Százhuszadik fejezet

 Sziasztok! :)

Na sikerült összehoznom a frisst.Kétségeim voltak efelől,hiszen jövő héten 7 tantárgyból dolgozatot írok és ebből 3 témazáró...Szeretem az iskolát..:S

Úristeeen..*-* Láttátok az RB9-et? :3

Imádom ezt a csodát..:$ :) Nem sokára rakok is fel pár (ezer) képet :D

A másik nagy öröm számomra,hogy ez már a 120. fejezet!

Köszönöm szépen,hogy még mindig velem vagytok! :-)

 Na,de nem pofázok ennyit..itt a várva várt rész :)

Puszi!:*

120.fejezet

Vasárnap mindketten kint voltunk már a pályán kilenckor.

Sebastiannak dolga volt és nekem is.Papír munkák,programokat kellett egyeztetnem és még itt volt a nyakamon a holnapi nap.Seb teljesen ki fog kelni magából,ha meg tudja ezt az egészet.Még ha nem is akadna ki a váltásomon,azon biztos,hogy ezt titkoltuk előle.

Szegény Britta is teljesen sík ideg,telefonszámot cseréltünk,így délelőtt beszéltem vele egy-két percet.

Isabellel is össze-vissza futkostunk,talán még sosem volt ekkora felhajtás egy vasárnapi napon.Vagy csak a baba miatt érzem ennyire nehéznek.

A büfében álltam meg egy kis időre,nem futkoshatok,mint pók a falon!Már tizenegy óra van és még egy falatot sem ettem,pedig nem csak magamért vagyok felelős!

Szörnyű Anya vagyok már most...időm sincs...

Magamba fordulva fogyasztottam el a két szendvicset.

-Jó látni,hogy eszel-hallottam meg a hangját,puszit nyomott az arcomra.

-Szia Seb-sóhajtottam fel.

-Hogy vagytok?

-Jól vagyunk,volt egy kis időm,így megreggeliztem-eltüntettem az utolsó falatot.

Csúnyán nézett rám,amit nem értettem.Most mi a baj?!

-Reggeli?-akadt ki.-Ugye nem azt akarod mondani,hogy tizenegy órakor etted meg a reggelid?

-Nem volt időm Seb!-akadtam ki.

-Képzeld nekem is rengeteg dolgom van,én vagyok itt a pilóta,de mégis van időm egy nyamvadt szendvicsre.Nem hiszem el,hogy ennyire nem figyelsz magatokra!-emelte meg a hangját.

-Á,szóval úgy gondolod,hogy az én munkám rohadt könnyű?-nagyon felhúzott...-Most nagyon utállak-néztem rá.-Nem gondoltam volna,hogy ezt a fejemhez vágod-ott hagytam egyedül az asztalnál.

Ennyire nem lehet....

Erősen koncentráltam,hogy ne a folyosón bőgjem el magam.Szinte úgy estem be az irodába és a kanapéra dőltem.

Krokodil könnyek hagyták el a szemeimet,sosem bántott meg még ennyire!

Cipő kopogást hallottam és az üveges részen láttam Seb alakját,az ajtóhoz rohantam,hogy kulcsra zárjam.

-Jázmin-nyomta le a kilincset.-Nyisd ki!-emelte meg a hangját.

Megcsóváltam és vissza ültem a kanapéra.

-Ne csinál már ezt!Sajnálom,ne haragudj rám,oké?Nem gondoltam komolyan,csak féltelek titeket!

-Menj el!-kiabáltam ki.-Nem sokára kezdődik a verseny,Tommi már biztos keres!

-Addig nem megyek el,amíg nem beszéljük meg ezt!Így nem ülök autóba!

-Ne fenyegess Sebastian!Nincs mit megbeszélnünk-az ajtóhoz léptem,nem lenne,jó,ha az egész gárda hallaná a veszekedésünket.

Csak résnyire nyitottam ki az ajtót.

-Meg tudtam a véleményed-vontam meg a vállam.-Oké,neked ez a véleményed.Nincs ezzel semmi baj.

-Ne legyél gyerekes-feszítette ki a lábával az ajtót,nem voltam elég erős vele szemben.-Csak féltelek,nem akarom,hogy bajotok essen!

-Tudom-motyogtam.-De ép elég nekem megbirkózni azzal,hogy nem vagyok jó anya..nincs időm enni..Érted?Enni nincs időm,nem figyelek oda magamra,mi lesz így később?!-sírva borultam a karjaiba,ha nem kap el valószínűleg a padlóra esek.

-Nagyon is jó anya vagy-ültetett le a kanapéra.-Ne legyen kétségeid-simított végig az arcomon.-Mindkettőnknek ez új,nem tudjuk,hogy mit kell tennünk,de nagyon is jó anya vagy!

-De...

-Semmi de.Ilyet még egyszer nem akarok meghallani.Szeretlek Titeket!-csókolt meg.

-Annyira sajnálom-dugtam a fejem a nyakához.-Nem akartam hisztis lenni..

-Szeretlek-csókolt meg.

Tommi zavart meg minket,szinte berontott az irodába.

-Nem akarok bunkó lenni és tudom,hogy veszekedtetek az egész csapat erről beszél,de Seb fél 1 van!Tíz perc múlva pilóta parádé,kérlek szépen szedd össze magad!

Szinte egyszerre ugrottunk fel,de Seb vissza is nyomott.

-Te itt maradsz,beszélek Christiannal,hogy ma pihenhess.

-Felejtsd el!-ráztam meg a fejem.-Menjél-löktem meg az ajtó felé.

A fiúk a boksz utcába rohantak,én még összeszedtem a papírjaim és a laptopom és a boxunkba sétáltam.

Leültem a tárolóra és figyeltem a fiúkat.Hangos kiabálás jelezte,hogy a pilóták elindultak már.

Két perce sem ülhettem le,mikor Helmut állt meg előttem.

-Jó napot!-motyogtam.

-Szebb is lesz mikor maga már nem itt dolgozik!

-Ó,micsoda öröm lesz számára!-morogtam.-De el kell keserítsem,hogy jó pár futamra még én is elutazok-mosolyt vakartam az arcomra.

-Remek-fintorgott.-De gondolom nem fog Brazíliába utazni majd nagy hassal.

-Magának ahhoz semmi köze-esküszöm beverem a képét!

-Higgye el,hogy nagyon is van.Ha Sebastian karrierje ezzel tönkre megy...

-Helmut!-dörrent Christian hangja.-Köszönjük szépen,de most én szeretnék Jázminnal beszélni!

-Köszönöm-motyogtam.

-Ne foglalkozz vele!Tud Ő kedves ember is lenni,de Sebastiant néha túlságosa is félti-vonta meg a vállát.

-Hát persze-motyogtam.-De miről szeretnél velem beszélni?

-Igazából semmi komolyról,csak hallottam Helmutot-húzta a száját.-De mi volt ez közted és Sebastian között?Az egész csapat arról beszélt,hogy csúnyán összekaptatok a büfében.

-Nem figyelek eléggé magamra és Seb jogosan kiakadt-sóhajtottam fel.

-Értem-bólintott.-Tudom,hogy szereted a munkád és maximálisan akarsz teljesíteni,de ne a baba árán!Már csak Monzában leszel velünk hivatalosan,de megtiltom,hogy ennyire hajtsd magad!-felnevettünk.

-Értettem Főnök!Igyekszem-mosolyodtam el.

-Remélem is,látom visszaértek a fiúk.-nézett ki.-Majd találkozunk-intett mosolyogva.

Az ölembe húztam a laptopom és pötyögni kezdtem a tegnapi nap értékelését.

Még a facebook-ra is felnéztem,pár kérdésre válaszoltam.

Páran már azt is pedzegették,hogy kereszt szülők lettünk,hogy honnan jöttek erre rá az jó kérdés...

-Mi lehet olyan fontos,hogy holnap a gyárba kell mennem?-hallottam meg Sebastian hangját,Tomminak morgott éppen..szóval szóltak már neki.-Te tudsz valamit?-lépett elém.

Már fel volt öltözve,te jó ég..ennyi az idő már?!

-Öhm..hát nem igazán-makogtam,most mi a francot mondhattam volna?-Sok szerencsét-nyomtam puszit az arcára.

-Köszönöm-mosolyodott el.

Tommi intett neki,így sietősen lépett el tőlem.

-Akkor sem hagy nyugodni...minden oké az autóval,akkor mi lehet a téma?-még hallottam,ahogy Tomminak panaszkodik.

Vajon a finn tud róla?Elvégre Blanca elmondhatta neki...

Remélem azért nem tette meg,mert nekem is nehéz ezt titokban tartani,Tomminak sem lehet könnyű és nem szeretném,ha rá is megharagudna Sebastian.

Kicsit pakolásztam magam körül,hisz összevissza voltak a papírjaim és a kötegek alatt volt a telefonom.

-Bú-ugrott elém Stu.

-Te hülye-kaptam a szívemhez,majdnem leestem a tárolóról.-A frászt hoztad rám-sóhajtoztam.

-Ne haragudj-nevetett fel,majd átnyújtotta a fülest.

-Köszönöm-mosolyogtam.

-Minden oké?

-Persze,miért?-néztem rá furcsán.

-Hát..tudod a büfében..-motyogta.

-Ja-húztam el a szám,hogy itt milyen gyorsan terjednek a pletykák.-Minden oké-mosolyodtam el.-Csak egy butaságon kaptunk össze-vontam meg a vállam.

-Ó,akkor oké-mosolygott.

Ole igen hevesen integetett neki,így gyorsan lelépett.

A kivetítőt figyeltem és úgy éreztem,hogy nem tudok ülve maradni.A fiúk mögé léptem,akik a széken ültek.

-Leülsz?-nézett rám Mike.

-Nem-ráztam meg a fejem és fejét a kivetítő felé fordítottam,ugyanis az első lámpa már piros volt.

Kezeimmel Mike vállán doboltam,nem szólt érte,hogy zavarja..

Ideges voltam,jól kell rajtolnia Sebastiannak!

Sebastian nagyon jól rajtolt ellentétben vele Mark,Ő a 8. helyre csúszott vissza.

A második kanyarban már jött az első szívinfarktus,Rosberg megelőzte Sebastiant.Idegesen csaptak a combjukra a fiúk.

De amint lehetett használni a DRS-t Seb visszavette az első helyet,sokkal nyugodtabbak voltunk.

Annyira nem volt sima a rajt,Senna Alguersuarival ütközött...szegény Anna.

Annyira nem volt érdekes a futam,Seb fölényesen vezetett,majd jött a baleset.

Hamilton a fém korlátnak csapódott,pár másodpercre az eszméletét is elvesztette.Megijedtem!

Ilyenkor mindig eszembe jutott,hogy ez Sebastiannal is megtörténhet.

A 17. körben jött ki a biztonsági autó,Seb hamar megelőzte Markot és már Alonsot üldözte.

A végére szinte nem maradt semmi izgalom,Seb behúzta idei hetedik győzelmét és,hogy nagy legyen a csapat öröme Mark bejött a második helyre.

Ugráltunk,nevettünk és visítottunk.Ole nevetve pörgetett meg,de finoman megkértem,hogy tegyen le pár pörgés után.

Próbáltak magukkal ráncigálni a dobogó alá,de ezt most már nem akartam bevállalni.Amekkora tömeg van ott,ha akarnak sem tudnak rám figyelni és könnyen megüthetem a hasam.

Potyogó könnyekkel néztem végig,ahogy Seb feláll a dobogóra.

Nagyon büszke voltam rá!

Tizenkét futamból hetet megnyert!

A pezsgőzés sem maradhatott el,Jensonnal hozták a formájukat és most Mark is boldognak tűnt.

Még időben elindultam,hogy a sajtó szobába érjek.Isabell már mosolyogva várt és foglalt maga mellett helyet.

Pár perccel később a három fiú is megérkezett.

Az egész nem tartott tovább negyed óránál,mehettünk is vissza a motorhomehoz,hogy elkészüljön a csapatkép.

Seb nevetve tolt a többiek közé,inkább hátra verekedtem magam.

Előkerültek a pezsgők és Ole egy pohárral az én kezembe is nyomott.

-Öhm ..nem én nem-kezdtem el makogni,de már el is tűnt.

-Csak nem alkoholizálunk?-jelent meg előttem Tommi nevetve.

-Dehogyis..Ole nyomta a kezembe-forgattam meg a kezem.-Tessék vedd el mielőtt Seb meglátja a kezemben-felnevettünk.

-Hát rendben,nem kell kétszer mondanod-kacsintott.

-Na és mi a helyzet veletek?-mosolyodtam el.

-Úgy néz ki jövő héten végleg összeköltözünk-mosolyodott el.

-Juj,de jó-nevettem fel.-Blanca nem is említette.-motyogtam.

-Persze,valószínűleg elveszett a ruhái és a cipői között-motyogta.

-Öhm Tommi említette neked a...tudod az..-halkan próbáltam beszélni,bár a hangos zene miatt nem kellett aggódnom.

-Igen-húzta el a száját.-Véletlen elszólta magát-sóhajtott fel.-Sajnálom.

-Nem kell,ez így alakult-motyogtam.

-Mi ez a baszott hangulat?-robogott közénk Stu.-Valaki meghalt vagy miért vágtok ilyen pofát?-vigyorgott,nos lehetett érezni rajta a pia szagot.

Pedig még csak hat óra van!

-Ó Stu,hogy te már megint részeg leszel este-nevettem fel.

-ÉN?-mutatott magára.-Ugyan már Jázmin!-legyintett.-Ne nevettess....két óra és már lábra se tudok állni-felnevettünk.

Na igen..legalább reálisan látja a dolgokat..