Kilencvennegyedik fejezet

 Sziasztok!

Hát itt a friss,időben! :P

Köszönöm az előző részekhez a kommenteket,most is kapok? :$ :)

Nem tudom,hogy még a héten tudok-e hozni frisst,mert most már végre a Fight for Love-hoz is szeretnék új részt hozni :)

Nem ígérek semmit:$

 Jó olvasást! Puszi:)

94.fejezet

A keddi napunk hamar elrepült,délután mégúgy takarítottam,beraktam még egy mosást,este fele megnéztünk egy filmet Sebbel majd közösen összepakoltunk,hisz holnap utazunk Milton Keynesbe és onnan együtt megy a csapat Silverstoneba.Eleget szenvedtem a kezemmel,szinte semmit nem tudtam csinálni egy kézzel,ami nagyon bosszantott.

Szerda reggel még úgy rendbe raktam a lakást,mert egy hétig megint nem leszünk itthon az biztos.Délután Tommiékkal együtt utaztunk Londonba,ott várt ránk a parkolóban egy gyári autó amivel Milton Keynesbe mentünk,közben Blancát kitettük,mert Ő csak péntek jön ki a pályára.Még van egy pár elintézni valója.

Fél egy fele járt az idő,mikor leparkoltunk a gyár előtt.

Ahogy beléptem az épületbe már le is rohantak,hogy mi történt velem.Tina volt az első,aki írt a gipszemre.Míg vártunk,hogy a kamionokba pakoljanak a fiúk ide-ide futottak hozzám,hogy valami hülyeséget írhassanak a gipszemre.Szinte már üres hely sem volt.

-Hát veled mi történt?-érdeklődött Christian.

-Nagyon siettem-fintorogtam.-Elcsúsztam a lépcsőn.

-Vigyázz magadra-ölelt át és rám mosolygott.-Akkor indulhatunk?-kiabált.

Több felől is érkezett az igen,így autókba ültünk,hogy időben a pályára érjünk.

Sok csapatnak Angliában volt a fő szállása,így a többség a mai nap érkezett meg,így nem mi voltunk az utolsók.A fiúk mondhatni hamar összerakták a motorhome-ot és boxba is beköltöztünk.Sebbel addig sétáltunk egyet a pályán,egész jó idő volt,ahhoz képest,hogy itt általában sokat esik az eső.

Hat óra fele már állt a home,így egy salátát benyomtunk vacsorára is elindultunk a hotelba,hogy elfoglaljuk a szobánkat.

A portánál összefutottunk Jensonnal és Jessicával.Jól elbeszélgettünk,majd az egyre hangosabb kiabálás után azért kinoszogattam a fiúkat a rajongókhoz,közben Jessel beszélgettem.

Végül aztán csak sikerült eljutnunk a liftig,majd elköszöntünk Jensonéktól,mert ők egy emeletet még mentek fel.

-Végre-terült el rögtön az ágyon Seb,még villanyt sem volt hajlandó kapcsolni.

-Bőröndöket meg kihozza be?-csaptam a fenekére,mire motyogott valamit.

-Mindjárt,mindjárt-nézett rám,majd a feje alá húzta a párnát.

A mindjártból azt lett,hogy elaludt,így egyedül rángattam be a szobába a két bőröndöt és pakoltam ki.

Fél tíz fele járhatott mikor Sebet felébresztettem,hogy menjen el zuhanyozni.

-Egyedül hoztad be?-nézett az üres bőröndökre,majd rám.

-Igen-kapcsoltam be a tévét.

-Szólhattál volna-lépett elém.

-Szóltam,de elaludtál-vontam meg a vállam.

-Akkor felébreszthettél volna,nem fáj a kezed?-guggolt le elém.

-Nincs semmi bajom Seb,csak eltört a kezem nem vagyok halálos beteg-sóhajtottam fel.

-Jó.De biztos?-nézett rám.

-Persze,de menj már fürdeni,utána visszaaludhatsz-simítottam végig az arcán,majd kezemmel a hajába túrtam.

-Nem tartasz velem?-mosolygott pimaszul és egy forró csókot kaptam.

-És mit csinálok a kezemmel?-nevettem fel.

-Majd vigyázunk rá-nyúlt a térdem alá és felkapott.

**Szerda

Másnap reggel mondhatni korán kellett kelnem,várt rám még a papír munka,így hétkor keltem.

Gyors lezuhanyoztam,majd a szekrény előtt toporogtam,hogy mit vegyek fel.

Készültem,hogy ma esni fog az eső,így egy világos farmerba bújtam.Egy egyszerű fehér trikóba és egy krém színű vékony pulcsit vettem fel.Belebújtam a cipőmbe és sietősen pakoltam el a táskámba.A hajam egy haj pánttal hátrafogtam és felraktam az órám.

A kis cetlit amit Sebnek írtam a párnámra raktam,majd kiléptem a szobából.

Nyolc óra volt mire leértem a hallba,a liftben összefutottam Adriannal,így megnyugodtam,hogy nem vagyok késésben.

Egy negyed óra alatt kiértünk a pályára és a motorhome felé vettük az irányt,Adrian sietősen köszönt el tőlem,én is siettem az irodánkba,hogy neki álljak a sok-sok papírnak.

Meg sem lepődtem,hogy Isabel már az asztala mögött ült és a kávéját szürcsölgette.

-Jó reggelt-mosolygott rám és egy poharat nyújtott felém.

-Neked is-mosolyodtam el.-Az enyém?-lepődtem meg.

-Igen-mosolygott.

-Jaj,köszönöm.Életet mentettél-vettem el a poharat és bele kortyoltam.-Papír munka neked is?-kérdeztem és közben beüzemeltem a laptopom.

-Igen-fintorgott.-Imádom.

-Én is így vagyok vele-vettem ki a zárt fiókból a mappát.

Míg a papírokat intéztem fél szemmel a facebook-on ügyködtem,hogy a lányoknak írjak pár sort.

Egy jó ideig csak csendben irkáltunk,majd végre felsóhajtottam.Végeztem!

-Elvigyem a papírokat?Úgyis megyek Christianhoz-néztem Isabelre.

-Ú,megtennéd?-sóhajtott fel.-Mindjárt összepakolom,mit kell aláírni-gyűjtött össze pár papírt és egy mappába pakolta őket.-Köszönöm-mosolygott.

-Semmiség-mosolyodtam el,majd végig sétáltam a folyosón,hogy Christian irodájába jussak.Reménykedtem benne,hogy itt találom.Két kopogás után már ki is nyitotta az ajtót.

-Jó Reggelt-köszöntöttem.

-Szia-mosolygott.-Papírok?-futott végig az arcán egy fintor,mire elmosolyodtam.

-Igen,ezt Isabel pakolta össze-nyújtottam át neki a mappákat.-Ez pedig Sebastiané.

-Átfutok rajtuk majd délután,majd este leteszem az asztalotokra.

-Amelyik sürgős,azt megjelöltem-mosolyodtam el.-Akkor most már tudunk beszélni erről a magyarországi találkozóról?

-Igen,igen szóba akartam hozni-támaszkodott az asztalra.-Hogy tervezted el?-nézett rám.

-Hát eddig egy-két lánnyal beszéltem.Mindenképp a pályán kéne valahol tartani és-elővettem a telefonom,hogy a naptáram megmutassam neki.-A szerdai napra gondoltam,akkor még nincs annyi programja Sebastiannak.

-Értem,mindenképp jó ötletnek tartom,de a helyszínt kéne még leszervezni valahogyan.

-Esetleg felhívom még a héten a Hungaroring vezetőjét és vele valamit lebeszélek.

-Ez jó ötlet-bólogatott hevesen.

-Akkor beleegyezel?

-Igen-bólintott.

-Remek-mosolyodtam el.-Akkor megpróbálok most intézkedni.

Visszamentem az irodába és az első dolgom az volt,hogy megkerestem egy telefonszámot.Kisebb keresgélés után rábukkantam Gyulay Zsolt telefonszámára,így tárcsáztam a számot.

Két csengés után fel is vette és amint bemutatkoztam és elmondtam,hogy mit szeretnék örömmel ajánlotta fel a segítségét és megígérte,hogy a hét folyamán még visszajelez nekem.

Vidáman írtam a lányoknak,hogy szervezés alatt áll minden.

Az órára sandítottam,ami már fél tizenkettőt mutatott.Te jó isten!

A büfébe vettem az irányt,mert kezdtem éhes lenni és közben felhívtam Annát.

-Szia-vette fel a telefont.-Mizujs?A pályán vagytok már?Apa be van zsongva és várja a hétvégét.

-Szia-nevettem fel.-Igen itt vagyunk,ép ebédelni készülök.

-Ebédelni?Ja,persze egy órával előrébb vagytok.

-Bravó Anna-nevettem fel.-Otthon minden oké?

-Igen.Ti jól vagytok?Anya kérdezi.

-Inkább elmondom nehogy a tévéből tudjátok meg.Eltörtem a csuklóm-fintorogtam,közben emgláttam Sebastiant és Tommit egy asztalnál ücsörögni.

-Gratulálok.És hogy?

-Lecsúsztam a lépcsőn,6 hétig gipsz lesz rajtam.

-tehetséges vagy-nevetett fel.

-Köszi-mosolyodtam el.-Most leteszem.Puszilok mindenkit.Szia.

Seb mögé osontam és csendre intettem a finnt.

-Szia-kiabáltam rá,mire kicsit összerezzent,hangosan felnevettem és egy puszit nyomtam az arcára.

-Megint hánykor keltél?-nézett rám mérgesen.-Nem voltál mellettem-biggyesztette le a száját.

-Be kellett jönnöm elintézni a papír munkát és Christiannal is beszéltem-néztem a szőkére,közben Tommi elsomfordált valamerre.

-Akkor is-vágott ovis képet.-Kiengesztelsz?-vigyorgott pimaszul.

-Szóval erre ment ki az egész-nevettem fel és áthajoltam az asztalon,hogy egy puszit nyomjak a szájára.-Lassan mentek edzeni nem?

-Igen.Jössz velünk?

-Nem hiszem-csóváltam meg a fejem.-Lehet ledőlök egy kicsit.

-Nem vagy jól?-nézett rám ijedten.

-Nincs semmi baj Seb-simítottam a kezem az arcára.-Csak most ez az időjárás változás kicsit betett-vontam meg a vállam.

-Biztos,hogy csak ennyi?-szugerált.

-Persze,mi más lenne?!

-Nem tudom-vonta meg a vállát.-Kezed?

-Kicsit sajog,de majd veszek be gyógyszert.

-De ha rosszul vagy szólj nekem vagy ha én nem vagyok itt akkor valakinek,rendben?

-Értettem,nem vagyok már gyerek Sebastian.

-Tudom,de nem szeretném,ha valami komoly bajod lenne-sóhajtott fel.

-Hidd el nem rázol le ilyen könnyen-halványan elmosolyodott.

-Nem is akarlak-csóválta meg a fejét és megcsókolt.

-Mertél volna mást mondani-dugtam ki rá a nyelvem,mire elkapta.-Naaa-nevettem fel.

-Sebastian!-kiabált Guil,majd intett a szöszkének.

-Menjél-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára.-Majd ébressz fel,ha visszaértetek-köszöntem el tőle egy kis időre.

Az alvás nem igen akart összejönni,mire felértem az irodába Isabel a telefonom nyújtotta felém.

-Kerestek,nem akartam felvenni-nézett rám.

-Aa,Gyulay Zsolt-néztem a kijelzőre és rögtön megnyomtam a hívó gombot.

Gondolni sem mertem volna,hogy ilyen hamar elintéz valamit,de meglepetést okozott ugyanis megengedte,hogy az egyik tribünön találkozhassannak a rajongók Sebastiannal.

Nagyon úgy nézett ki,hogy a Super Gold tribünt kapjuk meg.

Nagyon jó kedvem lett és az álom is kiment a fejemből.A kéz fájásom sajnos nem múlt el ilyen hamar,így bevettem a gyógyszerem és a kis kanapéra dőltem a gépemmel.

Még délelőtt írtam a lányoknak,hogy jól haladunk,így meg sem lepődtem,hogy rengeteg értesítőm volt és sokan üzenetet is írtak.

Mindenképp Noémival akartam először beszélni,hisz vele beszéltem legelőször.

Viszont még azon kell agyalnom,hogy hogyan oldjuk meg a bejutást...

Megkértem Noémit,hogy úgy nagyjából számolja össze nekem,hogy kik jönnek biztosan a futamra.

Mivel szerdán alig van program,így az jutott eszembe,hogy egy kisebb összeg fejében tudnának bejönni a pályára,illetve a Super Gold tribünre.Nem akartam holnapig várni,így visszahívtam Zsoltot,aki belement az ötletbe,de biztosat csak a hétvégén tud velem közölni.

Megírtam a lányoknak ezt is,majd elrejtettem magam a chaten és neki láttam a rajongó oldalam készítésének.Posztoltam pár képet,majd kitettem a már magán oldalamra,hogy ezt az oldalam lájkolják,mert mostantól nem jelölök vissza nekik és oda írjanak,ha valamit szeretnének.

Egy fél óra alatt több százan lájkolták az oldalt,kicsit meglepődtem.

Egy képet tettem fel,mikor a fiúk megrohamoztak és aláírták a gipszem.

„Köszönöm,hogy aggódtok értem:)Minden rendben van,rosszul estem,így tört el a csuklóm.6 hétig boldogítjuk még egymást.:/ „

Megmosolyogtatott,hogy milyen kedvesek a rajongók és magyarok!

Seb dugta be a fejét az irodába és nagyon meglepődtem,hogy Isabelt sehol sem láttam.Jól elmerülhettem akkor,ha azt se vettem észre,hogy kiment.

-Végeztetek is?-néztem Sebre,majd szorítottam neki helyet a kanapén.

-Igen,már le is zuhanyoztam-ült mögém,így a hátam a mellkasának döntöttem.-Megcsináltad az oldalad vagy mit?-kérdezett rá.

-Igen,és képzeld beszéltem a Hungaroring alelnökével és úgy néz ki,hogy összejön a találkozó-mosolyogtam.

-Az jó-mosolyodott el.-Visszamegyünk a hotelba?

-Visszamehetünk-kapcsoltam ki a gépem és összepakoltam a cuccaim.-De előtte kéne interjúkat adnod-pislogtam rá.

-Jó,csak menjünk-sóhajtott fel.

Természetesen először a német RTL-nek nyilatkozott,majd a BBC-nek,a BBC stábjával mindig elhülyéskedett és sokat nevettem rajtuk.

Repült az idő és Sebastianon egyre jobban látszott,hogy fárad.

Kezem a hátára simítottam,majd egy utolsó kérdés és elszakadtunk az újságírók hadától.

-Nagyon fáradt vagy?-néztem rá,közben kezeinket összekulcsolta.

-Csak egy kicsit-vonta meg a vállát.-Te pihentél délután?

-Nem-ráztam meg a fejem.-Nem volt időm,a találkozót egyeztettem le.

-Nem értem minek csinálsz plusz programot magadnak-rázta a fejét.

-Ne kezdjünk el ezen vitázni,jó?-sóhajtottam fel.

Beültünk az autóba,majd visszahajtottunk a hotelba.

Fél óra után,mint tegnap Seb eldőlt az ágyon.

-Gyere ide-nyújtotta a kezét.

-Most nem,hozatok fel vacsit.Addig te se aludj el,jó?-simogattam meg az arcát.

-Megpróbálok,de ha mégis felébresztesz?-bólintottam.

Végül Seb sikeresen fent maradt,de vacsora után és tévé nézés közben elnyomta az álom.Lezuhanyoztam,felvettem a pizsomám és bebújtam mellé.Holnap mindketten együtt megyünk ki a pályára.