Kilencvenhatodik fejezet

 Sziasztok!:)

Hát újra itt..új fejezettel :-)

A töri vége hm...kíváncsi vagyok Ti mire gondoltok,így várom a hozzászólásaitokat és az ötleteiteket akár chatbe is ;)

Mást nagyon nem fűznék a részhez...ha összejön 8 hozzászólás! akkor a hétvégén még hozom a folytatást :3

Hajrá és puszi :)

 

 96.fejezet

A duzzogást befejeztem és a futam kezdete előtt még visszamentem a mi szobákba,hogy összepakoljam a ruháinkat.Lezuhanyoztam és felöltöztem,már csak egy óra volt vissza a kezdésig.

Egy világos farmert húztam fel és egy barack színű pulcsit,belebújtam a fehér cipőmbe és visszasétáltam Blancához,aki már pattogatott kukoricát rágcsált és erősen a tévére koncentrált.

-Bú-léptem mögé,mire egy kicsit megugrott.

-Basszus-sóhajtott fel és csúnyán rám nézett.

-Olyan hangosan hallgatod a tévét,hogy azt sem veszed észre,hogy visszajöttem-csóváltam meg a fejem és kicsit lejjebb vettem a hangerőt.

Gyors még írtam egy SMS-t Annának,hogy a futam után elindulunk haza,majd hajnalban érünk haza és,hogy a pótkulcsot hagyja a lábtörlő alatt,de Anyuéknak ne szóljon.

Nem kell,hogy azért fent legyenek egész hajnalban,hogy minket megvárjanak és pár perc beszélgetés után mi elmenjünk aludni.Teljesen felesleges.

Szerencsére Gábor azóta nem jelentkezett,kicsit meglepett mivel este nem mentem le a bárba,de egy icipicit megnyugodtam.Lehet,hogy csak egy egyszeri alkalom volt és mivel látta,hogy nem tud megijeszteni békén hagy?!

A futamot végül Seb a második helyen zárta,a csapatnál lehetett örülni mivel Mark is behozta az autót a harmadik helyre.Az első helyet Alonso szerezte.

Mutatták a fiúkat,hogy őrjöngenek már...rossz volt így tévén keresztül látni őket,majd Blan kapott egy SMS-t Tommitól,hogy egy óra múlva elindulnak vissza.Kicsit később fogtam a telefonom és kiálltam a teraszra és tárcsáztam Christian számát.Reménykedtem benne,hogy nem interjúzik és tudok vele beszélni.Már majdnem kinyomtam mikor beleszólt.

-Jázmin!-kiabált a telefonba.-Várj egy percet-majd kis idő után már nem volt akkora háttér zaj.-Már hívni akartalak,beszéltem Sebastiannal.Ki tudtad pihenni magad?Az a férfi nem jelentkezett?

-Szia Christian.Igen kipihentem magam.Nem,nem jelentkezett-ráztam meg a fejem,de ezt Ő úgysem látta.

-Ennek igazán örülök,de szólj,ha esetleg újra felbukkanna.Ezt nem titkolhatod el!

-Tudom-sóhajtottam fel.

-Arra gondoltam,ha szeretnél vegyél ki egy hét szabadságot.Isabel ma is remekül bírta a két pilótával a munkát.

-Nem Christian.Köszönöm,de nem élnék vele.Jövő héten úgy sincs futam,utána Német nagydíj azt pedig nem szeretném kihagyni,a magyar futamot meg főleg nem.Utána meg úgyis nyári szünet.Jól leszek.

-Biztos?Én nekem úgyis jó,ha itt vagy a pályán,de nem dolgozol.

-Úgy sem bírnám ki-motyogtam.

-Azt tudom-nevetett fel halkan.-Németországban akkor találkozunk.Ha valami baj van azonnal hívj.

-Rendben Christian és köszönöm.

-Ez csak természetes.Szia.

-Szia-bontotta a vonalat.

A telefont a zsebembe csúsztattam és visszamentem a szobába,leültem Blanca mellé.A tévében már nem mutatták a fiúkat,így igazából nem is volt érdekes számomra.

Nyílt az ajtó,majd egy szőke buksi bukkant fel.Tommi.

Rám nézett,majd kihajolt a folyosóra és elkiabálta magát.

-Seb!Itt vannak-pillanatokkal később már ott állt előttem és szorosan a karjaiba zárt.

-Ügyes voltál-suttogtam a fülébe.-Nagyon szeretlek-bújtam hozzá még szorosabban.

-Én is szeretlek-tolt el egy kicsit magától és eltűrt az arcomból egy tincset.-Jól vagy?

-Persze-bólogattam hevesen.-Nincs semmi bajom tényleg-nyugtatgattam.-Kialudtam magam és már nem lesz semmi baj.-mosolyodtam el halványan.

-De Gáb...

-Ne-tettem az ujjam a szájára.-Nem akarok vele foglalkozni.Valószínűleg csak szórakozni akart.

-Elég furcsa szórakozási módszerei vannak-kotyogott bele Tommi,de igazat kellett adnom neki.-Nem is értem,régen te vele voltál együtt??-nézett rám nagy szemekkel.

-Tommi-sziszegte le Blanca a finnt.

-Hagyd csak-legyintettem.-Régen..régen én is más voltam-vontam meg a vállam.

Nem szerettem arról a korszakomról beszélni,nem vagyok rá büszke és a családom se,akitől jól meg is kaptam érte a magamét.

Tommi ennyiben hagyta a témát,de tudtam,hogy Sebastiannak ez nem lesz elég...de nem most és nem itt fogom elmondani neki.

Sebbel átmentünk a mi szobánkba,mindketten lezuhanyoztunk és átöltöztünk.

A hajam még átfésültem,majd felkaptam a kis táskám és a bőröndöm magam után húztam.

-Még így is olyan magas vagy-léptem Seb elé,aki a pulcsiját vette fel.

-Nem baj-vigyorgott.-De biztos ezt a gyilkos cipőt akarod felvenni?-méregette a magassarkúm.

-Miért mi bajod van vele?-emeltem fel a lábam.

-Nekem semmi-tette fel a kezét.-Majd te nyávogni,hogy fáj a lábad-nyújtotta ki a nyelvét.

-Nem is igaz,hé-csaptam a kezére.-Nem szoktam nyávogni!-kértem ki magamnak.

-Hát persze-bólogatott,majd felnevetett.

Szerencsére a repülőt sikerült elérnünk.Felszállás előtt Seb még beszélt a szüleivel,én is írtam egy SMS-t Annának,majd jött a lehordó válasz,hogy felébresztettem.

Számolgattam,de egy órával vannak előrébb vagyis csak kilenc óra van.Mi a fene van a húgommal,hogy ilyenkor már aludt?!

Zaklatni már nem akartam telefonon,majd holnap kifaggatom..

A két órás repülő út nagy részét végig beszélgettük,a mellettünk ülőktől kaptuk is a csúnya nézéseket,de csak halkan nevettünk rajtuk.Mindkettőnknek jó kedve volt.

Hajnali fél egy volt mikor leszállt a gépünk Budapesten.Seb összeszedte a csomagjainkat míg én a mosdót kerestem fel.

-Elinduljunk hozzátok vagy hotel?-ölelte át a derekam.

-Nem szeretnék még egy napot hotelban aludni,ha nem baj-pislogtam rá.

-Dehogy baj-nyomott egy puszit a számra.-Csak taxit kéne fognunk.

Szerencsénk volt,mert öt perc ácsorgás után végre autóba ülhettünk.Elég nagyot nézett a taxis mikor benyögtem,hogy Nagyvázsonyba vigyen minket.

Az út alatt Seb elaludt,de én nem tudtam,bár nem is akartam.A rádiót hallgattam és a tájat figyeltem.Rég volt már az,hogy nyugodtan nézhettem ezt a tájat,különösen a Veszprém-Nagyvázsony szakasz érdekelt.Több éven keresztül jártam meg ezt az utat kétszer és sosem untam meg.Mindig figyeltem,hogy mikor látok egy madarat vagy egy őzet,meglátszik,hogy Apám lánya vagyok.

Hajnali négykor állt meg a taxi a házunk előtt.Sebet felébresztettem,majd kifizettem a taxist.

A kapun még sikerült bejutnunk,de a két kutya csak nem akart békén hagyni minket,már azt hittem,hogy a nagy csaholásra Anyu vagy Apu ki fog jönni,de nem volt semmi.Anna szerencséjére nem felejtette el a kulcsot,így be is jutottunk a házba.Seb lerakta a bőröndöket a lépcső mellé,már mindketten fáradtak voltunk,így csak egy ágyra vágytunk.

Levettem a ruháim és belebújtam egy nagy pólóba,amit a szekrényemben találtam,Seb is nagy nehezen levetkőzött,de azzal a lendülettel vissza is dőlt az ágyba.

-Olyan aranyos vagy így-feküdtem rá és végig simítottam az arcán,majd kezem a mellkasán állapodott meg.

-Mhhhmm-motyogta és szájával csücsőrített,halkan felkuncogtam,majd egy puszit nyomtam szájára.

-Szeretlek-halmoztam el puszikkal.-Nagyon szeretlek-mosolyodtam el.

Ajkam után kapott és hevesen megcsókolt.

-Már nem is vagyok álmos-felnevettem.

-Hát pedig most aludni fogunk-másztam le róla és mellé bújtam.

-Gonosz boszorka-kapta el a kezem.-Most komolyan így akarsz hagyni?-húzta a kezem az öléhez.

Halkan felnyögtem...de összeszedtem magam.

-Hmm..igen-ránéztem és arcát látva felnevettem,annyira elkapott a nevetés,hogy a párnába kellett nyomjam az arcom.

-Szóval szerinted ez ilyen vicces?-csúsztatta kezét a hasamhoz.

-See..b-csuklott el a hangom,majd megfogtam a kezét és visszatettem az oldala mellé.

-Nem,nem-csóválta meg a fejét és félig rám gördült.-Ezt nem úszod meg-csókolt meg.

Hétfő reggel..khm,vagyis délelőtt ébredtünk fel.Az órára nézve elfintorodtam,még csak fél tíz volt,aludtunk vagy négy órát,ami nem sok!

Seb nyugodtan szuszogott mellettem,félig rajtam,így mozdulni sem tudtam tőle.A hangokból ítélve Anyuék már fent voltak,vagyis észrevették,hogy itthon vagyunk.Nem tudtam,hogy mit csináljak,mert Sebet nem akartam felébreszteni,de így maradni sem akartam.Végül egy órácskát visszaaludtam,de ekkor már Seb mocorgása ébresztett fel.

Lágy puszit nyomott az arcomra,majd a számra és a nyakamhoz fúrta arcát,lehelete csiklandozott,felnevettem.

-Jó reggelt-motyogta rekedtes hangon.

-Délelőtt-mosolyodtam el.

-Igaz-nézett az órájára.

Lassan kikászálódtunk az ágyból,lezuhanyoztunk,majd felöltöztünk.

Kinyitottam az ablakot,hogy szellőzzön a szoba,megcsapott a meleg,párás levegő,így tudtam,hogy szoknyát fogok felvenni!

Seb furcsán sokat matatott a táskájában és olyan más volt,előbb lement a földszintre..meg sem várt!

Egy rózsaszín comb középig érő szoknyát vettem fel egy vékony barna övvel és a bőröndből kivettem a fekete magassarkúm.

Anna rohant be a szobába és mosolyogva átölelt,nem értettem mi ez a nagy vigyor az arcán,majd rám nézett.

-Jaj-vigyorgott.-Várj egy percet-szaladt ki,majd be a szobámba.

Egy rózsaszín toll nyaklánc volt a kezében és a rózsaszín fülbevalója.

-Ezeket vedd fel-mosolygott.-Ja és a hajad ne vasald ki-kacsintott rám.

És még én Sebastianra mondtam,hogy furcsa?!

Öt perc után mentem le a földszintre,a nappaliban Apa és Sebastian beszélgetett.Anya,Anna és Brittany a teraszon ücsörögtek és hangosan nevetgéltek.Már csak a bátyám hiányzik..

-Búú-üvöltött a fülembe a majom.

-Te hülye állat-fordultam meg.-Úú,de piszkosul megverlek-vágtam tarkón.

-Na,húgi-ráncolta a homlokát.-Milyen csinos vagy-vigyorgott.-De nem hiszem,hogy abban a cipőben utolérsz-nyújtotta ki rám a nyelvét.

-Haha-fintorogtam és a kezembe akadó párnával megdobtam.

-Jázmin!-nézett rám Anya csúnyán.-Balázs meg ne próbáld!-szólt rá,mikor dobni készült.-Tedd csak le nyugodtan!

Apu mögé léptem és átkaroltam a nyakát puszit nyomva az arcára.

-Szia kislányom-mosolygott rám.-Miért nem szóltatok,hogy jöttök?-csóválta meg a fejét.

-Mert nem akartam,hogy felgyere kocsival hajnalban,azért.

-Nem fáradtság nekem tudhatnád nagyon jól.

-Tudom Apu-mosolyodtam el,majd Anyut is üdvözöltem és Brittanyt is két puszival.

-Bezzeg a melák bátyád már puszit sem kap-háborgott Balázs.

-Mióta akarsz te tőlem puszit?-néztem rá furcsán,majd felnevettünk.

-Utoljára tíz évesen kaptam tőled puszit a szülinapomon,talán..-gondolkodott el.-Aztán utána már csak vertél.

-Naaa...-nevettem fel és leültem Seb mellé,közben Anyuék is bejöttek a nappaliba így egy helyen volt a család.

-Téged még nem ütött meg?-nézett Balázs Sebre.

-EZ milyen kérdés héj?-háborogtam.-Nem szoktam bántani,ugye Seb?-néztem páromra.

-Hááát..-vigyorgott pimaszul,majd mindenki felnevetett.

-Jól van ám-vágtam durcás képet,majd egy puszit kaptam az arcomra.

-Lassan el kéne indulnunk Mencshelyre-nézett Anyu az órára.

-Miért,ott eszünk?-néztem rá nagy szemekkel.

-Neked elmentek otthonról?-nézett rám hülye fejjel bátyám.-Ilyenkor mindig ott eszünk-legyezte meg a kezét az arcom előtt.

-Na,Balázs!-szólt rá Anyu.-Szebben is elmondhattad volna.És igen Jázmin ott eszünk-mosolygott.

Milyen nap van ma?!A tíz perces kocsi úton ezen agyaltam,hogy milyen ünnep lehet...

Alig szálltam ki az autóból nagymamám már le is támadott és sokáig ölelgetett,majd Sebastiant is jól megszorongatta,elmosolyodtam.

Nagyapát is köszöntöttem,de leginkább azon lepődtem meg,hogy a hátsó udvarban két autót is megpillantottam,pedig a nagyszüleimnek nincs autója.

Belépve a lakásba gyerek kacajt hallottam meg,majd Vikit pillantottam meg a kicsi Larával és Zolit.

-Úristen-nevettem fel.-Hát ti?

Meg sem vártam a válaszuk jól megöleltem őket és Larát rögtön a kezembe vettem.

Legjobban akkor lepődtem meg mikor Edina jött ki a nappaliból és Edina követte.Visítva ugrottunk egymás nyakába.

Alig győztünk egymás szavában vágva elmondani,hogy mi történt velünk.Az asztalhoz ülve még mindig nem jöttem rá,hogy milyen nap van,így ezt fel is hoztam a második után.

-Ennyire elfoglalt vagy?-nézett rám nagyi szörnyűlködve.-Hát a saját születésnapod elfelejted?-csóválta meg a fejét.

-Basszus tényleg-csaptam a fejemre és felnevettem.

Miután megtudtam,hogy ma van a születésnapom nagyi egy tortát vett elő a hűtőből és az ajándékaimat is megkaptam.

A lányoktól inkább ruhákat,cipőket és ékszereket kaptam.Majd Anyuék adták át,hozzá tették,hogy ebbe mindenki beletett.Két repülő jegy volt benne,ami Floridába szólt.

Sebbel egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

-Seb is repülő jegyet kapott a szüleitől-közöltem a családommal.

Délután végig kint voltunk a jó időn és beszélgettünk,estére nyársalást terveztünk.Apa,Seb és Balázs elmentek nyársat készíteni,míg Viki és én a kolbászt,a virslit és a szalonnát hoztunk elő.

-Na végre meg vagy-kapta el a derekam Seb,már sötétedett,de várni akartunk a tűz rakással.

-Elkaptál-mosolyodtam el és egy puszit nyomtam a szájára.

-Nem sokára tőlem is megkapod az ajándékod-mosolygott rám.

-Mit kapoook?-csillantak fel a szemeim.-Seba-nevettem fel.

-Aaaa,nem árulom el-csóválta meg a fejét.-Ezt a fél órát már csak kibírod-ölelte át a derekam és leültünk a padra a többiekhez,keze végig a derekamon volt.

Végre igazán boldognak éreztem magam,hogy együtt van a család és Sebastian is itt van velem.Lara Seb ölében kapálózott,míg én egy képet próbáltam készíteni róla és a családról.

A Larás képet feltettem a facebook oldalamra,majd eltettem a telefont és közelebb hoztuk az asztalt és befutottam a kenyérért a lakásba.

A nyársalás is jól sikerült,már fél kilenc volt,de még egész világos volt,olyan nyugodt és szép volt minden.Aztán Seb eltűnt,azt mondták a lakásba ment.

Ezzel együtt a húgom ficánkolni kezdett és Anyu is csak vigyorgott,valami nem stimmel itt.

Apu Sebbel együtt jött vissza hozzánk.

Talán a füst miatt vagy nem is tudom miért,de a gipsz alatt nagyon viszketett a kezem,kínomban már egy fa darabbal vakartam,amin a többiek jót nevettek,én csak morogtam,számomra kevésbé volt vicces.

Seb matatott valamit a zsebében,majd kézen fogott,hogy sétáljunk el hátra,mert kíváncsi a tóra,amit még nagyapa csinált.Lerúgtam a magassarkúm,mert ott hátul már nem tudnák benne járni és elindultunk hátra.

És egy kép a pici 4 hónapos Laráról:)