Nyolcvanötödik fejezet

 Sziasztok!

Hát meghoztam a frisst,sajnálom,hogy csak bő egy hét után.:$

Az augusztus elég húzós,még azt sem tudom melyik suliban kezdek szeptemberben..:/

Na,de ez mindegy.

Kicsit ugrottunk az időben,hogy hamarabb hozhassam a pihenős részeket :))

Puszi!

U.i: Köszönöm az előző részhez a komikat,most is számítok rátok! :$

 

 85.fejezet

A boksz utca lámpája zöldre váltott,a második szabadedzés megkezdődött.

Di Resta autóját Hülkenberg délelőtti akciója miatt sokáig szerelték és csak az utolsó negyed órára tudott kimenni a pályára.Alguersuarinak motor problémája lehetett,mert egyáltalán nem ment ki a pályára,de a Ferrari emberei -ők szállítják a motort a Torro Rossonak- állandó látogatói voltak a kis csapat boxának.

Míg délelőtt többen a Silverstone-tól betiltott fújt diffuzort kiváltó konfigurációval futottak,most ez már nem így volt.

Sokáig nem mentek jó időt a Mclarenek,de végül Alonso mellett Hamiltonnak is sikerült Seb elé kerülnie.

Seb mögé Schumacher ért fel a negyedik helyre,és a Ferrari versenyképességét Massa is igazolta,az ötödik helyet szerezte meg a brazil.

Seb megérkezett a boxba,majd gyorsan átöltözött és elintéztük az interjúkat.

Fél ötkor indultunk vissza a motorhome-ba,hogy összeszedjem a cuccaim.Egy igen lehangolt Tommival futottunk össze,sejtettem,hogy mi a baja.

-Már elment?-kérdeztem rá.

-Igen-sóhajtott fel.

-Visszajössz velünk?-kérdezte Seb.

-Nem,még maradok.Sziasztok-köszönt el tőlünk és elindult a másik irányba.

Gyorsan felkaptam a táskám,az iratokat elzártam és elköszöntem Isabeltől,aki nagyon rámolt az asztalán,talán valamit keresett.

A hotelhez elég lassan jutottunk haza,akik a pályát hagyták el elég nagy dugót okoztak,így csak centiket tudtunk menni tíz perc alatt.Végül a sofőr kitalálta,hogy kerülő úton közelítjük meg a hotelt,de legalább nem lesz dugó.Még negyed órát vártunk,hogy az elágazóig eljussunk,de onnan már normálisan tudtunk haladni.

Igaz,hogy hat óra volt mire megérkeztünk a hotelba és egy igen feldúlt Christian csörtetett felénk.

-Hol voltatok?Előbb elindultatok a pályáról,de csak most értetek ide?!Normálisak vagytok?Azt hittük,hogy valami bajotok esett-kiabált velünk kikelve magából.

-Kerülő úton jöttünk ide,mert nagy volt a dugó-válaszolt Seb és a pulthoz lépett,hogy elkérje a kulcsunkat.

-Ó,nem,nem Sebastian!-állította meg Christian.-Ennyivel nem ússzátok meg.

-Igen is Apuci-fintorogtam,mire egy mérges pillantással jutalmazott meg,

Nagyot sóhajtott,majd megszólalt.

-Legközelebb szóljatok,ha ilyen van-sokkal nyugodtabb volt már a hangja,de látszott rajta,hogy ideges.

-Így lesz.Christian a diffuzór miatt vagy ilyen ideges?-tettem fel a kérdést neki félve.

-Ne is mondd-sóhajtott.-Na mindegy-felvette a „minden rendben arcot”.-Menjetek pihenjetek le-mosolygott ránk.

Bólintottunk,majd elköszöntünk tőle és a liftbe szálltunk.

***Két nappal később..

Szombaton az időmérőn Seb megközelíthetetlen volt,nyolcból hét pole-t szerzett,míg a Red Bull nyolcból nyolcat.Minden tökéletes volt számunkra,Red Bull első sor Valenciában!

-Nagyon ügyesek voltatok-öleltem meg Sebastiant és egy puszit nyomtam a szájára és Marknak is gratuláltam.

A harmadik helyet Hamilton szerezte meg.

Vasárnap reggel izgatott voltam és majd kiugrottam a bőrömből,éreztem,hogy szép lesz a mai nap.

Ez igazolódott is mikor Sebastian rajt-cél győzelmet aratott.második helyre befurakodott Alonso,így Mark csak harmadik lett,de ez egész csapat örült.

Elmélkedésemből Seb riasztott fel.

-Elkalandoztál-simított végig a kezemen és csatornát váltott.

-Igen.

-Min?-mosolygott rám.

-A tegnapi és a mai napon-mosolyodtam el.-Olyan mesés,tökéletes volt minden.Szeretlek-bújtam oda hozzá.

-Én is szeretlek-nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Holnap pedig csak mi leszünk és a családom.

-Végre,jó lesz egy kicsit pihenni-sóhajtottam fel.

-Tommi említette,hogy besokalltál.Miért nem szóltál Jázmin?

-Még,hogy a nők a pletykásak-motyogtam.

-Ne terelj-simított ki egy tincset az arcomból.

-Jó,oké-sóhajtottam fel.-Nem akartalak ezzel fárasztani,neked a versenyre kellett koncentrálnod és,hogy a lehető legjobbat hozd ki az autóból.

-De ez nem így működik Kicsim,a te gondod az én gondom is és ha úgy érzed,hogy ez neked sok,akkor szólnod kell nekem és Christiannak is.Megértjük.

-Ááá,ácsi-tettem fel a kezem.-Mi az,hogy megértjük?

-Hát..szóval..

-Sebastian!Te a hátam mögött szóltál Christiannak?-keltem ki magamból.

-De csak jót akarok neked.

-De ne így akarj,hogy a hátam mögött szervezkedsz-sóhajtottam fel.

Visszasüppedtem az ágyba.

-Haragszol rám?-csúszott közelebb és szinte az arcomba mászott és azokkal a bánatos szemeivel nézett rám.

-Ne nézz már így rám-fújtattam egyet.

-Naa,tudod,hogy csak jót akarok neked.És-hajolt közel a fülemhez.-Szeretlek-suttogta.

-Én meg nem-duzzogtam,utáltam magam,hogy ilyen hatással van rám és ezt Ő nagyon is jól tudja.-Utállak-nyújtottam ki a nyelvem rá.

-Az jó-dőlt vissza az Ő felére.-Az utálatot és a szeretetet egy hajszál választja el-okoskodott.

-Úúú-forgattam meg a szemem.

-Mi az?-nevetett fel és egy puszit akart adni,de elhajoltam előle.-Ne már.Csak egy csókot szeretnék.

-Én is sok mindent szeretnék,de nem kapom meg-rántottam meg a vállam.

-Aham-bólogatott,majd rám feküdt és a kezeim az én hasam és az ő hasa közé szorította,két keze közé fogta az arcom és egy puszit nyomott a számra.

Hangos nevetésben törtem ki és próbáltam kiszabadulni,de nem igazán akart összejönni,Seb meg csak puszikkal halmozta el az arcom.

-Sebastiaaaan-próbáltam kiszabadulni.

-Mondd,hogy szeretsz-nevetett fel Ő is.

-Nem mondom-nyújtottam ki a nyelvem.

-De,különben örökre így maradunk.

-Na persze-forgattam meg a szemem.

-Nekem tökéletes ez a póz-nyomta nekem ágyékát.-Szóval?

-Pfú,de perverz egy majom vagy-csíptem bele a hasába,amihez hozzáfértem.-Szeretlek,jó?-sóhajtottam fel.

-Tökéletes-nevetett fel,de nem igazán akart leszállni rólam.

-Azért nem vagy ám olyan könnyű-túrtam a hajába,mikor végre kiszabadult a kezem.

-De olyan jó így-hajtotta a fejét a mellkasomra.

-Neked-simogattam az arcát.

Lemászott rólam,majd elhelyezkedett és én feküdtem rá úgy,ahogy Ő feküdt rajtam az előbb.

-Holnap mikor indul a gép?

-Nem néztem meg-válaszolt Seb.

-Akkor megnézem-álltam volna fel,de fenekemre csúsztatta a kezét.

-Maradj,ráérünk-nyomott egy puszit a számra.

-Tudod mi jutott eszembe?

-Micsoda?

-Olyan,mintha már több éve együtt lennénk,pedig nem..gondolj csak bele.Három hónap,három hónapja vagyunk együtt és pár hét után már összejöttünk.

-Mire akarsz kilyukadni?-simogatta az arcom.

-Ma rákérdezett nálam egy újságíró,hogy van-e a jövőre nézve tervünk és konkrétan a babára és az esküvőre gondolt-vontam meg a vállam.

-És arra vagy kíváncsi,hogy én mit gondolok,ugye?-aprót bólintottam,mert így konkrétan nem mertem rákérdezni.

-Szeretlek és megfordult a fejemben,hogy megkérem a kezed,de te teljesen más vagy-nevetett fel.-Nem ugrálsz az esküvő hallatán,ami tetszik,de remélem egyszer beadod a derekad és a feleségem leszel.A baba...mikor Budapesten kiderült,hogy..hogy-láttam,hogy nehéz neki erről beszélni.

-Ha nem akarsz erről beszélni megértem csak..

-Nem-csóválta meg a fejem.-Azóta nem is beszéltünk erről.Szeretnék tőled gyerekeket,mindig nagy családot akartam.El sem tudnám képzelni az életem egy vagy két gyerekkel.

-Én mindig három gyereket szerettem volna-mosolyodtam el,valahogy megkönnyített,hogy tudunk a baba témáról beszélni.

-Fiú vagy lány?-kérdezett rá.

-Először egy kisfiút és utána két kislányt.

-De az úgy nincs arányban-csóválta a fejét mosolyogva.-Két fiú és utána két kislány.

-Az már négy gyerek Sebastian-nevettem fel.

-Na és?-váltottunk egy csókot.