Száztizennegyedik fejezet

Sziasztok!:)

Nos,hát meghoztam a frisst!

Kicsit rövid lett,mentségemre szóljon,hogy holnap félévit írok fizikából...és hát röviden annyi,hogy nem sikerült összebarátkoznunk a fizikával.xd

De mivel ilyen rövid lett igyekszem a hét közepe felé is hozni még egy részt,amiből több minden kiderül már :)

A részhez meg annyit fűznék,hogy lehet sokan vártátok ezt a pillanatot..csak nem így.:$

Puszi!

 

114.fejezet

Vasárnap csodák csodájára tízkor már fent voltunk.

Kialudtuk magunkat és lassan,komótosan készülődtünk el.

Már úgy öltöztem fel,hogy a korai ebéd után -Heikke mindenképp azt szerette volna,ha együtt ebédelünk- rögtön a reptérre megyünk.

A csomagjaink úgy ahogy össze voltak már csomagolva.Az ajándék a bőröndömben volt már becsomagolva.

Farmer nadrág,fehér ing mellett döntöttem.

Heikke már terített asztallal várt minket.Fabi csoszogott le a szobájából utánunk,szegény igen kómás fejet vágott.Vele ellentétben Melanie...úgy pörgött,mint egy búgócsiga.Nem is tudom honnan merít ennyi energiát?!

Az ebéd után még átnéztük a cuccaink,indulnunk kellett fél tizenkettőkor.

Seb bepakolta a bőröndöket a kocsiba,a nyakam köré csavartam a sálat,majd beleléptem a cipőmbe.

Kifelé menet felhívtam Mirandát,hogy biztosan elérjük a fél egyes gépet és időben ott leszünk náluk.

Norbert vitt ki minket a reptérre,a felszállás előtt negyed órával becsekkoltunk és elfoglalhattuk a helyünket.

Izgultam,Norah mégiscsak a keresztlányom!

Seb is észrevette rajtam,hogy elég izgága vagyok és alig bírtam magammal a két órás idő alatt.

Fél háromkor landoltunk Londonban,a váróteremben már ott ácsorgott Gabriel,köszöntöttük egymást,majd autóba szálltunk.

Elmondása szerint a fél család már körbeugrálta Noraht,de a kis csajszi még most is aludt mikor eljött.

Nevetve öleltük át egymást Mirandával,rettentően sokat változott!

Kivirult,gyönyörű anyuka volt!

Gyorsan átestünk a bemutatkozáson,Miranda szülei,Gabriel szülei és a testvérek...voltunk páran,de alig vártam,hogy végre kézbe vehessem Noraht.

-Vágattál a hajadból?-mosolyogtam Mirandára.

-Igen,már túl hosszú volt.

-Nagyon jól áll.Gyönyörű vagy-öleltem át,majd beléptünk Norah szobájába.

A kislány a babakocsijában aludt már felöltözve.

-Milyen édes-guggoltam le mellé és végig simítottam puha arcocskáján.

-Lassan fel is fog ébredni,majd babázhatsz-mosolygott Miranda.-Addig átöltözöl?

-Igen,ez jó ötlet.

Mirandával együtt készülődtünk,de nem sok időnk volt.Villám gyors tempóban sütöttük be egymás haját.

Egy bézs színű ruhába bújtam bele és a vele megegyező magassarkúmat csatoltam fel.

-Hűha-mosolygott rám Miranda.-Nagyon szép keresztmami vagy-nevetett.

-Ó,köszönöm-mosolyodtam el.

Miranda egy fehér ruhát viselt,ami a térdéig ért és egy vékony barna kardigánt.

Megigazítottam a sminket,majd visszamentünk a családhoz.Majdnem elolvadtam mikor megláttam Sebastiant és kezében Norah volt,valamit nagyon gügyögött neki.

-Nagyon aranyosak-súgta Miranda,bólintottam,majd oda léptem hozzájuk.

-Hát szia-mosolyogtam Norahra és megfogtam a pici kezét.

Hangosan felnevetett,Seb átadta a kezembe és hátulról ölelt át.

Fel sem tűnt,hogy többen is fényképeznek minket,csak mikor oda hozták a gépeket,hogy nézzük meg milyen aranyosak vagyunk.

Fél négykor ültünk autókba és indultunk el a templomba.Mirandáékkal mentünk,így volt lehetőségem a kis csajszit szórakoztatni és kibabázhattam magam.

A keresztelőn Norah pár perc után el is aludt a kezemben,nagyon jó baba volt.Egy hangot sem adott ki.

Rengeteg kép készült rólunk és a végén még Norah is felébredt.

Nagy barna szemeivel meredt rám,kicsi kezeivel a hajamat húzogatta,de csak nevettem rajta.

Annyira édes volt!

A keresztelő után együtt vacsoráztunk meg,idővel a család nagy része is elment.Csak mi maradtunk már,Miranda nem is engedte,hogy elmenjünk.Kijelentette,hogy ma mindenképp itt kell aludnunk.

Seb is nagyon jól kijött Gabriellel.Norah hamar elszunnyadt,így Mirandával az emeletre mentünk beszélgetni.

Szóba került a család és a baba.Miranda nagyon jól tudta,hogy próbálkozunk.

-Miért nem csinálsz tesztet?-hozta fel.

-Nincsenek reggeli rosszulléteim-néztem rá,neki ezt pontosan tudnia kéne!

-Viszont nem mindenkinek van!-ebben igaza van..

-De eddig mindig volt.-sóhajtottam fel.

-Tudod,hogy semmit nem jelent.

-Nem tudom-húztam a szám.-Nem akarok megint csalódni,hogy nem jött össze.

-Egy próbát megér-simított végig a hátamon,majd a fürdőbe ment és egy kis dobozzal tért vissza.

Norah sírása zavart meg minket.

-Megnézzem,te addig gondolkodj rajta!-állt fel Miranda.

Szemeztem a dobozzal,nem tudtam,hogy mégis mit csináljak...

Egyik felem már rohant volna a fürdőbe,de féltem,hogy megint csalódnom/csalódnunk kell és nem akartam Sebastian nélkül megcsinálni.

De mi van ha …?

Mire visszaért Miranda már a kezemben volt a kicsi doboz,elmosolyodott.

-Jól döntöttél.Itt kint megvárlak-majd finoman a fürdőbe tolt.