Kilencvenkettedik fejezet

 Hali :'D

Na igen..gyors voltam?:D

Kicsit most megihletett az időmérő..:) Nagyon büszke vagyok Sebre és nem vagyok szomorú,amiért nem jött össze a Pole.Innen is lehet nyerni ;)

Nos a történettel kapcsolatba..a végénél sokat filóztam,hogy mit is csináljak,rengeteget számoltam,lapoztam a naptáram,de aztán nem úgy jött ki a számításom,ahogy szerettem volna,így ez lett a történet vége :$ Később meg tudjátok miről is beszélek :D

Remélem kapok sok komit,amiért ilyen gyorsan hoztam a frisst :)

Ha minden jól megy,akkor holnap is szeretnék jelentkezni,de az rövidebb rész lenne,mert még semmit sem tanultam :$

Puszi! :D

 92.fejezet

Szombat igen későn sikerült felébrednem,bár meg sem lepődtem,hogy fél tizenkettő volt mire kikeveredtem az ágyból.Kibattyogtam a konyhába,de olyan furcsa volt,hogy ilyen csend van.

-Jó reggelt-néztem álmoskásan Blancára.

-Khm már lassan ebéd lesz-vigyorgott rám.-Mikor aludtál te el?

-Nem tudom-rántottam meg a vállam.-Még hajnalban beszélgettem Annával.A fiúk merre vannak?

-Elküldtem őket boltba-mosolygott és elém rakott egy bögre kávét.

-Köszönöm-küldtem felé egy erőtlen mosolyt,még vágytam a puha ágyikómra.

-Megjöttünk-kiabálta el magát Tommi.

-Ahh..-sóhajtottam fel és a fejem pultra hajtottam.

Minek kell neki kiabálnia?!

-Óh,hali.Felébredtél?-hallottam a hangján,hogy vigyorog.

-Ja-motyogtam,de nem néztem fel.

-Valami baj van?-simított végig a hátamon Seb és leült mellém.

-Csak a szokásos,nem aludt eleget-válaszolt helyettem Blanca.

-Mikor aludtál el?-hajolt közel hozzám Sebastian.

-Nem tudom-néztem rá és a bögrém szorongattam.-De nem baj,ha visszaalszok?-pislogtam a többiekre.

-Nem-rázták a fejüket.

-Majd felébresztelek,ha kész az ebéd okés?-mosolygott rám Blanca,bólintottam.

A kávémmal együtt visszasétáltam a szobába és bedőltem az ágyba.Pár perccel később besüppedt mellettem az ágy és lágyan simogatni kezdte a hátam.

-Mit csinálsz te itt?-néztem Sebre.

-Nem feküdhetek a barátnőm mellett?-mosolygott.

-De-bújtam mellé.-Alszol velem?-néztem rá boci szemekkel.

-Alszok-nevetett fel.-Szeretlek-tűrte el az arcomból a hajam.

-Én is-hajoltam egy pusziéért.

Talán egy órácskát aludtam mikor Seb felébresztett,mert elkészült az ebéd.Sokat számított az az egy óra,mert nem éreztem magam zombinak.Jól szórakoztak,hogy egy órakor én még pizsiben ülök az asztalnál.

Ebéd után segítettem Blancának elmosogatni,addig a fiúk elmentek futni,így volt időm Mirandával is beszélni.

-Hánykor indultok el akkor?-érdeklődött.

-Nem is tudom,ha hétkor elindulunk nyolc után ott vagyunk.

-Az tökéletes lesz,küldj egy SMS-t,ha Milton Keynesbe lesztek.Majd találkozunk.Szia-bontotta a vonalat.

Christiant is felhívtam,hogy találjon ki valamit,amiért be kell mennünk a gyárba.Végül megbeszéltük,hogy hat óra után felhívja Sebastiant,hogy menjünk be a gyárba.

Blancával is megbeszéltük,hogy ők meg öt óra fele elmennek és elindulnak a gyárba.

-De mit mondjunk miért megyünk el?

-Mondjuk..-gondolkodtam.-Elmentek egy kis időre,hogy együtt legyetek-vigyorogtam.

-Megjöttünk-kiabált a két fiú és a nappaliba jöttek.-Min pusmogtok?-vigyorgott Seb.

-Semmi,csak megbeszéltük,hogy valamikor elmegyünk vásárolni-mosolygott Blanca.

-Te még mindig nem öltöztél fel?-cukkolt Tommi.

-Elfelejtettem na-nevettem fel.

Seb gyorsan lezuhanyzott,majd utána én is és egy szál törölközőben túrtam fel a táskám.

Nem igazán tudtam eldönteni,hogy mit vegyek fel,de ügyeltem,hogy az estére szánt ruhám Seb ne lássa meg.

Végül egy fehér egyszerű ruhába bújtam bele,barna saru és a hajam felkötöttem egy copfba.

Megbeszéltük,hogy elmegyünk kicsit sétálni,így felvettem a kék szemüvegem és a piros kis táskámba beleraktam a cuccaim.

Az első kávésnál beszereztem egy pohár kávét,persze Seb morgott egy sort miatta.

-Hamar megöregszel,ha sokat morogsz-léptem mellé és összekulcsolta kezünket.

Bejártuk London egy részét és rengeteget nevettünk,a két fiú összevissza hülyéskedett.Sebet páran felismerték,így nem úszta meg az aláírásokat és a képeket,de még Tommit is betámadták.

Nagyon örültem neki,hogy engem csak Magyarországon ismernek ennyire és meglepett,hogy úgy kezelnek,mint egy sztárt.

Négy óra fele értünk vissza Blanca házába,haza felé bementünk egy kis boltba és beszereztünk pár doboz fagyit.

-Vaníliát kérem-kiabálta be Seb.

Míg Ő imádta a vanília fagyit én meg tudtam volna halni tőle és csak a citromot ettem meg.

-Tessék-ültem le Seb mellé és a kezébe adtam a tányért.

Blancáék csöndben beszélgettek,míg mi a filmet figyeltük.

-Nem lenne gond,ha mi elmennénk egy kicsit?-nézett ránk boci szemekkel barátnőm,meg is lepődtem,hogy már ennyi az idő.

-Dehogyis,menjetek csak-mosolyogtam.

-Seb?-nézett páromra.

-Menjetek-mosolygott.

Egy fél óra után le is léptek,nagyobb táskába nem is pakolhatott volna barátnőm.Megforgattam a szemem és visszaültem Seb mellé.

-Nem furcsa,hogy leléptek?-nézett rám Sebastian.

-Miért?-jaj ne,hogy most kezdj el gyanakodni!

-Mindegy-rántotta meg a vállát.

Ép vége lett a filmnek mikor megcsörrent Seb mobilja.

Milyen pontos Christian,hat óra volt.

Morogva jött vissza hozzám a konyhába,mert én közben elmostam a fagyis tányérokat,de legbelül már remegett a kezem-lábam az este miatt.

-Mi a baj?-néztem rá,de nem sok kellett,hogy eláruljam magam és felnevessek.

-Be kell mennem a gyárba-sóhajtott fel.-Jössz velem?-nézett rám.

-Persze-mosolyogtam.-Csak azt hiszem átöltözök-néztem a ruhámra,mert a szoknyában fáztam volna és kellett az alibi,hogy húzzam még az időt.

Sötét farmer,hosszított rózsaszín farmer és egy lilás vékony pulcsiba bújtam még bele.A nyakam köré csavartam a nagy rózsaszín sálam.Belebújtam a szürke cipőmbe és mivel elég sokat szöszöltem sietve szórtam bele a szürke táskámba a cuccaim és belecsentem az estére szánt ruhám és cipőm.

-Mehetünk?-lépett be Seb a szobába.

-Igen-bezártam a lakást és beültünk az autóba.

Az út alatt inkább csak zenét hallgattunk,eléggé jó kedvemben voltam,de semmit nem mondhattam el Sebnek.

Miranda közben írt egy SMS-t,hogy a szimulátor szobába küldjem fel rögtön Sebet ott várja Guil,aki egy kicsit beülteti a szimulátorba,addig öltözzek át és majd Guil hozza le a büfébe Sebastiant.

Elvigyorodtam.

-Ki írt?-kíváncsiskodott a szöszke.

-Miranda,hogy siessünk,mert Christian leszedi a fejed-nevettem fel.

-Ennél jobban nem tudok sietni-sóhajtott fel,de azért elmosolyodott.

Milton Keynes előtt már járt a lábam,amit a táskámmal rejtettem el.Gyorsan írtam egy SMS-t Mirandának,hogy már Milton Keynesben vagyunk és eszembe jutott,hogy Tommi biztos látható helyen parkolt le,így neki is írtam egy SMS-t,hogy nem kéne lebukni és vigye el a kocsit.Jól sejtettem,mert a bejárathoz parkolt a szőke..

Szinte kipattantam az autóból,mikor a gyárhoz értünk.

-Gyere már Seb-húztam a kezét.

-Jól van,jól van.Hova sietsz ennyire?-lassított egy kicsit.-Ne hozzak valami kaját a büféből?-nézett rám már a gyárban.

Szerencsére nem volt feltűnő,hogy mire készülünk és nem volt kihalva a gyár.

-Na végre,hogy megjöttetek már.Seb menj már a szimulátor szobába,Guil már vár-rendezte le egy perc alatt Christian a dolgot.

-Majd találkozunk-nyomott egy puszit a számra és eltűnt.

Nem is sejti,hogy mi vár rá!

Christiannal össze mosolyogtunk és beszaladtam a büfé részlegbe,hogy megnézzem mit sikerült összehozniuk.

Leesett az állam,az egész terem be lett sötétítve és egy bulizós részt alkottak belőle.

-Te még nem öltöztél át?-rivallt rám Miranda,akin egy csinos sárga ruha volt.

-Megyek már,csak kíváncsi voltam-mosolyogtam.

-Van húsz perced.Segítek a sminkkel és a hajaddal jó?-mosolygott.

Seb szobájába mentünk.

Egy világos-fekete színű szoknyát vettem fel.Miranda begöndörítette a hajam és egy világosabb sminket varázsolt nekem.Közben Blanca is előkeveredett,Ő is át volt már öltözve.Egy vörös comb középig érő ruhát viselt.

Belebújtam a fekete magassarkúmba és betettem a fülbe valóm,kicsit összeborzoltam a hajam és lesiettünk a büfé részbe.

Lekapcsoltunk a villanyt,így teljes sötétség volt.

-Oké emberek csöndet,két perc múlva elindulnak-szólalt meg Miranda,mire a többség felnevetett,majd elcsendesedett.

-Szia Jázmin-hallottam meg Stu hangját.

Elmosolyodtam.

-Szia.

-Nem értem Guil.Most ezért rángattatok be?-morgott Seb.

3..2...1..nyílt az ajtó és belépett Ő.

-Boldog Születésnapot!-kiabáltuk egyszerre és ezzel egy időben Guil felkapcsolta a fényeket.

Seb meglepődött képet vágott,majd felnevetett.

-Köszönöm-mosolygott.

Rögtön letámadták és mindenki Boldog Születésnapot kívánt neki.

Utoljára maradtam én.

-Boldog Születésnapot!-mosolyogtam és átkaroltam a nyakát,hogy egy csókban forrjunk össze.

-A te ötleted volt ugye?-nevetett fel és megpörgetett.

-Igen,de Miranda rengeteget segített.

-A szülinaposnak torta is jár-üvöltötte el magát Stuart és megjelent egy tortával.

Seb mosolyogva fordult meg és abban a pillanatban a képében landolt a torta.

-Inkább ettem volna meg-nevetett fel és eltüntette a sütemény maradványokat.

Stuart közben eltűnt,volt egy olyan érzésem,hogy az ital pultnál biztos megtalálnám.

Idő közben Jaime is a DJ pult mögé került és halkabb zenét tett fel.

-Na jó gyere most már tényleg kapsz tortát-nevettem fel.

-Ezt már nem az arcomba kérem-nevetett fel.

Seb miután felvágta a tortát Jaime hangosabbra váltott és táncolni kezdett a tömeg.

Sebhez simulva táncoltam.

-Köszönöm-csókolt meg.-Nem gondoltam volna,hogy ezt kitalálod-mosolygott.-De nagyon jól érzem magam.

-Örülök-mosolyogtam.

Nagyon gyorsan repült az idő.Mielőtt elköszöntünk volna Seb mikrofont ragadott -na nem énekelt- de megköszönte ezt az estét mindenkinek.

-De azért ti még ünnepeljetek-nevetett fel.

Kis időbe telt mire el tudtunk indulni és egy elég nagy pakkot kapott Seb,ezek voltak az ajándékai.

-A kocsimba van a cuccotok-jött velünk Blanca és Tommi.

Kivittek minket a reptérre,de még a reptér wécéjében visszaöltöztem a melegebbik ruhámba.

Fél tizenkettőkor indult a gépünk Mannheimba.

Írtam egy SMS-t Melanienak,hogy elindulunk nem sokára.

Elköszöntünk Blancától és Tommitól,majd felszálltunk a gépre.

-Tőlem csak holnap kapod meg az ajándékod-dugtam ki a nyelvem Sebre.

-Leharapom-mosolygott.-De nem kellet volna semmit venned,én örülök,hogy velem vagy és ez bőven elég-nyomott egy puszit a számra.

Csak elmosolyodtam.