27.fejezet

Sziasztok :)

Hát túl vagyunk egy izgalmas időmérőn,a hajam téptem az utolsó percekben,de mikor láttam,hogy Seb nyert bontottam a berendezést :D

Letörölhetetlen vigyor van az arcomon és gondoltam itt az ideje a frissnek,tegnap nem tudtam felrakni,mert teljesen izgultam,görcsöltem és nem bírtam megírni a végét,de ma reggel sikerült :-)

A képekkel ma,vagy holnap fogok jelentkezni.

Na,de megyek is,mert nem ártana még egy picit aludnom....hajnalban nem igazán sikerült.

Hajnali háromkor a szobámban ültem a szőnyegen és a macskával játszottam :D

Puszi és további Sebis napokat ;)

27.fejezet

Hétfőn már reggel hétkor fent voltam mivel el kellett pakolnom is még.

Sebastian legalább nyolcig aludt mivel neki délután ment csak a repülője.

-Most írt az egyik csapattag,hogy a hétvégén Milton Keynesben buli lesz,meg akarják ünnepelni ezt a két győzelmet.

-Igen?

Gyors bedobáltam a ruháim a bőröndbe,belebújtam egy fehér nadrágba,egy rózsaszín-fehér pólóba,a fekete szandálomba és a papírjaimat belegyömöszöltem a fekete táskámba,felvettem egy nyakláncot és egy kis sminket is feldobtam,a hajam meg felkötöttem szorosan egy copfba.

-Csak szerdán találkozunk-sóhajtottam és odabújtam Sebi mellé.

-Igen-puszilt meg.-Indulnod kéne nem?-nézett az órára ami lassan fél tízet mutatott.

-Sajnos-biggyesztettem le a számat és egy utolsó csók után a hotel elé rohantam,ahol már várt a taxi.

Már a taxiban rettentően hiányzott Sebastian,mikor a repteret is elértem nem sok kellett,hogy vissza vitessem magam a hotelba,de nem tehettem.

Leadtam a bőröndöm és elhatároztam,hogy mostantól csak egy bőröndöt cipelek magammal és nem hozok ennyi ruhát,nagyon-nagyon nehéz volt.

Felmutattam a jegyem a csajnak és elfoglaltam a helyem,bekapcsoltam a telefonomon a zenét és a fülest a fülembe dugtam.

Az út csupán csak tíz órás volt és pár órát aludtam is,de inkább a neten olvasgattam és válaszoltam a levelekre,amit a családomtól kaptam.

Zoli még egy képet is küldött Laráról,annyira aranyos az a kis csaj.

Zabálni való.

Este tíz óra volt mire földet értünk Londonban és egy jó háromnegyed óra múlva értem csak haza,ledobáltam magamról a ruhákat,beálltam a zuhany alá és bedőltem az ágyba,holnap mosnom kell és irány Kína.

Már hajnalban fent voltam,ötkor ébresztett a telefonom és gyorsan bedobáltam a ruháim mosógépbe.

Összedobtam magamnak egy szendvicset,majd pakolás közben megettem,a ruhákat kiraktam a napra és szerencsére egy óra alatt megszáradt mind,amire szükségem volt.

A bőröndbe próbáltam úgy pakolni,hogy könnyű legyen,de így is kellett még egy kisebb utazótáska.

Fél tíz fele felöltöztem,majd átnéztem a bőröndöm legalább kétszer és felhívtam Blancát,aki szerencsére át tudott ugrani.

-Jaj,olyan rég láttalak-ölelt meg.-Most is rohansz?-nézett a bőröndömre.

-Igen.Egy óra múlva a repülőtéren kell lennem.Irány Kína-húztam a szám,tudta,hogy nem szeretem Kínát és jól ki is nevetett.

-Azért ne legyél gonosz egyikkel sem.

-Megpróbálok aranyos lenni-rebegtettem meg a szempillám.

-Kiviszlek majd a reptérre,oksi?

-Köszönöm.És volt valami izgalmas?

-Spanyol országban jártam-mosolygott.-Talán lesz valami azzal a sráccal.

-Na,az tök jó.Ugye nem valami híresség?-lehajtotta a fejét.-Jaj,Blanca Suárez!Kit szedtél fel?

-Enrique...Iglesias-sóhajtott.

-Most ez komoly?-sikkantottam.-Úristen!Te mázlista-nevettem fel.

-Hé,neked ilyet nem szabad.Ott van Sebastian!

-Jaj,ne is mondd!Nagyon hiányzik,és csak szerdán láthatom.

-Te fülig szerelmes vagy-nevetett.

-Tudom-nyújtottam ki a nyelvem,belebújtam a cipőmbe és elindultunk a reptérre,hogy időben fel tudjak szállni.

-Majd hívlak valamikor-ölelt meg.-Vigyázz magadra.

-Oké.Te is magadra.Szia-leadtam a bőröndöm és elrendeztem a jegyemet,majd felszálltam a gépre és egy fiatal lány mellé leültem.

-Szia,ne haragudj.Te vagy Jázmin?Jázmin Szalai?-mosolygott rám félszegen.

-Ööö..igen.Szia.

-Úristen.Alexandria Deberry vagyok.Te vagy Sebastian sajtósa és barátnője igaz?

-Igen,nagyon örülök-mosolyogtam rá.-Örülök,hogy előbb mondtad a szakmám és utána,hogy Sebastian barátnője.Mások Seb miatt támadtak volna le.

-Én nem olyan vagyok-rázta meg a fejét.-Nagyon szeretem a Forma1-t és Sebastian az egyik kedvencem,a magánéletük pedig nem tartozik ránk,szerintem másoknak sem esne jól,ha utánuk futkosnának ezer kamerával és egy nyugodt perce sem lenne.

-Okos lány vagy-mosolyogtam rá.-Megkérdezhetem,hogy ilyen fiatalon miért mész Kínába?

-A szüleim..kiskoromban elváltak és London-Shanghai között ingázok,anya kiköltözött Kínába és új életet kezdett,rám pedig...nem érdekli nagyon,hogy mi van velem,de a mostoha apám jobban ragaszkodik hozzám,mint a saját anyám.

-Sajnálom-öleltem meg és átnyújtottam neki egy zsepit.

-Köszönöm.

Az úton sikerült aludnunk is egy picit,majd Alexandriát felébresztettem.

-Gyere,már Shanghaiban vagyunk-ráztam meg egy kicsit a vállát.

-Ööö,oké-dörzsölte meg a szemét majd felszedtük a csomagokat és elköszöntünk egymástól.

-Londonban még lehet,hogy összefutunk-mosolyogtam rá és megöleltem.

-Lehet.Szia-intett,majd beült a taxiba és én is fogtam egyet magamnak,ami a hotelba szállított.

-Jó napot-köszöntem a portán.-Meg tudná mondani,hogy Christian Horner már megérkezett-e?

-Jó napot,igen éppen a tárgyalóban Newey úrral.Maga...-kezdte el olvasgatni a név listát.

-Jázmin Szalai.

-Ááá,igen-bökött a nevemre a lapon.-A 105-ös szoba a magáé.

-Köszönöm-vettem át a kulcsot és a lift felé vettem az irányt a bőröndömmel,nem éppen sikerült ez a „kevés ruha,könnyebb csomag” akció.

Épp,hogy felértem a szobámba és leraktam a csomagjaim kopogtak az ajtón.

-Ööö.. Szia-nyitotta ki az ajtót,hogy be tudjon jönni a látogatom.

-Szia-mosolygott Tommi.

-Juj,nem szeretem ha ilyen a nézésed és a mosolyod.

-Jaj,milyen vagy már-sóhajtott.-Arról lenne szó,hogy szeretne valaki megismerni.

-Igen?-kerekedtek ki a szemeim.-Még is ki?

-Kimi-nevetett.

-Várj!Várj,Räikönnen?Kimi Räikönnen?-bólogatott.

-De erről egy szót sem Sebastiannak,meglepetés-nevetett.-Kimi hülye ötletei-vonta meg a vállát.

-Oké,értettem.De ugye nem most?

-Nem,még meg sem érkezett,de este azért lejöhetnél a bárba egy kicsit beszélgetni-mosolygott és kisétált a szobámból.

Körbe néztem a lakosztályban mivel inkább nevezném ezt,mint egy egyszerű szobának.

Szokásos pucc,hatalmas háló,egy nappali és egy fürdő.

Fürdéshez készülődtem mikor megint kopogtak,pont most lettem ilyen keresett személy?

-Szia!-mosolygott Tina az ajtóban.

-Szia,gyere be.

-Gondoltam beszélgethetnénk,de fürdeni készülsz?

-Igen,de ha gondolod addig maradj csak itt,sietek.Nézhetnénk filmet is nem?

-De,az tök jó lenne-bólogatott.-Addig én hozatok fel kaját meg filmet.

-Oké,köszi.

Gyors lefürödtem,majd pizsiben leültem Tina mellé a kanapéra,berakta a filmet és jókat beszélgettünk,vacsoráztunk majd fél tizenegy fele már ő is álmos volt,így elköszöntünk egymástól.

Kivettem a bőröndömből Sebi egyik pólóját,amit még tőle nyúltam le és belebújtam,még érezhető volt rajta az illata,így könnyebben el tudtam aludni,végre holnap már ő is itt lesz.