Százhuszonegyedik fejezet

Sziasztok!:)

Nos újra itt vagyok.Megint futok...:|

Már csak a jövő hét első két napját kell túl élnem és utána lezárul a témazáró időszak.

Hálaisten az eddig megírtak jól sikerültek! :) 

 Nos,mint látjátok megújult az oldal egy kicsit! :-) 

Nekem nagyon tetszik és a fejlécet köszönöm Dórinak!Eszméletlen jó lett és imádom *o*

Remélem Nektek is tetszik az új külső ;)

A fejezettel kapcsolatban pedig 2,5 oldalas lett.Rövidebb,mint a megszokott,de remélem elnézitek nekem,hogy fizika és töri tanulás után már nem volt túl sok erőm.:$

A chateléssel kapcsolatban pedig nem kaptam semmilyen visszajelzést?!

Akkor MSN-en senki nem akar velem beszélgetni?Rendben.

Aki viszont skype-re szavazott kérem írjon legalább a chatben,hogy jó e azaz időpont amit leírtam.

Ha nem kapok szerdáig semmilyen visszajelzést facebook-on,vagy itt esetleg az e-mailemen,akkor NEM LESZ beszélgetős délután!

Na jó ez most úgy jött le,mintha diktátor lennék.xD

Remélem megértitek!

Én azért reménykedek benne,hogy ha csak 1 ember is,de érdeklődik eziránt és tudunk beszélgetni.Tényleg nagyon szívesen megismernélek Titeket! :-)

Viszont jó kis regényt írtam..

Elnézést,ezért is :$

A részhez visszatérve..amilyen rövid annyira esemény dús.Jó egy hetet ugrottunk.

Na,de most már lelövöm magam :D

Puszi

 121.fejezet

Mire igazán feleszméltem már a csapat gépén ültünk.Nem volt hosszú az út -mindössze másfél órás- de ezt is végig aludtam.A napokban csak 6 órákat aludtam,ami megviselt és éreztem,hogy egyre fáradtabb vagyok.

Az angliai idő nem hazudtolta meg magát,szakadt az eső,mikor landoltunk.

Szerencsére a gyár tetején szálltunk le,így hamar fedett részhez értünk.

Seb lemaradt Tommival és amennyire hallottam valami miatt morgott.

Christian ért utol.

-Egy órakor gyűlés-nézett rám,majd tovább haladt.

Van fél óránk..

Ideges voltam és próbáltam Sebastiant kerülni,képtelen voltam a szemébe nézni.

De most muszáj volt.

-Egykor lesz a gyűlés,gondolom a nagy teremben-néztem a két fiúra.

-Senki nem mond semmit-morgott Seb.-Ki akarnak rúgni vagy mi a fene?!

-Fél óra múlva meg tudod-intette csendre Tommi.-Nem kéne átöltöznöd?-nézett rám.

Igaz,hogy hamar beértem az épületbe,de a farmerom így is csurom víz volt.

-De-bólintottam.

A bőröndjeink is nem sokkal később bekerültek az épületbe,így át tudtam öltözni a megbeszélés....fenéket megbeszélés lesz ez már...

Lecseréltem a farmerom és egy világos meleg pulcsit vettem fel.A hajam kicsit rendeztem és már indulhattam is a nagy terembe.

Kicsit késtem,de Sebastian még nem volt itt.

-Nem is a pontosságos miatt kaptad meg az állást-köszöntött Helmut.

-Helmut-mögöttem jött Sebastian és hangja egyáltalán nem volt nyugodt.

-Kérlek üljetek le!-szólalt meg Christian.

Pár másodperc múlva Dietrich is beért a terembe.

Az asztalnál senki más nem ült,a többiek valószínűleg csak ezután tudják meg.

-Miről lenne szó?-sürgetett meg minket Sebastian.

Szemben ültem vele és félve néztem rá,Christian rám majd Dietrichre nézett,aki bólintott.

-Nem akarok hosszú beszédet mondani,így inkább a lényegre török.A vezetőség úgy döntött,hogy Jázmint,mint sajtósodat lecseréljük.

-Hogy mi?-markolt bele az asztalba.

-Seb-suttogtam.-Ülj le!

Mérgesen nézett ránk,de úgy tett,ahogy kértem.

-Megértem a dühödet,de értsd meg kérlek.-láttam Christianon,hogy kellemetlenül érzi magát.

Bezzeg Helmut most csendben van..

-Nézd Seb.Így lesz a legjobb.Nézd úgy,hogy én mondtam fel.A baba miatt már amúgy sem vállalhattam volna ezt a rengeteget munkát.

-Igen,de nem értem.Miért?

-Mert a közös munkátok,ha most nem is később még bajt hozhatott volna..ránk,rátok-motyogta Helmut.

-Ez hülyeség!-emelte fel a hangját Sebastian.

-Ne kiabálj!-néztem rá.-Ez miatt ne neheztelj senkire.Felesleges lenne-muszáj volt lépnem,így átültem mellé.

-És most ezután hogy lesz?-nézett a három férfira.

-Megtaláltuk Jázmin utódját.Britta Roeske.

-Nagyon kedves lány.

-Ismered?-nézett rám kikerekedett szemekkel Seb.

-Igen,többször is találkoztam vele.

-Remek-morogta,kezemet az övére csúsztattam.

-Pár futamra még én is elmegyek,hogy segítsek Brittának,de ezentúl Ő veszi át a helyem-válaszoltam kérdésére.

-És Britta?Mikor találkozhatok vele?-motyogta,láttam rajta,hogy már nem mérges..

-Akár most is-indult az ajtó felé Chris,pár perc múlva megjelent a szőke lány.

Izgult..

-Jó napot!Ne haragudjon ezért a helyzetért.Higgye el,hogy nem így akartam feljebb kerülni-motyogta.

-Ha kérhetem tegeződjünk-halvány mosoly bujkált Seb szája szélén..-Sebastian Vettel.

-Rendben.Britta Roeske-végre Britta is mosolygott.

Azt hiszem kimondhatom,hogy nagyobb volt az izgalom...Seb barátságos volt Brittával.

Nyugodtan hagytam őket magukra,hogy tudjanak ismerkedni.

Bevallom legbelül kicsit féltékeny voltam,de bíztam Brittában és Sebastianban is,hiszen kisbabát várok.

Míg Ők beszélgettek én meglátogattom a büfét.Rettentő éhes voltam!

Hétfő este Sebastian még beült a szimulátorba,így csak kedden mentünk haza Svájcba.

Üres hűtő,koszos lakás..imádtam,ha ez vár.

-Azért örülök,hogy a helyedre találtak egy Brittát.-mosolyodott el Seb.

-Féltékenynek kell lennem?-vontam fel a szemöldököm.

-Dehogyis!-nevetett fel.-Imádlak titeket-somolygott és csókot lopott.

-Reméltem is-mosolyodtam el.-Nem szeretnél elugrani a boltba pár dologért?-pislogtam rá.

-Írsz egy listát?

-Ühüm-bólogattam és körbe jártam a konyhát,hogy mi is kellene.

Míg én összeírtam az egész hosszú listát Sebastian lezuhanyzott és átöltözött.

-Ez lenne az-adtam a kezébe a papírt.-Ugye nem keverted össze a szennyest a tiszta ruhákkal?

-Azt hiszem..de-húzta be a nyakát.

-Két gyereket kell,hogy neveljek-forgattam meg a szemem.-Siess haza,jó?-nyomtam puszit az arcára.

-Repülök-nevetett.-Egyik lábam itt a másik már a boltban-bohóckodott.

Betettem egy mosást és nekiláttam a takarításnak.

Először is kiszellőztettem,imádtam a svájci friss levegőt.

Háromnegyed óra alatt Sebastian is visszaért,így elkezdhettem a vacsorát főzni.

A napok hihetetlen gyorsan repültek el mellettünk.Sebastiannal úgy döntöttünk,hogy ideje lenne Magyarországra is elutaznunk,így csütörtök már a szüleimnél is voltunk.

Otthon sem állt meg az élet miután eljöttünk.

A bátyám megkérte Brit kezét,aki természetesen igent mondott és már a külön lakásukban éltek,Veszprémben.

Anyu teljesen odáig volt,hogy Sebastian az én kezemet is megkérte és a bátyám is beadta a derekát.

Szombaton Mencshelyre is elmentünk,a nagyszüleimhez.Együtt sétáltunk el Sebastiannal a kis tó mellett.

-Olyan,mintha tegnap kérted volna meg a kezem-forgattam az ujjaim között a gyűrűm,ami a nyakláncomon lógott.

-Szeretném,ha viselnéd-nézett rám komolyan.

-De hiszen most is...

-Nem úgy,szeretném,ha az ujjadon viselnéd-mosolyodott el.

-Biztos?Tudod,hogy még elkísérlek pár futamra és..

-Héj-tette ujját a számra.-Előbb-utóbb meg kell tudniuk,jobb ha elmondunk egyszerre mindent.A váltás hamar ki fog derülni és kíváncsiak lesznek az okokra-vonta meg a vállát.-És különben is itt a helye.

Engedtem,hogy újra az ujjamra húzza a gyönyörű gyűrűt.Hevesen csókolt meg.

Anyáékkal még tegnap este közöltem,hogy mi a helyzet a munkámmal.Láttam rajtuk,hogy mérgesek,de amint elmondtuk az érveinket megértették.

-El sem hiszem,hogy most már te is Anya leszel-Anyuval csak ketten voltunk a nappaliban.

-Még én sem-nevettem fel.-Annyi kétségem van az anyasággal kapcsolatban.Félek a sajtó miatt is,nem szeretném,ha kamerák előtt nőne fel a pici.De Sebastian mellett én is ismert lettem és igaz,hogy Svájc nyugodt és csendes hely,de nem szeretnék nagy felhajtást.

-Azt nem kerülheted el,hogy ne fényképezzenek le.Valószínűleg a nagy pocakodat is ki fogják szúrni és rá fognak szállni a témára,de ha Te nem szeretnéd,hogy a nyilvánosság előtt nőjön fel,akkor ez sikerülni is fog-mosolygott rám Anya.-Teljes mértékben nem kerülheted el őket.

-Ez tudom is,de..

-Sebastian sem szeretné gondolom ezt-megráztam a fejem.-Na ugye!Ketten pedig meg tudjátok oldani,ide pedig nyugodtan jöhetsz a picivel,ha Ő úton van.

-Köszönöm-mosolyogtam.

-Ezt nem is kell köszönnöd,ez csak természetes-simogatta meg a hátam.