Nyolcvannegyedik fejezet

Sziasztok!

Hosszú szünet után újra itt van a friss :)

Remélem nem pártoltatok el tőlem,Brigi köszönöm a komid és örülök,hogy te vártál:)

Pár kominak örülnék és ez egyben visszajelzés is lehetne,hogy hányan olvastok még! Szóval számítok rátok!

Ezután minden visszaáll -igaz ma megint megyek el,bébiszitterkedek.xD- vasárnap már itthon leszek és miután kitomboltam magam az Olimpia miatt újra neki vágok a következő résznek.Persze azt sem felejtettem el,hogy lógok nektek egy novellával,de az augusztusom nagyon húzós,de igyekszem ebben a hónapban meghozni a novellát.

Nem úgy sikerült megünnepelni a blog első születésnapját,ahogy terveztem,ez miatt csalódott is vagyok és mérges is magamra,de remélem jövőre ennél jobban tudunk ünnepelni! :$

Puszi

84.fejezet

Mire végeztem a vacsival a fiúk is megjöttek.

-Tommi maradsz vacsorára?-kérdeztem a finnt.

-Öhm..-nézett az órájára.-Nem,most már mennem kell.De azért köszi-mosolygott.-Sziasztok-intett az ajtóból,majd eltűnt a látó távolságunkból.

-Éhes vagy?-kérdeztem Sebastiant,csak bólintott és szedett magának.

-Tudom,hogy bunkó voltam,de ne vesszünk össze ezen,oké?-lépett elém.

Aprót bólintottam,hisz már akkor sem voltam mérges rá mikor felmentem a hálóba,de a női büszkeség..

-Jó-majd kaptam egy puszit a számra és,mint aki egy hete nem evett úgy esett neki a vacsorának.

-Most voltatok edzeni,de meg se látszik-cukkoltam Sebastiant a kanapén ülve.

-Mééér?-nézett rám nagy szemekkel.-Szerinted dagadt vagyok?

Halvány mosolyra húztam a szám.

-Óó,igen.Nagyon is-kacagtam.-Azt hiszem lenne mit ledolgoznod-kacsintottam rá és a hálóba siettem.

Szerencsére vette a lapot és még az ajtó előtt utolért.

-Ezer örömmel-suttogta a fülembe.

Hétfő reggel Sebastian telefonja miatt ébredtünk fel,pedig tényleg tudtam volna még egy kicsikét aludni.Seb morogva vette fel a készüléket és valakivel igen veszekedett,de túl sok minden nem jutott el az agyamig.Erősen koncentráltam,hogy vissza aludjak.

-Kicsim-cirógatta meg a kezem,ami kilógott a takaró alól.

-Hm?-motyogtam.

-Milton Keynesbe kell mennem.

-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.-Minek?

-Beülök a szimulátorba és átnézzük az adatokat a mérnökökkel-válaszolt,de már a szekrényben turkált.

-Oké,megyek én is-sóhajtottam fel.

-Nem,nem kell.Holnap már itthon leszek-nyomott egy puszit a számra.

-Biztos?-ásítottam.

-Igen-bólogatott hevesen,majd Tommit hívta fel.

Úgy döntöttem,hogy valami reggeli műsort nézek a tévében,de túl sok szerencsével nem jártam.Brazil szappanoperára nem voltam kíváncsi,így a konyhába csoszogtam.

-Hánykor indulsz?

-Fél tízkor-még van egy másfél órája.-Jön Tommi is.Tudtad,hogy itt van nála Blanca?-lépett be a konyhába.

-Mi?Mióta?

-Nem tudom,csak morgott,hogy jönnie kell neki is.Szerintem tegnap ment ki érte-vonta meg a vállát és elvette a reggelijét.

-Legalább nem unatkozok-rántottam meg a vállam.-Seb-néztem a szőkére.-Nem lesz sok neked az utazás?-értetlenül nézett rám.-Ma utazol,holnap jössz haza és szerdán meg megyünk Valenciába.

-Szóval rögtön oda akarsz küldeni?-nézett rám összevont szemöldökkel.-Valld be,hogy szeretőd van-nevetett fel.

-Nem vicces-csaptam meg a konyha ruhával.

-Nem fogom halálra unni a fejem Valenciában-rázta meg a fejét.

-És Tommi?Többet tudnál a gyárban lenni,mi meg szerdán mennénk utánad.Lehet Blancát is rá tudom beszélni-próbáltam érvelni.

-Kedd este?-alkudozott velem,amin felnevettem.

-Akkor kedd este utánad repülök-nyomtam egy puszit a szájára,de elkapta a derekam és az ölébe húzott.

-Szeretlek-mosolygott.

-Tudom-nyújtottam ki a nyelvem.-Én is-simogattam meg az arcát.

A kis ötletem miatt viszont kapkodnunk kellett,mert Sebastiannak pakoltam össze a ruháit.

-Ha valami nem lesz meg hívj majd fel és utánad viszem-köszöntem el tőle.

Amint kiléptünk az ajtón leparkolt a ház előtt Tommi és Blanca is kiszállt az autóból.

-Ezért még számolunk-öleltem meg nevetve.

-Oké,de nektek is jönnötök kell,mert nem hagyom a reptéren a kocsit-nézett ránk Tommi.

-Öhm..-néztem magamra,még mindig pizsiben voltam.

Erre az egyre nem volt időm.

-Oké,ez kilőve-mosolygott Blan.-Majd én visszahozom az autód,utána meg jövök-nézett rám.

-Remek ötlet-bólogattam hevesen,Sebastiannal váltottunk egy csókot,majd siettem be a lakásba,mert nem volt melegem.

Egy gyors zuhanyt és haj mosást iktattam be,a tükör előtt állva gondolkodtam rajta,hogy valamit változtatni kéne a hajamon.

-Visszaértem-üvöltötte el magát barátnőm.

-Fürdő-válaszoltam neki.

-Ugye elmegyünk vásárolgatni ma?-vetette be a boci szemeket,amik feleslegesek voltak,mert én is ezt terveztem.

-Nem is tudom-húztam az agyát,mire dobbantott egyet a lábával.-Na jó-kacagtam fel.

A hajam felkötöttem egy lófarokba és a szobába mentem,hogy valami normális göncöt kapjak fel.

Az első kezembe akadó ruhát vettem fel,ami egy fehér térd fölé érő lenge ruha volt.Felraktam pár karkötőt és a napszemüvegem,a táskámat is felkaptam,majd belebújtam a szandálomba.

-Indulhatunk-szóltam Blancának,aki már a nappaliban várt.

-Tudod mi hiányzik a lakásotokból?-nézett rám csípőre tett kézzel.

-Mi?

-Közös képek!-vágta rá.-Nekem van rólatok,majd odaadom.

-Köszönöm-mosolyodtam el.

Blancának igaza volt,egy árva közös kép sem volt a lakásban,de ez még az eszembe se jutott,hogy kéne kirakni.Bezártam a lakást és beültünk az autóba,ami Sebastiané volt.Még mindig nem vettem rá magam,hogy vegyek egy autót.

Baartól Zürich mindössze harminc perc autó útra van,így fél tizenkettőkor már a városban voltunk,előbb megejtettünk egy ebédet és utána estünk neki a boltoknak.

Mindkettőnk célja ugyanaz volt,nyári ruhákat akartunk beszerezni.

Nekem is szükségem volt erre,mert a szekrényem szinte csak őszi és téli ruhákból állt,viszont itt a nyár és most már mi is melegebb helyekre utazunk.

A délutánunk pillanatok alatt elrepült,a lábunkat lejártuk,de amit akartunk azt megszereztük.Igaz,hogy fél kilenc volt mire beestem a lakásba.Blanca Tommihoz ment,mert valamit még pakolásznia kell,de megbeszéltük,hogy holnap délelőtt beugrunk egy szépség szalonba,ami már igazán rám férne,utoljára akkor voltam,mikor még Londonban laktam.Ami jó rég volt már.Este Sebastiannal még beszéltem,majd egy zuhany után minden erőm elszállt,még a ruhákat sem pakoltam el,de mikor nem jött álom a szememre elkezdtem leszedni a beszerzett darabokról a címkéket és válogatni kezdtem,hogy mit akarok vinni majd Valenciában.Tizenegy óra fele feladtam és álomra hajtottam a fejem.

Kedden már korán reggel kukorékoltam,valamiért nem tudtam aludni.Annyira korán volt még,hogy Blancát nem akartam zavarni és tíz óra előtt biztos nem fogunk elindulni,így fogtam a bőröndöm és pakolászni kezdtem a ruháimat.Seb tegnap nem írta,hogy valamit utána kéne vinni,de a biztonság kedvéért körbe néztem,de nekem se jutott eszembe semmi.A pipere cuccaim is elraktam,majd egy gyors zuhany után magamra kapkodtam a ruhám.

Barna nadrág,fekete-barna csíkos felső.Belebújtam a papucsomba és a táskámba beleszórtam az irataim,közben Blancától kaptam egy SMS-t,pedig még csak fél kilenc van!Fél óra múlva indulni akar,így gyorsabbra vettem a tempót,feldobtam a szokásos sminkem és a hajam felfogtam egy laza kontyba.

Az idő nem volt már olyan jó,mint tegnap,így egy vékonyabb fekete kardigánt elviseltem.Pár ékszer és fog mosás után a földszintre szaladtam.

Kintről beszűrődött a duda szó,így szaladtam is ki.

Drága barátnőm,most Tommi autóját nyúlta le,mosolyogva zártam be az ajtót és indultam meg az autó felé.

-Szia-köszöntöttem Blancát.-Hogy,hogy ilyenkor fent vagy?

-Kackac,tudok korán is felkelni-nyújtotta ki a nyelvét.-Amúgy szia-nevetett fel.

-Tudsz róla,hogy Valenciába jössz velem délután?-tettem fel neki a kérdést.

-He?-nézett rám nagy szemekkel.

Szóval Tommi nem említette neki és ugye én sem...

-Hát..gondoltam ráérsz-vontam meg a vállam.-Nos?

-Szívesen megyek,de hétvégén már nem tudok ott lenni.

-Miért?Hova utazol?

-Vissza kell mennem Londonba pénteken,mert hétvégén fotózás lesz.

Ezt a témát lezártnak tekintettük,Blanca jön velem délután és pénteken a szabadedzések után meg Londonba utazik,így mindenkinek jó lesz.

Vagy jó négy órát töltöttünk el a szalonban,gondolkodtam rajta,hogy vágatok a hajamból,de Blanca lebeszélt róla.

Fél három volt mire hazaértem,foglaltattam jegyet a repülőre,ami négykor indul.

Még átnéztem a bőröndöm és a lakás körül mindent elintéztem és Sebastiant is felhívtam.

Nyavalygott egy sort,hogy miért nem előbbi géppel megyünk,de gyorsan leráztam,mert átmentem Blancának segíteni.

Négy óra előtt húsz perccel már a reptéren voltunk,Blanca elintézte a csomagjainkat,míg én a jegyeinket.

Még mindig volt tíz percünk,a váró teremben ücsörögtünk,mikor vaku fényre lettem figyelmes.

Először nem foglalkoztam vele,úgy voltam vele biztos valami híresség szállt le,de túl nagy volt ahhoz a csend.

-Jázmin-hallottam meg a hangom,mire hátra fordultam és majd kiégett a szemem a vaku fénytől.

-Mi a ..?-pattantam fel a székből.

-Kérem válaszolna pár kérdésünkre?-hirtelen több riporter is körbe állt és a képembe nyomták a diktafonjukat.

Mégis,hogy találtak rám?!

Teljesen le voltam sokkolva,Blanca mentett ki azzal,hogy indul a gépünk,ami igaz is volt.

-Mióta követnek ezek téged?-nézett rám nagy szemekkel már a gépen barátnőm.

-Montrealban kimentem a rajt rácsra Sebhez és akkor jött ez az őrület,szóltak,hogy ezentúl ez lesz.De akkor is..hogy a francba találtak meg?-morogtam.

-Durva,ennyire engem sem támadnak le-magyarázta Blanca,amit nem hittem el neki..hisz mégis csak modell,igaz Ő már hozzá szokott ehhez.

Az út durván négy és fél órás volt,fél tíz volt mikor Valenciában leszállt a gépünk.Ekkor jöttem rá,hogy tényleg előbb kellett volna jönnünk.Azt sem tudtuk,hogy valaki kijött elénk,de előbb a csomagjainkat szedtük össze.

A kijáratnál futottunk össze Tommival,Ő épp befelé tartott.Barátnőm boldogan ugrott párja nyakába,majd én is üdvözöltem a rég látott finnt.

-Sebastian?-kérdeztem rá.

-Nem tudott szabadulni,Rockyval beszélnek át pár dolgot-kaptam meg a választ.

Az utat a hotelig csendben tettem meg,csak hallgattam az elől ülő párost,hogy miről beszélnek.

Őszintén fáradt voltam és már hiányzott Sebastian,szerettem volna végre átölelni.Megváltás volt,mikor Tommi leparkolt a hotel mélygarázsában a Sebnek kijelölt helyen.

-245-ös szoba,7. Emelet-mosolygott rám a finn.

-Ti nem jöttök?

-Nem-csóválta meg a fejét Tommi.

Bólintottam,majd beszálltam a liftbe és megnyomtam a hetes gombot.Izgatottan léptem ki a liftből és néztem a szoba számokat,a folyosó végén volt Seb szobája.

Kopogtam az ajtón és pár perc után végre kinyitotta az ajtót egy szál törölközőben.

Hatalmas vigyor terült el az arcomon.

-Legközelebb is várhatnál így-ugrottam a nyakába mosolyogva.

-Sosem örültél még nekem ennyire-nevetett fel és végre megcsókolt.

-De igen,viszont most nagyon-nagyon hiányoztál-bújtam hozzá és puszikkal halmoztam el.

-Nem is tudom kimondta,hogy egy napot kibírunk-nevetett.

-Most ne szemétkedj-csaptam finoman a mellkasára.

-Én?-váltott komolyra,de a szája szélén ott volt a mosoly.-Kizárt,de azt hiszem a hölgy túl van öltözve-kajánul vigyorgott rám.

Keze vándor útra indult és pillanatok alatt leszedte rólam a kardigánt és puszikkal halmozta el a vállam.

A trikóm is hamar lekerült rólam a nadrágomról nem is szólva,megelégeltem,hogy csak engem vetkőztet és egy rántással lekerült róla a törölköző.

Az ágyra döntött és lassan kényeztetni kezdett,sóhajokkal adtam tudtára,hogy nagyon is élvezem,amit csinál.

A bugyim egy reccsenéssel adta meg magát és végre megéreztem magamban,egyre gyorsabb tempót diktált és egyszerre értünk el a gyönyör kapujához.

Pihegve húzott a mellkasára.

-Szeretlek-csókoltam meg.

Rendeztük a vonásainkat,mikor kopogtattak,összenéztünk és felsóhajtottam.

-Majd elmegy-húzott vissza az ölébe Seb.

De az illető nem így gondolta,még hangosabban dörömbölt.

-Menj nyiss ajtót-löktem az ajtó felé.-De valamit vegyél fel-szóltam utána,mire beleugrott egy alsónadrágba és ezzel be is zárult az öltözködés.

Hallottam többször elhangzani a nevem,így gyorsan felkapkodtam a ruháim és Seb után mentem.

A nappali részben Christian és Seb beszélgetett.

Üdvözöltem a csapat főnököt és leültem Sebastian mellé.

-Valami gond van?-néztem Christianra.

-Kinek mi az..-vonta meg a vállát.-Kapott a csapatunk egy panaszt,hogy ma nem voltál hajlandó nyilatkozni a reptéren pár riporternek és ők ezt nem vették jó néven-nézett rám a csapat főnök.

Először köpni-nyelni nem tudtam..

-Egy szó sem volt róla,hogy a csapatról kéne nyilatkoznom.A reptéren támadtak rám,azt hittem,hogy megint magánéleti kérdéseket akarnak feltenni-hadartam el Christiannak.

-Értem én Jázmin,de számolj vele,hogy rossz színben fognak feltüntetni és lehet,hogy a csapatot is.Azt fogják írni,hogy valami gond van nálunk és titkolózunk.

-Ez nevetséges-fintorogtam.

-Ez a média-vonta meg a vállát.

Na nem mondod?!Én is ebben dolgozom!

-És akkor most mi lesz?-szólalt meg először Seb.

-Holnap mindenképp nyilatkoznod kell-nézett rám Christian.-Minden kérdésre válaszolunk és nincs mese-állt fel a kanapéról.

-Értettem-bólintottam,de magamban fortyogtam a dühtől.

Hülye média!

Ezt vehetem egy enyhe leszúrásnak a főnöktől,csak azért,mert nem nyaltam ki a riporterek seggét,de nincs gond...ezt holnap megtehetem!

Juppíí,repesek az örömtől!

Christian elköszönt tőlünk,de ez a kedves hír a mai napomat már elrontotta.

Végig duzzogtam csak Sebnek,majd mikor ezt megunta szó szerint elküldött fürdeni és azt mondta,hogy aludjak.

Na ezen még jobban felhúztam magam,utoljára tíz éves koromban szóltak így hozzám,így már ezen is duzzogtam és Sebastianhoz sem szóltam.

-Meddig fogsz még duzzogni?-feküdt szembe velem.

Nem szólok hozzá!

Fogtam magam és a másik oldalamra fordultam,de követett és szembe guggolt velem.

-Nem szólsz hozzám?-láttam rajta,hogy nem sok kell neki és elröhögi magát.

Megvontam a vállam,mire felnevetett és egy puszit akart adni,de elhúztam az arcom.

-Azt hiszem meg kell,hogy neveljelek-nézett rám komoran,mire tágra nyíltak a szemeim.

Lerántotta rólam a takarót és a hasamra fordítva lefogott és a fenekem püfölte,a negyedik után már nevetve visítoztam,hogy hagyja abba.

-Igen?-nevetett fel.-Pedig én jól szórakozok-és finoman a popsimba harapott.

-Te hülye-ugrottam fel és párnával püfölni kezdtem és kergettem.

-Sokkal jobban szeretlek így-kapta el a derekam hátulról és egy puszit nyomott a nyakamra.

-Bolond vagy-fordultam meg az ölelésében.

-De legalább mosolyogsz,ne foglalkozz velük.Holnap válaszolsz a kérdésükre és le is szállnak erről a témáról-húzott közelebb magához.

-Erről a témáról igen,de rólunk nem-húztam a szám.

-Azzal ne foglalkozz,egy idő után megunják,ha semmire nem válaszolunk.

-Legyen így-bújtam az ölelésébe.-Szeretlek-mosolyodtam el.

-Na ebben a mosolyba szerettem bele-csókolt meg.

-Igen?-nevettem fel.-Emlékszel,hogy Miranda már első nap mennyit célozgatott rá,hogy milyen jól kijövünk.

-Igen-nevetett fel.-Teljesen elvarázsoltál és már akkor is duzzogtál,mikor elindultál a gyárban a nagy semmi felé-már ketten nevettünk a hülyeségemen.

Pár perc csend után újra megszólalt.

-Ha megkérném a kezed igent mondanál?-nézett a szemeimbe.

Teljesen ledöbbentett ezzel a kérdésével,tudtam,hogy ezen már elgondolkodott,de így sosem kérdezett még rá.

-Nem..nem -makogtam.-Seb ez,hogy jutott most az eszedbe?-tereltem.

-Ne tereld a témát kérlek.Tudom mi a véleményed az esküvőről,de én szeretlek és nekem fontos.

-Seb-sóhajtottam fel.-Szeretlek téged,de ez akkor is korai.

-Tudom-mosolyodott el.-Nyugi nem most rögtön akarom megkérni a kezed-simított végig a kezemen és felemelte a gyűrűs ujjam.-De szeretném,ha egyszer ezen az ujjadon viselnéd a gyűrűnket.

-Szeretlek-csókoltam meg.-És igen,igent mondanák.

Hatalmas mosoly ült ki az arcára és ha ezt tudtam volna előbb kimondom neki.Furcsa volt erről beszélni,hisz még csak holnap leszünk együtt három hónapja,de már rengeteg mindenen mentünk keresztül és olyan,mintha több éve együtt lennénk.Egy baba,több külön töltött idők mikor veszekedtünk,de mindig kibékültünk.Nélküle már talán nem is tudnák élni,mindig együtt vagyunk és a jó dolgokhoz hamar hozzá szokik az ember.Mégis a baba talán még szorosabbá tette a kapcsolatunkat,rossz érzés fogott el,hogy már a pocakomban növekedne az első gyermekünk,de az élet nem volt kegyes hozzánk.Részben féltem tőle,hogy esetleg nem lehet több babám és azt nem élném túl.

Szerda reggel finom illatokra ébredtem fel és egy kéz az arcom cirógatta.

-Mmm...-mosolyodtam el és lassacskán kinyitottam a szemem.

-Jó reggelt-puszilt meg Seb és egy hatalmas mosoly ült az arcán.

Tudtam,hogy különleges a mai nap,de nem számítottam rá,hogy készülni fog.

-Szeretlek-mosolyodtam el,mikor jobban körbe néztem a szobában.

Rózsa szirmok,finom reggeli és ma három hónapja vagyunk együtt.

A reggeli tényleg isteni volt és mivel ma semmi dolgunk nem volt lustálkodhattunk egy picit.Végül úgy döntöttünk,hogy járunk egyet a városban,így készülődni kezdtem.

Gyors zuhany,az öltözködést sem húztam el.

Farmer nadrág,fehér trikó,narancssárga blézer és színben ahhoz passzoló magassarkú.

A hajam átfésültem és hagytam a vállamra omlani a göndör fürtöket,pár ékszert felraktam és már készen is voltam.

-És hova fogunk menni?-léptem Seb mellé,aki előre engedett az ajtóban.

-Titok-mosolygott és kezeinket összekulcsolta.

-Mmm,ne.-biggyesztettem le a számat.-Ezt is előre kitervelted?

-Igen-mosolyodott el.

-Le akarsz venni a lábamról?-álltam szembe vele már a liftben.

-Az a célom-ölelte át a derekam és egy féloldalas mosolyt villantott.

A hotel halljában már pörgött az élet,csak mi érkeztünk ilyen korán.A többi pilóta csak a mai nap érkezik,így a város is eléggé felpezsdült.

Szerettem volna,ha egy fotós sem állít zaklat minket,de volt egy olyan érzésem,hogy ennyire nem vagyunk átlátszóak.

Fogalmam sem volt,hogy Seb hova visz és mivel a várost sem ismertem ez sem segített a helyzetemen.

Felnevettem mikor Sebastian leparkolt az állatkert előtt.

-Komoly?-nevettem fel.

-Igen.Na gyere-nyitotta ki az ajtót nekem.

Sokkal jobban örültem neki,hogy ide hozott el,mint egy puccos étterembe.Még régebben említettem meg neki,hogy szeretem az állatkerteket,de nem gondoltam volna,hogy meg is jegyzi.

A bejáratnál a jegyekkel együtt kaptunk térképet is és rögtön bújni kezdtem.Sosem volt kedvenc állatom,de a lepke házakért oda voltam.

Egy egész napos programnak tűnt a dolog,de Seb közölte velem,hogy még máshova is szeretne menni.

Délután négy óra lehetett mikor újra autóba ültünk,de most a hotelba mentünk vissza,mert át kell öltöznünk.Próbáltam kiszedni Sebastianból,hogy hova akar vinni,de egy árva szót sem szólt.

A folyosón összefutottunk Christiannal,aki mosolyogva gratulált,de azért még hozzá tette,hogy nyilatkoznom kell még ma!

Természetesen a hotel előtt már egymást taposták a riporterek.

Fintorogtam egy sort,de nem akartam elrontani a mai napot.

Seb nem sokat segített,hogy hova megyünk,de egy kényelmesebb cipőre váltottam.

Fekete balerina cipő és akkor már egy fekete térd fölé érő szoknyába bújtam bele.

Enyhe smink,ékszerek és átpakoltam a cuccaim a másik táskámba.

A hajam felkötöttem egy laza kontyba,majd készen is voltam.

Sebastiannal megbeszéltük,hogy essünk most át a nyilatkozáson,így a hotel elé indultunk.Amint kiléptünk az ajtón üvöltözni kezdtek és a fényképezőgépek csak úgy kattogtak,pár perc után végre csillapodtak az emberek.

A nevetséges az volt,hogy a kérdések háromnegyed része a magánéletünkre tért ki.

-Igaz,hogy ma vannak együtt három hónapja?Hogy ünneplik ezt meg?

-Igen,igaz.-válaszolt Seb.-Az pedig maradjon a mi titkunk.

Közben megérkezett Mark is hotelhoz,így kevesebb érdeklődést kaptunk és hamar le tudtunk lépni.

Volt egy olyan rossz érzésem,hogy valaki követni fog és ez be is bizonyosult mikor a tengerparthoz értünk.

Levettem a cipőm és így lépdeltem Sebastian mellett a homokban.

Nem messze egy asztal volt megterítve és körben gyertyák égtek a homokban és virág szirmok voltak elszórva.

-Ez gyönyörű-teljesen el voltam kápráztatva.

Gyönyörű volt minden és a fejembe nem fért,hogy rendezte el ezt mind Sebastian.

Szerencsére csak pár kép készülhetett rólunk,mert a fotós el is lett zavarva és nyugodtan tudtunk együtt lenni.

Már sötét volt és a levegő is lehűlt,mikor elindultunk vissza a hotelba.

Csak pár rajongó ácsorgott a hotel előtt,de mi a mélygarázsból mentünk fel a szobánkba,így elkerültük őket.

-Nagyon jól éreztem magam.Köszönöm-öleltem át Sebastiant.

-Szeretlek-csókolt meg.

-Én is.

A telefonom jelzett,hogy SMS-em érkezett.

„Gratulálook.3 hónap :)Remélem az öcsém nem szúrt el semmit.Puszi,Mel”

Felnevettem Melanie üzenetén és Sebastiannak is megmutattam.

-Miért kételkedett bennem mindenki,hogy elszúrom?-sóhajtott fel.

-Nem szúrtad el,minden nagyon szép volt-bújtam oda hozzá és elhelyezkedtünk a kanapén.

Majd jött a következő üzenet Stephanietól,Blancától és még Anna is írt.

-Hány ember tudott róla,hogy mire készülsz?-nevettem fel.

-Kellett a segítség-mosolygott.

Már nagyon késő volt,így gyorsan lezuhanyoztunk és bedőltünk az ágyba.Hosszú volt a mai nap,de mindig emlékezni fogok rá.A holnapi nap viszont még hosszabb lesz és sok dolgunk lesz.Már a nap rosszul fog kezdődni,mert nekem előbb a pályán kell lennem és valószínűleg Christiannal kell kimennem,ami azt jelenti,hogy hétkor már a pályán leszek.

Csütörtök már hatkor fenn voltam és halkan készülődtem,hogy Sebastiant ne ébresszem fel.

Farmer,fehér póló,szürke vékony kardigán,sál és a szürke cipőm.

A táskámba beraktam a csapat pólót,amit majd a pályán átveszek és készen is voltam.

A hallban már ott volt Christian,Adrian,Guil és Ciaron,így sejtettem,hogy velük fogok kimenni a pályára.

-Hát a szőke herceged?-cukkolt már korán reggel a francia.

-Alszik-fintorogtam.

-Kinek jól megy még-nevetett fel Guil.

Christian sürgetett minket,de úgy voltam,hogy a kocsiban fogok visszaaludni.Persze...

Guil végig lökte a hülyeségeit,Adrian aprókat mosolygott rajta,Ő már ébren volt,de Ciaronnal csak szenvedtünk.

A pályára gond nélkül bejutottunk és a Red Bull motorhome felé siettünk.

Tina mellett szinte elsuhantam,mikor utánam kiabált,hogy a szokásost kérem-e.Még jó,hogy van aki helyettem gondolkodik,mert kávé nélkül meghalnák.Az irodába siettem,ahol Isabel már bent volt.

-Jó reggelt-köszöntöttem.-Mikor jöttél?

-Szia-mosolygott rám.-Nem mentem be a hotelba-vonta meg a vállát.

Csak néztem nagy szemekkel a lányra.

-Nézd-dobott felém egy újságot.-Harmadik oldal.

Ahogy mondta oda lapoztam.

„Sebastian Vettel és kedvese a tenger parton ünnepelték,hogy három hónapja együtt vannak.

A hölgyről nem sok információnk van,de azt tudjuk,hogy a pilóta munkatársa....”

-Ó,anyám-fintorogtam.-A kezem teszem rá,hogy nem sokára kiderítik az egész életem.

-Hát..nem adok nekik egy hónapot se-biztatott Isabel.-Ne foglalkozz velük,Sebastian szeret-mosolygott rám,majd elhagyta a szobát.

Az ajtó nyitva maradt így láttam,hogy mekkora forgalom van a folyosón,egy idő után már meguntam a cipő kopogásokat és becsuktam az ajtót és folytattam a dolgom.

Pár perccel később kopogtak és meg sem várva a válaszom Christian lépett be és helyet foglalt velem szemben.

-Láttam a mai újságot-mosolygott rám önelégülten.

-Remek,ahogy kérted nyilatkoztam-erőltettem magamra egy mosolyt,de most legszívesebben megütöttem volna a főnököm,azért az idióta mosolyáért.

-Nem foglak megdicsérni-nézett rám.

-Gondoltam-rendeztem össze a papírjaim és a kezemre támaszkodva néztem Hornert.-Ja igen-jutott eszembe és egy mappát csúsztattam elé.-Ezt át kell nézned és alá kell írnod.

Belenézett,hümmögött egy sort,majd felállt és egy halk köszönés után elment.

-Tuti,hogy menstruál-morogtam,nem értettem ezt a hangulat változását,de végül is nem az én dolgom.

Kezdtem fáradni és éreztem a reggeli kávé hiányom,így meglátogattam a büfét.

-Már hiányoltalak-mosolygott rám Tina.-Csak nem megtámadtak az iratok?

-Ah,ne is mondd-legyintettem.-Reggel hatkor kelhettem és egy halom papír várt rám és még mindig van egy kupac.

-Hát nem irigyellek-tette le elém az éltető löttyöt.-És Sebastian?Ő merre bujkál?

-Pff-kortyoltam a kávéba.-Valószínűleg még az ágyat nyomja-fintorogtam,most nagyon is irigykedtem a szőkére.

Tina hangosan felnevetett.

Annyi pihenőt adtam magamnak,míg a kávém elfogyott,de utána mentem vissza a barlangomba és a papírokat rendeztem tovább.

A telefonom zenélésére kaptam fel a fejem,de mire előhalásztam a táskámból az illető vette fel.

Stephanie keresett,így rögtön vissza is hívtam,de most Ő nem vette fel.

Már mindenre gondoltam,hogy valami baj történt,mikor újra hívott.

-Na végre Stephanie-sóhajtottam fel.-Baj van?

-Szia Jázmin-nevetett a telefonba.-Ezt én is mondhatnám,miért nem vetted fel a telefont az előbb?

-Ne haragudj,elmerültem a papír halmazban-húztam a szám,amit a lány nem láthatott.

-Zavarlak?

-Nem,amúgy is kell pihenőt tartanom szóval mondd csak.

-Oké.Jövő hétvégén lesz Seb szülinapja és gondoltam rendezhetnénk valami kisebb családi bulit neki.Kedden meg Melanie szülinapja van,de mindig is egybe tartottuk.

-Igen ez egy jó ötlet.Nagyon szívesen segítek,de a héten biztos nem tudok segíteni,mert azt se tudom hol áll a fejem.

-Persze,persze-hallottam a hangján,hogy mosolyog.-Megértem.Majd még hívlak ezzel kapcsolatban.Puszi nektek.Szia.

-Rendben,Szia Steph-majd bontotta a vonalat.

Elgondolkodtam rajta,hogy a csapattal is kéne egy bulit szervezni,de ezt előbb Christiannal kéne megbeszélnem,hogy egyáltalán támogatja az ötletet,mert a legegyszerűbb lenne a gyárban megtartani ezt.

Mindenképp beszélnem kell erről még Christiannal,de a telefonom zavarta meg a gondolkodásom.

Sebastian írt egy SMS-t,hogy már úton van a pályára.

Visszaírtam neki és a fontos papírokat elzárva a büfébe mentem.

Gondoltam kisétálok a paddockba és ott várom meg Sebastiant,de mikor megláttam,hogy mennyi riporter futkos az aszfalton elbizonytalanodtam.

A csapat pólóban nem leszek észrevétlen,de egy nagy levegő vétel után kinyitottam az ajtót.

Gyorsan szedtem a lábam,hogy egy eldugottabb helyen megálljak és várjak.

Szerencsére nem kellett sokat várnom,mert a mellettem elhaladó emberek csak kicsit néztek idiótának,vagy valami terroristának,hogy egy lyukban ácsorgok.

-Te mit csinálsz itt?-nevetett Seb.

Nagyon is látszott rajta,hogy jól kialudta magát és remek formában van,az első jelen pillanatban nagyon is zaklatott,hogy én meg állva el tudnák aludni.

-Titeket vártalak-majd elindultam előttük,de pillanatok alatt Sebastian utolért.Tommi feltűnően lemaradt.

-Valami baj van?-kérdezett rá és a motorhome-ba érve meg is állított.

-Nincs baj-ráztam meg a fejem és indultam volna tovább,bár azt sem tudom hova..

-Jázmin-kapta el a csuklóm.-Mondd el kérlek-nézett mélyen a szemeimbe.

-Fáradt vagyok,sok ez nekem-sóhajtottam fel.

-Sebastian na végre-hallottuk meg Guil hangját.-Örülök,hogy megtisztelsz minket,gyere már.Pálya bejárás előtt beszélni akarok veled.

-Oké,mindjárt megyek.

-Most!-nézett rá erélyesen a verseny mérnök.

Felsóhajtott majd rám nézett.

-Menj nyugodtan-mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára,majd az irodába siettem,hogy egy kicsit ledőljek a kanapén.

Tényleg besokalltam,egyszerűen úgy éreztem,hogy én ezt már nem bírom.

A kanapén elfeküdve gondolkodtam,hogy mi a francot csináljak,ha így megy tovább én ezt nem fogom bírni.Régen mindig is pörgős munkát akartam,de ez már durva,hogy a média kiforgatja a szavaid és egy perc nyugtod sem lehet.Nem is értem,hogy Sebastian ezt,hogy bírja ki.

A nagy elmélkedésem eredménye az lett,hogy a kanapén aludtam be.

-Jesszus-riadtam fel valaki hangjára.-Jázmin a frászt hoztad rám-Isabel volt az.-Rosszul vagy?-sietett mellém.

-Mm,csak elaludtam-dörzsöltem meg a szemem.

-Sebastian már összevissza keresett,de muszáj volt elindulniuk a pálya bejárásra.

-Oh,fene-morogtam.-Mennyi az idő?

-Fél három.

-Mikor indultak el?

-Egy negyed órája,de már felesleges utána menned.

-Igaz,úgyis beszélnem kell Christiannal-ültem fel.-De előbb rendbe hozom magam-nyúltam a hajamhoz,ami valószínűleg szanaszét állt.

Gyorsan átfésültem a hajam és felkötöttem egy copfba,majd rendeztem a ruhám és Christian irodája felé vettem az irányt.Persze,hogy nem tartózkodott bent.

Vártam egy öt-tíz percet,de semmi,így a büfébe mentem,hátha valamerre látta Tina.

-Szerintem a boksz előtt lehet-mosolygott rám.-Hogy-hogy nem vagy pálya bejáráson?-érdeklődött.

-Elaludtam-fintorogtam,majd a boxhoz siettem.

Tina jól sejtette,a boxban volt Christian,Adrian és Helmut is.

-Christian beszélhetnék veled?

-Persze-nézett rám.-Miről lenne szó?-egy kicsit mentünk csak arrébb.

-Arra gondoltam,hogy Sebastiannak szervezhetnénk egy születésnapi bulit jövő héten.

-Igen,nem rossz ötlet-mosolyodott el.-Tavaly is rendeztünk,de akkor a pályán köszöntöttük fel.

-Igen,de most túl korai lenne,Silverstoneban meg késő nem?

-Mire akarsz kilyukadni?-mosolygott.

-Nem lehetne esetleg egy kisebb bulit a gyárban összehozni?

-Nem is tudom,esetleg szombaton.

-Tökéletes,előtte úgyis Heppenheimban leszünk,vasárnap meg családdal ünnepelnénk.

-Rendben,akkor legyen szombaton-mosolygott.-Hogy akarod elintézni?

-Így-mosolyogtam.-Srácok!Figyelem!Jövő hét szombaton a gyárban megünnepeljük Sebastian szülinapját.Ezt tartsátok teljes titokban,mert Ő nem tud róla.

-Bulii-nevetett fel Stuart.-Mikor?

-Pontos időt még nem tudok,de a héten még mindent meg fogtok tudni-mosolyodtam el.

-Remek megoldás-nevetett Christian.

-Én ezt nem tartom jó ötletnek-kotyogott bele Helmut,sosem volt szimpatikus,bár nem akartam elítélni,hiszen alig beszéltünk.-Az egész csapat bulizik és a következő héten már futam.

-Szerintem ezzel nincs semmi gond,kell a csapatnak a kikapcsolódás és nem a sárga földig fognak inni.Christian amúgy is beleegyezett-néztem Helmutra.

Fintorgott egy sort és hápogott valamit,majd elment.

-Ne is foglalkozz vele-tette a kezét a vállamra Adrian.-Próbál mindenbe beleszólni és elég mogorva...

-Persze-motyogtam.

Adriannak dolga volt,így sietősen távozott és én sem tudtam a boxban mit csinálni.
A frászt kaptam mikor kifelé indulva egy halom bámészkodó ember állt a boxunk előtt,de az egész boksz utcát elfoglalták.

-Ez mi a ..?-néztem nagy szemekkel.

-Box utca látogatás-lépett mellém Stuart és felrakták a kordonokat.

-Ahj-sóhajtottam fel.-Ki is ment a fejemből.

Gyorsan át akartam verekedni a tömegen,de sokan megállítottak egy kép,vagy egy aláírás miatt.Volt aki Sebastian után érdeklődött,hogy mikor érnek vissza.A sajtósa vagyok,de nem tudtam pontos választ adni...

Kisétáltam a cél egyenesre ahol készítettem egy képet,majd elindultam a home-ba.

A motorhome-ba beérve fellélegeztem,olyan volt a sok ember közt,mintha fojtogatnának.A büfében ültem le pihenni és abban reménykedtem,hogy Sebastianék előbb ide jönnek és utána mennek a boxba.

Tinával egész jól elbeszélgettünk,de igazából csak egy puha ágyra vágytam,hogy a nap további részét átaludjam,de olyankor mindig beugrott a holnap nap,vagy a vasárnapi.Akkor még több dolgunk lesz és így,hogy nem tudom normálisan kialudni magam kedvem sincs semmihez.

Vagy egy fél órája ülhettem a büfében mikor meghallottam Sebastian hangját,hátra fordultam és addigra már előttem állt.

Mosolygott,de a szeme mást is elárult.

-Jól vagy?Kerestelek-lépett elém.

-Jól vagyok,csak elaludtam.Ne haragudj.

-Mindegy-nyomott egy puszit az arcomra,majd elment lezuhanyozni.

-Minden oké?-ült le mellém Tommi.-Fáradtnak tűnsz.

-Az is vagyok-sóhajtottam fel.-Nem tudom kialudni magam rendesen és sok ez nekem.

-A munka?-nézett rám,aprót bólintottam.

Képtelen vagyok kimondani,hogy befuccsoltam,hogy amire azt hittem,hogy remek lesz és nekem való attól kikészülök.

-Miért nem veszel fel egy segédet?-nézett rám.-Ebbe nem szólhat bele Christian igazából.

-Nem is tudom-húztam a szám.

-Inkább mint,hogy belebetegedj ebbe és ezzel nem szabad játszani-nézett rám komolyan.

-Tudom,de semmire sincs időm.Legalább a jövő héten szünet lesz és akkor ki tudom pihenni magam.

Seb közben végzett,így Tommival befejeztük a beszélgetést,mert Ő meg Blancát várta.

Teljesen kiment a fejemből,hogy barátnőm itt van és eddig nem is találkoztam vele.

-Ne aggódj-mosolygott Tommi.-Tegnap nem értetek rá,ma pedig az egyik modell társával találkozott vagy kivel-legyintett Tommi.

A boksz utcában szinte letámadták Sebastiant és imádtam,hogy a boxunk csak pár lépésre lenne,de legalább egy óráig itt fogunk állni.

Persze hihetetlen és jó érzés,hogy Sebastiannak ennyi rajongója van,de azért néha ijesztő is.

Sietnünk kellett,mert ötkor kezdődött a hivatalos aláírás osztás,de nagy nehezen tudtunk szabadulni,így késésben értünk oda.

A többiek már javában osztogatták az aláírást,Seb gyorsan leült Mark mellé.

Míg az aláírás osztogatás tartott Isabellel jól elbeszélgettünk és a többi sajtóssal.

Fél hét volt mikor befejezték az osztogatást a fiúk.

A boxba mentünk,mert Sebastian ott rakta le a táskáját.

A boksz utca végre kiürült,Seb összeszedte a cuccát,majd a motorhome-ba mentünk,hogy az én táskám is felszedjük.A büfében futottunk össze Blancával és Tommival,ők is indulni készültek,így együtt mentünk vissza a hotelba.

-Na és milyen volt tegnap?-faggatott barátnőm a hátsó ülésen.

-Nagyon jó-mosolyodtam.

-Láttam az újságot,olyan édes rólatok az a kép-mosolygott.-Azzal meg ne is foglalkozz,hogy lefényképeztek-legyintett.-Legalább mindenki tudja,hogy együtt vagytok és milyen szép pár vagytok-mosolygott.

Blanca mindig jobb kedvre tudott deríteni és ez most is sikerült neki.Igaza volt!

Nagyon is rágörcsöltem arra,hogy utánunk loholnak.

A hotel előtt több rajongó is ácsorgott és mikor meglátták az autót hangos kiabálásba kezdtek,nem most fogunk bejutni a hotelba.

Tommi és Blanca a mélygarázsban szálltak ki,de ezt mi nem tehettük meg.

Azt hittem kiszakad a dobhártyám,de elmosolyodtam a rajongókon.Volt,aki még azt is kérte,hogy én is álljak be Sebastian mellé.

Mikor Sebtől kaptam egy puszit hangos ujjongás,jobb kedvre derítettek ezek az emberek.Már értettem,hogy Seb miért beszél így a rajongóiról és,hogy neki is sok erőt adnak.

Miután mindenki megkapta az aláírását,képét az emberek csillapodtak és mi is bejutottunk a hotelba.

Sebastian elkérte a szoba kulcsot és lifttel a hetedik emeletre mentünk.

A liftben már nagyokat ásítottam és tényleg csak egy puha ágyra vágytam,de előtte egy forró fürdőre.

Amint beértem a szobába az első dolgom az volt,hogy a kádat tele engedtem vízzel és finom illatú tusfürdőt öntöttem bele.

-Én is csatlakozhatok?-megborzongtam a hangjától,nem számítottam rá,hogy ilyen közel van hozzám.

-Persze-mosolyodtam el.

Gyorsan megszabadultunk a ruháinktól és elhelyezkedtünk a nagy kádban.Seb mellkasának dőltem és behunytam a szemem.Nem beszélgettünk,de ez nem az a kínos csend volt.Inkább mindketten élveztük ezt a csendet a mai nap után.

Kicsit elpilledtem Seb mellkasán mikor megszólalt.

-Kezd kihűlni a víz-simogatta a vállam.

Jobbnak láttuk kiszállni a vízből és gyorsan a hálóingembe a bújtam.Hiába tudtam volna elaludni a kádban az ágyban már nem jött az álom a szememre.Kezembe vettem a laptopom,hogy felnézzek a facebookom-ra.Majdnem frászt kaptam a rengeteg értesítőtől,ehhez még nem szoktam hozzá.

Egyre több ember jelölt ismerősnek,pedig egyszer sem találkoztunk,csak Sebastian rajongói voltak.

A csoportban üzentem a lányoknak,mert ők is sok kérdést tettek fel,de konkrétat még nem tudok nekik mondani.Majd csak két hét múlva körülbelül.

-Mit csinálsz?-hajolt bele a képbe Seb.-Facebook?-fintorgott.-Nem értem mi a jó benne-dőlt vissza a párnájára és inkább bekapcsolta a tévét.

-Hogy valaki tartsa a kapcsolatot a rajongóiddal-válaszoltam neki és átnéztem az üzeneteim.

Az egyik levél kissé sokkoló volt számomra,amit Seb is észrevett.

-Mi az?-kérdezett rá és megakarta nézni.

-Semmi-kaptam el a gépet.

-Jázmin!Mutasd meg!-nézett rám szigorúan és kiszedte a kezemből a laptopom.-NA ezért nem kell ez a szar facebook-háborgott,ellepte a düh.-Többször zaklatott?

-Nem,most írt először.Ne foglalkozz vele Sebastian,ez csak egy férfi.

-Igen,aki mocskos dolgokat irkál neked-nagyon mérges volt.

-Nyugodj le,nem lesz semmi baj.Beállítom,hogy idegenek ne tudjanak írni nekem,rendben?

-Ez a minimum-kicsit nyugodtabb volt már a hangja.

Akik ismerősnek jelöltek azokat átnéztem és pár embert visszaigazoltam,akiket tényleg ismerek.

Mikor az órára pillantottam felsóhajtottam,megint nem fogom kialudni magam.Kikapcsoltam a laptopom és próbáltam elaludni,de csak forgolódtam.Seb a mellkasára húzott és a kezemen körözgetni kezdett,erre tudtam csak elaludni.

Pénteken egy órával később,hétkor keltem,de már Sebastiant is ébresztenem kellett.

Legkésőbb fél kilencre a pályán kellett lennünk.

Gyors zuhany és reggeli tevékenységek után a bőröndöm előtt találtam magam.Időm sem volt arra,hogy kipakoljak a szekrénybe,így ezért is moroghattam reggel.

Egy kicsit jobb kedvre derített,hogy a nap hét ágra sütött.

Hosszú morfondírozás után megtaláltam a megfelelő ruha darabokat.Farmer rövidnadrág,lenge barnás felső és egy kényelmes lábujjas papucs.A fekete táskámba beszórtam a fontos cuccaim.

A hajammal nem akartam bíbelődni,így csak párszor átfésültem és hagytam lógva,de a kezemre felraktam egy hajgumit,ha esetleg szükségem lenne rá.

-Mehetünk?-nézett rám Seb,Ő már jóval előttem elkészült.

-Igen-bólintottam,és az órára néztem,ami nyolcat mutatott.

Még időben vagyunk!

Szerencsére a pálya nem volt olyan vészesen messze,így negyed óra alatt kiértünk,de mire a motorhome-t is elértük volt már fél kilenc.

Seb ment a dolgára,mert Guillal megbeszélik a mai menetrendet,reggel volt még egy technikai megbeszélésük a mérnököknek.

Adtam egy puszit az arcára a szőkének,majd útjára engedtem.Beszereztem a reggeli kávém és az irodába siettem,hogy letegyem a táskám és átvegyem a csapat pólót.Isabel utánunk érkezett meg rövid idővel.

-Szia-mosolyogtam rá.-Végre egyszer előbb érek ide,mint te.

-Igen-nevetett.-Markot kicsit nehezen szedtem össze-sóhajtott fel.

Egy futó reggelit ejtettem meg,mert fél tízre már a boksz előtt vártam Sebastianra,hogy interjút adjon az első szabadedzés előtt.

Szokásos kérdések,amik ilyenkor szoktak lenni..mit vár az első szabadedzéstől.

Negyed óra volt még vissza,Seb már az autó mellett állt és pár perccel később be is ült,már nem akartam zavarni.

Tommi sétált mellém a fülessel.

-Blanca merre van?-kérdeztem barátnőmre.

-A motorhome-ban.Páran felismerték és nem akar a tévében szerepelni-vonta meg a vállát,majd visszament az autó mellé.

A boksz utca lámpája zöldre váltott,25 fokos volt a levegő és egy fokkal volt melegebb az aszfalt.Sebastiant a poros aszfaltra figyelmeztette Guil.

Elsőnek Rosberg ment ki,de egy nagyon gyenge időt ment és a következő mért körökre elég sokat kellett várni.

Hülkenberg törte meg a mért körök csendjét és 20 másodpercet javított Rosberg idején,a huszonharmadik percben viszont jött a hiba.Hülkenberg összetörte a Torro Rossot,így neki az első szabadedzés véget ért.

Rosberg a kuplungra panaszkodott,mjad a harmincadik percben Maldonado állt az élre.A nagy csapatok még sehol sem voltak..

Negyven perc után már a két Ferrari állt az élen,de a Mclaren és mi se mentünk még mért kört.

Ma két tesztpilóta is lehetőséget kapott,Hülkenberg a Torro Rossoba ülhetett és Ricciardo Buemi helyére ülhetett be.

Seb és Mark különböző taktikán mentek,miközben Mark a jó köröket futotta,addig Sebastian a verseny beállításokat kereste.

A szabadedzést végül Mark nyerte meg,mögötte Petrov és Alonso végzett.Sebastian a 16. helyen végzett és huszonegy kört ment az első szabadedzésen.

Kiszállt az autóból,majd elment átöltözni,hogy interjút adhasson.

Gyorsan túl estünk az interjúkon és délben már a büfében ültünk Tommi társaságában.Szigorúan figyelte,hogy Seb mit fogyaszt és percenként emlékeztette,hogy elég folyadékot igyon.

Ebéd után Tommi és Seb elvonultak,hogy a finn felkészítse Sebastiant és,hogy pihenni tudjon.

Blancával jól elbeszélgettünk,mert fél kettőkor szólt rám Tina,hogy itt ne felejtsem magam.Blanca nem akart velem jönni a boxba,amit végül is megértettem.Leültem a szokásos helyemre a tárolóra és pár perccel később Helmut termett mellettem.Nem szólt hozzám,csak a srácokat figyelte,így én sem foglalkoztam vele.Feltettem a fülesem és vártam,hogy elinduljon a második szabadedzés.