25.fejezet

Sziasztok :-)

Már teljesen be vagyok zsongva....hétvégét akarok:D

Ehhez a fejezethez sok mindent nem akarok fűzni,húzom még egy kicsit az agyatok,aztán minden kiderül idővel :P

A másik,hogy elgondolkodtam egy Kimi-s történeten...kiteszek majd egy szavazást,hogy neki vágjak és érdekel titeket,vagy inkább hagyjam az egészet!

Puszi

25.fejezet

-Te mit csinálsz itt?-hallottam meg egy mély férfi hangot.

-Hm?-emeltem fel a fejem és álmos szemekkel néztem Christian alakjára.

-Nem azt mondtam,hogy időben érj vissza a hotelba?Sebastian össze-vissza keres.

-Oké-ásítottam és összerendeztem a papírokat.

-Menj vissza a hotelba és aludj egyet.

-Dehogy megyek-ráztam meg a fejem és megigazítottam magamon a ruhát,majd felvettem a papírokat és elindultam kifele,de Christian elkapta a karom.

-Ha rosszul leszel számolunk ezért.Ugyanolyan makacs vagy,mint Sebastian-csóválta meg a fejét,de a mosoly ott bújkált a szája szélén.

-Jól vagyok-motyogtam,mert nem nagyon volt igaz.

A fejem hasogatott,elfeküdtem a nyakam és a bokáim is sajogtak,de nem fogom pont a csapatfőnöknek elmondani,még a végén kizáratna a pályáról,hogy ne dolgozhassak.

-Szalai Jázmin!-kiabált Sebastian és rögtön behúztam a nyakam,majd boci szemekkel néztem Tinára,hogy mentsen meg,de nemlegesen megrázta a fejét.

Ennyit a nagy segítő családról...

-Igen?-fordultam meg és Seb szemeibe néztem.

-Mit keresel itt?

-Talán dolgozok?-pislogtam rá.

-Egész este dolgoztál,miért nem mész vissza a hotelba?

-Mert nekem kötelességem van,és szeretném látni,ahogy megnyered az időmérőt-reméltem,hogy ez az ok bejön nála és odabújtam hozzá.

-Ugye tudod,hogy makacs vagy?-bólogattam majd kaptam egy puszit a számra.

-Szeretlek-suttogtam.

-Én is-ölelt magához.-Öltöznöm kell-sóhajtott és egy szerencse puszi után elengedtem.

Tinától kértem két adag kávét,majd gyorsan benyeltem mindkettőt,amit nem jó szemmel figyelt Seb és Miranda sem.

-Minek iszod azt a löttyöt?-jött oda hozzám mielőtt beült volna az autóba.

-Mert..enélkül már nem élnék,amúgy is te minek iszod a Red Bullt?Az sem jobb semmivel.

-De legalább nem roncsolja a fogaim.

-Nekem igenis szép fehérek a fogaim-mosolyogtam rá,hogy lássa is.

-Persze,mert jóban vagy a fogorvossal.

-Kackac,vicces vagy-morogtam és a hasába böktem.

-Tudom-ölelt megához és az arcát a nyak hajlatomba fúrta.-Szeretlek-puszilt meg és az autóhoz sietett,mert Guil nagyon integetett neki,én meg megkerestem Mirandát és átadtam neki a papírokat,amiket este intéztem el.

Még a harmadik szabadedzés kezdete előtt megettem egy szendvicset,majd rohantam a többiek után és elfoglaltam a helyem Miranda mellett a boxban.

Túl nagy izgalom nem volt,Hamilton végzett az első helyen,majd Webber,Button,Heidfeld és Sebastian követte.

Utánuk Alonso,Petrov,Massa,Kobayashi,Schumacher,Rosberg,Pérez,Sutil,Maldonado,Buemi,Barrichello,Alguersuari,Di resta,Kovalainen,Trulli,D'ambrosio,Glock,Liuzzi,Karthikeyan.

Az időmérőig még volt két órájuk a pilótáknak.

-Ugye nincs rossz kedved?-léptem oda Sebihez.

-Csak egy kicsit bánt,hogy Heidfeld előttem végzett,ki tudtam volna hozni többet az autóból-sóhajtott.

-Majd az időmérőn-bújtam oda hozzá.

Sebastian elment lezuhanyozni,majd Guillal átnéztek még egy két dolgot,közben Tinával beszélgettem a büfében.

-Biztos jól vagy?-kérdezte meg már nem is tudom hányadszorra.

-Úristen!-csaptam a pultra.-A csapatorvoshoz kell mennem-néztem ijedten Tinára.-Kísérj el légy szíves,Sebastiant már nem rángathatom el,mindjárt vissza kell öltöznie.

-Rendben-egyezett bele.

A folyósora érve a gyomrom össze szorult és Tinának kellet bekopognia.

-Ááá..Jázmin-köszöntött az orvos.

-Jó napot,az eredményekért jöttem.

-Igen,nincs semmi komolyabb baja.Fogadni mernék,hogy mostanában rengeteget utazott és teljesen kimerült a szervezete,kicsit vegye komolyabban,hogy nem szuperhős és sok alvásra van szüksége,valamint felírok egy vitamint,amit szednie kéne,nem muszáj,de ajánlom-majd átnyújtotta a papírt.

-Rendben,akkor csak ennyi lenne?-sóhajtottam.

-Igen,de vegye komolyabban kérem!Nem szeretnék ilyen miatt újra találkozni magával,különben szólni fogok Christiannak.

-Jójó,rendben csak neki ne szóljon.

-Pihenjen sokat-mosolygott,majd elköszönt tőlünk.

-Kérlek Tina ne szólj Sebastiannak,képes lenne az ágyhoz kötni-sóhajtottam.

-Nem csodálom-csóválta a fejét.-Rettentő makacs vagy,ugye tudod,hogy komolyabban kéne venned és még ez az itt bent alvás,tuti nem aludtál négy-öt óránál többet.Sebastiannak pedig nem fogok szólni,de azért elmondhatnád neki.

-Nem akarom,mert mindent túl komolyan vesz.

-Mert aggódik érted.-mosolygott és beállt a pultba.

-Persze,megyek megnézem hol tartanak a fiúk-mosolyogtam és Christianékhoz sétáltam.

Már a Q2 vége felé voltunk,6 perc volt a végéig.

Az állás Button,Sebastian,Webber,Massa,Alonso,Schumacher,Rosberg,Hamilton,Pérez és Kobayashi volt a 10.

A Q2-t Jenson nyerte,a kiesők pedig: Schumacher,Buemi,Alguersuari,Di resta,Barrichello,Pérez,Sutil voltak.

A harmadik részbe bejutott a két mclaren,a két red bull,a két ferrari,a két renault,valamint Rosberg a marcedessel és Kobayashi a sauberrel.

Hamilton,Webber,Sebastian,Button is lágy keverékű gumin hajtott a pályára,az első mért kör után az állás: Hamilton,Sebastian,Webber,Button.

Három perccel a vége előtt jött Alonso,Massa és Heidfeld is szintén lágyon.

Sebastian utolsó mért körében már tudni lehetett,hogy ez jó lesz,a kisujjam harapdáltam és Tommi nyyakába ugrottam mikor áthaladt a cél egyenesen és ezzel megnyerte az időmérő edzést,egy tizedet verve Hamiltonra.

A kordon mögé siettünk és figyeltük,ahogy Seb az egyes tábla mögé áll,majd kiszáll az autóba és oda rohan hozzánk.

-Ügyes voltál-pusziltam meg a bukóját,majd átengedtem a fiúknak,hadd örüljenek,hogy holnap pole pozícióból indul/indulnak.

Miután mindenki lecsillapodott és a nézők is szállíngóztak haza,majd a fotósok hada is csökkent Mirandával leültünk a motorhome elé.

-Mi a baj?-öleltem át.

-Semmi,csak tudod május végén én már nem megyek veletek és Londonban maradok-sóhajtott.

-Te Londonban laksz?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen-bólogatott.

-De hisz akkor tudunk találkozni-mosolyogtam rá.

-Igen-mosolygott ő is.-Még így is rengeteg dolgom van-sóhajtott-A gyerekszobából még nincs semmi és a pici nemét még nem döntöttük el,hogy szeretnénk-e tudni.

-Szerintem az első babánál nem rossz dolog,ha megtudjátok a nemét,a másodiknál már azért te is tudsz találgatni,összehasonlítani.

-Ez igaz,sokkal könnyebb is lenne úgy vásárolni a picinek-simította meg a pocakját.

-Na,az biztos-nevettem,majd megláttam Sebastiant,aki felénk sétált félig letolt overallban.

-Szia-ugrottam a nyakába és megpusziltam.

-Mi ez a nagy öröm?-ölelt meg.

-Nem tudom-csóváltam a fejem mosolyogva.

Közben Miranda eltűnt valamerre és felbukkant Tommi is.

-Ments meg tőle-próbált elbújni mögöttem Sebi,de a méretek alapján nem sikerült neki.

-Sebastian!-harsogta Tommi.-Szia Jázmin-mosolygott.-Seb mit szólnál,ha egy kicsit edzenél?

-Öööö..azt,hogy húzz a fenébe?-nézett ki a vállam felett és hülye fejeket vágott.

-Be foglak köpni Christiannál.

-Tedd azt,legalább megmutatnád,hogy te egy nagy ovódás vagy-nevetett.

-És még te szólsz-sóhajtott,majd inkább elmenekült a másik irányba.

-Gonosz vagy-néztem a szőke németemre.

-Mi?Ő terrorizál állandóan,egy perc nyugtom sincs tőle-morogta.

-Persze-bólogattam és próbáltam elrejteni a mosolyom.

-Szia Tina-huppantam le a székre vele szemben,míg Sebastian átöltözött.

-Nem láttad Tommit?-kapkodott a pult mögött.

-De,az előbb futottunk össze vele és a kijárat felé ment.

-Oké,köszi.Akkor sietek-sóhajtott.

Legalább fél órát kellett várni a szőke hercegre mire elkészült.

-Na végre-sóhajtottam és elköszöntünk Tinától.

-Pedig én gyors voltam.

-El tudom képzelni-motyogtam.

-Ne szemtelenkedj-csapott a fenekemre.

-Sebastian!

Beültünk az autóba,majd a hotel előtt a tömegbe vetettük magunkat.

-Ne morogj-suttogtam Seb fülébe,mert látszott rajta,hogy ehhez tényleg nincs kedve és fáradt volt.

-Jó.

Miután a legtöbb embernek adott egy aláírást beléptünk a hotelba és elkértük a szoba kulcsot,a szobába beérve Sebastian rögtön az ágyba esett és már aludt is.

Alig,hogy leültem a kanapéra megszólalt a telefonom.

-Szia Jázmin,nem zavarlak?-szólalt meg Miranda.

-Nem,dehogy.Mondd csak.

-Szóval megszeretnélek kérni,hogy kísérj el egy nő gyógyászhoz,már voltam nála kedden,de egyszerűen nem bírom ki,tudnom kell a pici nemét.

-Értem-nevettem fel.-Most?

-Igen,fél óra múlva ott kell lennünk.

-De hát fél hét van.

-Tudom!

-Jó,akkor tíz perc múlva a hallban?

-Köszönöm.

-Szívesen-bontottam a vonalat és a bőröndömhöz léptem,hogy átöltözzek.

Kint már kezdett hűvös lenni,felkaptam egy fekete nadrágot,fekete pólót,egy hosszú vékony szürke pulcsit és a balerina cipőmbe beleugrottam.

Eltettem a zsebembe a telefonom és pénzt és a hallba siettem,ahol Miranda már ott toporgott.

-Nagyon köszönöm,hogy elkísérsz-mosolygott.

-Szívesen.

Kikaptam a kocsi kulcsot a kezéből és a mélygarázsba mentünk.

-Remélem tudod merre kell menni.

-Igen-mosolygott.

Negyed óra alatt odaértünk a nő gyógyászhoz és Miranda már rögtön mehetett is be,leültem mellé egy székre és figyeltem a monitort ahol a pici baba feltűnt.

-Szóval a neme-mosolygott az orvos-Nagyon cseles,kedden nem tudtam volna megmondani,mert elbújt,de most igen.Kislány-mosolygott Mirandára az orvos.

-Kérhetek egy képet?

-Persze-bólintott az orvos és rögtön intézkedett.

-Annyira aranyos-nézegettem a képet,mikor már kijöttünk az orvostól.

-Igen-simította meg a pocakját.-Mi lenne,ha benéznénk egy baba boltba?Szeretnék venni pár csajos rucit-mosolygott.

-Akkor menjünk-pattantunk be az autóba és a legközelebbi plázánál álltunk meg,ami szerencsénkre kilencig volt nyitva,szóval bőven volt egy óránk nézelődni.

.Szerinted ez?-emelt fel Miranda egy fehér rugdalózót.

-Nem-ráztam a fejem és megláttam egy rózsaszín macis rucit.

-Ez nagyon aranyos-bólintott Miranda és a kosárba került.-Ez gyönyörű-emelt fel egy pici kis kabátkát,ami szintén a kosárba kötött ki és a pulthoz siettünk,majd Miranda fizetett és vissza a hotelba.

-Úristen-sikkantott Miranda és egy pasas nyakába ugrott.-Jaj,Gabriel ő itt Jázmin.Jázmin ő itt a férjem Gabriel.

-Hello-mosolygott.

-Szia.

-Gabriel,képzeld kislányunk lesz-mosolygott Miranda és ekkor döntöttem úgy,hogy én lelépek.

A szobánkba belépve egy mérges Sebastiannal találtam szembe magam.

-Jázmin-szorított magához.

-Mi az?-néztem rá értetlenkedve.

-Nincs semmi bajod?Legközelebb szólj,ha elmész.Aggódtam érted,mikor felkeltem nem voltál sehol-rázta meg a fejét és egy puszit nyomtam a szájára,hogy fogja már be.

-Mirandát elkísértem az ultrahangra.Kislányuk lesz és most itt van Gabriel is.

-Ennek nagyon örülök-mosolygott végre.-Tommi itt volt az előbb,hogy menjünk le a hallba.

-Mi lesz ott?

-Semmi különös,beszélgetünk.

-Oké,akkor megyünk-fogtam meg a kezét és a lift felé húztam.

A csapat nagy része már lent volt a bár részben és egy nagy asztalnál ültek.

-Sziasztok-köszöntünk és leültünk Mirandáék mellé.

Gabriellel nagyon jól elbeszélgettünk és Sebastiannal is jóba lettek,fél tizenegykor mindenki szállingózott vissza a szobájába,hisz holnap futam lesz és nyernünk kell.

Egy gyors zuhanyzás után bedőltem Sebi mellé és a szokásos pózban elaludtunk.