33.fejezet

Sziasztok!

Itt a következő fejezet.

Sok mindent nem tudok hozzá fűzni,kicsit rossza  közérzetem,lassan már rettegve kapcsolom be a gépem vasárnap,vajon jövő héten ki fog meghalni?

Múlt héten Dan Wheldon,most Marco :(

Viszont,hogy jó hírt is kapjatok:

Kimi Räikkönen két héten belül üléspróbán vesz részt a Williams-nél,de ez még nem hivatalos!

Remélem ezt Kimster szájából is hallhatjuk,már nagyon várom vissza!

Sok sikert a jövő héthez,mindenki élje túl az iskolát :-)

Én tele leszek témazárókkal szóval még elképzelésem sincs,hogy rakom fel a következő részt,de igyekszem!

Puszi

u.i.:A kép most szombaton készült,heppenheim-i parádé alatt :-)

33.fejezet

Szombat kicsit elaludtunk mivel fél tizenegy volt mire lecammogtunk a földszintre.

Heike éppen akkor terelte Fabit a szobájába,hogy öltözzön fel normálisan,Norbert és Melanie a nappaliban beszélgettek,majd Stephanie is hazaért,Peter nélkül.

-Dolgoznia kell-sóhajtott,majd leült Melanie mellé,Heike nem engedte,hogy segítsek neki az ebéd készítésben és a konyhát is kerülnöm kellet,így maradt a nappaliba,leültem Seb mellé és a fejem a vállára hajtottam,a lányok és Norbert mosolyogva figyeltek minket,még mindketten elég kómásak voltunk,Fabi is megérkezett,aki nem bírt itt bent ülni,így meglógott Heike tudta nélkül az utcára játszani.

-Mikor mentek magyarba?-nézett ránk Stephanie.

-Hmm?-emeltem meg a fejem,mivel majdnem elaludtam az eddigi csend miatt,mnidenkiből kitört a nevetés,kivétel belőlem és Sebastianból,ő is elég nyúzott volt.

-Mi-kor men-tek ma-gyar-ba?-szótagolta el nekünk Steph.

-Ja,holnap-ásítottam és befészkeltem magam Seb ölelésébe.

-Rossz titeket nézni,én is elalszok tőletek-nevetett Melanie.

-Nem akarsz csendben lenni?-motyogta Seb.

-Nem aludtatok vagy mi?-vigyorgott Steph,hogy miért ilyen perverz Seb mindkét nővére?!

-De aludtunk,egész este-motyogta Seb,nekem már arra sem volt erőm.

-Be kéne mennünk délután a városba,vagy valami vásárba.

-Mehetünk együtt-vigyorgott Melanie.-Anya úgyis be akart menni,akkor már apa is jön.Ugye?-nézett Norbertre,aki mosolyogva bólintott és tovább olvasta az újságot.-Na meg akkor már Fabi is jön szerintem-húzta meg a vállát.

-Én nem tudok menni,de érezzétek jól magatokat-mosolygott Steph.

-Azért ebédre itt maradsz ugye?-bújt ki a konyhából Heike és hangosan felnevetett.

-Mi az?-érdeklődött Melanie.

-Olyanok,mint két kisgyerek.Laposakat pislognak,csoda,hogy nem aludtak még el.

-Mi is itt vagyunk-ásított Seb.

-Látom én azt-mosolygott Heike.-Mindjárt kész az ebéd.Fabian?

-Elment arra-mutattam az utcára.

-Melanie ki mész neki szólni?-nézett a kisebbik lányára,mire nagy nehezen felállt és az utcára lépett.

Közben Heike hozott nekem kávét,Sebnek meg kakaót.

-Köszönöm-emeltem a számhoz a poharat és gyorsan megittam,míg Seb legalább fél órát nyammogott a kakaóján,de ő is felébredt valamennyire és nem veszélyeztett minket az,hogy elalszunk az ebédnél.

Mint mindig most is nagyon-nagyon finom volt az ebéd,a munkát már elosztottuk egymás között,Stephanie rohant haza,mivel Peterrel mennek el valahova.

Melanieval leszedtük az asztalt és elmosogattunk,addig Heike elment pihenni és készülődni úgy,mint a többiek.

Egy óra fele mi is elindultunk átöltözni,Seb valamit a fürdőben ügyködött,addig átöltöztem egy farmerbe,a szürke pólómba bújtam bele és egy fekete balerina cipőbe,a cuccaim átraktam a fekete táskámba.

A hajam fésültem mikor megszólalt a telefonom,Blanca neve állt rajta.

Úr isten,de rég beszéltem vele!

-Szia Jázmin.Olyan rég beszéltünk-sóhajtott.

-Szia,igen-igen,elég régen.

-Mikor jössz Londonba?

-Nem tudom,holnap magyarba megyünk húsvétra.Neked van valami programod?

-Nem,nincs.

-Mit szólnál,ha jönnél te is?Mi reggel nyolckor indulunk Heppenheim-ból kb. tízre vagyunk Budapesten.

-Nem is tudom-sóhajtott.-Nem fogok zavarni?

-Emlékszel mikor régebben ezt már megbeszéltük?

-Igen.

-Na,akkor?Tudtommal van hétkor egy repülő,ami kb. akkor ér be,mint mi.

-Igen.De biztos?

-Ne butáskodj már,úgyis régen találkoztunk és most itt az alkalom.

-Jó,oké-nevetett.-De hétfőn nekem mindenképp haza kell jönnöm,kedden délután fotózásom lesz és Enrique-val is találkozom.

-Na,akkor holnap lesz miről mesélned-mosolyogtam.-Most viszont megyek,még anyát is értesítem.Akkor holnap.Puszi.

-Szia.Puszi-bontottam a vonalat,majd Sebre néztem aki vigyorgott csak rajtam és felhívtam anyát,hogy Blanca is jön,szóval egyel több személyre számítsanak,elárulta,hogy Zoli jön fel majd értünk.

-Mehetünk már?-rontott be a szobába Fabian.

-Kopogni?-morgott Seb.

-Megtanultam-vigyorgott a kisebbik Vettel és kopogott az ajtón,Seb kilöködte a szobájából,majd a földszintre sétáltunk,ahol mindenki csak ránk várt.

-Gyalog megyünk?-vigyorogtam.

-Igen-válaszolt Heike és bezárta a lakást.

Fabian valamit nagyon magyarázott Norbertnek,Seb kézen fogott,Melanie és Heike mellett sétáltunk.

A központba beérve egyre több emberrel találkoztunk és volt egy olyan érzésem,hogy ebből még képek fognak készülni.

Épp a vásárban mászkáltunk Sebastiannal és Fabiannal mikor ránk szólt a párom.

-Forduljunk meg,jó?-fogta meg Fabi vállát és a másik irányba terelte.

-Fotósok?-sóhajtottam,mire bólintott.

Biztos voltam benne,hogy csináltam rólunk pár képet,de nem hiszem,hogy normális kép is sikerült nekik.

Seb ezek után nem volt annyira vidám,de próbáltuk Fabival felvidítani.

-Együnk csokit-néztem Sebastianra,aki mosolyogva vett csokit nekünk,az emberek ráköszöntek és mondtak neki pár kedves szót.

-Szeretlek-csókoltam meg és az egyik kezemmel összecsokiztam az orrát.

-Héé-nevetett,na ezt a pillanatot kapta le az egyik fotós,nem nagyon zavartak,hisz ez a munkájuk,lepusziltam az orráról a csokit és kézen fogva sétáltunk tovább.

Már fél öt fele járhatott mikor a többiekkel újra összetalálkoztunk.

-Mi megyünk már haza.Fabi jössz?-mosolygott Heike,mire a kisebbik Vettel megrázta a fejét.

-Maradhatok veletek?-Sebastiannal bólogattunk,majd Heike és Norbert elindult haza,Melanie meg elment az egyik barátnőjéhez,még elmennek vásárolgatni.

-Seb?-nézett ránk Fabi.-Mi lenne,ha falaznál nekem?

-Mégis miben?-komolyodott el.

-Hát van egy lány és vele találkoznák,de anyának nem akartam elmondani..tudod milyen-rázta meg a fejét.

-Oké,de azért érjél haza fél kilencre-vigyorgott és lepacsizott vele,majd Fabi eltűnt a tömegben.

-Tizenhárom éves-nézett rám Seb.

-Na,csak nem meglepődtél?Te mit csináltál ennyi idősen?

-Gokart pályára jártam,nem volt időm a lányokra.

-Ó,te szegény-csókoltam meg.

Elindultunk vissza a lakásba,mivel egyre több fotós gyűlt a vásárban,fél hét volt mire vissza értünk a házba,neki álltunk pakolni,hisz holnap reggel erre nem igazán lesz időnk.

-Seb-hívtam oda,mivel a bőröndömmel megint megszenvedtem.

-Jázmin-nevetett,mikor meglátott a bőröndön ugrálva,majd segített becipzározni.-Inkább rajtam ugrálj így-simított végig a combomon és megcsókolt.

-Ugye tudod,hogy hallották?

-Majd csendben leszünk-simította le rólam a felsőt,és pont abban a pillanatban kopogtak,felhúztam a felsőm,de Melanie úgy talált ránk,hogy Seb rajtam fekszik szinte.

-Upsz-vigyorgott és kilépett a szobából.

-Nem hiszem el-nyomtam a fejem a párnába.-Én nem megyek le-csaptam az ágyra.

-Jázmin-emelte el a fejem elől a párnát-Rengetegszer nyitottam a nővéreimre.

-Fúj-vágtam rá rögtön,mire felnevetett.

-Hidd el Melaniet nem fogja megviselni-mosolygott.

-Kösz,igazán megnyugtató volt a szöveged-motyogtam és rendeztem magamon a ruháim,majd elindultunk a földszintre vacsorázni.

A vacsora is nagyon finomra sikeredett,bár Heike istenien főz.

Fabiant alig lehetett elzavarni a szobájába,mert minden áron tévét akart még nézni,de holnap ki akart még kísérni minket a reptérre,amiből későn fekvés miatt nem lett volna semmi.

Stephanie még átjött Peterrel elbúcsúzni tőlünk.

Fél tízkor lezuhanyoztam,majd átnéztem még a bőröndöm tartalmát és becsomagoltam Lara ajándékait,szerencsére a vásárban találtam egy-két játékot neki,egy csörgöt,vagy rágókának is lehet mondani,és rögtön beleszerettem egy fehér-rózsaszín színű maciba,Seb persze rögtön leszólta,hogy ilyen színű medve nincs is.

Miután mindent átnéztem és a helyén volt beállítottam fél hétre az órát,hogy időben felébredjünk és befeküdtem Seb mellé.

-Jó éjszakát-pusziltam meg.

-Neked is-motyogta már fél álomban.