Kilencvenharmadik fejezet

Sziasztok! :)

Tudom úgy írtam,hogy tegnap jelentkezek,de sikerült 5-re haza esnem szóval ja :| Erőm nem volt hozni a friss részt,de ma már 1-kor itthon voltam ^^ Névnapom alkalmából hozom a frisst.:D

 Na,de nem is dumálok annyit :D

Jó olvasást!

A hétvégén még jelentkezem ;)

Puszi 

93.fejezet

Hajnali kettő volt mire földet értünk Mannheimban.Sietve rohantam előre és a női mosdóba rohantam,hogy kiadjam magamból a mai kajámat.

Megmostam az arcom és kiöblítettem a szám és kiléptem a mosdóból,egy ideges Sebastiannal találtam szembe magam.

-Jól vagy?Miért nem szóltál?-halmozott el kérdésekkel.

-Mégis mikor szóltam volna,mikor rohanok ide?-forgattam meg a szemem.-Nincs semmi bajom,csak felkavarta a gyomrom a repülés-vontam meg a vállam.

-Lehet-sóhajtott Seb,majd kézen fogott és kifelé indultunk,hogy hajnalban fogjunk egy taxit.

Szerencsénk volt.Fél háromra már a Vettel ház előtt álltunk és Seb nagyban kereste a kulcsát.

-Most ez komoly?-sóhajtottam fel.

-Nem tudom hol van-vonta meg a vállát és a csengő felé nyúlt.

-Remek,most felébreszted az egész házat.Nem lenne egyszerűbb felhívni Melaniet?-és már nyúltam is a telefonomért.

Öt perccel később egy kómás szőke lány nyitott ajtót nekünk.

-Minek is neked kulcs?-verte hátba öccsét és felcsoszogott az emeletre.

-Mindig a kisebbet bántják-vágott szomorú képet.

-Mert balfasz vagy-motyogta Mel és becsukta a szoba ajtaját.

Erőm nem volt közbe szólni a két testvér beszélgetésébe,csak a puha ágyra vártam.

Ledobáltam a ruháim és belebújtam Seb egyik pólójába és már be is dőltem az ágyba,arra még volt erőm,hogy a gumit kihúzzam a hajamból és magamra rántsam a takarót.

Seb még valamit szöszölt,de később Ő is befeküdt mellém.

-Tudod megérdemelnéd,hogy kiöntselek az ágyadból,de Jázmin is itt van,így nem teszem-hallottam meg Melanie hangját.

Megdörzsöltem a szemem és az órára néztem,fél tíz.

-Jó reggelt-ásítottam és Seb mellé bújtam.

-Siessetek aztán gyertek le-vigyorgott a lány.

Elmosolyodtam.

-Boldog Születésnapot-ültem Seb csípőjére és megcsókoltam.

-Hm..jobb nem is lehetne-vigyorgott pimaszul és keze a fenekemre csúszott.

-Mielőtt bele merülnél-másztam ki az ágyból.-Van huszonöt percünk-nevettem fel.

-Gonosz boszorka-mászott ki Ő is az ágyból és a fürdő felé vette az irányt.

Végül egy közös és gyors zuhany lett a vége.

Belebújtam egy egyszerű farmerba,egy kék-fehér csíkos pólóba és a fekete papucsomba.A hajam felkötöttem egy kontyba és a szemüvegem is előkotortam a táskámból.

Mondhatni időben értünk le,tíz után.

Heike ki-be rohangált a konyhában és már nagy szemekkel figyeltem,hogy mennyi ételt hoz ki az asztalra.

-Anyu ennyi elég lesz-fogta meg Seb édesanyja kezét,hogy leüljön.

-Jaj,nagyon-nagyon Boldog Születésnapot Drágám!-ölelte meg a fiút és egy nagy puszit nyomott az arcára,elmosolyodtam.-El sem hiszem,hogy már huszonnégy éves lettél-csóválta a fejét.-Nem rég még baba kocsiban toltalak most meg tessék-sóhajtott fel Heike.

-Boldog Szülinapot Öcsköööös!-ugrott Mel Seb hátára a lépcsőről és abban a pillanatban érkezett meg Stephanie és Peter is így,az idősebbik Vettel lány is beterítette Sebastiant.Természetesen Fabi sem maradhatott ki és ezt a pillanatot örökítettem meg,szinte nem is látszott Sebastian annyira ölelgették.

-Oké,oké le lehet most már szállni rólam.Meg lettem szeretve,de a hátam már nem bírja-nevetett fel a végén a szöszke.

-Olyan ünnep rontó vagy-vágta hátba Melanie.

-Hééé!Kiköpöm a tüdőm-háborgott Seb és leültünk az asztalhoz.

Egy olyan reggeli-ebéd közötti étkezést ejtettünk meg és mikor mindenki degeszre ette magát Heike kihozta a két tortát.

-Fújd el-néztem vigyorogva Sebre.

Miután az összes gyertyát elfújta megtapsoltuk.

-Kívántál valamit?-kíváncsiskodott Steph.

-Igen-bólintott Seb mosolyogva.-De ne is álmodj róla-tette fel az ujját.-Nem mondom el-csóválta a fejét nevetve és közben a kezünket össze kulcsolta az asztal alatt és rám mosolygott.

A nappaliba ültünk át és gyorsan lehoztam Seb ajándékait,amit a csapattól kapott.

Stuart ajándéka volt a legőrültebb.

-Mi az mit kaptál tőle?-hajoltam a dobozhoz,hogy lássam és elkapott a röhögő görcs.

-Mit kaptál?-kíváncsiskodott már Melanie is.

-Nem,ezt nem akarjátok látni-csukta vissza a doboz tetejét.

-Ez most sokkolt-nevettem fel.

Még egy ilyen bolond ember nincs,aki azt találja ki,hogy óvszert ad ajándékba és oda írja,hogy használd egészséggel.

Melanie készített nekünk egy albumot,amiben közös képek voltak rólunk.

A családtól mondhatni közösen kaptunk egy repülő jegyet Olaszországba.

-Sebastian említette,hogy ide szeretne elmenni nyáron veled,így ez most megoldva-mosolygott Heike.

-De nem kellett volna-csóválta a fejét Seb,mire csak le lett hurrogva.

Nagyon jól telt a délután és Seb ebéd körül a telefonját is kikapcsolta annyi SMS-t és hívást kapott.

-Tőlem még nem is kaptad meg az ajándékod-néztem Sebre és a táskámhoz sétáltam.

Mint egy kis gyerek úgy tépte fel a csomagolást.

-Köszönöm-mosolygott rám és készült feltenni az órát.

-Fordítsd meg-mosolyogtam rá.

Az óra hátlapjára gravíroztattam azt a napot,mikor találkoztunk és neveink kezdő betűjét.

-Szeretlek-csókolt meg.

-Én is-mosolyogtam.

**Hétfő reggel

Hétfőn kicsit korábban keltünk,mert indulnunk kellett haza.Elköszöntünk a családtól és taxival mentünk a reptérre.

-Szívesen maradtam volna még-sóhajtottam fel,mikor már a repülőn ültünk.

Fél tizenegyre már Zürichbe értünk és délre már a házunk előtt álltunk.

Seb kikapcsolta a riasztót,az első dolgom az volt,hogy körbe néztem és szörnyűlködtem,hogy mennyi mindent kell csinálnom.

-Elmész boltba?-néztem boci szemekkel Sebre mikor rájöttem,hogy a hűtő üres.

-Persze,csak valami listát írj,addig átöltözök-nyomott egy puszit a számra.

Összeírtam,hogy mit kéne venni és a listával útnak indítottam Sebastiant.Rögtön azzal kezdtem,hogy felporszívóztam a nappaliban és portalanítottam,szellőztettem.

Seb közben megjött,így összedobtam egy könnyű ebédet és bedobtam két mosást.A konyhában szerencsére nem kellett sokat takarítanom,de az emeleten is szellőztettem.A folyosót és a szobánkat is felporszívóztam és ágyneműt cseréltem.

Fél három volt mikor mindennel végeztem és úgy éreztem,hogy a lábam leszakad.

-Senki nem mondta,hogy mindent ma takaríts ki-masszírozta a lábam Seb.

-Persze aztán egész nap nyeltük volna a port-fintorogtam.-Tudsz valamit,hogy mi van a csapattal?-mosolyogtam.

-Tommi még hajnalban küldött egy képet,de nem voltak valami jó állapotban.Nem rég hívott és nem sokára átugranak.

-Jön Blanca is?-mosolyogtam,bólintott.

Seb valamit kint matatott az udvaron,addig lezuhanyoztam,megmostam a hajam.Hallottam,hogy szól a csengő,így sietve bújtam bele a köntösömbe,de a lépcsőnél sikerült megcsúsznom a vizes lábam miatt és lezakóztam a lépcsőn.Ekkor jött be Seb a hátsó ajtón.

-Jázmin!-rohant oda hozzám.

A kiabálásra a vendégünk is beengedte magát,meg sem lepődtem,hogy Tommi és Blanca volt az.

-Úristen jól vagy?-rohantak oda hozzám és Blanca már szinte hisztizett.

-Nincs bajom-álltam fel Seb segítségével és a fenekem simogattam.-Basszott hosszú a lépcsőnk-néztem Sebre,halványan elmosolyodott.

-Biztos nem fáj semmid?-mért végig Tommi.

-Egy kicsit a csuklóm,de túl élem-legyintettem a kezemmel,mire felszisszentem.

-Gyanús ez nekem-húzott a nappaliba Tommi és leültetett.

-Most doktor bácsisat játszol?-sóhajtottam fel,mire mindhárman csúnyán néztek rám.

-Szerintem jobb lenne bemenni a kórházba vele-nézett Sebre.

Hahó én is itt vagyok!Majd én,ÉN eldöntöm!

-Akkor menjünk-lépett bele a cipőjébe Seb.

-Basszus már!-morogtam.-Köntösben vagyok és had én döntsem már el mit akarok-álltam fel és dobbantottam a lábammal.

-Igaz,öltözz fel-nézett rám Seb.

Megforgattam a szemem,persze,hogy szóba sem jöhet,hogy nem megyünk sehova..persze,hogy nem..!

Morogva mentem fel a szobánkba Blanca kíséretével,szükségem is volt rá,mert egyedül nem tudtam volna felöltözni.

Minél könnyebben felvehető ruhákat vettem elé a szekrényből.Barack színű felső,barna rövidnadrág és a sarumba bújtam bele.A táskám átdobtam a vállamon és lecsörtettem a nappaliba.

-Remélem észrevetted,hogy bedagadt-bökött a csuklómra Seb mérgesen.

-Láttam-motyogtam.

Fél óra alatt Zürichbe értünk,egy kisebb várakozás után Seb kihasználta a hírnevét,így hamar egy orvos kezébe kerültem.Felvették az adataim,majd elküldtek a röntgenbe.

Mielőtt bementem volna Seb egy puszit nyomott az arcomra.

-Ez törés-nézett rám az orvos.-Menjünk is át a másik szobába,kap egy gipszet.

-Muszáj?-néztem az orvosra boci szemekkel,de rá kellett jönnöm,hogy ez nála nem jön be,mint Sebnél.

Még szerencse,hogy a jobb kezem sikerült elintézni,így még írás képes vagyok.

A csuklómtól a könyököm alá ért a gipsz,így azért tűrhető volt a dolog.Egy jó háromnegyed óra után léptem ki a teremből és az orvos kis előadást tartott,hogy azért tornáztassam az ujjaim és 6 hét múlva leveszik a gipszet.

-Ne mondjatok semmit-léptem ki és felsóhajtottam.

-Ah,szegény-ölelt át Blanca.-legközelebb ne siess ennyire.

-Elhiheted,hogy nem fogok-csóváltam meg a fejem és Seb ölelésébe bújtam.-Úgy érzem magam,mint egy szerencsétlen-néztem gyönyörű kék szemeibe.

-Nem vagy az-tűrt el egy tincset az arcomból és kaptam egy puszit a számra.

-Otthon írhatok majd rá?-mosolygott rám Blan.

-Igen-nevettem fel.

Próbáltam nem foglalkozni vele,hogy a jobb kezem nem tudom használni,de egy idő után már bosszantott,hogy nem tudtam hova tenni és rá kellett jönnöm,hogy mindkét kezemre nagy szükségem lenne.

Blancáék estig maradtak és szépen összefirkálták a gipszem,de hagytak helyet még a többieknek,volt egy olyan érzésem,hogy a fiúk is irkálni fognak rá.

-Ahj ezt nem hiszem el-morogtam mikor rájöttem,hogy így nem tudok Sebhez bújni,mert kizárt dolog,hogy a jobb felemre feküdjek.

-Cseréljünk helyet?-ölelt át.

-Nem zavar?-néztem rá boci szemekkel.-Szeretnék hozzád bújni.

-Nem zavar-mosolygott,majd bebújtunk az ágyba.

Sikerült hamar elaludnom.

Kedd**

Másnap reggel később ébredtem,mint Seb és nem is volt mellettem mikor felébredtem.Nyílt az ajtó és egy tálcával a kezében lépett be.

-Ahj,elrontottad a meglepetésem-fintorgott,majd felnevetett.-Jó reggelt-kaptam meg a puszim.

-Neked is-mosolyogtam.-Azt nekünk hoztad?-csillantak fel a szemeim.

Mintha olvasott volna a gondolataimba..lekváros gofrira vágytam most.

A reggeli után Seb vállalta a mosogatást,míg én összekészülődtem.Jót röhögtem zuhanyzás közben,mert kilógattam a kezem,hogy ne legyen vizes a gipsz.

Belebújtam egy kék farmerba és egy szürkés ujjatlanba.Cipő,karkötő és átfésültem a hajam.

Próbáltam összefogni egy copfba,de a második próbálkozás után feladtam a dolgot.Lementem a földszintre,összeszedtem a megszáradt ruhákat,majd kivasaltam őket és elraktam a szekrényünkbe.

-Rendelek pizzát jó?-kiabált be Sebastian a mosókonyhába.

-De főzök-néztem rá.

-Ilyen kézzel?-nézett rám.-Felejtsd el-csóválta meg a fejét és már tárcsázta is a számot.

Picivel ebéd előtt ki is szállították a pizzánkat.

-Ha ezt Tommi látná kitekerné a nyakad és az enyém is-néztem rá két falat között.

-Egyszer túl éli-vonta meg a vállát mosolyogva.

-Délután el kéne mennünk bevásárolni.

-Kisbolt?-jött be a konyhába a tányérjával.

-Ümm,nem-ráztam meg a fejem.-Tescoba menjünk.

-Biztos,hogy nekem is mennem kell?-sóhajtott fel.

-Igen.Légyszi Seb-néztem rá nagy szemekkel.-Láttam az újságban pár jó dolgot.És nem ártana venni a lakásba.

-Oké,oké-tette fel a kezét.

Fél kettő fele indultunk el a tescoba,nagy nehezen sikerült parkolót találnunk és elvesztünk a sok ember között és a nagy épületben.