30.fejezet

Sziasztok!

Itt a 30. fejezet!

Atya-gatya....el sem hiszem,komolyan mondom pont a mai napra időzíteni ezt :-)

A Red Bull megnyerte a csapat VB-t is :)

Viszont vagy egy rossz hírem,csak 2 oldal lett ez a rész,mivel a túl sok kép letöltés miatt eltűnt az előre megírt három fejezetem,beleértve ez is és újra kellett írnom,de vigasztalás képpen még ma jelentkezek egy résszel:)

Addig is puszi és sok Sebastianos percet xD

u.i.: Megyek és még csodálkozok egy-két órát,hogy idáig eljutottam..Jézusom!!

30.fejezet

A gépről leszállva olyan bolond voltam,hogy majdnem ott hagytam a táskám.

A taxis rendesen meglepődött Sebastian láttán,de időben feleszmélt és fél óra alatt a Vettel családi ház előtt voltunk.

-Meglepetés legyen-ugráltam Sebi előtt.

-Oké,oké-nevetett.-Elbújsz a hátam mögött?

-Ühüm-bólogattam és a táskám leraktam a bokor mögé,hogy ne legyen gyanús.

A lakásba be tudtunk úgy osonni,hogy elbújtam az előszobában és Seb letudta a nevető görcsét eljátszotta,hogy most jött meg.

-Jaj,kisfiam!-köszöntötte először Heike.-Tudsz valamit Jázminról?

Gondoltam,hogy most kéne előbújnom.

-Heike-szólaltam meg a háta mögött.

-Jázmin?-szorosan megölelgetett,majd eltolt magától és megnézett.-Bolond és makacs lány vagy-rázta a fejét-Minden rendben akkor?-nézett kettőnkre.

-Igen-vágtuk rá egyszerre.

-Jól hallottam?-lépett ki a nappaliból Norbert.-Jaj,te lány-ölelt meg.

-Menjünk beljebb-terelt minket a nappaliba Heike,de kiszaladtam még a táskámért,amit fejcsóválva,de nevetve figyelt.

Steph és Melanie háttal ültek nekem és Fabian is.

Először a kis sráchoz léptem és becsuktam a szemét,mire a két nővér is felfigyelt,de csendben maradtak.

-Ez nem Seb keze-csóválta a fejét Fabi,mire a többiek felnevettek.-Jázmin?-fordult meg és boldogan a nyakamba ugrott.

-Na végre-állt fel Melanie és megölelgetett,majd Stephanie is.-Akkor?Most minden oké ugye?-néztek ránk.

-Igen-fogta meg a kezem Seb és az ölébe húzott,az egész család a nappaliban volt,mikor úgy döntöttem,hogy ideje megköszöntem Heike-t,rendesen letolt,azt mondta jobb is,hogy nem vettem semmit,nagyon örül neki,hogy Sebastiannak ilyen barátnője van.

A torta is előkerült,mert Seb kiéhezett rá,nagyon finom volt.

Épp a nappaliban beszélgettünk mikor hányinger tört rám,felugrottam Seb öléből és a földszinti wc-be rohantam,az egész napi kajám kijött belőlem.

-Menj ki-löktem meg Sebit,aki utánam jött és felfogta a hajam.

-Nem!-vágta rá.

-Nem akarom,hogy így láss-löktem megint rajta,de csak nem ment ki,megmostam az arcom és kiöblítettem a szám és visszasétáltam a nappaliba.

-Ez mi volt?-húzta fel a szemöldökét Steph.

-Biztos összeettem valamit-Heikera néztem és láttam az arc kifejezését...-jaj,nem a tortától,az nagyon finom volt-mosolyogtam.

-Nem értem,egy időre elmúlt nem?-nézett rám Seb,mire bólintottam.-Voltál orvosnál?

-Igen,annyit mondott,hogy túl sokat utaztam és kimerültem.

-És én erről miért nem tudtam?

-Nem akartalak ezzel fárasztani-húztam össze magam,mire mérgesen rám nézett és kivágtatott a lakásból.

Egyedül Heike maradt bent velem,a többieket kiküldte.

-Ne sírj,megbékél-simogatta a hátam.

-Mi..mi van,ha nem?-szipogtam.

-Szeret téged,most duzzog egy kicsit.Jázmin?

-Igen?

-Nem..nem vagy terhes esetleg?Mikor először voltatok itt,akkor is erre tippeltem.

-Nem Heike,az képtelenség!Nem lehetek az,nem vagyunk együtt még egy hónapja sem!-zokogtam fel újra.

-Szeretitek egymást,csak ez számít,lehet,hogy korai lenne ez a baba,de megtartanád ugye?

-Heike!Nem lehetek terhes,nem..nem tehetem tönkre Sebastian karrierjét.

-Fejezd be!-hallottam meg az említett hangját.-Egy baba nem a karrierem végét jelenti-guggolt le mellém,majd Heike magunkra hagyott.

-De Sebastian!Nem érted?

-De értem!Te nem szeretnéd?

-Seb...én..én nem lennék képes elvetetni,de mi van,ha két hónap múlva kiderül,hogy nem bírjuk ki egymás mellett?

-Szeretlek és csak ez számít-ölelt meg és megcsókolt.-Elmész egy orvoshoz?

-Tesztet csinálok először-sóhajtottam fel.

Melanie annyira bepörgött a hír hallatán,hogy rögtön elrohant tesztet venni,Stephnek közben el kellett mennie,de megígérte,hogy holnap jön és mindent tudni akar.

Feszülten ültem a kanapén,mellettem Seb,semmit nem tudtam leolvasni az arcáról,Heike nagyon is nyugodt volt,mintha örülne neki...

Norbert meg elment valamerre Fabiannal,hogy ne legyen itthon...

Egy óráig volt el Mel,és úgy esett be a lakásba.

-Oké,megjöttem-szusszantott-Na,ne vágjatok már ilyen fancsali képet-nézett ránk,de Seb meg sem moccant.

Már a sírás határán álltam,nem szólt semmit,pedig az előbb ő vigasztalt,most mégis mi lehet akkor?

-Ahh-sóhajtott fel Mel,az öccsét látva-Tessék-nyomta a kezembe a két tesztet.

-Köszi-erőltettem magamra egy mosolyt és remegő kézzel elvettem tőle,majd a fenti fürdőbe mentem és leültem a kőre,képtelen voltam megcsinálni.

-Jázmin-hallottam meg a suttogását-Engedj be.

Elcsúsztam az ajtó mellől,hogy be tudjon jönni és ahogy megláttam zokogva borultam a nyakába.

-Én nem akarom ezt-sírtam és szorosan magamhoz húztam.

-Shh..nem lesz semmi baj.

-Akkor miért viselkedtél így?

-Meglepett-sóhajtott fel.-Megcsinálod?-bólogattam,majd kiment és rávettem magam,hogy megcsináljam a tesztet,tíz percet kell várni...remek!

-Seb?-néztem ki a fürdőből.

-Igen?-lépett be.

-Mi..mi van ha pozitív?

-Megtartjuk-vágta rá gondolkodás nélkül.-Ugye nem akarod elvetetni?

-Nem,dehogyis!-ráztam a fejem és az ölelésébe bújtam.-De mi van,ha túl korai?

-Szeretjük egymást és ez a fontos.

-Tudom-pusziltam meg és az óráját figyeltem.-Te...te örülnél neki?

-Egy kisbaba-ízlelgette a szót-a mi kisbabánk-mosolyodott el-Igen.Szeretlek és veled eltudom képzelni a jövőm-csókolt meg.

-Köszönöm-bújtam oda hozzá.-Megnézed te?-bólintott majd felemelte az egyik tesztet,az arcát néztem,de az első pillanatban nem láttam semmi kifejezést,lerakta a tesztet és odalépett hozzám.