Kilencvennyolcadik fejezet/ 1 rész

 Sziasztok!

A megígért rész:)

Közlöm,hogy rövid lett,de a vége..:$ Nos kíváncsi vagyok,hogy ti mit gondoltok mi lesz illető reakciója :)

 A rövidség oka az,hogy fél 6-ra értem haza :| és csütörtök tz-t írok és dogákat..:$ Ezért ne haragudjatok rám,bepótolom ígérem :)

Most nincs alku,mert a héten húzós napjaim lesznek még holnap sem fogok tudni írni :/

Majd még jelentkezem,hogy mikor lesz friss!

 98/1 fejezet

A repülőn kicsit aludtunk mindketten.Fél ötkor már a mannheimi repülőtéren gyűjtöttük be a csomagjainkat.Pár perc alatt taxist is sikerült fognunk,persze a sofőr felismerte Sebastiant,így az autogram sem maradhatott el és a Vettel ház előtt egy közös kép is készült.

-Ah,már alig várom,hogy levegyem ezt a szoknyát-húzogattam a ruha darabot.

-Nekem tetszik-vigyorgott rám Seb.-Bár én is szívesen leveszem rólad-kacsintott rám,majd előre engedett az ajtóban.

Mögöttem elüvöltötte magát,hogy megjöttünk.

-A dobhártyám te majom-csaptam a mellkasára.-Meghibbantál?-forgattam meg a szemem.

-Na héj-kapta el a derekam.-Hát mióta ütögetsz te engem?

-Biztos várod te a választ?-vigyorodtam el,felnevetett,majd utamra engedett,hogy megölelhessem Fabit.

-Hiányoztatok-mosolygott ránk.

-Egy hete voltun itt-nézett rá furcsán Seb,mire Fabi csak leintette.

-Jaj,már itt is vagytok?-rohant ki Heike a konyhából,kötény volt rajta és a kezében főző kanál volt,köszöntött minket és már rohant is vissza a konyhába.

Fabi kirohant,hogy szóljon édesapjának,közben Melanie is leért a földszintre.

-Jaj,gyere velem-kapta el a kezem és a szobájáig meg sem álltunk.-Na?-csukta be az ajtót.

Nevetve emeltem fel a kezem.

-Úristeeeeeeeen-sikított fel.-De örülök nektek-ugrott a nyakamba.-Hát tényleg megkérte a kezed az öcsém-nevetett fel és egy puszit nyomott az arcomra.-De mesélj,hogy kérte meg?-ültetett le az ágyra.El kezdtem mesélni a tegnap esténket,már a végére értem mikor Seb kukkantott be a szobába.

-Gyertek-mosolygott.

Megvárt és kezünket összekulcsolva mentünk le a konyhába,ahol az asztalon egy gyönyörű torta díszelgett.A társaság egyszerre kiabálta,hogy Boldog Születésnapot.

-Köszönöm szépen-mosolyodtam el és öleltem meg mindenkit.-Heike nem kellett volna ezzel fáradoznod.

-Jaj,ugyan már-legyintett.-Szívesen csináltam.

Elfújtam a gyertyákat és amire a legjobban vágytam azt kívántam.A torta szeletelés rám maradt,bár őszintén sosem szerettem én szelni a tortát,még akkor sem,ha én vagyok a szülinapos.

Jó hangulatban telt a „vacsora”,majd Seb felállt,hogy szeretne bejelenteni valamit.Melanie mindentudón vigyorgott ránk,a kezem pedig erősen rejtegettem,de őszintén levert a víz,hogy mit fognak szólni Seb szülei.Mert az csak egy dolog,hogy az én szüleim ilyen jól fogadták...

-Anya,Apa.Öcsi-mosolygott Fabira.-Mel és Steph-nézett két nővérére.-Jázminnal szeretnénk bejelenteni valamit.

Egyre jobban kezdtem ideges lenni és Heike nézése sem nyugtatott meg.

-Bökjétek már ki-csúszott ki Mel szájából,mire mindannyian felnevettünk..kivéve...

Heike.

-Tegnap este Jázmin születésnapján megkértem a kezét-mosolyodott el Seb,egy vérszegényt mosolyt én is összehoztam,de csak Heike arca lebegett a szemem előtt...