Száztizenhetedik fejezet

 Sziasztok!:)

Úgy volt,hogy ma nem is tudom feltenni ezt a részt.Legyűrt a betegség,egész nap feküdtem és mesét néztem,de 3 liter tea,4 strepsils és 2 rubophen után képes voltam ide ülni a géphez.Elég gyenge a szemem és az ilyen megfázások rámennek a szemeimre,ilyenkor elő a szemüveg,de ez meg idegesít.

 Na,de nem panaszkodom :D

Itt a rész ;)

Jó olvasást,Puszi! :))

117.fejezet

A fiúk edzettek,Blancával meg igazi csajos napot tartottunk.

Kiválasztott egy filmet,addig csináltam limonádét,pattogatott kukoricát és chipset is vittem a nappaliba.

-Doktor szöszi?!-nevettem fel.

-Régen láttuk már.

-Az biztos-bólogattam.

Mikor még Londonban laktam elég sokszor néztünk meg ezt a filmet,a megunhatatlan kategóriába tartozott nálunk ez a film,hiába fújtuk már kívülről ezt az egészet.

Tomi fel is jött a konyhába a film felénél körülbelül.

-Mi a fenét néztek?-dugta be a fejét a nappaliba.-Áh,nem is akarom tudni-legyintett és már ott sem volt.

A film után Blancával együtt készítettük el az ebédet,ez csak természetes volt,hogy a mai napot velünk töltik!

Szigorúan csak Tommi előírását követve főztünk.

Pár óra alatt kész is lett a csirkemell és a rizs,a salátát nem bonyolítottuk túl.

-Finom illatok-robbant be Sebastian a konyhába.

Izzadt volt és a haja mindenfelé állt,pár perccel később Tommi is megjelent.

A fiúk gyorsan lezuhanyoztak,megterítettünk és együtt megebédeltünk -igaz kicsit megkésve,délután kettőkor.-

-És mikor mész el orvoshoz?

-Holnapra kaptam időpontot-izgultam is rendesen.

-Na,az jó!-mosolygott.-És utána,hogy lesz?

-Szerdán Kerpenbe utazunk a Gokart pálya 50 éves lesz,este Seb focizik és a szokásos.

-Tudod,hogy nem erre gondoltam-nézett rám csúnyán.-Valamit titkolsz?!

Felsóhajtottam,de a legjobb lesz,ha Blancának elmondom.

-Monza után már nem érvényes a szerződésem a Red Bullnál,mint Seb sajtófőnöke-kikerekedett szemekkel nézett rám.

Láttam rajta,hogy megszólalni sem bírt.

-De..de hát..miért?!

-Nem mindenkinek tetszik a vezetőségből,hogy Sebastiannal együtt dolgozunk és együtt is vagyunk-vontam meg a vállam.

-Mondjuk...most,hogy jön a baba lehet jobb is így.Ázsiába utazni elég húzós lenne számodra-nézett rám.-De legalább többet leszünk együtt-mosolygott.

-Ah,nem-ráztam meg a fejem.-Amíg lehet dolgozni szeretnék.-nagyon csúnyán nézett rám.

-Gondolom ezt Sebastiannal nem osztottad meg-kotyogott bele.

-Nem,de nem várhatja el tőlem,hogy 9 hónapig itthon meresszem a seggem és semmi pénzt ne keressek!

-Túl makacs vagy.-sóhajtott fel.-De akkor hol dolgoznál?

-Christian számít rám és biztos találunk valami munkát,amit a gyárban csinálhatok.

-Te meg vagy zakanva!Seb le fogja tépni a fejed,ezért az ötletedért.Ő utazik versenyekre te meg Milton Keynesben vagy várandósan?Áh,úgy teszek,mintha ezt nem is hallottam volna!Szólnom kéne Sebnek,hogy milyen hajmeresztő ötleteid vannak,de nem akarlak lebuktatni.Gondolom nem tud róla,hogy felmondtak.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Christian megkért,hogy Monzáig tartsam titokban-húztam a szám.

-Ez mekkora bunkóság!-fakadt ki.-Mondjuk gondoltam,hogy nem tud róla...Biztos állna a bál és,aki nem kedvel titeket egy monoklival gazdagabb lenne...lehet lesz is-hangosan gondolkodott.

-Oké,csitt!Ne ijesztgess!Így is félek tőle,hogy mi lesz a reakciója.Én egyedül nem vagyok hajlandó elmondani neki,majd szépen a vezetőség a gyárban közli vele-motyogtam.

-Ez a minimum,hogy nem te mondod el-bólogatott.

A fiúk egyre halkabbak lettek a nappaliban,így inkább témát váltottunk,pár perccel később be is somfordáltak hozzánk.

**5 órával később**

Blanca és Tommi olyan hét óra fele köszönt el tőlünk.Azt hiszem ekkor jött ki mindkettőnkön az izgalom.

Mindenképp beszélni akartam Anyuval és a húgom segítségével skypeolni is tudtunk.Míg én velük beszélgettem Sebastian lefürdött és valamit az emeleten matatott,mert igen csak későn jött vissza.

A nagy skypeolásból végül az lett,hogy Fabival is beszéltünk egy kicsit és Sebastian szüleivel is.Nekik még nem árultuk el,hogy holnap hova is megyünk..

Kedden majdnem sikerült elaludnunk.

Tízre kaptam időpontot és fél kilenckor keltünk ki az ágyból.Kapkodtunk,gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.

Azért csak sikerült fél tízkor már a rendelőben ülnünk.Idegesen tördeltem a kezeim és próbáltam nyugtatgatni magam.

Tudtam,hogy hosszú folyamat vár rám.Először vizeletet kellett adnom és vért vettek tőlem.Kicsit szédültem utána,de a táskámban ép ezért volt csoki,amit be is faltam.

Az orvos közölte,hogy egy fél órát még mindenképp kell várnunk.Próbáltuk elütni az időt,minden féléről beszélgettünk...

-Jöjjenek-nyitotta ki az asszisztens az ajtót.

-Nos-nézett rám az orvos.-Megvannak az eredmények,de kérem feküdjön fel az asztalra.

Seb leült mellém és mosolyogva kulcsolta össze a kezeinket,a pólóm már fel volt tűrve és rákerült a hideg zselé.

A monitort felénk fordította az orvos,így már mindketten tudtuk,hogy miről is van szó.

Pár körözés után a monitorra mutatott.

Ott volt Ő,a Mi kicsi babánk!

-Gratulálok-mosolygott ránk a férfi.-A baba egészséges és a 4. hétben jár.

Könnyek gyűltek a szemeimben,most már biztos,hogy a pocakomban van!

Seb megszorította a kezem,mosolyogva pillantottam rá.Pár kósza könnycsepp neki is megcsillant a szemében.

Letöröltem a zselét és az orvos pár perc után át is nyújtotta Sebastiannak az első képet a babánkról.

-Dohányzik,fogyaszt kávét?-nézett rám az orvos.

-Kávét szoktam inni.-tudtam,hogy miről lesz most szó.

-Azt javaslom,hogy ezt most felejtse el.Fogyasszon helyette inkább vizet,teát.A következő két hét nagyon fontos a baba szempontjából.Illetve az alkoholt is kerülje.Nagyon oda kell figyelnie,ne erőltesse meg magát és ha lehet ne emelgessen szekrényt-felnevettünk.

-Ne aggódjon nem fogok.Köszönöm Doktor úr!

-Ez a dolgom-mosolygott.-Két hét múlva szeretném látni megint.Szeptember 6 délután 2 óra?

-Tökéletes-mosolyodtam el.

-Rendben,be is írtam.De ha bármi probléma adódna azonnal hívjon fel vagy jöjjön be!

-Rendben.Köszönjük.

Elköszöntünk az orvostól és a hátsó ajtón távoztunk a magán klinikáról.Nem akartuk,hogy bárki is meglásson minket.

-Be kéne ugrani a boltba néhány dologért-néztem Sebre,rögtön a közeli szupermarket felé kanyarodott.

-Olyan hihetetlen-kezét a combomra csúsztatta.-Sikerült-mosolygott rám.

-Igen-bólogattam.-Azt hiszem jó lenne még ma Németországba utazni,hogy egy kicsit a szüleiddel is tudjunk lenni-pillantottam rá.

-Ez jó ötlet,legalább el tudjuk mondani nekik.-bólintottam.

-Eltetted a képet?-ijedten kérdeztem rá,remélem nem hagytuk a rendelőben!

-Itt van nálam-mosolygott,mint egy igazi büszke Apa!

Boldogsággal töltött el,hogy 8 hónap múlva már itt lesz velünk.

A boltban gyorsan mindent megszereztünk,bár feltűnt,hogy egyre többen néztek meg minket és összesúgtak a hátunk mögött.

-Na jó ez már röhejes volt-ültem be az autóba és bekapcsoltam a rádiót.

-Micsoda?-nézett rám Seb.

-Hát nem láttad?Úgy néztek ránk,mintha a világ nem tudom hányadik csodája lennénk.

Hangosan felnevetett,na jó...talán kicsit hülyén raktam össze a mondatot..

-Szerintem csak túlreagálod.Eddig is így néztek ránk.

-Aha,persze-bólogattam.

Akkor is nekem van igazam!

-Ez most a beletörődő bólogatásod volt,de valójában nem értesz egyet velem,ugye?-felnevettünk.

-Talán túl jól ismersz-mosolyogtam.

-Ó,abban biztos lehetsz-kacsintott.

-Már megint valami rosszra gondolsz ugye?-nevettem fel.

-Én?! Soha!-vigyorgott.-Csak...

-Oké,ne is folytasd-tettem fel a kezem nevetve.

A délutánunk elég hamar elszaladt,gyorsan összepakoltunk a hétvégére,az útra csináltam szendvicset ugyanis Sebastian autóval akar menni Heppenheimba és onnan majd Kerpenbe illetve Franchorchamps-ba.

Ötkor indultunk el és egy bő 3 órás út várt ránk.Kíváncsiságból beütöttem a GPS-be,hogy mégis mennyi időt ad ki...3 óra 45 perc.

Nos ezt Sebastian 3 óra alatt teljesítette,néha úgy éreztem,hogy az ülésbe préselődök,de egy pillanatig sem rettegtem mellette.Ekkora sebesség mellett még hülyéskedni is volt ideje.

Azért jó volt végre nyolckor a családi ház előtt kiszállni.Míg Seb beállt hátra én már be is léptem a házba.

-Heike!-kiabáltam.

-Jaj,istenem!Jázmin?-szaladt ki a nappaliból.-De örülök neked-ölelt át.-Sebastiant merre hagytad?

-Beállt az autóval-mosolyodtam el.

-Nem sokára kész a vacsora,a többiek elmentek sétálni,de nem sokára megjönnek-magyarázta,de már a konyhában is volt.

Levettem a cipőm és követtem,pár perccel később Seb osont be,hogy mindenből csenjen egy kicsit.

-Szokj már le erről-csaptam a kezére.

-Na-biggyesztette le a száját.

-Ne,ne vágj ilyen arcot!

Heike csak nevetett rajtunk.Egy kicsit elvonultunk,hogy megbeszéljük mégis mikor szóljunk a családnak.A legegyszerűbb lenne a vacsoránál.

A terveinket a baba áthúzta ugyanis a fő ételnél rám tört a hányinger és muszáj volt a WC-be rohannom.

Már kezdtem azt hinni,hogy ezek a rosszullétek elkerülnek,bár egész jól viseltem ezeket régebben.

Megmostam az arcom,kiöblítettem a szám és visszamentem az étkezőbe,ahol egy döbbent 4 fős társaság volt.

Most már úgyis el kell mondanunk.Seb maga mellé húzott.

-Anya,Apa-kezdett bele,levakarhatatlan mosoly ült az arcán.

Heike már biztos,hogy rájött...felpattant a székből és szorosan átölelt minket.

-Annyira örülök nektek.Norbert-ripakodott a férjére.-Mondj már te is valamit!Nagyszülők leszünk-nevetett fel Heike,de a zsebkendőre szüksége volt.

Melanie szinte bepörgött,míg Fabi is körbeugrált minket.

-Meséljetek már-noszogatott minket Heike.

-Miamiban csináltam a reptéren tesztet,már azok is pozitívak lett,de tegnap voltunk az orvosnál.5 hetes terhes vagyok-mosolyodtam el.

-Nagymama leszek-mosolygott Heike.-Mostantól nagyon kell vigyáznod magatokra!-nézett rám.-És fiam neked is vigyáznod kell rájuk!

-Így lesz Anya-ölelt át szorosan Sebastian.

-Szerintetek fiú vagy lány lesz?-guggolt le elénk Fabi.

-Fiú-vágtam rá.

-Lány-szinte egyszerre mondtuk Sebastiannal.

-A nagy összhang-nevetett fel Melanie.-Az a legfontosabb,hogy egészséges legyen.-borzolta össze Fabi haját.

-Így van-bólogattunk.

-A szüleid már tudnak róla?-mosolyodott el Norbert.

-Anyával beszéltem,de azt hiszem Ő már mindenkinek elújságolta-nevettem fel.