Kilencvenkilencedik fejezet

 Sziasztok! :)

Nos,hát először is köszönöm a 10 hozzászólást :-)

Na,de most azt hiszem ennyi :$

Oldalt van egy link,ahova tudtok nekem írni kérdéseket,nagyon várom őket ;)

Puszi

 99.fejezet

Csütörtök elég sokáig lustálkodtunk,de hát muszáj volt kihasználni a szabadságot.

-Hova,hova?-kapta el a derekam,mikor úgy véltem,hogy jó lenne egy kései reggelit összedobni.

-Megyek megszököm-dugtam ki a nyelvem.

-Igen?-rántott vissza az ágyba és ezzel együtt a mellkasára.-Hát ilyen rossz velem?

-El sem tudod képzelni mennyire-csóváltam a fejem,de erősen össze kellett szorítanom a szám,hogy fel ne nevessek.

-Szomorúan hallom-biggyesztette le a száját és keze a fenekemre csúszott.-Ki kell,hogy engeszteljelek,ugye?-vigyorgott rám.

Beharaptam alsó ajkam és hevesen bólogatni kezdtem.

-Azt hiszem most már csak ebédelni fogunk-néztem az órára,ami kettőt ütött.

-Nem bánom-mosolygott.-Egy ilyen reggeli torna után-csókolt meg.-Szólnom kell Tomminak,hogy kevesebb kört fussak.

-Milyen kis majom vagy-csaptam a karjára és kimásztam az ágyból.

Felkaptam Seb pólóját,ami a combomig ért,így mindent takart és a konyha felé vettem az irányt.Pár perccel később Sebastian is követett.

-Imádom mikor az én pólómat viseled-ölelt át hátulról és a nyakamat kényeztette.-Többször kéne hordanod.

-Hát persze-nevettem fel.-Seb-sóhajtottam fel,mikor finoman megharapta a nyakam és megszívta.

-Így nem tudom megcsinálni az ebédet-kacagtam.

-Nem baj,nem vagyok éhes-rázta a fejét és szembe fordított magával.-Vagyis...rád éhezem-emelt fel a pultra.

-Én viszont éhes vagyok,így várnod kell estig-nyomtam egy csókot a szájára és az ebédre fordítottam a figyelmem.

-Lezuhanyzok-simított végig a derekamon,majd egyedül maradtam a konyhában.

Sosem szerettem teljes csendben lenni,így bekapcsoltam a rádiót,pont az én pendrive-om volt bent és elindítottam.

https://www.youtube.com/watch?v=P6OQ6EQxMuA&feature=relmfu

Egy pörgős szám szólalt meg,amit imádtam és maxra tekertem a hangerőt.

-Mi van itt?-jött be vigyorogva Sebastian,egy kék póló és szürke rövidnadrág volt rajta.

Nagyon is jól nézett ki.

-Lassan kész az ebéd-vettem le egy kicsit a hangerőt.-Figyelsz rá,míg én lezuhanyzok?-néztem boci szemekkel a szőkére.

-Nekem így is megfelelsz-ölelt át szorosan.

-Persze,de nem maradhatok egész nap a pólódban.

-Dehogynem-vágta rá nevetve.

-Neked tetszik tudom-nevetve mentem fel a fürdőbe.

Nem áztattam sokáig magam,kicsit féltettem azért az ebédet...

Gyorsan felkaptam az első kezembe akadó ruha darabokat és a hajam felkötöttem egy copfba.

-Meg is terítettél?-öleltem át meglepődve Sebastiant.

-Mit kapok érte?-vigyorgott pimaszul.

-Ööö..-arcát látva hangosan felnevettem és egy puszit nyomtam a szájára.

A kései ebéd teljesen jó hangulatban telt,talán még sosem nevettem ennyit a társaságában,csak úgy dőlt belőle a bolondság.

-Elmegyünk sétálni?-mentem be Sebhez miután elmosogattam.

-Menjünk-vonta meg a vállát és már bújt is bele a cipőjébe.

Felkaptam a telefonom és a kulcsot,majd én is belebújtam a fehér cipőmbe.

Nagyon jó idő volt kint,nem azt a nagy kánikula,de élvezni lehetett a meleget.A közeli parkhoz indultunk el,tele voltak az utcák vidám emberekkel és fiatal gyerekekkel,akik a nyári szünetet élvezték.Mikor voltam én ennyi idős,mikor ölni tudtam a nyári szünetért és az iskola utolsó napján már nem lehetett velünk bírni.

Mikor megláttam az első fagyit Sebet magammal rángattam,mint egy öt éves,de mosolyogva nyújtotta át nekem a citrom fagyim.Az egyik padhoz ültünk le,lábam az ölébe húzta és így beszélgettünk,figyeltük az embereket.

Egy édes kisfiú jött oda hozzánk az anyukájával.Seb elbeszélgetett a kisfiúval,akiről kiderült,hogy gokartozik és természetesen Sebastiannak drukkol.Az anyukája nagyon kedves volt és egész jól elbeszélgettünk,kiderült,hogy egy évvel idősebb nálam és a kisfiút,Nathant egyedül neveli.

-Esetleg,ha gondolod beülhetnénk egy kávéra beszélgetni-mosolyogtam Norara.

-Ez remek ötlet,megadom a számom és,ha ráérsz,akkor csörgess meg.

-Rendben van,bár nem tudom mikor leszünk legközelebb itthon-jegyeztem meg,majd számot cseréltünk.

-Ó,megértem-mosolygott.

Kezdett már késő lenni,annyira elbeszélgettünk Noráékkal,így mi is elindultunk haza.

-Nathan nagyon aranyos fiú-mosolygott Seb.

-Igen és Nora is nagyon kedves.Bár bevallom az első percekben az járt a fejemben,hogy csak miattad ilyen kedves.De sok közös van bennünk.

-Néha én is így vagyok vele,de jól elbeszélgettetek-ölelt át és nyomott puszit a fejemre.-Ne nézz hátra,de fotósok követnek.

Felsóhajtottam.

-Remélem legalább a címlapon leszünk-hangosan felnevetett.

-Örülök,hogy ilyen könnyen veszed-kaptam tőle egy puszit.

Szerencsére én nem vettem észre,hogy követnek minket és a kellő,tisztes távolságot megtartották.Ha Seb nem szól tényleg észre sem veszem őket,de egyáltalán nem idegesített a tudat.

Péntek reggel már sajnos mire felébredtem Seb nem volt mellettem,korán kelt,hogy egy két órás edzéssel fárassza le Tommi.Nagy nehezen én is kikászálódtam az ágyból és miután kihallgattam,hogy a fiúk itthon vannak neki láttam a reggelinek,majd gyorsan felszaladtam átöltözni.

Mire leértem a fiúk már az asztalnál ültek és,mint a sáskák úgy estek neki a reggelinek.

-Sziasztok-mosolyodtam el.

-Heló-intett Tommi.-Isteni finom-és már tömte is magába a többit.

-Jó reggelt-kaptam meg a reggeli puszim Sebtől.

Leültem én is reggelizni velük,majd összeírtam egy listát,hogy mit kell vásárolnom.

-Basszus ennyi az idő?-ugrott fel Tommi.-Ki kell érnem fél óra múlva a reptérre Blancáért.

-Hát ezt benézted,annyi idő alatt nem érsz ki-röhögte ki kulturáltan barátját.

-Sietek-intett,majd ajtó csapódás és a finn eltűnt.

-Elmegyek boltba-álltam fel és belebújtam a szandálomba.

-Maradok és lazsálok-válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

-Én mondjuk arra gondoltam,hogy jó párként kiteregethetnél-vigyorogtam rá.-Légyszi-bújtam oda hozzá.

-Rendben-sóhajtott fel.Megcsinálom és utána lazsálok.

-Köszönöm-nyomtam egy puszit a szájára,felkaptam a kocsi kulcsot és beültem az Infinitibe.

Nem vásároltam túl sok mindent,így egy kisebb boltba mentem.A pénztárnál futottam össze Norával.

-Jaj szia-köszöntöttem mosolyogva.

-Szia.Nathan elfelejtette tegnap mondani,de szurkol Sebastiannak-mosolygott.

-Átadom.És most merre van?

-Áh,mese van-legyintett nevetve.-Ilyenkor nem megy sehova-felnevettünk.

Egy kicsit elbeszélgettünk,de Ő is sietett és én is.

Egy jó óra után értem haza,a ruhák már kint voltak a szárítón.

-Ügyes vagy-léptem Seb mögé és egy puszit nyomtam az arcára.

-Miranda hívott-nézett rám.

-És,és?-csillantak fel a szemeim.

-Már bent van a kórházban,ma megszületik a kislánya-mosolygott.

-Juj,de jó-nevettem fel.-Oda megyünk?-váltottam boci szemekre.

-Pont erre kért meg minket-mosolyodott el.

-Akkor hogy legyen?Ma menjünk oda?-bólintott.-És szombat,vasárnap hol leszünk?

-Szombat bemehetnénk a gyárba,vasárnap meg haza?

-Oké,de vasárnap haza jöhetnénk ruhákért és mondjuk kocsival mehetnénk a szüleidhez?

-Ez jó ötlet-bólintott.

-Oké,akkor megyek csomagolok,addig nézel gépet?-rohantam már az emeletre.

Igaz,hogy csak egy és fél napra kell pakolnom,de ha Sebnek nem is kell annyi ruha nekem tuti.

Egy óra alatt végeztem,majd a ház körül Seb elintézte a dolgokat.Írtam egy SMS-t Mirandának,hogy egy óra múlva indul a gépünk.Gabriel írt vissza,hogy nem kell nagyon sietnünk.

Megfordulta a fejemben,hogy Mirandának most milyen nehéz lehet..akár egy fél napot is vajúdhat.Megráztam a fejem,erre most nem akartam gondolni.

A repülőt még épen elértük,mert a riasztóval volt egy kis gond,de Seb megoldotta.