9. fejezet és 10. fejezet

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt is a folytatás. Sőt! Dupla részt hoztam ;)

Mikor megnyitottam a Word-ben a 9. fejezetet, akkor szembesültem vele, hogy nagyon rövid és ez így nem oké. Ugye, azt többször is említettem, hogy a 10. fejezetig már előre meg voltak írva a részek, ezért belenyúlni nem akartam, hogy hosszabb legyen. A legjobb megoldás tehát az volt, hogy a 10. fejezetet is hozzácsapom. Így mondhatni lezárult az előre megírt részek szakasza, ezután csak "frissen" megírt részeket kaptok. Remélem azok is ennyire fognak tetszeni Nektek, mint az előzőek.

Kommenteknek és pipának természetesen nagyon örülnék, hiszen ez nekem visszajelzés.

Jó olvasást!

Puszi

Elköszöntünk a nővéreimtől és Bent hosszú könyörgés után a fürdőbe tudtam vinni.

Hárman indultunk el fürdeni, míg jó habosra csináltam Ben vizét, addig összegyűjtötte Kimivel  a játékait a pancsoláshoz, egy egész hadsereget gyűjtöttek össze a fiúk.

-          Be fogsz te még ide férni? - nevetett Kimi, mikor minden játékot beraktuk a kádba.

Ben mindig is imádott fürdeni, ezt most is tudtomra adta, pici lábaival hatalmasakat rúgott a vízben.

-         Hé - nevettem fel és közelebb hajoltam Benhez, hogy meg tudjam mosni a haját, közben a fél fürdővizét rám fröcskölte, Kimi hátulról nézett minket.

Mikor Ben törölközőjéért nyúltam, akkor esett le, hogy mit is láthatott innen hátulról.

Kaján vigyor ült az arcán, de nem szólt semmit, megvárta míg megtörlöm Benjamint és felöltöztettem a pizsijébe és a kiságyába fektettem.

-          Mi az? - néztem Kimire, mert ugyanúgy állt ott.

-         Fehér a pólód - lépett közelebb, az arcát a nyakamhoz hajtotta, a lehelete csiklandozta a nyakam és szorosan magához húzott, éreztem, hogy oda lent is mit váltott ki belőle ez a fehér póló.

Benjamin nyöszörögni kezdett, majd sírásba váltott át. Elhúzódtam Kimitől, aki felsóhajtott, de követett.

-          Mi az prücsök? – emeltem fel, kicsi fejét rögtön a nyakamba fúrta.

-         Ugye tudod, hogy most Apa mást akart csinálni Anyával? - nézett Kimi Benre, majd leült mellénk.

-          Kimi - néztem rá csúnyán.

-          Jól van na - nevetett fel, és én is elmosolyodtam. – Még olyan pici – simogattam a hátát.

-          Nincs semmi gáz már, ugye? Mi lenne, ha aludnál? - simogatta meg Ben arcát.

-          Ennyire ne feltűnően már Kimi - nevettem fel.

-          Mi? Én? - tette a hülyét. - Csak szüksége van az alvásra - mosolygott.

-          Na, persze - nevettem. - Mehetünk aludni? - néztem Benre.

Nem mondom, hogy könnyű volt elaltatni, de a kis zenélő forgó sokat segített.

-         Végre - sóhajtottam fel halkan, mikor Ben egyenletesen szuszogott, az éjjeli fényt felkapcsoltam, és az ajtót is csak egy kicsit hajtottam be és a nappaliba mentem, ahol már Kimi görnyedt a laptopja felett.

-          Elmegyek zuhanyozni - suttogtam a fülébe, mire motyogott valamit.

Legalább egy fél óráig engedtem magamra a meleg vizet. Nagyon jól esett most ez a kis „kikapcsolódás”. Általában rohanva tudtam csak lezuhanyozni, de most megengedtem magamnak ezt a lazítást. Mikor kiléptem a fürdőből Kimi nem volt már a nappaliban.

Ben szobájában találtam rá, amint a heverőn alszik és mellette Ben szuszog, elmosolyodtam. Gondolom Benjamin felriadt és Kimi is biztos fáradt volt, betakartam őket és a konyhába mentem, hogy csináljak magamnak kávét és a fotelban elkényelmesedtem.

Facebook-on beszélgettünk Lilyvel, aki szintén nem tudott aludni, a két pasi viszont igen.

Lily Collins: Most komolyan dolgozni akarsz Lina?

Carolina Tóth: Igen, szeptemberben beíratom az oviba Bent és keresek valami állást.

Lilly Collins: És Kimi? Ő mit szól hozzzá?Oo

Carolina Tóth: Azt mondta ezt később még megbeszéljük.

Lily Collins: Balhé szagot érzek...

Carolina Tóth: Nem szólhat bele, az én életem...

Lily Collins: Az oké, de tudod Ő is melletted van már és az Ő fiát akarod az oviba dugni..

Carolina Tóth: Aki mellesleg az én fiam is...és én már dolgozni akarok!

Lily Collins: Munkamániás vagy Drága húgom! Szülj inkább egy kislányt :P ;)

Carolina Tóth: Lily :D :D Még együtt sem aludtunk Kimivel, nem hogy újabb baba…

Lily Collins: Hmmm..kááár L Pedig vártam a mocskos részleteket ;) De ami késik nem múlik..Svájcban tuti elkap :D

Carolina Tóth: Olyan vagy…:D Ne kombinálj Lily…Képzeld olyan édesen alszanak együtt a heverőn. És végre egy marha jót zuhanyoztam.:D

Lily Collins: Igen?:O Biztos nagyon aranyosak*-* Martin nem sokára biztos felébred...Hank meg...bombát robbanthatsz mellette, akkor is alszik tovább :/

Carolina Tóth: Aranyosak is :-)

Lily Collins: Szeretnék én is így aludni egyszer :P                                                 

Carolina Tóth: Na, hát hajrá Lily :)) Én viszont megyek aludni,mert leragadnak a szemeim. Délután Ti is jöttök Lauráékkal?

Lily Collins: Nem vagyok benne biztos. Lehet Hankkal visszamegyünk Amerikába. Bár kicsit félek, Martin első repülése miatt..:/

Carolina Tóth: Biztos rendben lesz minden. Okos baba :* Jó éjt. Puszi

Kijelentkeztem, majd egy pohár narancslével a kezemben elcsoszogtam a hálóba, de előtte még megnéztem a két pasit, nyugodtan aludtak. Nem akartam felébreszteni őket, hisz pár óra múlva Ben úgyis fel fog kelni, hogy egyen. 

10.fejezet

Hajnalban Benjamin sírására riadtam fel, 6 óra..pont időben. Becsoszogtam a szobába, már Kimi is fent volt, próbálta csitítani a kisfiúnkat, de ahogy láttam nehezére esett ébren maradni.

-          Menj be a hálóba feküdj vissza – vettem át tőle Bent.

-          Jó – motyogta és félig csukott szemekkel botorkált ki.

-         Hát szia te kis kakas – mosolyogtam a kis szőkeségre, a reggeli után hamar vissza is aludt.

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a nappaliban maradjak vagy menjek be én is a hálóba…Kimi mellé.

Végül a finn döntött, mikor kijött a wc-re és számon kért miért ücsörgök a nappaliban.

-          Azt hittem bebújsz mellém, ha a kiskrapek visszaaludt – vigyorgott.

-          Vacilláltam mit tegyek – vallottam be.

-          -Ennyire visszataszító lennék? – húzta fel a szemöldökét.

-          Dehooogy! – a kezemért nyúlt és maga után húzott a hálószobámba.

-          Azt hiszem aludtunk már egy ágyban…sőt! – kacsintott rám.

Kicsit feszélyezve éreztem magam, hisz hónapok óta nem voltam férfival egy ágyban, Kimivel voltam utoljára együtt…és az nem most volt.

Nagyon álmos voltam, így hamar el tudtam aludni, úgyis, hogy azért izgatott voltam. Mégis ott feküdt mellettem Kimi egy szál boxerban.

Mire felkeltem Kimi már nem volt mellettem, kicsit pihentem még az ágyban és csak utána indítottam el a napom..újra.

A fiúk kint voltak az udvaron, Benjamin a babakocsijában ült, míg Kimi a havat lapátolta el a járdáról.

Míg Ők kint szorgoskodtak, vagyis inkább Kimi, addig elmosogattam és elkészítettem a reggelit.

Kilenc óra körül jöttek be, Kimi gyorsan megreggelizett, majd elsietett mondván, hogy edzeni kell, és össze akarja szedni a cuccait, de délután átjön.

Nagyon furcsa volt, hogy nem volt itt velünk. Az ember könnyen megszokja a jó dolgokat. Nem is tudom mi lesz velünk később.

Lily dobott egy SMS-t, hogy ne számítsunk rájuk, mert Ők már a reptéren vannak. Hm, pedig el akartam hívni, hogy csináljunk valamit, amíg Kimi nincs itt. Akkor ez most nem jön össze.

-         Kettesben maradtunk – csikiztem meg Ben pociját. – Na, de majd délután. Igaz? – mosolyogtam rá.

Mivel a reggelinél feltűnt, hogy a hűtőben igen kevés étel van, így Benjamint beraktam a babakocsiba, megvártam amíg elalszik és a bolt felé vettem az irányt.

Benjamin nagyon is kidőlt, meg is fordultam vele, de még akkor sem kelt fel. Biztosan jót tett neki reggel a friss levegő.

Kihasználtam az alkalmat és elkezdtem összegyűjteni a ruháinkat, hiszen egy hétig nem leszünk itthon.

Ebéd körül ébredt fel kisfiam, aki hatalmas mosollyal köszöntött.

Pár órával később Laura és a két gyerkőc is befutott. Ava és Daniel lekötötték Ben figyelmét, így volt egy kis időm Lauval beszélgetni, miközben segített a ruhákat összeszedni. Nem olyan könnyű egy pici gyereknek egy hétre elegendő ruhát, játékot pakolni.

-          Na és mi újság veled és Markkal? Látom, hogy olyan jól megvagytok, de Los Angeles? – néztem nővéremre.

-         Igazából fogalmam sincs. Úgy van megbeszélve, hogy ide költözünk Londonba, de Kimi Svájcban él, így Mark is több időt tölt ott és ott van háza. Akkor meg, ha ide költözünk se vagyunk előrébb – sóhajtott.

-          Miért nem költöztök Svájcba?

-          Mert azt sem akarom, hogy rögtön összebútorozzunk.

-          -Laura?! Már szinte most is együtt laktok – kuncogtam. – Ahogy látom Ava és Dan imádja Markot.

-          Igen, oda vannak érte – mosolyodott el. – Mark is kedveli őket.

-          Akkor nem értem mi a gond – kacsintottam rá. – Svájc úgyis szép hely.

-         Beszélek Markkal. Előbb egy jó sulit is kéne szereznem a gyerekeknek. A los angelesi pedig nagyon jó volt.

-         Igen, meg nagyon messze. Olyan jó, hogy itt vagyunk egymásnak, már délelőtt is minden bajom volt, hogy Benivel kettesben maradtunk.

-          Jaj, Te szegény kis bárányka – gúnyolt ki.

-          Köszi.

-         Hahóóóó – hallottuk meg a két férfi hangját. – Megjöttünk – jó nagy ricsaj, majd Mark és Kimi jelent meg az ajtóban.

-          Hát ti, hogy jöttetek be? – néztünk rájuk, hiszen mindig zárom az ajtót..

-          Ava engedett be minket – mosolygott Mark és puszit nyomott nővérem szájára.

-         Összeszedted minden cuccod? – néztem Kimire és el akartam sétálni mellette, hogy megnézzem a gyerkőcöket, de megfogta a karom és megölelt.

-         Persze. Nekem nem olyan nagy ügy, mint Neked – bökött a fejével az ágyon lévő ruha kupacra. Egész kis formás kupac volt. – Ugye nem mindet akarod hozni?

-         Beninek egy nap minimum 2 ruha garnitúra kell – néztem rá, hiszen ez tök egyértelmű, hogy sok ruha kell.

-          A felére nem lesz szükséged – kacsintott rám.

-          Kimi – nevettem fel.

Mire észbekaptam Ava és Daniel a kisfiamra próbálták a ruháit feladni. Természetesen egyöntetű válasz jött a két idősebb gyerektől, hogy viszik ki Benjamint is játszani. Először ódzkodtam tőle mégiscsak elég hideg van és túl sok mindent nem tudnak játszani Benivel.

-          Majd mi is kimegyünk – bújt a csizmájába nővérem és Markot szugerálta. – Igaaaaz?!

-          Ja. Ja persze – lendült be a férfi is. – Hát hogyne –vigyorgott.

Egy ideig figyeltem az ötös fogatot. Ava és Dan hócsatát vívtak Markkal, Laura pedig az udvart barangolta be Benjaminnal és néha-néha még a hóba is letette.

-         Csak szerintem hagytak direkt kettesben minket? – fordultam Kimi felé, aki a kanapén terpeszkedett.

-          Remek ötlet volt – helyezkedett el, hogy én is mellé férjek.

Egy darabig csak ültünk egymás mellett, Kimi a vállamat simogatta és figyeltük, hogy mi zajlik kint. Majd Kimi törte meg a csendet.

-          Akkor bepakoltál? – vigyorgott rám.

-          Nagyon vicces vagy Kimi – könyököltem a bordái közé, de azt hiszem meg sem érezte, mert ugyanúgy vigyorgott.

-          Remélem időben el tudunk indulni és nem kell rád várni – cukkolt tovább.

-          Mikor megy a repülő? – úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.

-         Amikor én akarom – kacsintott, mivel értetlen fejet vágtam folytatta. – Magánrepülővel megyünk.

-          Öööö okéé. – eléggé ledöbbentem.

Régen nem volt neki magángépe, vagy nem tudtam róla. Telefon csörgése zavart meg. Kimi kiszenvedte a zsebéből a telefont, majd amint meglátta a kijelzőt felvette. Rögtön idegennyelvre váltott, finnre.

Egy mukkot sem értettem belőle, ezért inkább a többieket figyeltem megint. Ben éppen a hóban csúszott mászott, ekkor jutott eszembe, hogy a kisfiam valószínű az angolt fogja az anyanyelvének tekinteni, hiszen ezt hallja a legtöbbször. Néha a magyart is, de a finnt egyáltalán nem. Ez így nem jó. Mennyivel jobb lenne, ha mindketten figyelnénk Kimivel arra, hogy a mi anyanyelvünket is elsajátítsa.
Emlékszem Laura mennyit szenvedett Daniellel. Ava nagyon fogékony a nyelvekre, így a magyart is hamar megtanulta, de az öccse nagyon sokáig nem volt hajlandó megszólalni magyarul.

-          Minden rendben? – néztem Kimire, aki elég rideg arcot vágott.

-          Ja. – jött a válasz.

-         Na nem Kimi! – fordultam felé teljesen. – Velem ezt nem csinálod! – jelentettem ki, láttam rajta, hogy valami nincs rendben.

-          Semmi – nézett rám hűvös tekintettel.

-         Hazudsz – húztam össze a szemeim, tudom nagyon jól, hiszen ez a telefon teljesen megváltoztatta. – Ki hívott?

-         Rohadt hideg van kint – jött be Mark a kezét dörzsölgetve. Mikor meglátott minket megállt az ajtóban. – Ti.. – mutatott ránk. – Ti most ugye nem veszekedtek?

-         Kimi nem hajlandó megosztani valamit velem. – rántottam meg a vállam, majd felálltam, mert láttam, hogy Lauráék is jönnek be és nem bír a három gyerekkel.

Hallottam, hogy Mark és Kimi sutyorognak valamit, de már csak azért sem foglalkoztam vele, ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. Végül is nem kérhetem számon, nem vagyunk együtt.