Kilencvenedik fejezet

 Sziasztok!:)

Hát itt vagy a 90. fejezettel :D

Én úgy gondolom,hogy eléggé eseménydús,bár a végével kicsit nem vagyok megelégedve,ezért kíváncsi is vagyok a véleményetekre :$

De nem dumálok annyit,mert sok a tanulni valóm még :|

Remélem kapok sok komit :$:)

Puszi!

 90.fejezet

Sietősre fogtam az öltözködést,mert nem akartam ezzel szöszölni.

Fehér hosszú nadrág,szürke pulcsi és belebújtam a szürke cipőmbe.

A hajam felkötöttem egy kontyba és siettem ki az udvarra.Az ajtóban majdnem neki futottam Stephanienak.

-Jaj,bocsi-felnevettünk.

-Semmi baj,segítesz kihozni az üdítőket?

-Persze-mosolyogtam és a konyhába mentünk.

Mire kiértünk már minden kész volt,a tányérokon ott volt a finom húsi és az asztalon minden finomság foglalt helyet.

Szedtem egy kis krumplit és salátát,majd leültem Seb mellé.

-Héj-szóltam rá mikor harmadszorra csórt a salátámból.-Szedj magadnak.

-Ez finomabb-nyújtotta ki rám a nyelvét.

-Na persze-ráztam a fejem nevetve.

A vacsora jó hangulatban telt el és mindenféléről beszélgettünk.Stephanie és Peter feltűnően sokat néztek egymásra és a vacsora végén mintha kicsit feszültebb lett volna Steph.

-Valami baj van?-súgtam a fülébe.

-Mi?-kerekedtek ki a szemei és a kezeit tördelte.-Ja,nem csak..

Peter köszörülte meg a torkát és Steph halványan elmosolyodott és mindketten felálltak.

Olyan ismerős volt a szituáció és Sebre mosolyogtam,aki szerintem semmit nem értett.

-Szeretnénk valamit bejelenteni-mosolyodott el Peter.

-Peter megkérte a kezem-emelte fel a kezét Steph,amit egész nap rejtegetett.-És igent mondtam.

-Jaj,édes istenem-pattant fel Heike és megölelgette a lányát és Peter.

Mellel szinte egyszerre támadtuk le Stephaniet és rettentő kíváncsi voltam a gyűrűre.

-Na Seb most ti vagytok a soron-hallottam meg Peter hangját.

-Tudom-nevetett fel a szőke és pillantásunk találkozott.

Mikor lenyugodtak a kedélyek..lenyugodtak...ha azt annak lehet nevezni,hogy Heike és Mel esküvő lázban égtek,míg Steph és Peter csak kapkodták a fejüket.

-Mikor lesz az esküvő?-érdeklődött Melanie.

-Mi augusztus végére gondoltunk-mosolygott Stephanie.

-Jövőre ugye?-kerekedtek ki Mel szemei.

-Nem-csóválta meg a fejét Stephanie.-Még idén-mosolygott.

-Most ez komoly?Két hónap sincs már addig.

Szerencsére Melaniet le tudtuk nyugtatni,de holnap már neki akartak állni szervezni.

Szegény Fabi egész nap csak kapkodta a fejét és semmihez sem tudott hozzá szólni,de egy idő után Sebbel elbohóckodtak,mert Őt meg nem érdekelte ez a szervezősdi...jó kilátások!

Tíz óra is elmúlt mikor elkezdtünk összepakolni.

Fabi hamar elment aludni és Stephaniék is elindultak haza.Melanievel még elmosogattunk,majd Sebastian után mentem a szobánkba.

-Elfáradtam-dőlt el az ágyon a szőkeség.

-Na és miben?-feküdtem rá és a mellkasára köröket rajzoltam.

-Az evésben-felnevettünk.

-Legalább finom volt a salátám?-dugtam ki rá a nyelvem.

-Leharapom-vigyorgott.

-Téged nem lepett meg Steph és Peter eljegyzése?-könyököltem fel.

-Nem igazán,de örülök nekik.-mosolyodott el.

-Két hónap múlva összeházasodnak-mosolyogtam.-Kicsit azért izgulok.

-Én majd akkor fogok,ha a mi esküvőnket szervezzük-nyomott egy puszit a számra.

-Sejtettem-húztam a szám.-meglátszik,hogy pasiból vagy.

-Mondtál volna mást-nyomta nekem a csípőjét.

-Perverz-nevettem fel.

-Hányszor hallottam én ezt már-vigyorgott.-Na hova mész?-nézett rám szomorúan.

-Zuhanyozni-mosolyogtam.

-Közös zuhany-vigyorgott és már vette is le magáról a pólót.

-Mindig szétszóród a ruháid-csóváltam meg a fejem.

-Megbüntetsz érte?-vigyorgott kajánul.

-Szeretnéd mi?-léptem a meleg víz alá.

-Még szép-csókolt meg.

-Ugye tudod,hogy Fabi a szomszéd szobában alszik?-sóhajtottam fel,mikor kezét megéreztem ölemnél.

-Nem én szoktam hangoskodni-vigyorgott.

-Szemét alak vagy-csaptam a vállára.

Levegőt is elfelejtettem venni mikor megéreztem magamban.

Csütörtök már korán kidobott az ágy és meg sem lepődtem,hogy nyolckor egy esküvői magazint bújó Melanieval találkoztam.

-Jó reggelt-ültem le a lány mellé.

-Neked is-mosolyodott el.-Ma szabadnapot vett ki Steph.Képzeld ma nyögte be a telefonba,hogy a helyszín már meg van és a templomi is le van rendezve.

-Ennyivel kevesebbet kell szervezkedni-mosolyogtam.

-Igen,így ma elmegyünk esküvői ruhát nézni-vigyorgott és este összeírják a vendég listát Peterrel.

-Hamar meglesz itt minden.

-Remélem is.Ugye eljössz velünk?-nézett rám boci szemekkel.

-Mondtam én neked nemet?-nevettem fel.

-Nagyon helyes-nevetett fel.-Amúgy augusztus 12-én lesz az esküvő-mosolygott.

-Rendben.

Míg én felébresztettem Sebastiant és elmentem lezuhanyozni és elkészülődni,addig Melanie minden fejleményt megosztott a családdal.

Gyorsan lezuhanyoztam,belebújtam kék nadrágba,fehér felsőbe és a fekete balerina cipőmbe.Felkaptam még egy virágos blézert és a táskámba beleszórtam az irataim.

Seb nagy nehezen levonszolta magát a földszintre,de kijelentette,hogy amint elmentünk visszaalszik.

Mire én is leértem már Stephanie is megérkezett és Heike és készen lett.

Seb szájára nyomtam egy puszit és beültünk az autóba.

Jó kedvűen utaztunk újra Stuttgartba,Steph leszögezte,hogy nem valami habos-babos ruhát szeretne és minél előbb beakarja szerezni.

Persze Melanie hajtogatta,hogy nem kell ma rögtön megvenni a ruhát,így egy kisebb vita alakult ki,amit Heike rendezett le.

Egy hatalmas ruha szalonba léptünk be.Teljesen elvesztem a gyönyörű ruhák közt,Melanie szinte az első pillanatban eltűnt mellőlünk.

Egy kedves hölgy lépett oda hozzánk,aki mindenben segített Stephanienak,aki elmnodta,hogy mégis milyen ruhára gondolt.A bolt végébe vezetett minket,ahol Stephanie álom ruhái sorakoztak.

-Azt hiszem itt leszünk egy darabig-nevetett a lány és végig nézett a halom ruhán.-Még el sem merem hinni-forgatta az ujján a gyűrűt.

-Én sem-nevetett fel Heike.-Nem rég még Apád tanított biciklizni.

-Anyu-nevetett fel Stephanie.-Az már elég rég volt.Na lássuk csak-sétált végig a sorok közt.

Kicsit én is elszakadtam tőlük és nézelődni kezdtem,elgondolkodtam,hogy talán egyszer magamnak fogom keresni a megfelelő ruhát.

-Gyertek-hallottam meg steph hangját.

Egy pánt nélküli,fehér ruhát mutatott nekünk,a derék rész fölött egy zöld szalaggal volt átkötve.

-Stephanie szerintem ne pánt nélkülit keress-nézett a ruhára Heike.

-És ez a szalag-fintorgott Melanie.-Csúnya.

Pár perc nézelődés után Melanie szólt nekünk.Az előző ruhához képest ez szépen kiemelte volna Stephanie alakját,de háta nem tetszett Stephnek.

Stephanie már majdnem feladta a keresgélést,mikor rábukkantam egy köztes ruhára.Mivel Steph pánt nélkülit akart,de kicsit irtózott is tőle,de ez a ruha tökéletes volt.

-Stephanie gyere ide-mosolyodtam és megmutattam neki mit találtam.

-Ez..ez..meseszép-nevetett fel.-Ezt most azonnal felpróbálom-indult a próba fülke felé.

Pár perc után lépett ki a fehér ruhában,mintha rá öntötték volna.

-Ez gyönyörű-néztünk rá.

Heikenek teljesen elnyerte a tetszését és Melanie is csak hevesen bólogatott,Stephanie meg persze az első percben beleszeretett.

-Nem tudom mit csináljak-állt előttünk kétségbe esetten Steph.-Anyu?

-Neked kell döntened,de tény,hogy gyönyörű ruha és,ha neked tetszik-mosolygott.

-Vedd meg,vedd meg-bólogatott hevesen Melanie.

-Jázmin?

-Te mit szeretnél?-mosolyogtam.

-Imádom ezt a ruhát és …

-Akkor menjünk-ragadta meg Heike a lánya kezét és a pénztárhoz léptek.

Kisebb vita után -mivel Heike vásárolta meg Steph ruháját,de a lány csak hajtogatta,hogy nem kellett volna- végre elindultunk.

Hazáig az esküvőről beszéltünk,a ruha az üzletben maradt még,mert Steph úgy vélte ott biztonságban van.

Melaniet alig lehetett lelőni.

-Remélem jó idő lesz 12-én-sóhajtott fel Stephanie.

-Biztosan-mosolyogtam rá.

Mivel a polgári esküvő kint lesz tartva,Stephanie már el is intézte,hogy a park aznapra szabad legyen.

-Már csak öt hét van vissza-nézett fel Melanie kétségbe esve és elővarázsolt egy papírt és tollat.-Helyszín,templom és ruha kipipálva.

-Fátyol és cipő-sorolta Steph,hogy még mit kell elintézni.-Sebbel beszélnem kell,hogy menjen el Peterrel az öltönyért és Fabinak is kellene?-nézett Heikere,aki bólintott.-Jaj-sóhajtott fel Steph.-Mennyi esélyt látsz rá,hogy Seb elkíséri Petert?-nézett rám.

-Háát...ha előbb nem is,de a Német nagydíj előtt már itt leszünk,akkor majd ráveszem,hogy elmenjen.

-Rendben-mosolygott.-Azért ezt is írd fel Mel,ne hogy elfelejtsük-csak megforgatta a szemét a kisebbik Vettel lány.

-Mi a fene kell még?-sóhajtott fel Stephanie.

-Kaja?-mosolyodtam el.-Vendégek?Asztalok?Díszítés? Tanúk?

-Igaz-csapott a homlokéra Stephanie.-Még jó,hogy az életben csak egyszer van esküvőd.

-Jobb esetben-nevetett fel Heike.

-És koszorús lányok?-írta a lapra Mel.-Már leszakad a kezem.Tudod mi lenne jó?-csillantak fel Mel szemei.

-Micsoda?-nevettünk fel.

-Vőfély-vigyorgott.-Az olyan jó pofa lenne.

-Ez nem is rossz ötlet-helyeselt Heike.-Nekünk is-mosolyodott el.

-Na,jó de kire bízzam?És ki legyen a tanúm,meg Peternek?

-Ezt majd otthon megbeszélitek-nyugtatta Heike.

Alig,hogy hazaértünk Stephanie és Mel letámadták szegény Petert a halom ötletükkel és feladattal,csak nevettem rajtuk és Sebhez léptem.

-Hiányoztam?-nyomtam egy puszit a szájára.

-Nagyon-húzott közelebb magához.

-Látom felébredtél-mosolyogtam és végig simítottam az arcán.

-Pimaszkodsz?-mosolygott.

-Meglehet-incselkedtem vele.

-Ezért bünti jár-suttogta a fülembe.-Tényleg milyen volt a ruha vadászat?-húzott az ölébe.

-Nem árulhatok el semmit-dugtam ki rá a nyelvem és Stephékre figyeltünk.

Szegény Peter segély kérő pillantásokat küldött felénk,de csak nevettünk rajta.

-Nem tudom Steph.Oké.Legyen.Rád bízom.Anya,Apa meg a nővéremék-ezek a mondatok hagyták el Peter száját.

-Peter ne csináld már!És a többiek?Őket nem akarod meghívni?-értetlenkedett Stephanie.

-Anyuék,a nővéremék vannak négyen.Számold még a nagybátyámékat,akkor az unokatestvéreim négyen.Nem tudom.

-Szűk családi kör meg van,barátokat később összeírjuk jó?-nyomott egy puszit Peter arcára,aki fellélegezve dőlt hátra.

-Azt elfelejtették közölni,hogy ilyen balhé van egy esküvő miatt-sóhajtott fel.-Jól gondold meg-nézett Sebre.

-Na,Peter-dobtam meg egy párnával nevetve.

-Érted bármit-nézett rám Seb mosolyogva.

-Én is ezt mondtam-nevetett fel Peter.

Steph szinte rohangált a házban hol köztünk és a konyha közt,hogy Heiketől kérjen tanácsot.

-Oké,tőlem lesznek tizenöten,Mel a barátod jön veled?-nézett a húgára.

-Ne írd fel-csóválta meg a fejét.-

-Miért?

-Még nem olyan komoly-rántotta meg a vállát.

-Rendben,de biztos?-bólintott.

-Peter,össze kéne írni a barátokat-pislogott rá,csak felnevettünk.

-David,Adam és a barátnője Eva?-Steph bólintott.-Nath és Gerda és a gyerekeik?!

-Lia és Tom-írta a neveket Stephanie.-Sarah,Vivian és Carol.

-Thomas,Daniel és Lucas.Szerintem mindenki meg van.

Stephanie még hangosan felolvasta a névsort és a szülei is átnézték,mindenki meg volt és egy olyan 50 fős létszám jött össze.

-Ekkora esküvő elég lesz Steph,nem kell olyan sok ember,így is remek lesz a hangulat-mosolygott rá Heike.

-Tudom,csak azon aggódok,hogy valaki kimaradt-sóhajtott fel a lány.

Vacsora közben is az esküvő volt a téma,nyolc óra fele Stephék elbúcsúztak és nekem is a szoba felé kellet terelnem Sebet,hogy holnap időben tudjunk kelni,mert vár Milton Keynes minket.

Míg a szőkeség zuhanyzott beszéltem Mirandával,de minden a legnagyobb rendben volt.Már a tortát is elintézték és a díszek is meg vannak.Jaime meg majd gondoskodik a zenéről.

Legalább lesz alkalmam kifaggatni,hogy mi történt közte és a húgom közt.

Seb végzett,így gyorsan elköszöntem Mirandától.

-Kivel beszéltél?-lépett ki egy alsónadrágban.

-Csak Mirandával-mosolyodtam el.-Holnap legkésőbb fél nyolckor fel kell kelnünk,mert fél tízkor indul a repülő.

-Oké,fel fogok ébredni-bújt be az ágyba.

-Ismerlek már-nevettem fel.-Hétre állítom az órát-feküdtem be mellé.

Hamar elnyomta a fáradtság,halkan kibújtam mellőle és leosontam a földszintre,ahol Mel ücsörgött a kanapén.

Meg volt beszélve,mert csak most tudunk a vasárnapról beszélni.

A repülőt már elintéztem,szombat tizenegykor jön vissza a repülőnk,amivel kb. fél egyre már itt leszünk.

-Oké,Anyuval a sütit és tortákat elintézzük-nevetett fel a lány.-Minden oké lesz-mosolygott.

Elköszöntem Meltől és fél tízkor újra befeküdtem Seb mellé,de most végre elaludhattam.

 U.i: Kis emlékeztető képpel :)

Stephanie:

 Peter Beck