88.fejezet

Sziasztok!

Hát azt hiszem ez mostantól így lesz..egy héten egy rész :/ Megkaptam az órarendem,túl éltem az első hetet.A hétfőm és a keddem húzós a többi nap lazának mondható,de úgy néz ki összejön a kézilabda és akkor csak heti egy frisst tudok hozni,mert azért a sulit is komolyan kell vennem.Van egy fél éves lemaradásom gépírásból és még nem tudni,hogy mi lesz velem azon az órán :/ 

Remélem megértitek,nem haragszotok meg érte és ne pártoltok el tőlem :$

Igyekezni fogok hosszú részeket hozni a hétvégén,ez is 5 oldalad lett :)

Ma nagydíj :D Seb az ötödik helyről rajtol és ha múlt héten dobogót tudott hozni,akkor ez ma is sikerülni fog neki ;) Remélem :P

Szurkoljunk Neki :D

Puszi a jövő héten jelentkezem ;)

 

 88.fejezet

Reggel sikongatásra kaptam fel a fejem,majd az emelet dübörgött.Erőm nem volt felkelni,hogy megnézzem ki akarja szét szedni a lakást.A fejemre húztam a kezembe akadó párnát és tovább aludtam.

Nem tudom hány óra lehetett,de a lépésekre sikerült másodszor felriadnom.Nem mozdultam,gondoltam Seb jött be valamiért.

Nagy meglepetés ért mikor hirtelen hideget éreztem és a fél ágy vízben úszott.Rögtön kipattantam az ágyból.

Egy vigyorgó szőkével találtam szembe magam.

-Sebastian Vettel-kiáltottam fel mérgesen.

Egyből összehúzta magát.

-Hülye vagy?-néztem rá mérgesen.-Fáradt vagyok,aludni akartam!Miért kell elárasztanod a fél ágyat?

-Ne..ne haragudj-tett felém egy lépést.

-Ne,hagyjál békén-sétáltam el mellette mérgesen,hogy a vizes ágyneműt leszedjem.

-Nagyon haragszol rám?-kérdezte halkan,egy ideje már csak csöndben figyelt.

-Igen,mert nem vagy tekintettel senkire.Szerinted ez olyan jó vicc volt?-morogtam,kopogtam,majd Heike dugta be a fejét.

-Sebastian!-szólt a fiára mikor meglátta a vizes ágyat.-Nem volt elég,hogy Melaniet is kilocsoltad az ágyból?Miért nem hagytad aludni Jázmint?-rivallt a fiára,majd segített az ágyneműkkel.

-Sajnálom-sóhajtott fel,majd kiment a szobából.

Rendbe szedtem az ágyat és a vizes parkettát feltöröltem,Mel jött be a szobába már szárazon.

-Jó reggelt-dobta le magát a székbe.

-Már akinek az-fintorogtam.

-Csak nem a drága öcsém?-bólintottam.-Mintha még gyerek lenne.

-Az is-néztem Melaniera.-Nem tudod merre van?

-Kint van a kertben.

-Boldog Születésnapot-öleltem meg a szőke lányt.

-Jaj,köszönöm-mosolygott.-Végre te nem öntesz ki az ágyból-mosolygott.

-Hogy jutott ilyen az eszébe-mosolyodtam el.-De az ajándékod csak hétvégén kapod meg-nevettem fel.

-Ahj.Na mindegy-legyintett.-Mindenkitől csak akkor kapom meg.

-Melanie!-kiáltott fel Heike.

-Megyek,vár a bolt-fintorgott.

Nem tudtam sokáig haragudni Sebastianra...

Lecseréltem a vizes pizsim és egy kényelmes rövid nadrágba bújtam és egy fehér felsőbe és a földszinten beleugrottam a cipőmbe.

-Szia Fabi-sétáltam el mellette és össze borzoltam a haját.

-Ah..Szia-mosolyodott el,majd visszafordult a tévéhez.

Kiléptem a friss levegőbe,már így kilenckor rettentő meleg volt.Halkan sétáltam a hinta ágyig és Seb mögé léptem.Rossz volt így látni és bűntudatom volt,amiért így beszéltem vele.

Átöleltem a nyakát és az arcom az arcához nyomtam.

-Sajnálom,hogy így beszéltem veled-sóhajtottam fel.

-Nem-fogta meg a kezem és az ölébe húzott.-Igazad volt-mosolyodott el szomorkásan.

-De nem szeretem mikor ilyen vagy.A mosolyodba szerettem bele-simítottam végig az arcán mire egy mosolyt villantott.

-És csak abba?

-Nem-csóváltam meg a fejem.-A szemeidbe és olyan bolond voltál-nevettem fel.

-Te pedig már az első nap duzzogtál-nyomott egy puszit a számra.

-Nem is igaaz-nevettem fel.

-De igen-bólogatott hevesen.-Olyan aranyos voltál,képes lettél volna elveszni a gyárban.

-Haha-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Szeretlek-nézett rám.

-Én is szeretlek-csókoltam meg.

-Délután eljössz velem futni?-simított végig a combomon és finoman rácsapott.

-Na Seb-nevettem fel.-Még nem tudom-vontam meg a vállam.

-Nekem muszáj lesz,mert Tommi kinyír-biggyesztette le a száját.-De máshogy is lemozoghatom-kacsintott rám.

Csak felnevettem,megcsörrent a mobilom a zsebembe nyúltam a készülékért.

Miranda neve állt a kijelzőn.

-Ne vedd fel-fogta meg a kezem Seb.

-De ha fontos?

-Most pihensz,ne foglalkozz a munkával.

-Nem Seb,te pihensz most.Nekem ugyanúgy dolgoznom kéne,még jó,hogy Christian nem rúg ki.

-Tökéletesen végzed a munkád miért rúgna ki?És neked is kijár a pihenő-simított végig a karomon.

A telefon elhallgatott,de újra a csengő hangom szólalt meg.Boci szemekkel néztem Sebre,majd felálltam az öléből.Csak felsóhajtott.

Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefont.

-Szia Miranda.

-Szia.Örülök,hogy felvetted.

-Ne haragudj,csak Seb..

-Mindegy.Azért hívlak,hogy tudd a hétvégével minden rendben lesz.Pénteken akkor ide repültök egy délelőtti géppel?

-Igen,majd nézek gépet.És köszönöm.

-Jaj,semmiség.Én örülök,hogy végre csinálhatok valamit.

-És a babával mi újság?

-Még két hetem és három napom van vissza.

-Jaj,már úgy várom a picit-mosolyodtam el.

-Hidd el én is-nevetett fel.-Majd pénteken találkozunk.Szia.És üdvözlöm Sebastiant.

-Rendben.Átadom.Szia.

-Mondtam,hogy fontos.-sétáltam vissza Sebhez.-Miranda üdvözöl.

-Oké-terült el és a fejét az ölembe hajtotta.

-Nem kéne vágni egy picit a hajadból?-túrtam bele a szőke hajába.

-A-aa..marad ilyen-csukta be a szemeit és élveztük a nap sugarait.-Miranda jól van?-szólalt meg egy kis idő után.

-Igen,két hét múlva már itt az idő-mosolyodtam el.

-Alig várom,hogy a mi babánk legyen a pocakodban-nézett fel rám és a kezét a hasamra csúsztatta.

-Szeretlek-csókoltam meg,könnyes szemekkel néztem rá.-Sokszor gondolsz egy babára?-kérdeztem rá halkan.

-Igen,szeretnék már Apa lenni,de nem akarlak sürgetni.

-És..és-nem tudtam,hogy tényleg kimondjam-e.

-Mondd csak-simított végig az arcomon és rám mosolygott.

-Szóval ha esetleg abba hagynám a gyógyszer szedését?-a mondat végén lesütöttem a szemem,féltem a reakciójától.

-Kicsim-emelte fel az állam.-Komolyan gondolod?Én...,ha te még nem akarod,akkor nem kell-mosolyodott el halványan.

-Szeretlek és ...szeretnék tőled babát és te is olyan biztos vagy ebben,akkor talán megpróbálhatnánk.

-Én ennek nagyon örülök-mosolygott rám és két keze közé fogta az arcom.-Ha összehozunk egy picit én leszek a világ legboldogabb embere-nézett mélyen a szemembe.

Az ebédnél az asztal teljesen megtelt,Heike kitett magáért.Igaz,hogy hétvégén ünnepel a család,de Melanie kedvencei most is kaptak helyet az asztalon.

Már teljesen degeszre ettem magam,mikor Fabi sétált be egy hatalmas és guszta tortával a kezében,amin a 25-ös szám díszelgett.

-Jaj,látni sem akarom-takarta el Mel a számot,mire felnevettünk.

-Olyan öreg lettél-cukkolta Fabi és átölelte nővére nyakát.

-Én is szeretlek öcskös-mosolygott Mel.

A szülinapos felvágta a tortát,de nagy bajban voltam,elképzelni sem tudtam hova fér még belém.

-Majd én megeszem-nyúlt volna a tányéromért Seb.

-Aztán még dagadtabb leszel-cukkolta Stephanie,aki Peterrel érkezett meg ebéd előtt.

A tortával még megbirkóztam,de a kanapén kidőltem és egy idióta mesét néztem Fabival.

Később Seb is csatlakozott hozzánk,aki szinte kitúrt a helyemről és a fejét a mellkasomra hajtotta.

Nagy koppanásra riadtam fel,majd hangos nevetés.Megdörzsöltem a szemem és én is felnevettem mikor megláttam,hogy Seb esett le a kanapéról.

Mindenki a szöszkén nevetett,majd morogva bújt vissza hozzám és az arcát a nyakamba fúrta.

-Nem akarok felkelni-dünnyögte.

-Tudom-mosolyodtam el.

Steph rögtön kapott az alkalmon és lefényképezett minket.

-Olyan aranyosak vagytok-mosolygott.

-Olyan vagy,mint egy ovis-szólt be Fabi,mire felnevettünk,részben igaza volt.Úgy bújt hozzám,mint egy kisgyerek.

-Majd,ha nagy leszel még örülni fogsz neki,hogy ilyen helyen feküdhetsz-motyogta Seb,újra csak felnevettünk,de az én arcom csak pirosodott,hisz az arca alig a mellem felett pihent.

-Én aztán biztos nem-csóválta meg a fejét Fabi.

Végül sikerült felébrednie a szőkének,de csak nem akart máshogy elfeküdni.

-Nem gondolod,hogy edzened kéne?-néztem az órára,majd Sebre.

-Csak akkor,ha jössz velem-szorított magához.

-Ez nem ér-fintorogtam,igaz,hogy délelőtt mentem volna,de most már elment a kedvem tőle.

-Menjünk a parkhoz,ott tudsz futkosni-nézett Fabi Sebre-Én meg tudok Basival sétálni-dobta fel az ötletét Fabi,ami igazán szimpatikus volt számomra.

-Okos vagy-mosolyogtam a fiúra,majd felhúztam Sebastiant is,hogy készülődjön.

Melaniet nem sikerült rávenni,hogy velünk tartson,de azt mondta,hogy lehet kijön utánunk.

Stephanie és Peter is úgy döntöttek,hogy velünk tartanak.Közben Seb elkészült,majd a szülinapos benyögte,hogy mégis csak velünk jön,nem akar itthon dekkolni.Negyed óra alatt azért összekészült Melanie,de Seb már az ajtóban toporgott.

Fabi kint szedte össze Basit és végre fél négykor elindultunk.

Sebastiannal megbeszéltük,hogy a parkban találkozunk,mert Ő futva tette meg oda a távot.

Fabi előttünk sétált Basival,míg mi beszélgettünk.

-Holnap gyere el velem vásárolni!-nézett rám boci szemekkel Mel.

-Öö..hm,tudod..-nem igazán volt kedvem egy nagy plázában császkálni.

-Na!Nem mondhatsz nemet,ma van a szülinapom!-dobbantott a lábával a lány.

-Igazán gyerekes vagy Mel-nevetett fel Steph,mire a húgától csak egy csúnya nézést kapott.

-Te is eljöhetnél velem!-nézett nővérére.

-Tudod az,hogy ma sikerült előbb eljönnöm az egy csoda.Szóval nagyon sajnálom,de nem tudok veletek tartani-biggyesztette le a száját,mintha sajnálná is.

-De te ugye jössz?Légyszííííí-rángatta a karom.

-Oké,oké megyek-egyeztem bele,de csak a kezem akartam épségben tudni.

-Részvétem,majd hívj fel,ha túl élted-nevetett fel Stephanie.

-Kackac-morgott Mel.-Ma én vagyok a szülinapos,kedvesnek kell lenned velem...

-Vagy pedig megmondasz Anyának-kotyogott bele Stephanie.-Ezt kb. tizenöt éve mondtad-nevetett fel.

-Azt hiszem egy ideig ez fog menni-mosolygott rám Peter.

Kedvesnek tűnt,de az is igaz,hogy nem volt alkalmunk sokat beszélni.

Fabi már előbb a parkba ért,mert Basi nagyobb tempóra kapcsolt,a két Vettel már ott várt minket a pad mellett.

-Azt hittem sosem értek ide,puhányak vagytok.

-Blablabla,addig kotyogsz,míg meg nem verlek-nézett rá komolyan Melanie,de csak nevettünk rajta.

-Én is attól félek-nevetett Seb.

-Oké,mi lenne ha futnál tíz kört?-álltam Seb elé.

-Jössz te is?

-Na persze,hogy utánad loholjak?-néztem rá nagy szemekkel.-Nem futok egy fiú után sem-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Na persze-húzott közelebb magához.-Még utánam se?-vetette be a nagy szemeket.

-Hát...-tettem úgy,mintha gondolkodnék.-Még utánad sem-nevettem fel.

-Na szép.Megjegyeztem,ezért még számolunk-csapott a fenekemre és egy csókot lopott,majd elkezdte a köröket futni.

Beálltam Fabival focizni,míg Basira Melék figyeltek,mert a kutyus póráz nélkül szaladgált.

-Csámpááás-nevetett ki Fabi.

-Igen?-tettem csípőre a kezem.-Rendben Fabian-indultam meg felé,hogy elkapjam,nevetve szaladt el előlem.

Útközben összetalálkoztunk Sebastiannal.Hirtelen elkapta a derekam és a mellkasának csapódtam.

-Hej-háborogtam.-Ez így nem ér!

-Dehogynem-forgott körbe velünk.

-Na-kacagtam.-Seb engedj el.

-Aaa..sosem-csóválta meg a fejét,majd összekulcsolta a kezünket.

-Most már mehetünk haza?-kérdezett rá Mel.-Már fél hét van-nézett az órájára nagy szemekkel.

-Én még maradok,ott van Tom-nézett ránk Fabi.-Megmondjátok Anyának?

-Aha.De időben gyere haza-nézett rá Steph.-A kutya..?

-Haza viszitek?-nyomta a kezembe a pórázt,így el volt döntve és már el is tűnt a legkisebbik.

Egy negyed óra alatt visszaértünk a házba,Basit elengedtem az udvarba.

-Jaj,végre,hogy megjöttetek-sietett elénk Heike.-Éhesek vagytok?Ugye?-nézett végig társaságunkon.-Fabi?

-Öhm..Tomassal maradt kint-válaszoltam és lerúgtam a cipőmet.

-Jaj,ez a fiú-csóválta meg a fejét.-Előbb haza jöhetett volna vacsorázni.

-Biztos nem éhes-rántotta meg a vállát Seb.-Majd úgyis jön,ha éhen akar halni-mosolygott.

-Hogy beszélhetsz így?-rázta a fejét Heike,majd a konyhába szaladt.

-Anya-sóhajtott fel Mel és a konyhába ment Heike után.

Vacsora előtt még Steph és Peter elköszöntek tőlünk,mert ők haza mentek a saját lakásukba.Fabira vártunk egy darabig,de a kisebbik Vettel csak nem akart haza találni,így megvacsoráztunk.Melanieval elmosogattunk,majd kilenc óra fele esett be Fabian.

-Már pedig eszel!-hallottam meg Heike hangját,majd pillanatokkal később Fabi kullogott be a konyhába és kiszolgálta magát.

-Nem is vagyok éhes-morogta.

Este még kiültünk a hátsó teraszra beszélgetni és Norbert találta ki,hogy holnap grillezzünk.

Még felhívtam Anyáékat,hogy tudják minden rendben van velem,elég rég jelentkeztem le.Balázsék jól haladnak a lakással és úgy tervezik,hogy a Magyar nagydíj után lesz a lakás avató,mert akkor mi is ráérünk és addigra a lakás is teljesen készen lesz és beköltöznek.anyának nem tudtam megmondani,hogy mikor megyek haza..igazából meg tudtam volna mondani,de akkor teljesen kiakadt volna.A Magyar nagydíj előtt már biztos nem fogok tudni haza menni,így jobbnak láttam ezt megtartani magamnak.

Tíz óra körül járhatott mikor a szobánkba mentünk Sebbel,rögtön bekapcsolta a tévét és a laptopomat is beüzemelte.

-Elmegyek zuhanyozni oké?-nyomtam egy puszit a szájára.

-Ühüm-motyogta,összeszedtem a pizsim,majd a frissítő víz alá léptem.

Nem sokáig áztattam magam,hogy Seb is időben le tudjon zuhanyozni.Felkötöttem a hajam egy kontyba és belebújtam a pizsimbe.

-Mész fürdeni?-léptem Seb mellé,aki az ágyon terült el és az ölében a gépem volt.

-Majd megyek,gyere ide-húzott az ölébe és kényelmesen rakta le a gépet.

-Mit nézel te?-néztem a képernyőre nagy szemekkel.-Képeket Valenciáról?-lepődtem meg.

-Kíváncsi voltam,hogy milyen képek készültek a versenyen-rántotta meg a vállát.

-Hát te tudod.Van valami jó film a tévében?-kapcsolgattam a tévét.

-Nézzünk neten?

-Nincs kedvem,mert ahhoz fel kell raknom a szemüvegem.

-Nem is értem miért nem hordod-csóválta a fejét.

-Mert nem szeretem,idegesít.Ez jó lesz?-ragadtam le egy filmnél.

A filmet még végig néztük,majd Seb kikapcsolta a tévét és álomra hajtottuk a fejünket.Ma végre sikerült hamar elaludnom.