24.fejezet

Sziasztok!

Na,itt a friss ahogy ígértem =)

Nem húzom az időt,mert nekem sietnem kell...apa ma jön haza végre :)

Ha sikerül,akkor lehet,hogy holnap is hozok új részt,de ez még attól függ,hogy ma mennyit tanulok :D

Puszi

24.fejezet

Pénteken a telefon csörgésére ébredtünk,de régen is ébredtem utoljára telefonra.

Lezuhanyoztam,majd belebújtam a csapat pólóba és egy fekete rövidnadrágot is felhúztam,belebújtam a balerina cipőmbe és a szobában toporogtam.

-Sebastian siess már-kiabáltam be neki a fürdőbe.

-Kész vagyok-lépett ki megborotválkozva.

-Erre érdemes volt várni-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.-Már kezdtél bökni.

A pályára csúcs idő alatt értünk ki.

-Tíz perc-mutatta meg Sebinek a telefonom mivel stoperrel mértem.

-Egész gyors voltam-dagadt a mellkasa.

-Hah...azért ne szállj el magadtól.Ott jön Tommi és mindjárt mehetsz futni-böktem oldalba.

-Miért nem szeretsz?-biggyesztette le a száját.

-Én igen is szeretlek-álltam lábujjhegyre és megcsókoltam.

-Khm..igazán nem akarok zavarni,de lassan az összes fényképész titeket fog körbe állni-motyogta Tommi.

-Kit érdekel-rántotta meg a vállát Seb és egy puszit nyomott a számra,majd meg fogta a kezem.

-Úristen!Ott van Jenson-sikkantottam és kitéptem a kezem Sebiéből és Jens felé rohantam.

-Button-ugrottam a hátára hátulról.

-Jézusom!-fordult meg miután leszálltam róla.-Jázmin?Ezt most komoly?-ölelt meg.-Mikor is?

-Két éve..két éve találkoztunk utoljára,

-Blancával mi van?

-Éli szeleburdi világát-mosolyogtam.-Azóta már Jessicával összejöttél igaz?

-Igen-bólogatott.-Olvastam,hogy Sebastiannal együtt vagytok,de nem volt időm még megkeresni és elég érdekesen jött volna ki,ha a Red Bullnál mászkálok.

-Hát az biztos-bólintottam.-De én előbb megtaláltalak-mosolyogtam.

-Igen.És mi történt veled azalatt a két év alatt?

-Semmi különös...rengeteget dolgoztam és tanultam és látod sikerült felállnom-eresztettem meg egy mosolyt.

-Még mindig nem tudsz becsapni-sóhajtott.-Az a szemétláda nem keresett ugye?

-Nem-nem szerencsére-csóváltam meg a fejem-de ne beszéljünk a régi időkről jó?

-Sebastian tud róla?

-Nem...még nem volt alkalmam-felhorkant-oké..nem volt erőm elmondani neki...próbálok nem gondolni rá..

-Ugye tudod,hogy el kell mondanod neki?Biztos,hogy megérti...rendes srác.

-Tudom-sóhajtottam-de most olyan jó minden,nem akarom ezzel elrontani a kapcsolatunkat.

-Ha ez miatt elhagy akkor nem is szeretett igazán.Na,gyere ott van Jessica.Biztos jól kijöttök majd.

-Sziasztok-mosolygott -Jessica Michibata-nyújtotta a kezét.

-Jázmin Szalai.

-Juj,te vagy Jázmin?-mosolygott és megölelgetett.-Jens rengeteget mesélt rólad.

-Remélem csak jókat-néztem a Mclarenesre.

-Persze-bólogatott Jessica.-Amúgy hívj csak Jessnek.

-Oké.

-Csajok nekem most rohannom kell,mert jó háromnegyed óra múlva kezdődik a szabadedzés.

-Jaj,akkor nekem is rohannom kell-néztem az órámra.

-Később még találkozunk?Szeretnék beszélgetni veled-mosolygott Jess.-Nicole most nincs itt és olyan unalmas így minden-rántotta meg a vállát.

-Persze,nagyon szívesen.A szabadedzés után itt?

-Oké-mosolygott és rohanó léptekkel indultam el a Red Bull homeja felé.-

-Szia Tina,Miranda és Chris-ültem le az asztalhoz,ahol ültek.

-Jó reggelt.Csak nem rohantál?-mosolygott Christian.

-Bizony,Sebastian az öltözőjében?

-Ige,de elég pipa volt...remélem nem vesztetek össze megint-sóhajtott Miranda.

-Nem,legalábbis nem tudok róla-ráztam meg a fejem.-Azt hiszem,akkor most bemegyek hozzá.

Elindultam a folyosó végén lévő öltözőhöz.

-Vigyázz vele-sóhajtott Tommi és kilépett Sebastian szobájából.

-Bejöhetek?-dugtam be a fejem az ajtón,válasz nem jött csak megrántotta a vállát.

Tizenegy óra előtt két perccel,vagyis a kezdés előtt,a levegő 27 fokos,az aszfalt 28 fokos,az eső nem esik,csak enyhe szél fúj.

Első húsz percben semmi érdekes nem történt,mindenki a mért köreit futotta,mikor Karthikeyan autója elkezdett füstölni meg is állt a negyedik kanyar után és a pálya bírók tolták le az autóját a pályáról.

Negyvenegy perc után az egyik Lotus hátuljáról leszakadt valami,félidőben Karthikeyan autóját a boxba szállították és elkezdtek dolgozni rajta.

Seb nem igazán teljesített valami jól,a 17. helyen állt a vége előtt hét perccel,viszont Mark az első helyen javított az idején.

Alonso és D'ambrosio is kicsúszott a kavicságyba,de vissza tudtak jönni.

Fél egy után öt perccel lett vége az első szabadedzésnek,Mark az első helyen végzett,míg Seb csak a 17. helyen.

Seb amint beállt a boxba,kipattant az autóból és hátra trappolt.

-Azt hiszem most elég pipa-sóhajtott Miranda,majd elindultam a németem után.

-Seb.

-Mit akarsz?-vágta oda és lerúgta a lábáról a cipőt,majd a kanapéra ült a kezébe temette az arcát.

-Ugye nem a szabadedzés miatt vagy ideges?

-Nem,képzeld el nem az miatt-pattant fel egy lépést hátrább léptem,de a falba ütköztem.-Mióta?Mióta kavarsz Jensonnal?

-Mi van?Én és Jenson?Úristen Sebastian valamit nagyon félreértesz.

-Ne hazudj már a szemembe-csapott az öklével a falba a fejem mellett.

-Én...én tényleg nem-sírtam el magam.

-Jázmin...kérlek ne haragudj,csak..csak eldurrant az agyam-sóhajtott és magához ölelt.

-Megijesztettél-töröltem le a könnyeim.-Most már mindig így lesz?

-Micsoda?

-Hát...mindennap veszekedni fogunk?Seb biztos,hogy jó ez így nekünk?

-Ugye nem azt akarod mondani,hogy..-csuklott el a hangja.

-Nem tudom...csak egy kis idő kéne a kapcsolatunknak,valami megváltozott-sóhajtottam.

-Idő?Jázmin én szeretlek és ígérem,hogy nem fog többször elő fordulni ilyen.

-Tudom,de..-próbáltam visszatartani a könnyeim,de egyszerűen nem ment..a régi emlékek visszajöttek.

-Csss...én itt vagyok,szeretlek Jázmin,nem akarlak elveszíteni-húzott az ölébe és ringatott.

Mikor már kicsit megnyugodtam egy puszit nyomtam az arcára.

-Én sem akarlak elveszíteni-szorítottam a pólóját és hozzá bújtam.

-Elmondod min borultál ki ennyire?Vagy a viselkedésem miatt..?

-Nem,nem az miatt,de én még..még nem vagyok felkészülve erre a beszélgetésre,de ígérem elmondom,amint készen állok rá.

-Rendben,nagyon-nagyon szeretlek-csókolt meg.-Ne haragudj a viselkedésem miatt.

-Én is szeretlek Seb.Nem haragszom,de lassan kezdődik a második szabadedzés.

-Még van egy órám-nézett az órájára.-Éhes vagy?

-Nem,de te menj csak enni valamit nekem Jessicával van találkozóm.

-Oké.

Nyomtam egy puszit az arcára,majd a büfétől ketté váltak az útjaink és rohantam a padok felé remélve,hogy Jess még ott lesz.

-Jaj,ne haragudj,de közbe jött valami-huppantam le Jess mellé.

-Semmi baj-mosolygott.-Mit szólnál,ha sétálnánk egy kicsit?

-Benne vagyok.

Egész jól elbeszélgettünk,de a második szabadedzést mindketten a párunk boxából szerettünk volna nézni és nem akartam elfelejteni,hogy én itt dolgozom,rögtön meg is kerestem Mirandát,aki el akart hessegetni,hogy inkább pihenjek,de nem adtam fel a harcot vele és megkaptam a papír munkát és pár embert fel kellett hívnom.

Lassan háromnegyed órája ment a második szabadedzés mikor a monitorra pillantottam,Seb ideje 1:37.090 volt...egész jónak számított,de Webber jobb időt ment nála.

Félidőben az állás: Webber,Sebastian,Schumacher,Alguersuari,Maldonado,Hamilton,Alonso,Barrichello,Button,Massa,Rosberg,Perez,Kobayashi,Buemi,Di resta,Sutil,Glock,Kovalainen,Trulli,Karhikeyan,Liuzzi,Petrov,Heidfeld,D'ambrosi zárta a sort.

A szabadedzés végén sokat nem változott az állás,Seb lecsúszott a negyedik helyre,de már vidámabban szállt ki az autóból,mint délelőtt.

-Ügyes voltál-adtam egy puszit az arcára,de rögtön eltoltam magamtól.-Büdös vagy-fogtam be az orrom és az öltözője felé löktem.

-Te nem jössz velem?-suttogta a fülembe.

-Most nem,még el kell intéznem pár dolgot-sóhajtottam és elléptem tőle mielőtt meggondolnám magam és az egész csapat füle hallatára szeretkeznénk.

A telefonálással hamar végeztem,de elém került egy adag papír,amit mindenképp el akartam intézni,hogy Miranda vissza tudjon menni a hotelba pihenni.

-Ide figyelj Jázmin,én még a főnököd vagyok-fenyegetett meg az ujjával.

-Igen,aminek örülök is.De te már a hatodik hónapban vagy és nem kéne koraszülött gyereket a világra hoznod.Szóval nagyon gyorsan menj vissza Sebastianékkal a hotelba.

-Christian!-kiabált a csapatfőnök után.-Jázmin nem hagy dolgozni!

-Miranda,menj pihenni-mutatott a kijárat felé.-Jázmin te is siess,nem kell itt éjszakáznod.

-Jó jó-bólogattam és vissza ültem a székbe és magam elé húztam a papírokat,amin csupa dátumok és programok hevertek.

Elég abszurd volt megtervezni a jövő hónapját Sebastinnak,már a fejemet fogtam,mikor nem bírtam össze egyeztetni két programot és összevissza sem rángathattam két kontinens közt,mert az nem is oldható meg.

Már éjfél fele járt mikor letettem a tollat és a telefont,a fejem az asztalra hajtottam.

Már arra sem volt energiám,hogy kiszálljak a székből és vissza menjek a hotelba.

A motorhomeban ért az álom és reggel ott is ébredtem.