Századik fejezet

 Sziasztok!

Hát ehhez is elértünk,számomra egy igen komoly mérföldkő a 100. rész :)

Mikor belekezdtem ebbe a blogba álmomban sem gondoltam volna,hogy idáig eljutunk.Nagyon szépen köszönöm Nektek a támogatást és a noszogatást,nélkületek már feladtam volna.

Nem fűznék úgy mást semmit ehhez a részhez :$ 

Puszi!

 100.fejezet

Bő öt óra telt azóta,hogy Seb szólt nekem jöjjünk Londonba.Már a kórházban vagyunk.mire ideértünk Miranda már a szülő szobában volt.Gabriel gyorsan bemutatott minket a családjuknak,majd beszélgetéssel ütöttük el az időt.Egy jó másfél órája lehettünk már itt mikor mosolyogva lépett ki az orvos.Mindenki megkönnyebbülve állt fel.

-Egészséges kislány.Gratulálok.Nem sokára visszavisszük a kismamát a szobájába és bemehetnek hozzá,de ne egyszerre-mosolyodott el.

Na igen..kicsit összegyűltünk a folyosón.Miranda szülei,Gabriel szülei és a testvére családja és mi.

Természetesen Gabriel ment be először Miranda szüleivel,mi maradtunk utoljára.A látogatás után mindenki elindult haza,csak Gabriel maradt itt egyedül.

-Gyertek-nyitotta ki az ajtót.

-Sziasztok-köszöntött minket Miranda,a kezében ott volt fehér takaróban a csöppség.

-Szia-léptem mellé.-Milyen aranyos-néztem könnyes szemekkel a kislányra.

-Igen,az.

-Hogy hívják?

-Norah Aileen Groves-válaszolt Gabriel.

-Annyira édes-mosolyodtam el.

-Megfogod?-nyújtotta felém Miranda,válaszolni se volt időm mert a kezembe fektette Noraht.

-Szia te szépség-simogattam meg az arcát.

Boldog voltam,de legbelül majd megfulladtam.Most..most már nekünk is lehetne kisbabánk!

Sebastiannal összenéztünk,tudtam,hogy Ő is erre gondol.

A kicsit visszaadtam Mirandának,pedig szívesen babusgattam volna még,de pihenniük kellett így indulni készültünk.

-Várjatok-szólt Miranda,majd Gabriellel összenéztek.

Miről lehet szó?

-Sokáig gondolkodtunk ezen végül rátok gondoltunk.Szóval lennétek Norah keresztszülei?-mosolyodott el halványan Miranda.

-Komoly?-csillantak fel szemeim,bólintott.

-Nagyon szívesen-vágtuk rá egyszerre Sebastiannal.

-Köszönjük-mosolyodott el Gabriel.

Elköszöntünk tőlük,hisz mindketten fáradtak voltak,mi pedig elindultunk Milton Keynesbe.Este kilenc is elmúlt mire a hotelba értünk.Fáradt voltam és egy gyors zuhany után,mint egy zsák bedőltem az ágyba.

Szombaton Seb bement a gyárba,de én nem tartottam vele.Visszamentem Londonba,hogy a kereszt lányunknak -de furcsa ezt így kimondani- jól bevásároljak.

A délelőttöm azzal telt el,hogy az egyik baba boltból a másikba rohangáltam.Jó pár ruhácskát beszereztem és egy édes nyuszit is,ami tökéletes lesz arra,hogy csócsálgassa.

Csak ebéd után értem a kórházba,ismerve az utat a negyedik emeletre mentem.

-Sziasztok-dugtam be a fejem,Miranda az ágy szélén ült és a kicsi Noraht etette.-Bejöhetek?

-Szia-mosolyodott el.-Persze,gyere csak.Jó ég!Mi ez a sok cucc Jázmin?

-Hoztam Norahnak egy-két dolgot-tettem le a székre a két nagy szatyrot.

-Egy-két dolgot?-nevetett fel.-Nagyon szépen köszönjük,de nem kellett volna.

-De hát én vagyok a kereszt anyukája,el kell kényeztessem-felnevettünk,majd a kicsi Noraht átadta a kezembe és leültem vele a fotelba,míg Miranda az ajándékokat nézegette.

-Ezek olyan édesek-vette ki a ruhákat.-Jaj,istenem!Ebbe fogom hazavinni-tette félre az egyik rózsaszín rugdalózót,amin két bárányka volt.-Na az első plüss állatka-adta a kezembe a nyuszit,amit Norah kezébe adtam.

Nagyon édes baba volt,nyál buborékokat fújt és még így evés után is igen elemében volt.Kapálódzott a kezével,lábával és hatalmas nagy barna szemeivel figyelt engem.

-Sebastian merre kószál?-mosolygott Miranda majd befejezte a pakolást.

-Bement a gyárba,de azt mondta,ha végzett Ő is jön.És Gabriel?

-Délelőtt haza ugrott és azt mondta este fele visszajön.Örülök,hogy itt vagy mert halálra untam volna magam.-felnevettünk.

-Mikor vihetitek haza Noraht?

-Hát még ma este mindenképp itt bent kell maradnunk,ha minden rendben,akkor holnap délután.-A keresztelőről majd még beszélünk,de augusztusban szeretnénk tartani,akkor ti is ráértek.

-Persze-mosolyodtam el.-Olyan édes-simogattam meg az arcát,egyre nagyobbakat pislogott és egy-két ásítást is elnyomott,így átadtam Mirandának.

-El sem hiszem,hogy már kibújt-mosolyodott el.-De azt hiszem az első otthon alvásnál már tudatosul bennem-nevetett fel,majd lefektette a kicsit.

-Na igen-mosolyodtam el.

-Héj!-kiáltott fel,mire a szív bajt hozta rám,elkapta a kezem,így már sejtettem miről van szó.-Nem mondod?!-vigyorgott rám.

-De-nevettem fel.

-Jaj,de jó-ölelt át.-Miért nem szóltál?Hát milyen dolog ez?

-Szólni akartam,de hagytalak babázni-nevettem fel.

-Na persze-nyújtotta ki a nyelvét.-Mesélj,mikor kérte meg a kezed?

-Hétfőn-mosolyodtam el.-A nagyszüleimnél.

Elmeséltem az egészet és közben Gabriel is megérkezett,Ő is gratulált nekünk,majd olyan öt óra fele Sebastian is befutott,de már nem sokáig maradtunk.

Kicsit Ő is babázott és megölelgette Noraht.

Elbúcsúztunk tőlük,mert holnap délelőtt haza utazunk.

Ma már Londonban aludtunk,hogy ne kelljen olyan korán kelnünk a gép miatt.Este felé még felnéztem facebook-ra és megosztottam egy képet Norah lábikójáról azzal a címmel,hogy keresztszülők lettünk.

Rögtön jöttek a kérdések,hogy kié a baba,de ezt már holnapra hagytam.

Vasárnap a kilenc órási géppel repültünk haza Svájcba,még kómásan szálltam fel a gépre és ahogy helyet foglaltam Seb vállára hajtottam a fejem és aludtam is tovább.

Fáradt voltam és úgy éreztem,hogy soha nem tudom már kialudni magam,hisz este repülünk Heppenheimba Sebastian szüleihez.

-Ébresztő-simogatta egy finom kéz az arcomat.-Itthon vagyunk.

Megdörzsöltem a szemem és meglepődve néztem körbe,hogy egy taxiban ülök.Kikászálódtam,majd annyit még megtettem,hogy kinyitottam a kaput és a ház felé botorkáltam,majd eltűnt a talaj a lábam alól.

-Mit művelsz?-suttogtam a nyak hajlatába.

-Alig állsz a lábadon-sóhajtott fel és ügyeskedve,de kinyitotta a bejárati ajtót és a hálószobáig meg sem állt velem.-Fáradt vagy?-simított végig az arcomon.

-Nagyon-hajtottam a fejem a párnára és rögtön elnyomott az álom.

Késő délután lehetett mikor felébredtem,kicsit rendeztem magam,majd a földszintre sétáltam,ahonnan hangokat hallottam.

Seb és Tommi ült a nappaliban és valami show műsort néztek.

-Sziasztok-ásítottam egy nagyot és Seb mellé ültem.

-Milyen kómás fejed van-jegyezte meg Tommi.

-Nem szeretlek-motyogtam és arcom Seb vállába fúrtam.

-Kialudtad magad?

-Szerinted úgy néz ki?-cukkolt a finn.

-Nagyjából-ásítottam egy nagyot,majd a konyhába mentem,hogy egy jó erős kávét főzzek.

Az talán majd segít..

Lassacskán Tommi elindult haza,mert úgy lógott meg,Blanca is aludt nála.

Ők majd szerdán jönnek utánunk.

Neki álltam pakolni,hisz két hétig megint nem leszünk itthon,mert a német nagydíj után rögtön repülünk Magyarországra.

Seb ruhái egy bőröndben elfértek,de az enyéim kettőt is igényeltek.

-Biztos mindent elraktál?A szekrényed gondolom tiszta üres-cukkolt.

-Nem is igaz-nyújtottam ki rá a nyelvem.

Sokkal jobban éreztem magam,hogy ennyit aludtam,de majd este fogok szenvedni,mert akkor majd nem fogok tudni aludni.

A repülő utat most Seb aludta végig,de én már egyáltalán nem voltam álmos.Mosolyogva figyeltem a mellettem szuszogó szőkét.A laptopom még elővarázsoltam és igyekeztem tisztázni,hogy a kicsi lábacska kihez tartozik.Pár hozzászólást elolvastam,sokan már azt találgatták,hogy nekünk mikor lest kisbabánk.Örömmel töltött el,hogy kedves üzeneteket kaptam.Mit szólnának,ha meg tudnák,hogy Seb eljegyzett?!

De ezt jobb titokban tartani,még az is kérdéses lesz,hogy futam hétvégéken hordjam-e a gyűrűt,mert az első az lenne,hogy valaki kiszúrná,hisz eddig nem hordtam gyűrűt.

A leszállás előtt Seb még felébredt,igen álmosan nézett körbe,amin elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Kipihented magad?

-Igen-ásított egy nagyot és fejét a vállamra döntötte.

Kicsit későn érkeztünk meg a Vettel családhoz,már kilenc óra is elmúlt,de nehezen ment a taxi fogás.

Alig léptünk be a lakásba Heike már letámadt minket.

-Jaj,végre.Annyi örülök nektek,hogy itt vagytok-ölelgetett meg minket.

-Mi van fiam aludtál?-üdvözölt minket Norbert.

-Mi..miért?-nézett Seb értetlenül édesapjára.

Felém fordult mire nevetésben törtem ki,már értettem,hogy miről beszélt Norbert.

-Elaludt az arcod-nevettem rajta és végig simítottam arcán.

Ő is elnyomott egy mosolygást,majd Fabi szaladt le az emeletről.Valószínűleg nem hallotta,hogy megjöttünk,mert meglepetten nézett ránk.

-Hali-intett vigyorogva.

-Melanie merre?-érdeklődött Seb kisebbik nővére után.

-Randizik-röhögött fel Fabian.

Csak megcsóváltam a fejem és Seb segítségével felcipeltük a bőröndjeinket a szobájába.

-Szeretlek,ugye tudod?-kapta el a derekam mosolyogva.

-Tudom-nevettem fel.-Én is szeretlek-csókoltam meg.

Ekkor csörrent meg a telefonja,remek időzítés..

Morogva nyúlt a zsebébe a készülékért és megnyomta a zöld gombot.Nem akartam zavarni hátha valami olyanról van szó,így visszamentem a földszintre.

Heike már roskadásig pakolta az asztalt.

-Remélem éhesek vagytok-mosolyodott el.

-Jobban jársz,ha igent mondasz-nevetett fel Norbert,mire Heike egy igen csúnya nézéssel gazdagította,amin csak nevettem.

-Rátok vártunk a vacsorával,szóval jó lenne,ha Seb letolná a seggét,mert éhen halok-motyogta Fabi.

-Igazán nem kellett volna ránk várni-néztem Heikere,de csak legyintett.

Talán Seb élete leghosszabb telefon beszélgetést folytatta,mert tíz perccel később ért le a földszintre.Fabi meg is jegyezte neki,mire egy kisebb testvér csata alakult ki.

-Ezt majd még lerendezzük-fenyegette meg az ujjával Seb az öccsét.

-Megjöttem-kiabálta el magát Melanie.-Mi ez a sok cipő?-majd belépett az étkezőbe,így minket is meglátott.

-Sziasztok-mosolyodott el.

Gyorsan köszöntöttük egymást,majd Ő is leült az asztalhoz.

Vacsora után Melanieval elmosogattunk,Heike így el tudott menni aludni.Seb Norberttel beszélgetett a nappaliban,Fabi meg vacsora után rögtön el is tűnt.

Tíz óra fele mi is elindultunk Seb szobájába.

Kikerestem a pizsim,majd elmentem lezuhanyozni.

Seb elterülve nézte a tévét,mosolyogva bújtam oda hozzá,majd ráfeküdtem és az arcát néztem.

-Gondolkodtál már rajta,hogy mi lesz futam hétvégéken a gyűrű miatt?-jobb ezt előbb megbeszélni.

-Tudom,jó lenne titokban tartani,mert ha kiderül szétszednek minket-bólintottam.-De szeretném,ha viselnéd.

-És mi lenne,ha felfűzném a nyakláncomra?Akkor mindig nálam van,de nem hiszem,hogy kiszúrják.

-Ez jó ötlet-mosolyodott el.

-Megbeszéltük-két kezem közé fogtam az arcát és száját összenyomtam,hogy csücsörítsen majd nevetve hajoltam hozzá és belefújtam a levegőt.Hangosan felnevetett.

-Ez mi volt?-nevetett és fordított rajtunk.

-Nem tudom-kacarásztam alatta-arcát a nyakamhoz dugta,így lehelete csiklandozott.

Tudta nagyon jól,hogy nagyon csikis vagyok,de azért sem vette el az arcát,próbáltam ellökni a fejét,de a nevetéstől már erre sem volt erőm.

-Seeeb-visítottam.-Kérlek,felébred az egész családod.

-Dehogy fog-mosolygott.-Hang szigetelt falak vannak-kacsintott.

-Nem fog a szüleid házában-csóváltam meg a fejem.

-Akkor azt hiszem nekem kell lehűtenem magam-állt fel és a fürdő felé indult.

-Hülye-dobtam utána az egyik párnát.

Nevetve fordult meg és visszafeküdt mellém.

-Ha ügyes leszel hétvégén..-kacsintottam rá.

-Ügyes leszek-csókolt meg.

-Tudom-mosolyogtam.

Egy kicsit még beszélgettünk,de pasi lévén szépen bealudt.Mellébújtam és a fejem a mellkasára hajtottam,lassan már csak így leszek képes elaludni.A megszokott pózunkban.

Hétfőn elég sokáig lustálkodtunk az ágyban.Egyikünk sem akart kimászni a puha ágyból.

-Lassan dél-néztem az órára,tényleg készülni kéne.

-Még tíz perc-motyogta Seb és fejét a mellkasomra hajtotta,az arcát simogattam.

Betartva tíz percet kimásztam alóla.

-Miért vagy ilyen pontos?-nézett rám az ágyból boci szemekkel.

Felnevettem,majd felé dobtam egy pólót és nadrágot jelezve,hogy kapkodja össze magát.

-Délután elmegyünk valamerre?

-Hova szeretnél menni?-nézett rám,majd beleugrott a rövidnadrágjába.

-Nem tudom-vontam meg a vállam.-Te vagy itthon.

-Heppenheimből mindent láttál már-válaszolt.

-Akkor menjünk el messzebb,vagy túrázzunk-mosolyodtam el.

-Akkor menjünk túrázni-nyomott egy puszit a fejemre,majd kiment a szobából.

Egy világos farmerba,egy fehér pólóba bújtam bele.

Nem vittem túlzásba,hisz ha túrázni megyünk úgyis át kell öltöznöm.

Szinte egyszerre léptünk ki Fabival a szobából,mire felnevettünk.

-Jól aludtál?-borzoltam össze a haját.

-Mondhatni,de valakik elég hangosak voltak este-nézett rám,mire elpirultam.

-Nem az volt..

-Jó,jó oké-tette fel a kezét.-Nem érdekel a szexuális élete a bátyámnak-sétált el mellettem,kikerekedett szemekkel néztem Fabi után.

Most ezt komolyan egy tizenhárom éves fiú mondta nekem?!

-Na mi az?-lépett elém Seb mosolyogva.-Szellemet láttál?

-Haha-motyogtam.-Az öcséd közölte velem,hogy nem érdekli a szexuális életed-ráztam meg a fejem,mire csak hangosan felnevetett.

-Nem vicces,jó?-ütöttem a vállába.-Majd kíváncsi vagyok te milyen arcot vágsz,ha tőled kér tanácsot-vágtam oda neki,mire rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.-Na ugye-néztem rá diadalittasan.

-Oké,hagyjuk.Messze van még az-motyogta.

-Messze mi?-nevettem fel.-Egy-két év.

-Te könnyen vagy a húgod ezen már túl van.

-Még nincs-ráztam meg a fejem.-De valószínűleg nem velem fogja megbeszélni.

-Na,csak nem felébredtetek?-mosolygott ránk Heike.

Segítettem az asztal megterítésében,ép időben sétált le Melanie.Úgy néz ki senki nem kelt fel reggelire.

-És mi a terv mára?-nézett végig a társaságon Heike.

-Gretaval elmegyünk edző terembe-válaszolt Mel,mire Seb majdnem félre nyelte a levest.

-Ne legyél már bunkó-vágta hátba az öccsét.

-Oké-vigyorgott továbbra is.

-Fabian?

-Én nem tudom-vonta meg a vállát.

-Mi elmegyünk túrázni,gyere velünk-nézett rá Seb.

-Oké-vigyorgott a fiú.

-Merre mentek?-nézett fiára Norbert.

Na,igen.Ezt én is szerettem volna tudni.

-Nem tudom,kimegyünk az erdőbe-vonta meg a vállát Seb.

-Na a nagy túrázó-cukkolt Fabi.

Ebéd után még egy kicsit pihentünk,Heike nagyon jól tud főzni és egy fél óráig mozdulni sem bírtam.

Lassan elkezdtünk készülődni,Heike csinált nekünk szendvicseket,amit Seb táskájába nyomkodtuk a vízzel együtt.

Gyorsan még átöltöztem egy kényelmesebb ruhába.

-Mint egy málhás szamár-vette fel Seb a táskát.

-Egy aranyos málhás szamár-nyomtam egy puszit az arcára.

Beültünk a kocsiba,mert nem volt hajlandó végig sétálni az utcákon,így kocsival mentünk az erdő széléig.

-Most itt akarod hagyni a napon?-néztem értetlenül Sebre,majd beállt az árnyékba.-Tökéletes-mosolyodtam el.

Rengeteget nevettünk,Seb sok mindent mesélt és jó volt boldogan látni,nem akartam,hogy görcsöljön a hazai futam miatt,így próbáltam elterelni a figyelmét.Tudtam,hogy fontos neki a hazai futama.

Öt óra fele értünk vissza hulla fáradtan,mozdulni nem bírtam olyan fáradt voltam.

-Legközelebb sehova se megyek veled el-dőltem el a fotelban.

Nevetve ült le a kanapéra Norbert mellé.

-Ne nevess-néztem rá csúnyán.-Izom lázam lesz-sóhajtottam fel és kibújtam a cipőmből.

-Na gyere te-emelt fel a fotelból.

-Naaa-nevettem fel.-Seb,tegyél le-ütöttem a vállába,de mintha meg se érezte volna vitt tovább az emeletre.

Végül egy közös zuhany sült ki belőle.Felvettem a pizsim,majd lementünk a földszintre,hogy a családdal nézzünk meg egy filmet.

Fabian választott,így a Garfield 2-t kellett megnéznünk,de mindenkinek megfelelt.Befészkeltem magam Seb ölelő karjai közé és a fejem a vállára hajtottam.

A film közben Melanieval a konyhába osontunk,hogy üdítőket és sütit vigyünk be,percek alatt tűnt el minden a tányérról,így másodszorra is kimentünk.

-Stephanieval mi újság?Még nem láttam a héten-jegyeztem meg.

-Szombaton voltak,a helyszínnel már minden rendben és az étellel is,Steph ruhája és Peter ruhája is meg van-mosolyodott el.-A mi ruhánkat majd a az esküvő előtt egy héttel intézzük el.Remélem akkor ráértek.

-Nincs futam-gondolkodtam,mintha a fejembe egy naptárt ültettek volna be.-Biztos ráérünk-nyugtattam meg.

Tény,hogy a film nagyobb részét nem láttuk,mert a konyhában beszélgettünk Mellel.Mire újra betévedtünk a nappaliba ép kikapcsolta a DVD lejátszót Fabian.

-Vége is?-lepődött meg Mel.

-Nézzünk még egyet?-vigyorgott Fabi.

-Jó,hogy-dobta le magát Mel a kanapéra Seb mellé.

Norbert és Heike inkább elköszöntek és elmentek aludni,talán tíz perc után én is inkább felmentem aludni.Fáradt voltam és csak a puha ágyra vágytam.

Halkan lépdelt be a szobába,majd besüppedt mellettem az ágy és hátulról átölelt.

-Jól vagy?Mostanában sokat alszol,nem kéne elmenned egy orvoshoz?-suttogta.

-Nincs semmi bajom-fordultam vele szembe.-Lehet,hogy a sok utazás meg az időzónák miatt-ásítottam.

Kedden kicsit előbb sikerült felébrednem,még nyolc óra sem volt.Kicsit lustálkodtam majd rávettem magam,hogy lezuhanyozzak és felöltözzek.

Kint hét ágra sütött a nap,mindenképp szoknyát akartam felvenni.

A szoknyát inkább elvetettem mikor Fabi rontott be,hogy felállítják a medencét.

Mindig volt nálam egy bikini,így most azt kerestem elő a bőröndből,persze,hogy a legalján volt.

Felkaptam rá egy fehér trikót,hogy még se egy szál bikiniben rohangáljak és belebújtam a papucsomba.

-Seb-simogattam meg az arcát.

-Hm?-fordult a másik oldalára,amin elmosolyodtam.

-Lassan felkelhetnél-nyomtam egy puszit az arcára.

-Ide is-csücsörített.

-Telhetetlen-nevettem fel,majd teljesítettem kérését.

-Hm,hova öltöztél így ki?-simított végig combomon,jól eső borzongás futott át rajta,pedig egy ideje már együtt vagyunk!

-Fabi szólt,hogy felállítják a medencét-mosolyogtam.

Nem kellett kétszer mondanom,szinte kipattant az ágyból és rekord idő alatt felkapta a fürdő nadrágját.

Haja szanaszét állt,mert azzal már nem volt ideje.

-Gyere már ide-hívtam magamhoz már az udvaron,beletúrtam hajába,de a rakoncátlan tincsek akkor is szanaszét álltak.

Kétszer-háromszor végig simított haján,de szinte semmit nem ért,amin csak nevettem

Közben Melanie is előkerült és segítettem neki kihozni a napozó ágyakat.

Fabi már a tömlőt hozta elő,hogy megtöltsék vízzel a medencét,míg mi a meleg vizet cipeltük.

-Kegyetlen hideg lesz-rúgta le a papucsát Mel és elindult a medence felé.

A két fiú már bent ölte egymást a vízben.

Én inkább megvártam Mel reakcióját.

-Baszki-merült el a vízben.-Jöhetsz-mosolygott.-Kellemes.

Igaza volt Melanienak,egész hamar felmelegedett a víz.

Nem kellett öt perc és Sebastian megtalált.

-Ne,ne merd megtenni!-fenyegettem meg az ujjammal,a nem jó nézésével nézett rám.

-Nem is akarok semmit-vigyorgott.

-Persze,ismerlek.-Ne gyere ide-csóváltam a fejem és körbe-körbe úszkáltunk a medencében.

Elkapta a bokám és magához húzott,visítva próbáltam kiszabadulni,de nem sikerült.

A keddi napot kiélveztük,hogy Seb családjával lehetünk,hisz holnap már kezdődik minden és most,hogy Seb itthon van nem fogják kímélni.

Este korán lefeküdtünk,sajnos Nürburg bő két órás útra volt Heppenheimtól,így nem tehettük meg azt,hogy itt maradunk és mindennap kimegyünk a pályára.

Reggel nyolckor már elindultunk,hogy időben odaérjünk.A csapatok már úgyis a pályán vannak és biztos,hogy minden home már áll,a pilóták érkeznek meg szerdán.

Norbert és Fabian pénteken fognak kijönni,Heike nem biztos.

A két órás út alatt végig beszélgettünk és Tomminak is írtam egy SMS-t,hogy mondja meg hol szálltunk meg.Hamar jött a válasz.

„Lindner Hotels&Ferienpark Nürburgring”

Sebnek megmondtam a hotel nevét.

-Az ott van a pálya mellett.

Öröm volt kiszállni az autóból két óra kocsikázás után.A mélygarázsban szálltunk ki,mert a hotel előtt rengeteg rajongó állt már.

-Csak tudnám honnan tudják meg előbb,mint én,hogy hol szállok meg-csóválta a fejét Seb.

-Rajongók-nevettem fel.-És jó lenne,ha kimennél hozzájuk.

-Csak pakoljunk le.

A hallban a recepciónál összefutottunk Christiannal.

-Sziasztok.Rátok vártam-majd átnyújtotta a szoba kulcsot.-Mark már itt van.

-Kik vannak még ebben a hotelban?-érdeklődtem.

-A Mercedes és a Force India.Pakoljatok le aztán Seb vár rád a tömeg-bökött a rajongók felé.-Utána megyünk ki a pályára.Megtaláltad a parkoló helyed?

-Nem volt nehéz-nevetett.-Hatalmas betűkkel volt kiírva a nevem.

-Rendben,na mozogjatok.Nem érünk rá-terelgetett minket a lift felé.

Csak végig futottunk a szobánkon,leraktuk a bőröndöket,Seb átöltözött a csapat pólóba és egy rövidnadrágba.Én is felvettem a csapat pólót,amit ilyen melegben kifejezetten nem szerettem.Persze,hogy sötétkék,ami szívja a meleget még pluszban.Ki sem léptünk még az ajtón már Sebastian nevét kiabálták,Tommi rohanva ért utol minket.

-Szia-köszöntött mosolyogva,majd Sebnek is intett,aki már tollat fogott a kezében.az árnyékban megálltunk,bár most ez sem segített rajtunk,így is meleg volt.

-Nem mostanában fog szabadulni-jegyezte meg Tommi,mikor nem hogy csökkent a tömeg,hanem nőtt.

-Pedig lassan indulnunk kell-néztem az órámra.-Tizenegy és ebédre kint kell lennünk a pályán.Christian nagyon be van pörögve.

-Nem csoda,egyik pilótájának hazai futama.Téged még nem akartak szétszedni?-vigyorgott.

-Haha-fintorogtam.-Nem,de már számítok rá,ha a mai napot túl élem...

-Tényleg indulnunk kell lassan,mert Sebnek ebédelnie kell.-jegyezte meg Tommi is,így lassacskán,de szóltam Sebnek,hogy az utolsó aláírásokat osztogassa.

Még készült pár kép,majd visszamentünk a mélygarázsba.

Autóval tíz perc se volt az út a pályára,

Ha a hotel előtti tömegen lepődtünk meg,akkor ami a főbejáratnál várta Sebastiant az már brutális volt.Majd kiszakadt a dobhártyám,Tommival csak menekülőre fogtuk volna,de Sebastian miatt nem tehettük.Bő negyed órás késéssel értünk be a motorhome-ba.Christian sehol sem volt,így kicsit nyugodtabban lépdeltünk a büfé felé.

-Szia Tina-mosolyogtam.-Szokásos és egy sonkás szendvicset.

-Elviszed?

-Igen,már így is késésben vagyok-sóhajtottam fel.

Megkapva a kávém és a szendvicsem elköszöntem a fiúktól és az irodába mentem,ahol már Isabel a telefonon lógott.

Intetten neki,majd leültem a székbe és én is neki láttam.Öt perc sem telt el már csörgött a telefon,Isabel megértően nézett rám,felsóhajtottam,majd megnyomtam a zöld gombot.

Egy pillanatra lefagytam mikor németül kezdett el hadarni az illető,majd elnézést kért,de megnyugtattam,hogy mindent értettem.

A mai esti focit egyeztettük le.

-Nem is tudtam róla,hogy Sebnek ma fociznia kell-néztem Isabelre,úgy éreztem magam,mint egy hülye a telefon beszélgetés alatt.

-Ne haragudj,elfelejtettem szólni-nézett rám bűnbánóan.-Velem beszéltek kedden,de teljesen kiment a fejemből.

-Semmi baj-mosolyodtam el.-A lényeg,hogy meg tudtam és nem cikkeznek majd arról,hogy Seb miért nem jelent meg.Örülni fog neki-nevettem fel.

-Az biztos,még egyben van?

-A büfében még egyben volt-nevettünk.-De hogy vasárnapra mi lesz belőle,és akkor jövő héten még magyar nagydíj.

-Még nem kerestek fel?

-Nem-ráztam a fejem.-Általában a legutolsó percekre hagyják a dolgokat-vontam meg a vállam.

Fél hétkor értünk a focipályára,fiatal fiúk edzésére látogattunk ki.Seb is focizott a fiúkkal,jól elbeszélgettek,majd az autogramok és a közös kép után elindultunk vissza a hotelba.

**Csütörtök**

Az órára pillantottam,ami már fél egyet ütött.

-Te jó isten-sóhajtottam fel.-Olyan gyorsan repül az idő-majd a szendvicsemre néztem,amihez még hozzá sem nyúltam.

Christian nyitott be hozzánk,aztán csak megrázta a fejét,hogy nem ide akart jönni.

Csak nevettünk rajta,Ő sincs a toppon most.

Egy óra előtt nyitott be Seb,hogy indulnak.A home előtt már ott volt Tommi,Guil és Tim is.

-Hello Jázmin-köszöntöttek.

-Sziasztok-Tommitól megkaptam a palackom,majd elindultunk.A boksz kijáratnál összefutottunk Nico Rosbergékkel,Seb egy időre leragadt.

Tommival egy kicsit lemaradtunk,kezdtem már örülni,hogy itt nyugodtan lehetek,de pár perccel később újra megszólalt a telefonom.

A fotósok csak úgy szétszórtan mászkáltak a pályán,de páran minket követtek,így aztán rengeteg kép készült rólunk.

-Lassan a füledhez ragaszthatod-cukkolt Tommi,majd a telefont a zsebembe csúsztattam.

-Van valami benne-vontam meg a vállam.

Két képet csináltam a rázó kövekről,majd szaladhattam a fiúk után.

Mire visszaértünk a boxokhoz az ég beborult és nagyon úgy nézett ki,hogy esőre kell számítanunk.Guil rohant a monitorokhoz,hogy megnézze az időjárás előrejelzést,de csak morgott,hogy semmi konkrétat nem tudnak mondani.

A pályabejárás után Seb frissítette magát,majd elindultunk a hivatalos interjúra.Az egész csapat  németekből állt.Meghúztam magam egy spanyol újságiró hölgy mellett.Az egész interjút végig bolondozták,rossz ötlet volt Sebastiant Michael mellé ültetni...:)