Kilencvennyolcadik fejezet/2 rész

Sziasztok! :)

 Tudom tegnapra ígértem ezt a részt,de a torkom miatt gyógyszert kellet szednem és teljesen elnyomott,mert a legjobb mellékhatásai jöttek elő.Persze,hogy voltam olyan okos,hogy csak a negyedik bogyó után olvastam el..azt hittem leesek a székről mikor olvastam,hogy hörgőgörcsöt is kaphatok.Na mondom ez aztán a gyógyszer...

Na,de nem panaszkodom (:

Miért van az,hogy ha nincs Alku,akkor már csak 4 komit kapok,mikor tudtok Ti tízet is írni nekem?!

Ha ügyesek lesztek és kapok 10 komit,akkor hétfőn hozom az új részt ;)

Puszi

U.i: Oldalt kiraktam egy linket,ahova várom a kérdéseiteket bármivel kapcsolatban ;)

98/2. fejezet

Heike arca...mindent elárult arról,hogy mit gondol.

-Én ezt nem értem-csóválta a fejét,összerezzentem mikor megszólalt.-Hisz olyan fiatal vagy-nézett fiára.-Alig ismeritek egymást pár hónapja!-csattant a hangja.

-Anya!Te mondtad mindig,hogy az idő nem számít-szólalt meg Sebastian.

-Hannával 5 évig voltál együtt mégsem kérted meg a kezét!

-Ne gyere Hannával-kelt ki magából Seb.-Nem értem miért nem tudsz örülni az én boldogságomnak,ez lenne a dolgod nem?

-És az,hogy vigyázzak rád!

-Hát persze,mert pont Jázmintól kell majd megóvnod!

A vita semmi jóba nem vezetett,Seb megharagudott az édesanyjára és Heike sem volt könnyű eset.Norbert nem győzött bocsánatot kérni,míg a két idősebb lány a konyhában beszélt az édesanyjukkal,Fabi egyszerűen az emeletre lett száműzve.

-Én szeretném,ha a sogórnőm lennél-mosolygott rám Fabian.

-Köszönöm-mosolyodtam el.

Seb közölte,hogy másnap délelőtt haza utazunk,nem akar itthon maradni.

-Ne csináld ezt..miattam-ültem le mellé az ágyra.-Ő az anyukád,ne veszekedj miattam.

-Ne-tette fel a kezét.-Ne is folytasd,nem akarok veled is összeveszni.Szeretlek és ha ezt Anya nem tudja megérteni....akkor...akkor nagyon sajnálom,de ez van-sóhajtott fel.

-Menj le és beszélj vele kettesben-löktem meg finoman.

-Nem-rázta meg a fejét.

-Seb,kérlek.-csak rázta a fejét.-Legalább értem-sóhajtottam fel.

-Jó-állt fel az ágyról.-Szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra.-Nem szeretem,ha ezt a nézésed veted be-mosolyodott el halványan.

Míg Ő lent beszélgetett Heikekel én lezuhanyoztam és bebújtam a puha ágyba.Meg akartam várni Sebastiant,de tíz óra fele elnyomott az álom.

Szerda reggel mire felébredtem Seb már nem volt mellettem,a szobájában pakolászott.

-Ne haragudj.Nem akartalak felébreszteni-vette fel a nadrágját,majd megkaptam a reggeli puszim.

-Nem te ébresztettél-egy nagyot nyújtózkodtam.-Mi volt tegnap este?

Csak megrántotta a vállát,de ez nem válasz!

-Seb!

-Semmi-nem nézett rám.

-Sebastian!-szóltam rá.

-Nem tudtunk normálisan beszélni-sóhajtott fel.

-Sajnálom-hajtottam le a fejem,próbáltam visszanyelni a könnyeim.

-Héj-lépett elém.-Ne sírj-ölelt át szorosan.-Nagyon szeretlek,kérlek ne sírj-simogatta a hátam.

-De...de miattam-szipogtam.

-Shh,ne foglalkozz most ezzel.Csak az számít,hogy szeretjük egymást és anya is megenyhül majd.Apa és a nővéreim nagyon örülnek,Fabiról nem is beszélve-elmosolyodtam,hisz a kis sráccal imádtuk egymást.

Seb elküldözz zuhanyozni,majd felöltöztem,hisz alig három óra múlva indul a gépünk Svájcba.

Egy farmert és egy ujjatlant vettem fel.Belebújtam a szandálomba és megfogtam a bőröndöm.

Rettegtem lemenni a földszintre,de még sem ugorhatok ki az ablakon,hogy ne találkozzak Heikekel.

Fabi hosszú ideig ölelt,de Mel leszakította rólam.

-Minden rendbe jön-suttogta a fülembe.

Steph is hasonló szavakat mondott nekem,Norbert is megölelt,majd Heike maradt csak vissza.

-Kérlek ne haragudj Sebastianra miattam-léptem oda hozzá és halkan beszéltem,feltűnt,hogy hirtelen mindenki kiment az udvarra.

-Tudod..-kezdett bele.-Kicsit sokkolt a tegnapi bejelentésetek,hisz 24 évesek vagytok.Sebastian minden második héten utazgat.De este nem tudtam aludni és rá kellett jönnöm,hogy szeretitek egymást és Sebastian már nem kisfiú,tudja mi a jó neki.Sajnálom,hogy így bántam veled tegnap,tudom,hogy sírtál miattam,a viselkedésem miatt.Én ezt nem akartam.Megbocsájtasz nekem Jázmin?

-Hát persze-töröltem le a kibuggyanó könnyeim és jó szorosan átöleltem Heiket.

-Szent a béke?-dugta be a fejét Mel,nevetve bólogattunk,majd az egész család bejött,hogy egy nagy ölelést ejtsünk meg.

-Hiányozni fogtok-köszönt el tőlünk Heike,majd beültünk a taxiba,hogy Mannheim-be vigyen minket.

-Megmondtam,hogy minden rendben lesz-mosolygott rám Seb és puszit nyomott az arcomra.

-Igen,te megmondtad-kacagtam fel.

Sokkal,de sokkal jobb kedvem volt így,hogy már nem voltunk rosszban Heikekel.

A megérkezést igen csak kicentiztük,volt tíz percünk a repülő felszállásáig,de sikerült elfoglalnunk a helyünket.

Két óra repülés után már Zürichben álldogáltunk,a taxik csak úgy hemzsegtek,így nem volt nehéz egyet fogni.

-Egy hete voltunk itthon-fintorogtam és megkerestem a kapu kulcsot,hogy az udvarba jussunk.

-Mielőtt berohannál a házba és neki állnál takarítani menjünk el ebédelni-fogta meg a kezem Seb,majd engedte,hogy kinyissam az ajtót.

-Oké,de a mosást azért berakom jó?-mosolyogtam,bólintott.

Behúztam a bőröndöket a mosókonyhába és beszórtam a sötét ruhákat az egyik gépbe,míg a másikba a világosokat.

-Hova megyünk enni?-kiabáltam Sebnek,mert sehol sem találtam.

-Nekem mindegy-jött le az emeletről.-Az első útba eső étterembe.

-Romantikus-nevettem fel.

-Majd  bepótoljuk-ölelte át a derekam.-Tankolni is kell.

-Gondoltam-húztam el a függönyöket a nappaliban és bukóra nyitottam az ablakokat,a konyhában is így tettem és az emeleten is végig mentem a szobákon,hogy kiszellőzőn a lakás.

-Mehetünk-siettem le a földszintre,persze Seb megint eltűnt,mint a kámfor.

Hallottam az autó hangját,így bezártam az ajtót és beültem az autóba.

Svájcot mindig is imádtam,gyönyörű és nyugodt ország volt.Nyugiban meg tudtunk ebédelni és senki nem szaladt oda Sebhez.

Hazafelé beugrottunk egy szupermarketbe,hogy jól bevásároljunk,hisz a héten itthon leszünk.

Három óra fele értünk haza,nagyon jó idő volt kint.Az ajtó előtt ott ácsorgott egy igen morcos finn.

-Szia Tommi-nevettem fel.-Mióta szobrozol itt?-engedtem be a házba,Seb beállt a garázsba az autóval.

-Szia.Egy negyed órája-motyogta.

-Kérsz valamit?-kiabáltam ki a konyhából.

-Vizet,köszönöm.Vettel!-hangosan felnevettem.

Sebet most jól megfogja mozgatni.

-Tessék a víz-vittem ki a fiúknak két palack vizet.-Elugrok ide a sarokra a virágoshoz-néztem Sebre.

-Minek?-nézett rám értetlenül.

-Mondjuk virágért?

-Gondoltam-forgatta meg a szemét.

-Veszek virágmagot és nekiállok ültetni.Blanca merre van?-kérdeztem Tommitól.

-Franciaországba egy fotózáson-fintorgott.

-Ne legyen ilyen rossz kedved,pár perc és levezetheted Seben-nevettem fel.

-Héj!Te most kinek az oldalán állsz?-háborgott a szőke és a fenekemre csapott.

-Na!Seb-nevettem fel.-Majd jövök-intettem a fiúknak.

Egy fél óra alatt megfordultam.A csomagot letettem a teraszra,majd felmentem átöltözni.

Rövidnadrág,top és edző cipő.

Hátul a terasz köré szemeltem ki a helyem,ha kinőnek a virágok,akkor nagyon szép lesz a terasz.Előre meg majd muskátlikat kéne fellógatni.

Én még mindig a virágokkal voltam el,mikor a fiúk végeztek.

-Tommi hova tűnt?-kérdeztem Sebtől,mikor kiült a teraszra egy újsággal.

-Haza ment.

A virág ültetés után kint lesöpörtem a teraszt,majd a lakásba mentem,hogy a szokásos dolgokat elvégezzem,majd neki álljak a vacsorának.