Nyolcvanhetedik fejezet

 Sziasztok!

Esküszöm előbb akartam hozni a részt,de a héten a sulimba rohangáltam be,egyedül csütörtök nem kellett bemennem,de akkor Apához mentem ki a munkahelyére kicsit pihentem :) 

Jaj,a mai futam..hát én annyira,de annyira büszke vagyok a szőke németünkre! *-*

A tizedik helyről feljött a dobogó második helyére,igazi Bajnok <3 Nekem aztán senki ne mondja,hogy nem tud vezetni és csak az élről tud nyerni.Számomra ma Ő lett a győztes! :)

Remélem Monzában is ilyen jól teljesítünk ;)

Bevallom a rajt utáni balesetnél kicsit megállt a szívem és mikor mondták,hogy Alonso nem tudta kivenni a kormányt megijedtem.Nem a kedvencem,de hirtelen beugrott Massa balesete és akkor megmozdult Alonso.Felnevettem,de el is sírtam magam,utána persze jöhetett a szidkozódás,majd leesett,hogy Alonso nullázik.:$

Na,de nem dumálok annyit..:-D

Holnap becsengetnek az iskolába Oo Gondolom sokan várjátok :D Úgy várom a 6 órás kelést és keddtől már fél 6-kor kelhetek,imádlak iskola.:/

Élvezzétek még ki ezt az utolsó napot,azt hiszem én elmegyek majd futni.Kicsit kiszellőztetem a fejem :) 

Ha minden a terv szerint halad,akkor jövő héten hétvégén jelentkezek ;)

Puszi!

 87.fejezet

A repülő út össz-vissz két óra volt,amin nyugodtan aludtunk.Kellett is az a kicsi alvás,bár én még tudtam volna aludni.Úgy ténferegtem le a repülőről már Németországban.Sebastian csak kuncogott rajtam,de arra se volt még erőm,hogy nyakon vágjam.DE! Nem felejtek...

-Gyere te mormota fogjunk egy taxit-kulcsolta össze a kezeinket Seb.

-Mormota a jó ...-morogtam,mire csak felnevetett.

Szerencsére hamar lett egy taxi és fél óra után már a Vettel család ház előtt álltunk.

Heike rohant ki a házból és ölelt magához szorosan.

-Na szép.Én már nem is vagyok érdekes-dünnyögött Sebastian,mire csak Mel fejbe kólintotta.

-Ne is csodálkozz-cukkolta az öccsét.-Ilyen szőrösen tudod ki ölelget-Seb az arcához nyúlt.

-Nem is igaz-háborgott.-Ugye te így szeretsz?-lépett elém.

-Hát persze-nevettem fel és végig simítottam az arcán.

-Na látod-vágott büszke fejet Seb és magához húzott.

-Persze,persze-legyintett Melanie.-Tudom,hogy zsarolod-nyújtotta ki a nyelvét.

Inkább eliszkoltam a két testvér elől,mert nagyon szívták egymás vérét.

Köszöntöttem Norbertet és Heike után mentem a konyhába.

-Fabian merre van?-érdeklődtem a legkisebb után.

-Stephanieval elmentek vásárolni,nem sokára már haza kell érniük-nézett az órára.

-Mi lesz a vacsora?-sétált be vigyorogva Sebastian,csak megforgattam a szemeim.

-Aztán nem férsz be majd az autóba-cukkoltam.-Nő a pocakod szöszke-paskoltam meg a hasát.

-Hát ez nem hiszem el-háborgott.-Haza jövök és szívják a vérem.Anya!-nézett Heikera nagy szemekkel,hogy védje meg.

-Anyuci pici fia-nevettem fel.

-Pimasz vagy-nézett rám és már tudtam,hogy menekülnöm kell.-Gyere csak ide!

-Aa-ráztam meg a fejem.-Nem vagyok bolond-kezdtem el szaladni és abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.

Fabi mögé bújva próbáltam védeni magam.

-Szia Fabi-nyomtam egy puszit az arcára.-Ugye megvédsz?

-Persze-nevetett fel.

Stephanie csak nagyokat pislogott,nem igazán értette,hogy mi van,de mikor meglátta Sebastiant felnevetett és a konyhába ment.

Fabian igazi testőrként védett meg,így el tudtam menekülni a konyhába,ahol végre rendesen tudtam üdvözölni Stephaniet.

Egy órával később bukkant fel a két Vettel fiú.Eljátszották az éhhalált.

A vacsorát jó kedvűen fogyasztottuk el és ment a nagy beszélgetés,a hétvégéről meséltünk és a család kíváncsi volt az én szemszögemből is.

Vacsi után még leültünk a nappaliban,Seb és Fabi mesét néztek inkább,mi pedig beszélgettünk.

Később Stephanie elbúcsúzott tőlünk,mert Peter közben hazaért a munkából.Melanieval mentünk fel a szobájába,hogy beszélgetni tudjunk.

Kiderült,hogy most találkozgat egy fiúval,de nem tudja még mi sül ki belőle.

-Úgy várom már a Ti nagy napotokat-mosolygott,amin kicsit meglepődtem,hogy Ő már így tekint rám.-Jaj,ne haragudj ha..-gondolom észrevette rajtam,hogy kicsit zavarba hozott ezzel.

-Nem,semmi baj-mosolyodtam el.-Csak..tudod,olyan furcsa.Szóval nem tudtam,hogy így tekintesz már rám.

-A családban mindenki-mosolygott.-Látszik,hogy mennyire szeretitek egymást és már tényleg csak azt várjuk,hogy Sebastian mikor kéri meg a kezed-nevetett fel.

-Köszönöm-mosolyodtam el.-Ez olyan jó érzés.

-Ne köszönd-ölelt át.-Igazán örülök neki,hogy Seb rád talált.De volt már szó az esküvőről?-lelkesedett be.

-Hát...volt szó-mosolyodtam el.-De igazán én nem vagyok oda érte-tettem hozzá.

-Miért?-nézett rám nagy szemekkel Melanie.

-Nem,nem hiszek egy papírban-vontam meg a vállam.-De ha Sebastian megkérné a kezem természetesen igent mondanék-mosolyodtam el.

-Már csak löketet kéne adnunk neki-gondolkodott el Melanie,amivel a frászt hozta rám.

-Ez..még korai nem Mel?-néztem rá ijedten.-Még csak három hónapja vagyunk együtt.

-Jaj,az idő az mindegy-legyintett.-Szeretitek egymást,akkor mire akartok várni?

-Hát akkor is még korai lenne.

-Bejöhetek?-dugta be a fejét Seb.

-Mikor jöhettél te be a szobámba?-tette fel a kérdést Melanie.

-Ööö,soha sem.Egyszer jöttem be hozzád,de akkor is megvertél érte.

Próbáltam elrejteni a nevetésem.

-Igen,mert a fehérneműs szekrényemben kotorásztál-vágta rá a lány.

Kitört belőlem a nevetés és Melanie sem bírta tovább.

-Na szép,szóval így vagyunk?-hallottam Seb hangát,majd hirtelen már nem volt alattam a puha ágy,hanem Seb karjai közt voltam.

-Tegyéééél le-nevettem fel.

-Nem vagy abban a helyzetben,hogy dirigálj-sétált le velem a lépcsőn,a nagy kiabálásra mindenki felénk fordult.

Norbert és Fabi nevetett,míg Heike csak a fejét csóválta.

-Sebastiaaan-csapkodtam a hátsóját.-Sérvet kapsz-de mint ha meg se hallotta volna.

Fogalmam se volt,hogy hova cipel,de mikor már a kertben voltunk nem volt jó érzésem,sőt a medencét látva erősebben kapálóztam.

-Kérlek neee-sipítoztam és minden erőmmel belé kapaszkodtam,így az sült ki az egészből,hogy velem együtt csobbant a medencében.

-Idióta-prüszköltem és csapkodni kezdtem,de csak nevetett rajtam.

-Oké,oké-tette fel a kezét.-A végén kárt teszel magadban-nevetett fel hangosan.

-Hú te majom-háborogtam és utána eredtem.-Hülye-nyújtottam ki rá a nyelvem és a hátsójára csaptam.

-Jaj,gyerekek!-csóválta meg a fejét Heike,de a mosoly ott bujkált a szája szélén.-Sebastian lehetne több eszed,már nyolc óra is elmúlt.Már nincs olyan meleg a fürdéshez-majd átnyújtott két törölközőt.

-Mondtam,hogy hülye vagy-nyújtottam ki rá a nyelvem és a hinta ágyra ültem.

-De te így szeretsz-ült le mellé.

-Hízelegni azt tudsz mi?-nevettem fel.

-Reménykedek benne,hogy egyszer majd dorombolsz nekem-vigyorgott rám.

-Hülye-nevettem fel,majd közelebb húzott magához.

-Meddig kell simogatni téged,hogy dorombolj?-súgta a fülembe.-És hol?

-Perverz vagy-csókoltam meg.-De szeretlek-vigyorodtam el.

-És van rá esély,hogy ma este dorombolsz?-vigyorgott.

-Talán-nevettem fel és a lakásba indultam,hogy valami száraz ruhát vegyek fel és melegebbet.

Hiába volt június,azért a víz sem volt olyan meleg.

Egy koptatott farmerba rángattam bele magam és egy egyszerű fehér felsőt húztam fel.

-Nem megyünk el sétálni?-jött be Seb a szobába és ledobálta a vizes ruháit,persze szanaszét hagyva...

-Menjünk-mosolyodtam el és összeszedtem a ruháinkat.-Jön még valaki?

-Fabi meg Melanie.

Felvettem a fehér tornacipőm és a kezemre csatoltam az órám.

Fabira kellett még egy öt percet várnunk,mert nem találta a cipőjét,Seb szülei már elmentek a szobájukban így csendben hagytuk el a házat.

Heppenheim mindig is varázslatos volt számomra,de este még csodásabb volt a látvány.Olyan nyugodt volt a környezet és az emberek is kedvesek voltak.Elég sokan sétáltak még,de itt tényleg nyugodtan sétálhattunk,mert senki nem állította meg Sebastiant.

Elég sokáig sétáltunk kint,Fabinak nem volt másnap már iskolája,így nem siettünk.

Fél tíz lehetett mikor halkan léptünk be a házba.Fabi már nagyokat ásított,így Őt rögtön a szobájába küldtük.Melanie is elköszönt tőlünk,arra hivatkozva,hogy elfáradt és csak egy fürdőre vágyik.

Őszintén én is elfáradtam és örültem,hogy végre lekerült a lábamról a cipő,mert már alig éreztem a talpam.Seb persze meg se nyikkant,mert ez neki semmi volt,csak jót nevetett rajtunk.

-Gyere ide-húzta a lábamat az ölébe és finoman masszírozni kezdte.

-Nem mondtad,hogy ehhez is értesz-sóhajtottam fel,halkan felnevetett és egy lágy puszit nyomott a lábamra és egyre feljebb és feljebb haladt.

-Miért érzem úgy,hogy csak erre ment ki az egész?-nevettem fel,de a szemem még mindig nem nyitottam ki.

-Mmhh-csókolt bele a nyakamba,majd végre a számhoz is elért.

-Szeretlek-mosolyodtam el és végig simítottam az arcán,majd a hajába túrtam.

Lassan szabadított meg a felsőmtől és csókokkal halmozta el a fedetlen testem.

A testem égett és már csak arra vágytam,hogy magamban érezhessem.

***

-Szeretlek-nyomott egy csókot a számra.

-Én is-vigyorogtam rá és a csípőjére ültem.

-Nocsak-nevetett fel a szöszke.

-Eljössz velem fürdeni?-suttogtam a fülébe.

A fürdőben ért utol,ahol a zuhanyzóba vetettük magunkat.

A közös zuhany után jól esett az ágyba dőlni,Seb még bekapcsolta a tévét,de volt egy érzésem,hogy el fog aludni rajta.

Így lenne ötösöm a lottón,alig tíz perc után már húzta a ló bőrt,de én csak azért sem tudtam elaludni.Anyáékon kattogott az agyam és,hogy minden rendben lehet-e svájci lakással.

Percenként néztem az órára és csak forgolódtam az ágyban,pedig aztán szó sincs az időzónáról.Sebastiant nem akartam felébreszteni,mert két szó után ugyanúgy aludt volna.Szomjas lettem így a konyhába indultam.A frász jött rám mikor a sötétben megláttam egy alakot,Mel volt az.

-Basszus.-sóhajtottam fel.-A frászt hoztad rám,azt hittem betörő.

-Egy betörő aki csendben ül a konyhában-nevetett fel.

-Jól van na-forgattam meg a szemem.

-Nem tudsz aludni?

-Hát nem-ültem le mellé.-Seb meg csak húzza a ló bőrt.De te is virrasztasz.

-Ja,amilyen fáradt voltam,mikor haza értünk-fintorgott.-Igyál tejet-bökött a poharára.-Elvileg segít elaludni.

-Remélem-mosolyodtam el és kiszolgáltam magam.-Lassan már reggel lesz-néztem az órára,ami hajnali kettőt mutatott.

Egy fél órát beszélgethettünk,majd nagyokat ásítoztunk mindketten,így reménykedve mentünk a szobáinkba.

Bebújtam Seb mellé,aki még annyit reagált,hogy a kezét a derekam köré fonta és az arcát a nyak hajlatomhoz.

Elmosolyodtam,hogy milyen ösztönösen cselekszik,majd kényelmesen elfeküdtem az ölelésében.