28.fejezet SEB WELTMEISTER! :)

Sziasztok !!:)

Hűűű..Nem terveztem hosszú előzetest,mert egy értelmes mondatot nem tudok kinyögni magamból,állandóan mosolygok,vagy bőgök...most ez a kettő van csak!:D

Ez a mai nap...mikor megláttam Sebi arcát,mikor autóban sem ült!elkezdtem bőgni,és a végén szintén...

Apa hülyének is nézett,mikor elkezdtem ugrálni az ágyon és üvöltöttem,hogy: Weltmeister!<3

Nagyon-nagyon büszke vagyok Sebire,és boldog :)

Egyszerűen képtelen vagyok fel fogni,hogy 24 évesen 98 naposan mit művel ez a német! (:

Még négy futam vissza,de ő már Most VILÁGBAJNOK lett!

Irigylem Németországot,ott Schumacher is és rengeteg német pilóta van az F1-ban,aki kevésbé sikeres,de németek..talán náluk ez megszokott?!

A végén azt  a részt imádtam,mikor a tisztelet köröket mentek (Button nem az üzemanyag miatt) és Schumi odaállt Seb mellé és egy darabig kísérte,nálam akkor Is eltört a mécses,az olyan megható volt...Sebinek ő példaképe és nyilatkozta is,hogy nagyon sokat jelentett neki! 

Ahhoz képest,hogy azt hittem nem sikerült egy értelmes mondat sem mégis meg van :)

Szóval csak annyit utoljára:

SEBASTIAN VETTEL 2 Weltmeister :)<3<3

2010-2011

28.fejezet

Szerda reggel kicsit késésben voltam,Tina is keresett telefonon,Tommi is és Christian is írt egy SMS-t,hogy mi van velem.

Remek!

Puffogva végeztem el a reggeli teendőim és felöltöztem.

A recepcióm leadtam a kulcsot és fogtam magamnak egy taxit,ami kivitt a pályára,a belépéssel is volt egy kis gondom,mert a biztonsági őr nem találta a nevem a Red Bull csapatnál,végül Mike segítségével jutottam be.

-Ezt nem értem-morogtam,éppen akkor jött ki Christian.

-Jó reggelt.Merre jártál?-nem volt mérges!

-Nem akartak beengedni-morogtam.-Nincs bent a nevem a csapatnál.

-Ez...biztos valami..nem tudom,utána járok ígérem-rázta meg a fejét és eltűnt.

-Szia Tina.

-Szia,szokásosat?-célzott a kávémra.

-Igen-bólintottam és egy szöszke fej ült le mellém.

-Van egy kis gond.Nem tudok kimenni Sebastian elé-pislogott rám Tommi.-Megtennéd?

-Tommi-sóhajtottam.-Oké,de ezért lógsz nekem egy tábla csokival-mosolyogtam.-Hányra kell kimennem a reptérre?

-Fél kettőre-és már ott sem volt.

-Remek,van még egy órám az ebéd szünetig-pillantottam az órára és Sebastian öltözőjébe siettem mivel az irataim ott tartottam,irodát nem kaptam még...vagyis Miranda irodájának a kulcsát...Christian!

Leültem a kanapéra és a laptopomon a leveleimet olvasgattam,amiben különböző felkéréseket kapott Seb.

Átolvastam a mai teendőit is...háromkor egy interjút kell neki adnia,a hotelban lesz.

Este hatra a egy céges vacsorán kell ott lennie.

Az interjússal még egyeztettem,hogy minden biztos legyen és a vacsorát is letisztáztam.

A büfébe sétálva az ebédemért Izabellel futottam össze.

-Jézusom,de rég láttalak.

-Igen,pedig egy helyen dolgozunk-mosolygott.-Ha nem haragszol meg,rohannom kell.Még egyeztetnem kell a mai vacsoráról-sóhajtott és el is tűnt.

Kértem magamnak egy salátás tálat és egy ásványvizet,majd sietve megebédelte és visszatértem a drága papírjaimhoz.

A frász jött rám mikor Seb naptárát nézegettem és megcsörrent a telefonom,a magán.

-Szia Jázmin-Miranda volt az.

-Szia.Hogy vagytok?

-Jól,na,de most azért kereslek,hogy minden rendben?

-Persze,ne aggódj-mosolyogtam,bár úgy se látja.-De mesélj,mikor jön a pici?

-Július tizenkettedikére vagyok kiírva-jézusom,egy nappal a születésnapom után?

-Az még messze van-biggyesztettem le a szám.

-Nekem mondod?-nevetett fel.-Na,most megyek,ultra hangra kell mennem.Puszilok mindenkit.

-Rendben,átadom.Szia.

Összeszedtem a papírokat és megkerestem Christiant,aki megnyugtatott,hogy gond nélkül bejuthatok már a pályára és megkaptam Miranda irodájának a kulcsát.

Az ajtóra már az én nevem volt kiírva...teljesen meglepődtem,de jól esett,boldogan léptem be az irodába és leraktam az asztalra a papírokat,mikor megláttam egy kocsi kulcsot.

„Menj ki Sebi baba elé”Tommi :D

A lökött finn ötletei...

Felkaptam a kocsi kulcsot és bezártam az irodát,majd a parkolóba siettem,a biztonsági őr elnézést kért a reggeli,vagyis délelőtti incidensért,a reptér felé hajtottam és sikeresen elkaptam egy dugót is,így öt perc késéssel,de oda értem a reptérre.

Alig bírtam Sebastian közelébe menni,a rajongók miatt.

A biztonságiak szerencsére intézkedtek,de gondoltam meg viccelem a szőke hercegem,egy segítőkész rajongótól kaptam egy papírt és beálltam a tömegbe,majd vártam,hogy sorra kerüljek és Sebi elé nyomtam a papírom,mikor megkaptam aláírva megszólaltam.

-Köszönöm-nevettem fel,mire felkapta a fejét és rám mosolygott.

-Hát te?-ölelt meg és egy puszit nyomott a számra,persze a kamerák rögtön a közelünkbe sültek el.

-Kijöttem eléd,mert Tommi nem ért rá.Hiányoztál-bújtam oda hozzá.

-Nekem is,gyere menjünk.

A papírt visszaadtam a tulajdonosának,aki mosolyogva megköszönte és a parkolóba siettünk.

Seb vezetett...persze,kitört volna a harmadik világháború,ha nem engedem meg neki.

-Hotelbe menj,háromkor lesz egy interjúd-nézegettem a telefonom.

-Oké-majd beállt a hotel mélygarázsába.

Sok ideje nem volt,gyors lezuhanyzott majd felöltözött...elviselhető ruhába!

-Jéé,hol hagytad a kék cipőcskéd?-cukkoltam.

-Sosem felejted már el?

-Azt,hogy ízlés ficamod van?Nem!-kacagtam fel-Csodálom,hogy a lányoknak te vagy ideáljuk...egy ilyen szőrös és csúnya bácsi...blöö-nyújtottam ki a nyelvem.

-Igen?Szőrös vagyok és csúnya?-húzta fel a szemöldökét,és megjelent az arcán az a mosoly,ami sosem hoz jót számomra.

-Igen!-vágtam rá,hisz nő vagyok...nem fogom az ellenkezőjét mondani,annak ami az előbb hagyta el a szám.

-Gyere ide-mosolygott rám.

-Háh...nem hülyültem meg-léptem hátra kettőt.

-Nem-e?-mosolygott és megindult felém,sajnos nem volt időm elfutni így a kanapéra dobott finoman és rám feküdt,ahol csak ért csikizett,már alig bírtam,semerre sem tudtam menekülni és úgy voltam vele,hogy össze pisilem magam kínomban.

-Se..Sebiii!-visítottam.

-Igen?-mosolygott és végre abba hagyta a csikizésem,inkább megcsókolt,a nyelvünk vad táncot járt és a pólóm is lekerült rólam,mikor megszólalt a telefonom.

-Úristen-igazítottam meg a hajam és belebújtam a pólómba.-Seb,mennünk kell.Így is öt percet késtünk-sóhajtottam és zsebre vágtam a telefonom.-Ebből szalag cím lesz,hogy nem értünk oda időbe.

-Ne aggódj már ezen,mi is csak emberek vagyunk.Mit hittek,hogy papnak álltam a Forma1 mellett?-húzta fel a szemöldökét és a kezével mutogatott.

-Oké,befognád?Nem gondolod,hogy kicsit szex mániád van?-bújtam hozzá a liftben.

-Melletted?Te még így is kevés vagy nekem-simította a kezét a fenekemre és megcsókolt.

-Seb..nem kéne-toltam el magamtól és végleg rendeztem a vonásaim,majd kiléptem a liftből és a riporterhez sétáltam.

-Elnézést a késésért.Jázmin Szalai-nyújtottam a kezem.

-Semmi gond,Anna Hilson vagyok.

Sebastiannak is bemutatkozott,majd helyet foglaltunk egy asztalnál.

A diktafonom előkészítettem és én is felvettem a beszélgetést.

Az utolsó kérdéseit már inkább nekem tette fel.

-Ha jól tudom egy párt alkottok-megbeszéltük,hogy tegeződünk mivel pár évvel volt csak idősebb nálunk.

-Igen-mosolygott Seb.

-Ez nem akadályoz a munkában?-fordult felém.

-Nem,egyáltalán nem.Néha még segítség is,ha kell meg tudom nyugtatni és azt hiszem egy idegen ember számára ez nehezebb lenne és egymással meg tudunk osztani olyan dolgokat,amiket esetleg Seb másnak nem mondana el.

-Igaz nem vagytok régóta együtt,de a legtöbb képen süt rólatok a szerelem.Tervezitek a gyermek vállalást?

Köpni-nyelni nem tudtam erre a kérdésre,jézusom?!

Esküvőt nem szerveznek még nekünk?

-Még fiatalnak érzem magam egy gyerekhez,előbb esküvőt szeretnék és utána gyereket.De nem tervezzük-válaszolt Seb,kezdtem örülni,hogy ennyivel megússzuk ezt a témát,de felém fordult.

-Félig egyetértek Sebastiannal,fiatalok vagyunk még egy gyerekhez,de az esküvő...nem áll szándékomban férjhez menni.Nem hiszek egy darab papírban-ráztam a fejem,mire Seb elég furcsán nézett rám.

-Szóval esküvőről sem esett még szó-mindketten megráztuk a fejünket.-Köszönöm.

Elköszöntünk Annától és a szobánkba siettünk,hogy átöltözzünk.

-Nem tudtam,hogy nem akarsz esküvőt-még mindig ezen rágódik?!

-Nem kérdezted.

-De miért?Miért nem hiszel benne?-hajtotta a fejét a vállamra.

-Nem látom a lényegét,ha két ember szereti egymást minek hozzá egy papír?

-Velem sem tudnád elképzelni?

-Nem tudom,talán igen..te más vagy.Többet jelent ez a kapcsolat,mint a többi-csókoltam meg és az ölelésébe bújtam,annyira hiányzott ez nekem.

-Szeretlek-simogatta a kezem.

-Én is szeretlek Sebastian!

Fél ötkor elkezdtünk készülődni mivel nekem is vele kellett tartanom a vacsora utáni interjúk miatt.

-Semmi kedvem kiöltözni-nyavalyogtam a bőröndöm előtt,majd kikaptam egy vaj színű cicanadrágot a bőröndből és egy rózsaszínes comb középig érő szoknyát,majd a masnis magassarkúm.

Lezuhanyoztam,majd a hajam hagytam göndören csak oldalt csatoltam el egy hullám csattal.

Belebújtam a cicanadrágba a szoknyába és a magassarkút is felvettem,majd egy kis sminket is feldobtam.

A kis táskámba elraktam a fontos cuccaim,majd kiléptem Sebihez a szobába.

-Gyönyörű vagy-ölelt magához.

-Téged sem láttalak eddig öltönyben-bújtam oda hozzá és egy puszit nyomtam az állára.

-Indulnunk kell-sóhajtott és a mélygarázsba mentünk ahol várt ránk egy fekete Mercedes.

A hotel előtt pár rajongó állt,akik Sebire vártak.

-Vissza fele meglephetnéd őket-bújtam oda hozzá.

-Talán,én másra gondoltam-simította a kezét combomra és belecsókolt a nyakamba.

-Sebi..a sofőr-sóhajtottam fel,mert olyan pontomhoz ért.

Alig két perc után végre megérkeztünk az étterembe,ahol hatalmas tömeg állt már,a biztonságiak rögtön intézkedtek,hogy gond nélkül bejuthassunk.

Sebastiant elráncigálták a szponzorok,addig megkerestem Izabelt.

-Jaj,de jó,hogy meg vagy-huppantam le mellé a székre.

-Kicsit elbújtam,nehéz ezt megszokni-bökött a nagy tömeg felé,ahol pár riporter,fotós is megbújt.

-Nekem mondod?Te régebb óta vagy eben a világban,és Sebi sem könnyíti meg néha a dolgom,neki mindig minden mindegy.

-Hát igen-nevetett.-Miranda párszor kikészült tőle,de te tudod irányítani,te nem veszed észre,de rengeteg változott,jó irányban.Bár mindketten rettentő makacsok vagytok,szóval ezen nem tudsz javítani-sóhajtott fel színpadiasan.

-Az első pár mondatodnak nagyon örülök,de mi az,hogy makacs vagyok?-húztam fel a szemöldököm.-Nem vagyok én szamár.

-Jól van,oké-nevetett.-Akkor is az vagy-motyogta,de meghallottam és küldtem felé egy szúrós pillantást mire felemelt kezekkel bújt el Mark mögé.

-Na mi van?-nevetett.

-Semmi,csak rettegj Jázmin haragjától percet tartottunk-nevettünk fel mindketten.

-Megint hoztad a formád?-hallottam meg Sebi hangját,majd hátulról átölelt.

-Szerencséd Vettel,hogy sokan vannak-morogtam.

-Oké,meneküljünk-nevetett Mark és Izabellel leléptek.

-Tessék,elzavartad őket-sóhajtottam és megfordultam az ölelésében.

-Én nem-rázta a fejét.-Csak vették a lapot,hogy veled szeretnék lenni-nyomott egy puszit a számra,a legtöbb fotós ránk szegezte a tekintetét és a gépét is.

-Ebből holnap remek cikk lesz-mosolyogtam.

-Az biztos-helyeselt.

-Mégis milyen vacsora ez,hogy asztalhoz se ültök?

-Semmilyen-nevetett fel.-A szponzorok miatt fontos ez számunkra.

-És itt vannak a Torro Rosso pilótái is?

-Igen,valahol a tömegben.

-Kösz,akkor őket sem találom meg.Tommi itt van?

-Elméletileg Christinnal van,szintén a tömegben-nevetett.

-Jól van ám!Itt senkit nem lehet megtalálni-morogtam.

-Ne morogj már ennyit-húzott az ölébe és belecsókolt a nyakamba.

-Sebi-suttogtam-Meddig kell itt lennünk?

-Éjfélig lenne kötelező,de rosszul érzem magam-csókolt meg és felhúzott a székből,majd a kijárat felé indultunk meg.

-Hova-hova?-harsogta Christian.

-Seb nem érzi jól magát-válaszoltam.

-Oké,akkor én elintézem ezt...holnap a pályán-bólintottam,majd megindultunk ki.

-Ugye tudod,hogy ha kiderül az igazság letépik a fejem?

-Nem fog kiderülni,ha csendben leszünk-csókolt meg és a keze a ruhám alá siklott és a fenekemet simogatta.

Az autóig nagy nehezen eljutottunk,majd Seb kijózanodott valamennyire és a hotelhoz vezetett,ahogy megállt az autóval szinte letámadtam,az ölébe ültem és apró köröket tettem meg,mire oda lent is kezdett éledezni.

A cipőmet lerúgtam magamról és az övével kezdtem el bajlódni,ami megadta magát és lehúztam róla a nadrágját,közben kibújtatott a cicanadrágomból és végig simította a kezével a felszabaduló területet,hevesen csók csatát vívtunk,majd megszabadítottam a bokszerétől,a ruhámat is levarázsolta rólam és a melltartóm is eldobta valahova a kocsiba,végig csókolta a felső testem és megszívta az egyik mellbimbóm,belenyögtem a csókunkba és a bugyi is lekerült rólam.

-Szeretlek-csókolt meg,a szemei vágyat tükröztek.

-Én is-magamba fogadtam és én diktáltam a tempót,majd átvette az irányítást és a gyönyör felé hajtott mindkettőnket,éreztem,hogy magja elárasztja a belsőmet és én is követtem,egy halk sikoly hagyta el a számat,pihegve dőltem a mellkasára.

-Áldom az eget,hogy sötétített ablak van a kocsin-motyogtam,mire elmosolyodott és megcsókolt.

A ruháim nagy részét megtaláltam és fel tudtam öltözni,de a melltartóm nem volt sehol.

-Sebastian!Nem igaz,hova dobtad?

-Majd holnap megkeressük,gyere-fogta meg a kezem és a lift felé húzott.

A recepción feltűnés nélkül megkaptuk a kulcsunkat és úgy estünk be a szobába.

-Seb-sóhajtottam mikor megéreztem az ujját a bugyimban.

A fél éjszakát végig szeretkeztük és reggel meg is lett a hatása,drága finnünk törte ránk az ajtót,mivel késésben voltunk,de inkább Sebastian.