Kilencvenegyedik fejezet

 Sziasztok! :)

Hát ez is eljött..itt a friss:D

Köszönöm az előző részekhez a komikat :)

Jaj tegnap Seba olyan ügyes volt^^ Remélem meg lesz ma a Pole holnap meg  a győzelem :)

 Na,de nem dumálok annyit..:D
Jó olvasást!

Puszi :)

 91.fejezet

A napok vészesen gyorsan teltek,de hisz ez nem is meglepő.Seb családjával remekül kijöttem és szerettem Heppenheimba jönni,így már vártam is a Német nagydíjat.

Sajnos azon kaptam magam,hogy már a londoni reptéren állunk.Na jó talán annyira nem is sajnálom,hiszen már nagyon kíváncsi vagyok,hogy Seb mit reagál a bulira és az ajándékomra..

Drága Tommi kijött értünk a reptérre -persze Seb vagy negyedórát könyörgött neki- így nem kellett taxira vadásznunk.

Nem volt sok cuccunk,hisz holnap este megyünk is vissza Németországba,így egy utazótáskában elfértem,míg Seb egy nagyobb hátizsákban.

-Sziasztok-intett Tommi.

Nem sokáig ácsorogtunk a reptér parkolójában,így kisebb civakodás után,de Seb került a vezető ülésbe és a gázra taposott.

A kocsiban Mirandával rejtett beszélgetést folytattunk,de szerencsére minden a legnagyobb rendben van,csak a fiúkat akarja nyugtatni ugyanis a többség be van zsongva a holnapi buli miatt.

Bulis banda! :D

Fél tizenkettő előtt parkolt le Seb a gyár előtt.A finn befogta edzeni,de azért még az ebédre magaménak tudhattam a szöszkét.

A gyárban mindenki vigyorogva köszöntött minket,úgy néz ki Mirandának nem sikerült lenyugtatni őket.Csoda,hogy Seb nem kérdezett rá,hogy mi bajuk van.

Tommival karöltve sétáltunk a büfébe,hogy valami ebéd félét juttassunk a gyomrunkban.Mosolyogva szaladtam Miranda felé mikor megláttam.

-Jaj-kaptam a szám elé a kezem.-Milyen szépen kigömbölyödtél-öleltem át.

-Ne is mond-sóhajtott fel.-Már kibújhatna a hölgyemény,mert igen bosszant a pocakom.Jó nagy baba lesz-ültünk le az asztalhoz.

Seb is üdvözölte Mirandát,majd neki láttunk az ebédnek és jót beszélgettünk.

Részben jól jött,hogy Tommi elment Sebbel a konditerembe,mert addig Mirandával mindent meg tudtam beszélni és a díszletet is megmutatta,ami el volt rejtve.A folyosón Jaimevel is összefutottam,de a zenét teljesen rábíztuk.Viszont megjegyeztem neki,hogy szeretnék később beszélni vele.

Nagyon gyorsan repült az idő és fél négy fele kaptam vissza a németemet.

-Na jól leizzasztott Tommi?-öleltem át a derekát és egy pusziért nyújtózkodtam.

-Igen-biggyesztette le a száját és meg is kaptam a puszim.

-Hajaj,a szerelmes párunk-hallottuk meg Christian hangját,így szétrebbentünk.-Jövő héten beszélünk erről a magyarországi dologról-nézett rám,majd tovább ment.

-Uh,basszus tényleg!-csaptam a homlokomra.

-Azért ne amortizáld le magad jó?-fogta meg a kezem és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Teljesen kiment a fejemből ez az egész és vagy két hete nem írtam semmit a lányoknak-sóhajtottam fel.

-Itt a géped?-nézett rám.

-Igen a kocsiban.

A kezembe nyomta a kulcsot.

-Te egy zseni vagy-nevettem fel és egy puszit nyomtam a szájára.

-Tudom-vigyorgott.-Gyere a szobámba,addig lezuhanyozok.

-Oké-válaszoltam neki és szaladtam is a parkolóba.

Összeszedtem a laptopom és a kellékeit,majd visszabattyogtam a gyárba.

Leültem Seb szobájában a kanapéra és beüzemeltem a laptopot.Rögtön felléptem facebookra-,de azt hittem szívrohamot kapok.Elég sok értesítőm volt és levelem,arról nem is bezsélve,hogy hány ember jelölt be,akiket természetesen nem ismerek.

Kéne csinálnom egy rajongói oldalt?!

Az értesítőket végig görgettem és amit fontosnak találtam azt megnéztem,Anna jelölt be pár képen,ami még a Viki szülinapján készült.Pár képet le is mentettem és egy kedvencem is lett.Seb ölében ülök és a kicsi hercegnő a kezemben van és mosolygunk.

-Ez aranyos kép-szólalt meg mögülem Seb,teljesen rám hozta a frászt.

-Jaj,te bolond-csaptam a hasára.

-Csak nem megijedtél?-nevetett fel és levágódott mellém.-Rossz a lelkiismereted?-suttogta a fülembe.

-Na Seb-nevettem fel.

A lányoknak írtam pár sort a csoportba,hogy megnyugtassam őket,az üzenetekbe beleolvastam és az értelmes kérdésekre válaszoltam,de jött pár levél,ami nem éppen kulturáltan lett megfogalmazva és egyéb dolgokra „kértek” fel.

-Muszáj az ilyeneket elolvasnod?-morgott mellettem Seb.

-Érdekel-vontam meg a vállam.

-Engem viszont nem,hogy hogyan írják le,hogy mit csinálnának veled-ült ki az arcára a düh.

-Ne légy már féltékeny-fogtam kezeim közé az arcát.-Téged szeretlek-néztem mélyen a szemeibe.

-Én is szeretlek és nem szeretem,hogy ilyeneket olvasgatsz.Te az én barátnőm vagy!-felnevettem.

-Mint valami kutya,aki megjelöli a területét.

-Nem vagyok kutya-morgott tovább.

-Oké,oké-nyomtam egy puszit a szájára és kiléptem az üzenetekből,hogy megnézzem kik jelöltek be.

-Ő írt neked,ne igazold vissza-bökött a képernyőre Seb.

-Jól van-forgattam meg a szemeim.-Nem állt szándékomban.

A többséget elutasítottam.

-Arra gondoltam,hogy csinálok valami rajongó oldal szerűséget-dőltem Seb mellkasának.

-Minek?-motyogta.

-Tudod hányan írnak nekem?Kíváncsiak,hogy mit csinálunk,milyen vagy.És a többség kedves és te csak ezeket a leveleket láttad.

-De miért írnál a magánéletünkről?-értetlenkedett.

-Most jobb ha az újságból olvasnak valamit rólunk,vagy tőlem tudják meg az igazat?-csak felsóhajtott.

-Jó nekem mindegy mit csinálsz,de ha még egyszer valaki ilyen üzenetet ír beverem a képét-próbáltam elrejteni a mosolyom,hisz Ő most halál komolyan beszél és rettentő féltékeny,egy emberre akit nem is ismer.

Tényleg nem nevetek!

Ötkor lett szabad a szimulátor,így Seb Guillal karöltve elvonultak a szimulátor szobába.

Egy darabig ücsörögtem a szobájában és gépeztem,de meguntam és tudtam hova kell mennem.

Mirandával összefutottam a lépcsőknél és elmeséltem neki hova tartok,rögtön rávágta,hogy velem jön.

Írtam egy SMS-t Sebnek,hogy hol vagyok,de mire Ő kimászik a szimulátorból addigra remélem én is visszaérek.

Londonba kocsikáztunk vissza,hisz a nőgyógyászom ott van és kiderült,hogy Miranda is hozzá jár.

-El sem hiszem,hogy ezt megbeszéltétek-vigyorgott mellettem.-Ez olyan izgalmas-nevettünk fel.

Egy rutin vizsgálat és kaptam egy receptet,amit majd ki kell váltanom.

Mirandát is megvizsgálta és nagyon úgy nézett ki,hogy két hét múlva a kis csaj megszületik.

Mindketten be voltunk zsongva.

Vissza felé menet még beugrottunk egy baba boltba és Miranda beszerzett pár rózsaszín ruhácskát,bár elmondása szerint már rengeteg van és ki tudná vele tapétázni a lakást.

Fél nyolc volt mire visszértem a gyárba,Mirandát kiraktam Londonban és egy pár szót tudtam váltani Gabriellel is,de siettem vissza.

-Mit csináltál te Londonban?-karolta át a derekam Seb és meg sem várta a válaszom megcsókolt.

-Gyere-húztam a szobájába,kutattam egy kicsit a táskámba mire a kezembe akadt a fogamzásgátlóm és kidobtam.

-Nőgyógyásznál voltál?-szólalt meg egy pár perc csend után.

-Igen,minden rendben van és ráállhatunk a baba témára-mosolyodtam el.

-Akár most?-vigyorgott rám pimaszul.

-Akár-kacsintottam rá.

-Seb miko..ó bazdmeg,bocs-rontott be Tommi és abban a pillanatban ki is lépett a szobából.

-Megölöm-morgott a szöszke és egy puszit lopott még.-Mi van?-nyitotta ki az ajtót,ahol ott ácsorgott a finn.

Halkan felnevettem és összeszedtem a cuccaim ugyanis jó lenne egy hotelba menni.

Míg a két szőke valamit nagyon hangosan beszélt meg,addig Seb cuccait is összepakolásztam.A frász jött rám mikor megszólalt a telefonom a zsebemben.

Blanca neve állt a kijelzőn,így teljesen feldobódtam.

-Szia Csajszi-vettem fel vidáman a telefont.

-Milyen jó kedved van-jegyezte meg.-Amúgy szia-nevetett fel.-Mondd,hogy a gyárban vagy a szőke hercegeddel.

-Itt vagyunk,miért?-kíváncsiskodtam.

-Mert Tommi itt hagyott az aulában és ja-nevetett fel.

-Szaladok le hozzád-majd bontottam is a vonalat.-Lent leszek-nyomtam egy puszit Seb arcára.-Te meg szólhattál volna,hogy itt van Blanca-néztem csúnyán Tommira és már ott sem voltam.

A lépcső tetejéről észrevettem barátnőm és nevetve öleltük meg egymást.

-Olyan régen láttalak,mesélj mi van veled?-ültünk le a büfébe.

-Két hete?-mosolygott.-Semmi különös,én nem utazgatok minden második héten más országba-nevetett fel.

-Csak minden negyeidk hétben?-felnevettünk,mert így már igaz volt ez rá.-Tommi és Te?-vigyorogtam.-Abból a finnből semmit nem lehet kihúzni-fintorogtam.

-Együtt vagyunk-mosolygott.-Rossz,hogy keveset látjuk egymást,de most ezért vagyok itt.

-Nem gondoltál arra,hogy Svájcba költözz?-néztem barátnőmre.-Ott azért többet van Tommi is Seb miatt.

-Nem tudom,ez még nem jutott eszembe.El tudsz te engem képzelni London után Baarban?-nevetett fel.

-Azt hiszem igen-mosolyodtam el.-Örülök,hogy egymásra találtatok és olyan aranyosak vagytok-nevettem fel.-Tényleg voltál már a családjánál?

-Igen két hete voltunk ott.Nagyon kedves a családja-mosolygott.-Van egy húga,nagyon jól kijöttünk-mosolygott.

Jó volt végre így látni a a barátnőmet,hisz bőven kitelt neki a bunkó fajta pasikból,akik pár hét után szakítottak vele.

-Na emlegetett szamarak-mosolyodtam el mikor megláttam a két szőkét.

-Jaj,hát lehoztad a cuccokat?-nyomtam egy puszit Seb szájára.

-Gondoltam nem alszunk itt-vonta meg a vállát.

-Én is erre gondoltam,mehetnénk egy hotelba-néztem rá,bólintott.

-Hotel?-nézett ránk Blanca.-Azt már nem!Gyertek velünk Londonba.

-De..-kezdtem volna bele.

-Semmi de-nézett rám szigorúan és Tommi is csak helyeselt,hogy velük kell mennünk.

-Seb látom,hogy jönni akarsz-rendezte le Blanca és indulni készültek.

-Akkor sok beleszólásom már nincs-sóhajtottam fel.

-Hát nincs!-vágta rá Blan és felnevettünk.

Külön kocsival mentünk,hogy holnap a visszaút is könnyebb legyen.

Fél tíz lehetett mikor leparkoltunk Blanca házánál,furcsa ezt így mondani,hisz azért nem olyan rég még én is itt laktam.

Szinte semmi nem változott a házban.A régi szobámat megkaptuk,ami csak annyit változott,hogy a szekrény arrább lett tolva.

-Valami vacsora?-hajolt be Blanca.

-Valamit összedobhatunk-tettem le a táskám,a fiúk leültek a nappaliban a tévé elé,de egy tíz perc után,ha jól hallottuk kártyázni kezdtek.

Egy könnyedebb vacsorát dobtunk össze tekintve,hogy Sebnek ilyenkor már nem kéne ennie,de Tommi kegyelmes volt.

-Felveritek az egész utcát,ha így kiabáltok-szóltam a fiúkra.

-Nem akartok ti is beszállni?-vigyorgott Seb.

-Biztos,hogy nem-vágta rá Blan és én is egyet értettem vele.

-Inkább gyertek enni-szedtem össze a kártyákat,hogy végre felálljanak.

-Naa!-háborgott Seb.

A vacsorát gyorsan elfogyasztottuk,mindannyian elég fáradtak voltunk.

Míg a fiúk lezuhanyoztak,addig elmosogattunk és utánuk mentünk el mi is.

-Most meg nem vagyok álmos-sóhajtottam fel és Seb mellkasára hajtottam a fejem.-Viszont te két perc múlva elalszol-néztem Sebre,aki alig bírta nyitva tartani a szemét.

Jól sejtettem,öt perc után már nyugodtan szuszogott mellettem.

Képtelen voltam elaludni,de a laptopomért sem volt kedvem elmászni,imádtam,hogy a telefonomon is van internet.Bár nem használom sűrűn,de most vészhelyzet volt.

Mivel délután megnéztem az értesítőket,így most nem volt több száz,csak húsz darab körülbelül.

A lányok teljesen be volt lelkesedve,hogy ezt le tudom nekik szervezni és ha Christian is emlékeztetett,hogy erről beszélünk,akkor jó eséllyel indulunk az biztos.

Fél egy volt már,így meglepett,hogy Annát fent találom facebook-on és ráadásul nyár,ilyenkor még kint szokott mászkálni.

-Hát te?:)-írtam rá.

-Szia:D Nem tudok aludni:| Az egész ház csendes,így most a sötétben kuksolok..És te?:)Merre vagytok most?:D

-Én sem tudok aludni :|Seb meg már húzza a lóbőrt...Londonban vagyunk Blancánál:))Hogy-hogy nem bulizol valamerre?:O:O

-Egész nap Brittanyvel voltam Vp-ben...

-Na!Haladnak a lakással?

-Full üres az egész ház még..Balázs dolgozik,Brittany próbálja berendezni a házat közben munkát keres.Sebnek üzenem,hogy Boldog Születésnapot! :D Anyu azt mondta,hogy majd veled együtt köszöntjük fel :P

-Átadom :)Tervezem,hogy jövő héten a futam után indulunk haza,de nem tudom..még le kell beszélnem Sebastiannal is.

-Csak legyetek itt is,mert Anya leszedi a fejed tudod..:-D

-Tudom,tudom..már szeretnék én is haza jutni :)

-Magyar nagydíjra felmehetek veletek?*-*

-Nem tudom Anna..én nem igazán tudok veled lenni...max. Hozz valakit magaddal,mert egyedül szét fogod unni a fejed...

-Köszööönööööm :'D

-Kitakaríthatod a szobám ezért ;D

-Bleee...milyen rendes vagy..:D

-Tudom..:PAnyuék jól vannak?

-Igen,mindenki jól van :-) Mama már panaszkodott,hogy sosem jössz haza..

-Majd megyek oda is..:$

-Olyan édes a Lara :Dmajd holnap küldök át képeket róla.:)

-Oké :)) Zoliék is jól vannak?:)

-Persze :D Edinával beszéltem a héten..A nyáron valamikor tervezik,hogy jönnek Viviel :)

-Úristen,de régen beszéltem velük..Azt hiszem holnap felhívom őket :)

-Na és merre lesztek a héten?Mondj mindent,mert a végén elalszok.xd

-Jól van,ne ám,hogy aludj..:D Logikus..Holnap..vagyis ma este Sebnek rendeztünk egy szülinapi bulit a gyárban,este repülünk vissza Heppenheimba,vasárnap családi szülinapozás,mert kedden volt Melanie szülinapja.Stephaniet meg eljegyezték :)

-Remélem azért össze tud jönni egyszer úgy a család,hogy mi is meg Seb családja is :)

-Szeretném én is,de erre csak augusztusban lesz rá lehetőség..Hétfőn Svájcba megyünk..lesz mit csinálni otthon,két hete nem voltunk otthon..előre félek..Szerdán meg jövünk vissza Angliába és ha minden jól megy vasárnap megyünk hozzátok :)

-Sűrű program..nem irigyellek..nem fárasztó?sosem panaszkodtál rá..

-Nem könnyű,de tudod,hogy mennyire szerettem volna ezt..:)Nem panaszkodom,mert itt van Seb :P

-Milyen kis romantikus lettél :D
-Tééényleg Annácska :D Fiúk?:)

-Vártam,hogy mikor térsz erre a témára...mintha Anya lennél basszus..Oo

-Aaa..nem...nekem elmondhatod anélkül,hogy kioktatnálak utána ;)

-De nincs kiről beszélni most..:/

-Óó..Biztos lesz majd :)

-Na azt hiszem én lépek,mert a telefont se tudom már megtartani..:D Mondd meg akkor Sebnek,hogy Boldog Szülinapot :D Puszi:)

-Szia húgi :D Oké,átadom.

Én is inkább úgy döntöttem,hogy visszabújok Seb mellé,mert fél kettő volt és holnap nem fogok tudni felkelni..Viszont egész nap nem lustálkodhatunk és még be is kell csalni Sebet este a gyárba...Jó kis feladatok ho..mára.