Nyolcvankilencedik fejezet

 Sziasztok! :)

Na jó fej vagyok.:$xD Na jó persze Ti is kellettetek hozzá,hogy most itt legyek újra ;)

Sokat nem is dumálok,mert megy a kézi meccs és közben magyart tanulok...:'D 

Remélem megleptek sok-sok komival,hogy minél hamarabb hozzam a hétvégére szánt részt :)

Puszi és sok sikert a hét utolsó két napjára :D

 89.fejezet

Szerda reggel kómásan keltem ki az ágyból,a család valamelyik tagja nagyon is be akart jutni a szobába és már attól féltem,hogy ajtóstul ront be,ha nem nyitom ki.A Drága szöszke persze,hogy nem emelte fel a formás seggét...csak dünnyögött valamit és visszazuhant az ágyba,hát köszönöm...

-Ahj Melanie-sóhajtottam fel,mikor megláttam az immár 25 éves lányt.

-Te még pizsiben?-nézett rám nagy szemekkel és csípőre vágta a kezét.-Hát nem emlékszel?!

-Hmm..mi?-motyogtam,mert képzeletben még a meleg takaró alatt aludtam.

-Nem hiszem el-morgott.-Van egy fél órát el készülni,mert indulunk.

-Mi van?-ült fel Seb az ágyban.-Nem rabolhatod el Tőlem-kérte ki magának,ami jól esett és hevesen bólogattam,mert szívesebben aludtam volna egész nap,mint a ruha boltok közt rohangálni.

-Sajnálom Öcsi,de így is sokat van veled.Sőt!Már szinte kiközösíted,így ma az enyém-válaszolt Melanie.

-Aha,ja.Én is itt vagyok-emeltem fel a karom.

-Jó,pszt!-hurrogott le Mel,mire csak bambultam rá.-Na,mire vársz?-lökött meg finoman.-Öltözz,mert fél tíz van már!

-Muszáj?-nyafogtam.

-Igen!-vágta rá a lány,mire Sebre néztem hátha Ő kiment valamilyen ürüggyel,de csak eldőlt az ágyon.-Fél óra!-figyelmeztetett Mel,majd becsukta az ajtót.

-Nem akarok menni-bújtam oda Seb mellé és a fejem a mellkasára hajtottam.-Én utállak,amiért nem találtál ki valamit.

-Én még alszok-motyogta.

-Ezért is utállak-morogtam.

-Csak pár óráról van szó,biztos túl éled.

-Hah,jól van Vettel.Nem érhetsz hozzám,csak pár hónapról van szó,de biztos túl éled-rántottam meg a vállam és a bőröndömhöz vonszoltam magam mérgesen.

Még,hogy csak pár óra..

-Most ez komoly?-háborgott a szöszke.

-Nem csak hülyeségből tépem a szám feleslegesen-vágtam ki a ruháimat,vagy egy öt percbe telt mire megfelelő ruhát találtam mára.

-Ne már-nyafogott és mögém lépett mikor öltözködtem.

-El a kezekkel-tettem két lépést.

-Meddig fogod ezt csinálni?-sóhajtott fel.

-Amíg kedvem tartja-rántottam meg a vállam.

Még egy gyors zuhanyt beiktattam és mire végeztem Seb már nem volt a szobában,gondolom lement reggelizni.

Egy lepkés mintájú krém színű ruhát vettem fel és a barna cipőmbe bújtattam a lábam,magassarkút nem akartam felvenni,mert Melanie mellett csak leszakadna a lábam délutánra.

A fehér táskámban beleszórtam az irataim és amire szükségem lehet,a hajam csak átfésültem és hagytam kiengedve.

Az egész család a nappaliban ücsörgött,Norbert újságot olvasott,Fabi tévét nézett,míg Heike és Melanie valamin beszélgettek,addig Seb a reggelijét fogyasztotta.

-Jó reggelt-köszöntöttem a családot és leültem Fabi mellé a kanapéra,így szembe kerültem Sebbel.

-Mehetünk?-nézett rám nagy mosollyal az arcán Mel.

-Jaj,lányom ne legyél már ilyen türelmetlen-dorgálta meg Heike.-Gyere előbb egyél reggelit Jázmin-mosolygott rám.

Követtem Heiket a konyhába,ahol elfogyasztottam a reggelim,két perc után bejött Mel és csak mondta és mondta,hogy siessek,mert holnap se érünk oda.

Elköszöntünk a családtól és mikor Mel autójához sétáltunk csak akkor nyögte be,hogy Frankfurtba megyünk.

-Most ez komoly?-néztem rá nagy szemekkel és elgondolkodtam,hogy be se szállok az autóba.

-Igen,de gyere mert háromnegyed óra az út és már tíz is elmúlt-háborgott,így nem volt mit tenni.

Visítani tudtam volna,mikor kattant a biztonsági öv,jelezve,hogy jól bekapcsoltam magam és Mel elindult.

Talán tíz perce se mehettünk mikor csörgött a telefonom,azt hittem Sebastian az,de mikor megláttam Miranda nevét a kijelzőn rögtön felvettem a telefont.

-Szia.Valami baj van?

-Szia.Mi?Ja nem-nevetett fel.-Minden a legnagyobb rendben zajlik,pénteken amint elhagyjátok a gyárat feldíszítjük az étkezőt.

-Oh,oké.Azt hittem valami baj van-sóhajtottam fel.

-Jaj,dehogy is.

-De biztos nem fáraszt le?

-Ne butáskodj Jázmin,mindent itthonról intézek és én is csak péntek megyek be a gyárba.Ezt azért el tudom végezni.

-Jó,jó.Mikor mész ultra hangra?

-Holnap.

-Jaj,akkor majd mutass képet.

-Oké-nevetett fel.-De most leteszem.Akkor pénteken találkozunk.Szia.

-Szia-bontottam a vonalat.

-Neked még nem is említettem-néztem Melaniera.

-Mit?-csillogtak fel a szemei.-Kisbabát vársz?

-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.-Nem-mosolyodtam el halványan.Ha tudná,hogy akár már most is a pocakomban növekedhetne egy pici baba..

-Jázmin-szólongatott.

-Tessék?-riadtam fel.

-Elgondolkodtál.

-Ja,igen-csóváltam meg a fejem.-Szóval szombat a gyárban szervezünk egy bulit Sebnek.

-De jó!-mosolygott.

-De erről nem tud-mosolyodtam el.-Szóval erről egy szót sem.

-Oké,oké-bólogatott.-Mennék én is szívesen,de azt hiszem inkább segítek Anyunak,mert akkor vasárnap ugye visszajöttök?

-Persze,úgy terveztük,hogy péntek reggel utazunk Milton Keynesbe,hogy Seb beüljön a szimulátorba,szombaton este pedig megtartjuk a bulit,amiről el kell,hogy jöjjünk és vasárnap hajnalban már Németországban leszünk.

-Húzós hétvége,de biztos nagyon örülni fog neki-mosolyodott el.

-Remélem is.

Tizenegy óra fele járt mikor elértük Frankfurtot,egy húsz percbe telt mire a belvárosba értünk,de a pláza környékén parkolót képtelenség volt találni.

Tíz perc sétára tudott csak leparkolni.

-Kellett nekünk Frankfurtba jönnünk.

-Jaj,ne idegesíts már-csak vigyorogtam Melanien,mert Ő is háborgott a séta miatt,sőt..inkább csak Ő háborgott miatta.

Kicsit reménykedtem benne,hogy elmegy a kedve a vásárlástól,de mikor beértünk a plázába,mint akit újra töltöttek..Úgy pörgött,mint reggel és az első boltba berántott magával.Az ötödik üzlet után már azért nekem is megjött a kedvem és beszereztem pár apróságot.A nyár megérkezésével strand papucsokat és lengébb ruhákat szereztem be.

Az ékszer boltban viszont mindketten elvesztünk.Három óra fele ültünk le egy padra pont a fagyis mellé,így nem tudtam megállni.A szokásos kedvencem kértem citrom-zöld alma.Éhesek annyira nem voltunk,de úgy voltunk vele,hogy majd otthon eszünk,mert estére grillezés a terv.

A fagyi után újra autóba ültünk,hogy visszamenjünk Heppenheimba.Végig nevettük és énekeltük az utat,így hamar eltelt az az egy óra és fél ötkor már a ház előtt álltunk.

Fabi sétált felénk,míg Basi már rég lerohant minket és körbe ugrált minket.

-Aú-ráztam le magamról a kutyus,mikor összekarcolta a lábam.-Nem szabad te!-szóltam rá.

Míg én két szatyorral boldogan besétáltam a házba,Melanie azt se tudta mit ejt ki a kezéből.

-Te jó isten!-sóhajtott fel Norbert,amin csak felnevettem.-Az egész boltot meg kellett venned feltétlen?

-Jaj,Apa-legyintett Mel,majd a szobájába sietett,hogy lepakolja a cuccait,én is így tettem,de gyorsan visszatértem a földszintre.

-Sebastian merre van?-kérdeztem meg Heike-t,aki természetesen a konyhában ügyködött a húsikkal az estére,beálltam neki segíteni.

-Elment futni-válaszolt,pár perccel később nyílt az ajtó és egy lihegő szőke buksi tűnt fel az ajtóban.

-Finom illatok-szippantott egy nagyot a levegőből,majd eltűnt.

Stephanie hat után érkezett meg kicsivel és Peter is követte egy negyed óra késéssel,kint összegyűltünk az udvaron és a fiúk vállalták a húsi sütést,addig mi beszélgettünk.

-Menj már innen kutya-hallottam meg Seb morgós hangját,így felkaptam a kutyust és visszavittem magammal és az ölembe ültettem,kis simogatás után már csukott szemmel pihent a lábamon.

A többiek már átöltöztek,így átadtam Fabinak a kutyáját,hogy én is le tudjam cserélni a szoknyámat egy kényelmesebb szettre.