Nyolcvanhatodik fejezet

Sziasztok!

Bocsi kicsit késve sikerült meghoznom a frisst.:$

Tegnap akartam még hozni,de a cicánk megszült viszont a kölykök nincsenek meg,így kerestem őket mint a hülye...:/

Ma meg fodrásznál voltam és végre itt vagyok :'D

Na,de nem is dumálok annyit..

Na mi lesz jövő héten ilyenkor? *-*

Várjátok már a Belga nagydíjat? :D

Reménykedek egy Kimi-Seb dobogóban :)

Na,de  most már tényleg tiplizek,hogy még a héten kapjatok a Fight for Love-hoz friss részt ;)

Puszi!

U.i: Várom a komitokat! :$

86.fejezet

Hétfő...

Tekintve,hogy vasárnap..vagyis hétfőn hajnalban kerültünk az ágyba,mert a csapat szerint az ünnepeltnek kötelező a bulin ott lennie,éjfél után viszont leléptünk,de az álom csak nem akart elérni minket.

Meg sem lepődtem,mikor megnéztem,hogy hány óra van.

Fél tizenkettő,túloznék,ha azt mondanám,hogy kialudtam magam,mert szerintem hajnali négy előtt nem aludtunk el.Természetesen Sebastian nyugodtan aludt mellettem,félig lelógott az ágyról,de a keze a hasamon pihent.

Lassan felemeltem a kezét és ülő helyzetbe tornáztam magam,de eszembe jutott,hogy még a repülőnk sincs elintézve.Felpattantam és a laptopom beüzemelve leültem a fotelba,így tökéletesen ráláttam Sebre,nem mintha mostanában felébredne.

Szerencsénkre volt fél négykor és fél hatkor is egy járat Mannheimbe,onnan pedig könnyen eljutunk már Heppenheimba.

Valaki dörömbölni kezdett az ajtón,Sebre néztem,de nem ébredt fel rá,így siettem az ajtóhoz,hogy ez így is maradjon.

Christiannal találtam szembe magam.

-Jó reggelt-mosolygott halványan,Ő is most ébredhetett fel nem rég.

-Neked is.Bejössz?

-Nem,nem-csóválta meg a fejét.-Csak szólni akartam,hogy mi négykor elindulunk Angliába,de gondolom nem jöttök velünk.

-Nem-ráztam meg a fejem.

-Gondoltam-mosolyodott el.-Akkor szombaton találkozunk,nem kell semmit leszervezned már,Miranda azt mondta átveszi tőled.

-De..-ellenkeztem volna.

-Otthonról csinálja és közölte,hogy nem érdekli mit mondasz-elmosolyodtam.

-Értettem.

-Tudom,hogy vasárnap Sebastian családjával ünnepeltek,de jó lenne,ha valamikor Seb beülne a szimulátorba.

-Majd beszélek vele.

-Mindenképp jó lenne,ha a héten is jövő héten is beülne.

Bólintottam,majd elköszöntem Christiantól és rögtön a kezembe vettem a naptáram.

A héten be kéne ülnie a szimulátorba,morogni fog,mert úgy tervezte ezt a hetet,hogy végig Heppenheimba lesz,jövő héten meg legfeljebb kedden már Angliába utazunk és akkor is be tud ülni.

Visszaültem a fotelba és egy darabig neteztem,elolvastam a leveleim,amire tudtam válaszoltam,de rá kellett jönnöm,hogy ez így nem jó,hogy a rajongók levele keveredik a családoméval.Azt hiszem ezt majd később elintézem.

A kezembe vettem a telefonom és készítettem pár képet Sebastianról,ahogy alszik.

Nagy erő kellett hozzá,hogy ne nevessek túl hangosan.

-Mmmm..-kezdett el mocorogni és álmoskás fejjel nézett rám,már amennyire nyitva volt a szeme.-Miért nem fekszel mellettem?-motyogta.

-Mert én már felkeltem-hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.

-De ez így nem tetszik-húzott le magához és szorosan átölelt,szívesen bújtam oda hozzá,majd rám terítette a vékony takarót.

-Lassan neked is fel kell ám kelned-simogattam az arcát.

-Nem akarok-fúrta az arcát a nyakamba.-Így maradunk.

Halkan felnevettem.

-Tudod,hogy nem lehet.Délután indul a gép és már biztos vár minket a családod.

-Mikor megy a gép?

-Fél négy és fél hat.

-Akkor a fél hatossal megyünk-motyogta.

-Nem-csóváltam meg a fejem mosolyogva.-A fél négyessel.Heike le is szedné a fejünket.Szóval csipkedd magad Sebastian,mert már fél egy van.

-Gonosz nőszemély-morogta,mire csak felnevettem.

-Én is szeretlek-másztam volna ki mellőle.

-Hova mész?

-A seprűmért-mindketten felnevettünk.-Elmegyek lezuhanyzok,addigra te is ébredj fel,jó?-simítottam végig az arcán.

-Aha-motyogta,de volt egy olyan érzésem,hogy vissza fog aludni,mint a zuhanyzóba lépek.

Jól esett végre a kellemes zuhany és a hajam is megmostam,a frász jött rám mikor egy kéz simult a derekamra.

-Sebastian-sikkantottam,mire csak felnevetett.-Azt hittem visszaalszol.

-Ki nem hagynám a veled fürdést-somolygott.

-Perverz-nevettem fel.

-Hányszor hallottam már ezt-vigyorgott.

A közös zuhany mondhatjuk kicsit elhúzódott...

-Soha többet nem fürdök veled-vágtam Seb fejéhez mikor két óra elmúlt.

Oké,hogy mi tiszták voltunk,de a szobában szanaszét voltak a ruháink.

-Még mindig azt mondom,hogy a fél hatos géppel menjünk.

-Nem!-kapkodtam össze a ruhákat és összehajtottam az összeset,nem is figyeltem,hogy melyik bőröndbe pakoltam,csak raktam a ruhákat.

Összeszedtem a fürdőszobai cuccunkat,de inkább csak nekem voltak ott dolgaim.

Fél három múlt mire az összes cuccunk a bőröndökben voltak,de azt hittem nem kapok levegőt.Persze Seb egész végig csak meresztette a seggét és a tévét bámulta.

Gyorsan felöltöztem,nem igazán néztem,hogy mit húztam magamra,csak színben passzoljon.

Fekete nadrág,fehér egyszerű felső amin egy masni volt,fülbevaló,nyaklánc.A fekete táskámba beleszórtam az irataim,majd belebújtam a szandálomba.

-A telefonod-szólt rám Seb,ami még a töltőn volt.

-Köszi-a zsebembe süllyesztettem a készüléket és a laptop táskám is a vállamra dobtam.

Seb belebújt a cipőjébe,majd megfogta a két bőröndöt és a táskáját a hátára dobta.

A recepción elintéztem a szobát és a hallban összefutottunk a csapattal,de sietősre kellett vennünk.

Elköszöntünk tőlük,majd taxival a reptérre siettünk,negyed volt mire a parkolóba értünk.

Nagyon sietnünk kellett.Seb elintézte a csomagokat,míg én a jegyeket vettem meg.

Nagy levegőket véve álltam be a sorba Sebastian mellé,aki előbb ide ért.

Pár ember összesúgott előttünk,így sejtettem,hogy felismerték Sebastiant,de nem jöttek oda hozzánk.

-Belül szeretnék ülni-pislogtam Sebre.

-Hé-nézett rám nagy szemekkel.-Ott én szoktam ülni-kérte ki magának.

-Lééégyszi-néztem rá boci szemekkel,mire felsóhajtott.

-Egyre jobban biztos vagyok benne,hogy boszorkány vagy-motyogta.

-Hallottam ám-néztem rá szúrós szemekkel.-Tudod mikor leszek így a feleséged-dugtam ki rá a nyelvem.

-És még pimasz is-csóválta a fejét,de a mosoly ott bujkált a szája szélén.

Beszélgetésünket két lány zavarta meg,akik félve jöttek oda Sebastianhoz.

Gyors aláírás és közös kép és el is volt intézve.

-Anya tudja,hogy mikor érünk haza?

-Nem volt időm felhívni-néztem Sebre,aki a telefonjáért nyúlt és már hívta is Heike-t.

Vagy egy tíz percig beszélgettek németül,de néha már úgy éreztem szétrobban a fejem,ha követnem kell a beszélgetésüket.Annyira ráálltam az angol nyelvre,hogy nem lesz csoda,ha az anya nyelvem meg szép lassan elfelejtem és a némettel is így leszek.

Sebastiannal csak pár szót beszélgetünk németül,de azok is alap szavak és mikor a Vettel családnál vagyok,akkor a család is angolra vált.

-Na?-néztem a szőkére,mikor letette a telefont.

-Le lettem szidva-vágott szomorú képet,de inkább csak nevetni tudtam rajta.

-Miért?

-Mert nem szóltam előbb és így Anya nem tud ezer féle kajával készülni-forgatta meg a szemét.

-De ugye elmondtad neki,hogy ez felesleges?

-Szerinted meghallotta?-nevettünk fel mindketten.

-Arra gondoltam..-szóltam meg egy kisebb csend után.

-Mire?-kérdezett rá rögtön.

-Ha nem kotyognál bele-mosolyodtam el,mire csak feltette a kezét.-Jó lenne,amíg a családodnál vagyunk,ha németül beszélnénk.

-Persze-mosolygott.-De mi ez a változás?Eddig angolul beszéltünk.

-Éppen ezért,eleget hallom az angolt,de nem akarom elfelejteni a németet viszont Te német vagy-mosolyodtam el.

-Ahogy akarod-váltott is már németre és egy csókot kaptam.

-Szeretlek-mosolyogtam.

-Én is-mosolygott és közelebb húzott magához.