33.fejezet

Sziasztok!

Az a helyzet,hogy most elég rövidre sikeredett a friss,képtelen voltam több oldalt írni,ráz a hideg,fáj a fejem és  minden bajom van,persze gyógyszert nem veszek be,túl makacs vagyok ahhoz!

Tényleg nagyon sajnálom,hogy szinte nagy semmit hoztam nektek,de igyekszem holnap is hozni valamit,nem ígérem,hogy az több lesz ennél.

Engem mindig szünetben kap el a betegség..:S

Pedig lenne jobb dolgom is annál,hogy az ágyban feküdjek és nézzek ki a fejemből.

Remélem nem haragszotok meg rám.

Seb holnap Pole-ból indul :]

Puszi

u.i.: A kép mai :)

33.fejezet

Szombat reggel szerencsére időben ébredtem,de Sebastiant sehogy sem tudtam kikönyörögni az ágyból.

Már rég felöltöztem és hét óra volt,mikor bepipultam.

-Ha most nem kelsz ki az ágyból,egy hétig nem nyúlhatsz hozzám.

-Mii?-emelte fel kócos fejét.-Ez nem ér-bújt ki az ágyból végre és mosolyogva palástoltam el magamban,hogy lesz mivel legközelebb zsarolnom.

-Tudtam,hogy úgy sem bírnád ki-mosolyogtam rá.

-Na,persze-motyogta és öt perc alatt felöltözött,majd a bőröndöket levitte a földszintre.

Fabi kócosan és pizsiben lépett ki szobájából,de amint meglátott rohant vissza gondolom felöltözni és fél nyolc előtt tíz perccel már ott állt mellettünk.

-Mikor jöttök legközelebb?-ölelt át Heike.

-Még el sem mentünk-nevetett Seb,már sikerült felébrednie.

-Nem tudom-majd úgyis telefonálunk-öleltem vissza Heike-t,majd cseréltünk és Melanie-hoz léptem.

Fabi és Norbert vittek ki minket a reptérre,pár ember készített rólunk képet,de különösebben nem érdekelt,viszont Pesten nagyon tömeg lesz azt biztos.

Miután Seb leadta a csomagokat és a jegyeket elintéztem felültem a repülőre,gyors bekapcsoltam a gépem és megnyitottam a levelem,amit Blancától kaptam.

„Jelentem fel szálltam a gépre,elvileg 10:15-ra érek Budapestre,várjatok meg,mert eltévedek Puszi”

Visszaírtam neki,hogy mi is a gépen vagyunk már és megvárjuk,majd Zolinak is írtam,hogy nem sokára elindulhat,hogy időben ott legyen értünk,nem volt kedvem várni,és kaptam is vissza tőle a levelet,hogy öt perc múlva elindul,kb. Két óra mire felér Budapestre és akkor még beleszámította a dugókat szóval talán nem kell rá várnunk.

A repülő út két és fél órás volt és Seb be is aludt.

-Ébresztő-ráztam meg a vállát,mire kipattantak a szemei és lassacskán,de leszállt a gépről,mint gondoltam páran letámadták és kértek tőle autogramot,majd a biztonságiak tették a dolgukat.

-Végre-éreztem meg egy kezet a vállamon és Blanca lépett elém.-Szia-öleltük meg egymást.-Olyan rég találkoztunk.

-Igen.Megyünk?-néztem Sebre,aki bólintott,majd felszedtük a csomagjainkat és az őrök segítségével kijutottunk a hátsó parkolóba,ahol már várt minket Zoli.

-Sziasztok-mosolygott és megölelgetett.-Menjünk,mert a nagyi kitér a hitéből,ha nem leszünk otthon délre.

-Még csak fél tizenegy van-néztem az órára.

-Tudom-nevetett Tomi,majd beültünk Blancával hátra,a fiúk jól elbeszélgettek,és nekünk is volt mit mesélni egymásnak.

-És most akkor Enrique-val mennyi ideje vagytok együtt?

-Három hete-mosolygott,csak úgy sütött róla a szerelem,eleinte féltem,hogy csak úgy összedobták őket,a nagyobb siker érdekében,de akkor nagy a szerelem,Blanca részéről legalábbis.

-Oké,miért érzem azt,hogy nem fogunk hazaérni délre?-morogtam,mivel Veszprémnél megkaptuk a piros lámpát,utálom a piros lámpát.

-Nyugi,hazaérünk mi-nevetett Zoli,mint az őrült taposott a gázra mikor zöldre váltott.

-Héé,meg akarsz ölni minket?-sikítozott Blanca.-Nem vagyok hozzá szokva ehhez,nekem nem F1-s pilóta a barátom ám-morogta Zolinak,aki nevetve lassított egy kicsit.

-Tíz perced van-motyogtam és az órám néztem,már elhagytuk Nagyvázsonyt és Mencshely felé vettük az irányt.

Szinte az utolsó pillanatban ugrottunk ki a kocsiból és siettük a lakásba.

-Szerencsétek-mosolygott ránk nagyi,majd megölelgetett minket.

Rögtön Larához siettünk Blancával és babáztunk egy kicsit,majd asztalhoz ültünk.

-Jaj,nagyi!-sóhajtottam mikor megláttam az összes ételt.

-Te csak maradj csendben,el fog ez fogyni!-mindenki hangosan felnevetett,Blanca az elején elég ijedt volt,de aztán Annával és Vikivel is jól elbeszélgettek.Seb apával beszélgetett valamiről,míg én Larával foglalkoztam.

-Na mi van te kis szépség?-nyomtam egy puszit az arcára,mire hangosan felnevetett.

Az ebéd után rögtön lenyúltam a kis csajszit a szüleitől és Sebivel kiültünk a teraszra,Larát az ölembe vettem és a pocakját simogattam.

-Jól áll a kezedben-jött ki mosolyogva Viki,majd átvette a picit mivel neki délutáni alvás volt.

Akkor jutott eszembe,hogy Larának hoztunk pár cuccot,majd felvittem Viki után.

-Jaj,nagyon szépen köszönjük-mosolygott.

-Jázmin!-kiabált fel Anna.

-Mondjad.-mentem le a földszintre,mint kiderült segítenem kellett neki a mosogatásba,mindenki kint volt az udvaron,kivéve mi és ugye Viki meg a pici.

Annával beszélgettünk és rákérdeztem,hogy mégis hol van Balázs és a barátnője na meg az ő barátja.

-Gábor nem tudott eljönni mégsem-sóhajtott.-Balázs is Gabriela meg később érnek ide,mivel lekésték a repülőt-nevettünk fel mindketten.

-Hát az nekünk is majdnem sikerült-ráztam meg a fejem és Sebre néztem,aki éppen akkor jött be a konyhába.

-Hééé-tette fel mindkét kezét-Álmos voltam,oké?-vigyorgott.

-Persze,úgy kellett kirugdalni az ágyból!

-Nem igaz!

-De!-vigyorogtam.

-Na,jó-sóhajtott.-Veled nem érdemes veszekedni-húzott magához és megcsókolt.

-Tudom-nyújtottam ki a nyelvem rá és a teraszra rohantam,majd levágódtam a műanyag székbe és majdnem sikerült felborulnom,de szerencsére apa megtartott.

-Azt hittem ezt a hevességed kinőtted már-nevetett rajtam apa.

-Tanúsíthatom,hogy nagyon nem-vigyorgott Seb.

-Hééé!-néztem rá szúrósan,mire mindenkiből kitört a nevetés.

Délután egész jól elbeszélgettünk és figyeltük a pici Larát,aki közben felébredt és benne gyönyörkődtünk,majd bátyámék is megérkeztek.

-Halihó-üvöltötte el magát.

Anya fejcsóválva kelt fel,míg a nagyi szinte rohant az előszobába,szépen maradtam a helyemen és megvártuk őket itt kint.

Először Annát ölelgette meg,majd Vikit és Zolit,nagyapának és apának is oda köszönt,Laránál szintén leragadt,majd végre észre vett engem is.

-Oké,csak ne szedd le a fejem-tette fel a kezeit.

-Idióta-csóváltam meg a fejem és a nyakába ugrottam.-Hiányoztál.

-Te is nekem!-ölelt meg.

-Nem akarod bemutatni nekünk Gabrielát?-suttogtam a fülébe.

-Honnan...

-Legyen az én titkom-vigyorogtam.-Szia Jázmin vagyok-öleltem meg Gabrielát,aki megilletődve állt a családom körül.

-Szia,Gabriela Parker-mosolygott.

Nagyi és anya rögtön rávetették magukat Gabira és Anna is csatlakozott hozzájuk,Vikivel a pici Larát figyeltük és közben a fiúkkal társalogtunk.

A nap hamar eltelt és fáradtan indultunk el haza.

Vikiék itt aludtak a nagyiéknál,mi meg mentünk haza Nagyvázsonyba,szinte úgy estem be az ágyba.

-Csak nem fáradt vagy?-puszilt meg Seb.

-Mondd,hogy te nem-fordultam a hasamra és nagy küszködések árán átöltöztem pizsire.