretne inkább elmenni.

Végül egy egész normális program rendet hoztunk össze,később hívhattam fel mindenkit,hogy  elmondjam,hogy döntöttünk.

Azért minden kérésnek nem tudtunk eleget tenni.

Már úgy voltam délután három óra fele,hogy az asztalon elalszok,kénytelen voltam két pohár kávét meginnom,így valamivel jobb volt a helyzet.

Öt óra fele jött fel Seb az irodába,hogy végzett.Elterült a kanapén és becsukta a szemét.

-Mindjárt én is végzek-pötyögtem be az utolsó betűket.-Kész vagyok-kapcsoltam ki a gépet,elzártam az iratokat.

-Mehetünk?-ült fel álmoskás fejjel.

-Csak nem elaludtál?-simítottam végig az arcán.

-Majdnem-ásított.

**Péntek

Péntek reggel hétkor keltünk,időben keltünk így volt mindenre időnk,nyugodtan el tudtunk készülni.

Az eső ugyanúgy esett,mint tegnap,esős szabadedzésre számítottunk.

Zuhany után melegebb ruhákat kerestem elő.Farmer,fehér pulcsi,sál,sapka és a magasszárú cipőmet húztam fel.

Nevetséges volt,hogy júliusban sapkát kellett felvennem,de tegnap is majdnem lefagytak a füleim.

-Hova öltöztél így fel?-röhögött rajtam Seb.-Nem Alaszkába megyünk.

-Haha,majd te fogsz nyavalyogni,ha lefagy a pöcsöd-dugtam ki rá a nyelvem,majd felnevettünk.

-Majd felmelegíted?-vigyorgott rám.

-Fú,de perverz majom vagy-csaptam a kezére.

Fél kilenckor már kint voltunk a pályán,rögtön a boxba mentünk.

Rövid átbeszélés után Seb elment átöltözni,fél óra volt még vissza a szabadedzés kezdetéig.

Beszereztem a fülesem és csak bámultam kifelé,hogy hogy esik az eső.

A kezdés előtt öt perccel esett be Blanca,vizesen és fáradtan.

-Szia-köszöntöttem két puszival.

-Szia.Otthon felejtettem az esernyőt-fintorgott,majd intett Tomminak,aki Seb mellett ácsorgott.

Az edzés alatt nem teljesítettünk valami jól,folyamatosan esett az eső és az új motorszabály miatt mindenki a másikat figyelte.

Nem volt a mai nap számunkra szerencsés,Sebnek a hátsó szárnyával adódtak problémák,Marknak menet közben meglazult és majdnem kiesett az autó fej védő része és a legvégén megállt alatta az RB7,de a szabadedzést megnyerte.

Kobayashi teljesen leamortizálta az autót a csúszós aszfalt miatt.Seb végül a 13. helyen végzett,de más programon ment,mint Mark.

Az első szabadedzés után Sebbel elmentem interjúzni,majd visszamentünk a boxba,hogy átöltözzön a szőke és elmenjünk ebédelni.

Tommi és Blanca már a büfében foglaltak egy asztalt.

A finn nagyon figyelt Seb étkezésére.

A második szabadedzés előtt még felmentem az irodába,akkor közölte velem Isabel,hogy holnap Harry herceg lesz a csapat vendége,kicsit lesokkoltam.

A második szabadedzés kettőkor kezdődött,Blancával a boxban futottunk össze,nem is tudtam,hogy merre csavargott el,de rre rákérdeztem nála.

-Összefutottam Jensonnal-mosolygott.-Nagyon kedves volt és elbeszélgettük az időt.

-Ja értem-bólintottam,majd megszólalt a zsebemben a telefon.

Elképzelni nem tudtam,hogy kihív ilyenkor,hisz ez a amgán telefonom volt és a család ilyenkor nem szokott hívni.A kijelzőn egy ismeretlen szám állt,a kíváncsiság nagy úr.

Leugrottam a tárolóról és hátra mentem,ahol egy fokkal csendesebb volt a helyzet.

-Haló?-szólaltam bele.

Eleinte nem szólt bele senki,csak halk hörgést hallottam.

Nagyon megijedtem.

-Édes drága egyetlen szerelmem-hallottam meg a legundorítóbb hangot a világon.

-Mit..mit akarsz?-az ijedtség után mérhetetlen düh tört rám.

-Na?!Hát így kell velem beszélni?

-Leszarom.Mit akarsz?-remegett a kezem a dühtől.

-Olyan régen beszéltünk és láttam képeket rólad,még szebb lettél,mint voltál.És az mellett a béna gyerek mellett vagy.Ejnye Jázmin-nevetett fel.-Hát mikor tetted ilyen alacsonyra a lécet?Jó fiúkkal haverkodsz?

-Honnan szerezted meg a számom,ha?Mi a francokat akarsz tőlem?-már a sírás kerülgetett.

-Jaj cicus ne legyél már ilyen goromba.Gondoltam játszhatnánk egy kicsit.Tudod olyan rossz kedvem,ez az idő borzalmas-sóhajtott fel.-Micsoda véletlen,hogy én is Angliában vagyok,nem?-nevetett fel.

-Nem érdekelsz,hagyjál engem békén!-kiabáltam.

-Ó biztos vagy benne,hogy ezt akarod?Tudod a drága párod könnyű lehet eltenni lábalól.

Ledermedtem,féltettem Sebastiant.

-Mit akarsz?-töröltem le a könnycseppeim.

-Amit régen,biztos vagyok benne,hogy még mindig ugyanolyan vad vagy az ágyba-nevetett fel.-Találkozzunk ma este a hotel mögötti bárban.

-Nem tudok,nem-rázta a fejem.-Sebastian..

-Jaj,okos vagy te.Lerázod valamilyen szöveggel és rohansz hozzám-nevetett fel.-FÉl nyolc Jázmin,fél nyolc-nyomta ki a telefont.

Sírva csúsztam le a fal mentén,térdemre hajtottam a fejem és zokogtam.Miért pont most?!

Rendeztem az arcom amennyire tudtam és visszasétáltam Blancához.

-Volt valami?-kérdeztem rá.

-Fél óráig ki sem mentek-válaszolt.-De te kivel telefonáltál eddig?

-Blanca-sírtam el magam újra.

-Jázmin,mi történt?-ijedt meg és szorosan átölelt.

-Gábor-ejtettem ki zokogva a nevét.

-Mi?-tolt el magától egy kicsit.-Felhívott?-kerekedtek ki a szemei.

Bólintottam.

-Gyere menjünk innen ki-fogta meg a kezem és nem tudom,hogy oldotta meg,hogy feltűnés mentesen visszajutottunk a motorhome-ba és az irodába mentünk be.

Blancának mindent elmondtam,Ő azt akarta,hogy szóljak Sebastiannak,de a héten semmi kép nem akartam ezzel idegesíteni és amúgy is várni akartam,lehet csak rám akart ijeszteni -ami sikerült is neki- és többet nem jelentkezik.

Mire észbe kaptam már túl voltunk a harmadik szabadedzésen,az edzésen egész normális körülmények voltak és csak az utolsó percekben szakadt le az eső,De Seb így is megnyerte a harmadik szabadedzést.

Próbáltam nem Gábor hívására gondolni és erre tökéletes volt az időmérő.A Q1 alatt ne esett az eső,de igen felhős volt az ég,sokan jöttek ki mért körre.Az első szakaszt Mark nyerte meg,erősek voltunk a hétvégén ezt mindenki tudta.

A Q2-t Felipe Massa nyerte meg,de mindenki csak a következő szakaszra koncentrált,hisz ez a mérvadó.

Az esőfelhők egyre közelebb értek,mindenki lágy kveréken ment.Seb rögtön egy 1:30.431-es időt jött,de Mark nála is gyorsabb volt,1:30.399-et hozott ki a Red Bullból.

Egyedül Alonso tudta a lépést tartani velünk,7 századdal marad le Sebastianról.

Az eslő gyorskörök után lecsendesedett a pálya és lógott az eső lába.Két perc volt már csak hátra,mikor a pálya déli részén esni kezdett az eső,így javítani már senki nem tudott.A pole pozíciót Mark szerezte meg,míg Seb mellőle indulhat holnap.A második sorban a két Ferrari állt.

Mérlegelés után rögtön a sajtószobába mentünk,leültem egy eldugotabb helyre és felvettem az egész interjút.

Öt óra is elmúlt mire szabadultunk az újságírók köréből.Seb az öltözőjébe ment,hogy lezuhanyozzon és összeszedje a cuccait.

A boxban már a fiúk mértékkel buliztak,de Seb azt mondta csak beugrunk egy kis időre és mehetünk vissza a hotelba,nekem sem volt kedvem itt maradni.

Egy kicsit leragadtunk a fiúknál,így hét óra fele értünk vissza a hotelba.

A liftben már nagyon méregetett Sebastian,tartottam tőle,hogy valamit sejt,lehet Blanca mondott neki valamit?!

-Oké,mi a baj?-alig léptünk be a lakosztályba rögtön nekem szegezte a kérdést.

-Miért lenne baj?-tettem le a táskám és levettem a cipőm.

-Ne nézz hülyének Jázmin-neki sem volt jó kedve..-Látom rajtad,hogy valami baj van és nem értem miért nem mondod el.

-De nin...

-Ne,nem azt akarom hallani,hogy hogyan tagadod-vágott a szavamba.-Hajlandó vagy elmondani?Vagy..vagy velem van a baj?-sóhajtott fel.

-Nem,nem dehogyis-pattantam fel és kezem az arcára simítottam.-Most még nem mondhatom el-sóhajtottam fel és lehajtottam a fejem,nem mertem a szemébe nézni.

-Nem mondhatod el?Nem?!-vált hangja mérgessé.-Hát ez remek...nem bízol bennem?

-Nem erről van szó Sebastian-próbáltam visszanyelni a könnyeim.

-Akkor mégis mi a jó fenéről?Mit nem mondhatsz el?!-megragadta a csuklóm és megemelte az állam.-Jázmin!-suttogta a nevem.

-Seb félek-sírtam el magam.-Nem mondhatom el-ráztam meg a fejem és kitéptem a kezem az övéből és kiszaladtam a folyosóra.

Hat szobával arább dörömbölni kezdtem az ajtón,Blanca kinyitotta az ajtót és sírva borultam a nyakába.

-Úristen,mi történt?Gyere be!-csukta be mögöttem az ajtót.-Tommi,menj át.

Éreztem,hogy egy kéz végig simít a hátamon,majd ajtó csukódás.

**Sebastian szemszög

Kirohant az ajtón...utána akartam menni,de egyszerűen képtelen voltam.Feldúltan rohantam be a szobába,hogy hatalmas kuplerájt csináljak.Egy kéz állított meg.

-Ezzel nem oldasz meg semmit-hallottam meg Tommi hangát.

-Nem mondhatja el,érted?!-keltem ki magamból.-Nem bízik bennem!Sírt Tommi!

-Tudom,nálunk van most.Ülj le!-parancsolt rám.

-Te tudsz valamit?-néztem rá összeszűkült szemekkel,nem szólalt meg..szóval tud.

Hát ez remek.

-Tommi ne szórakozz velem,mondd már el!-pattantam volna fel,de leintett.

-Seb....-sóhajtott fel.-Nekem is Blanca mondta el.Jázmint megzsarolta egy férfi.

-Mi?Mi van?!-pattantam fel.-Mi az,hogy megzsarolta?Miért nem szóltál előbb?-üvöltöttem.

-Nyugodj már le!-emelte meg Ő is a hangját.

-Nyugodjak meg?!Nyugodjak meg?Megzsarolták a barátnőm!Ki ez az ember?

-Nem tudom-rázta a fejét.-Blanca annyit mondott,hogy valami Gábor és,hogy régen együtt voltak Jázminnal.

-Tudom ki Ő-rogytam a kanapéra.

Kérdőn nézett rám.

-Jázmin még régen terhes volt,de elvetélt.Ez a barom az...-ökölbe szorult a kezem.-Beszélnem kell vele.

-Ne-nézett rám Tommi.-Hagyd ma,nagyon kiborult és nem hiszem,hogy képes lenne most erről beszélni.

-Blanca vigyázni fog rá?-bólintott.

-Menjünk le edzeni,jobb ha ott vezeted le a feszültséget.-bólintottam.-Fél óra múlva lent?

**Jázmin szemszög

Képtelen voltam Blancának bármit elmondani,csak sírtam.Az Ő ágyukban ért az álom.

Tíz óra fele még felébredtem,de Blanca megnyugtatott,hogy beszélt Tommi Sebastiannal és Seb tudja Gábort és nem haragszik rám,kicsit megnyugodtam.Blancánál maradtam estére,mert közben Tommi átcuccolt Sebhez.

Álmosan és nyomottan ébredtem fel,világos volt már a szobában,Blanca a fotelban ült.

-Mennyi az idő?-kérdeztem meg rekedtes hangon.

-Felébredtél?-pattant fel.-Jól vagy?-ült le mellém.

-Fogjuk rá,hány óra van?-kérdeztem meg még egyszer.

Összehúzta magát,ami nem sok jót jelentett.

-Fél három-motyogta.

-Mi?-ugrottam ki az ágyból.-Szórakozol velem?-kerestem meg a telefonom,de igaza volt.-Miért nem ébresztettetek fel?Seb?

-Ő mondta,hogy hagyjunk aludni.Jázmin több,mint tizenkét órát aludtál.Észre sem vetted,hogy mennyire ki vagy merülve?-nézett rám mérgesen.

-Dolgoznom kell,nincs időm pihenni.

-Hát ez ép elég baj,Seb beszélt Christiannal és Christian is beszélni fog veled ebben biztos lehetsz.

-Remek,ki kell mennem a pályára-öltöztem volna fel.

-Felejtsd el,Seb azt mondta,hogy ma itthon maradsz pihenni és este elutaztok Magyarországba.

-Hát ez marha jó.Nem mehetek dolgozni,mert Ő úgy gondolja,hogy nekem ez jó?-huppantam vissza az ágyra.

-Tudod nagyon jól,hogy szeret és félt.Ne kezdj el duzzogni,örülj,hogy végre kitudtad aludni magad-halványan elmosolyodtam,sokkal kipihentebbnek éreztem magam ez tény.