5.fejezet

 Sziasztok!

Ahogy ígértem itt vagyok az újabb résszel :-) 

Köszönöm szépen a kommenteket és a pipákat, amint feltöltöttem ezt a részt el fogom őket olvasni. 

Sajnos ez sem lett hosszú, de remélem megértitek, hogy az előre megírt részekbe nem akartam belenyúlni túlzottan, de ígérem, hogy a 10. fejezet után már hosszabbak lesznek.

Nagyon hálás vagyok a pozitív visszajelzések miatt, nagyon kedvesek vagytok!

Igyekszem a jövő héten is minimum kétszer jelentkezni, de közben a háttérben természetesen haladok tovább a történettel. 

Szép estét kívánok és előre is szép hetet!

Puszi

Másnap reggel nagy zsivajra ébredtem, előbb a fürdőbe mentem és megállapítottam, hogy nagyon kómás fejem van, bementem a gyerekszobába, de már nem voltak az ágyban a fiúk, a konyha felé vettem észre, hogy már fél kilenc van, szépen elaludtam.

- Jó reggelt - léptem be a konyhába, ahol Hank is ott volt, nyomtam egy puszit Ben arcára, aki az etetőszékében ült.

- Arra gondoltunk Hankkal, hogy elmegyünk a játszótérre a gyerekekkel. Addig te tudsz pihenni, majd délután hozzuk haza Benjamint. – vigyorgott rám nővérem.

Nem is tudom, hogy köszönjem ezt meg neki. Titkos vágyamat találta ki, ez biztos!

- Még jó, hogy nem lopjátok el - mosolyogtam. - Köszönöm, el sem hiszed mennyire vágyok egy kis pihenésre. Akkor itt vacsoráztok, oké?

- Megbeszéltük - nevetett Lily, majd rohant a gyerekszobába és összepakolt pár játékot és váltóruhát. - Minden meg van! - adta Hank kezébe a táskát.

- Majd jövünk - köszöntek el, még integettem Benjaminnak, majd bejöttem a lakásba és úgy döntöttem, hogy felöltözök majd a bevásárlás után rendet rakok.

A vásárlás megvolt fél óra alatt és neki ugrottam a nappalit kitakarítani, Ben pár elveszettnek hitt játékát megtaláltam, megpucoltam az ablakokat, letöröltem a polcokat és dél volt mire ezzel végeztem.

Az ebédem két vajas kenyér volt, majd nekiugrottam a konyhának és az előszobának is, majd Benjaminnál is rendbe raktam a játékait.

Két óra fele hívott Lily, hogy minden rendben van és olyan öt óra fele érnek vissza, így nekiálltam a vacsorának, hogy mire itt lesznek tudjunk is enni.

Teljesen elfáradtam mire a vacsorát is elkészítettem, ez a pihenés még sem jött össze, de legalább a lakásom csillog – villog és nem olyan, mintha bomba robbant volt. Közben Kimi is felhívott, akaratlanul is, de szokás lett nálunk a napi egy telefonhívás.

- Szia Lina. – sóhajtott hatalmasat Kimi. - Jól vagytok?

- Szia. Hát Ben éppen Lilyékkel van, de jól vagyunk igen. Minden rendben, de mi volt ez a nagy sóhajtás? Gond van?

 - Nincs különösebben, csak lassan kezdődik a szezon és Maranelloba kell utaznom. A tököm ki van már a sok utazással, szar ez az egész.

- Értem. Sajnálom Kimi, de majd kipihened magad és hidd el mindent másképp látsz majd. Mikor érsz ide szerdán?

- Mikor érjek? – hallottam, hogy felnevetett.

A jó kedve rám is rám ragadt.

- Minél előbb - amint kimondtam ezt, elpirultam.

- Csak nem hiányzom?

- Mondhatjuk-nevettem. – Tudod nem egyszerű egy fél éves kisfiúval, aki Räikkönen géneket örökölt.

- Lina – azt hiszem ezt nem kellett volna mondanom, elvégre nem Ő tehet róla, hogy az elmúlt hónapokban nem volt mellettünk.  – Délelőtt ott leszek, most nem tudom pontosan mikor száll le a gépem Londonban.

- Oké, mi várunk. Szia Kimi.

- Szia - majd letettem a telefont és abban a pillanatban hallottam meg Lily hangját és a kisfiam kacagását.

- Sziasztok. Na, mi ez a jó kedv? - emeltem fel Bent és egy hatalmas puszit nyomtam a pofijára.

- Hank szórakoztatott minket - lépett be Lily. - De te is ki vagy virulva. Csak nem Kimi? – nyújtotta ki a nyelvét.

- Csak de – utánoztam testvéremet. - Apa nem sokára már itt lesz - csikiztem meg kisfiam hasát, majd levetkőztettem, hogy ne süljön meg és letettük őket Martinnal a nappaliba, hogy kipihenjék a mai napot.

- Hank? - kérdeztem Lily-t és abban a pillanatban lépett be a konyhába az említett.

- Jelen - vágta haptákba magát.

- Helyes, pihenhet katona - nevettem fel.

Hankot azt hiszem az első találkozásunk alkalmával megkedveltem. Jobb sógort nem is kívánhatnék. Mindig is megértő volt, kedves és rettentő segítőkész annak ellenére, hogy Amerikában kosárlabdázik. Sosem volt egyszerű Lilyvel a kapcsolatuk, de kitartanak egymás mellett és ezt egy kicsit irigylem is tőlük, hogy így összetartanak és egy kisbabát nevelnek.

Vajon ez nekünk is menne Kimivel? Vagy amint elkezdődne neki a szezon jönnének a viták? Borzalmas belegondolni. Sosem szerettem, ha ennyire bizonytalan a jövőm.

- Köszönöm - hajolt meg előttem. - Mit eszünk?

- Vacsorát - vigyorogtam rá.

- Óó, ha kegyed nem mondja rá sem jövök.

- Na ugye? - nevettem. – De amúgy gulyás levest készítettem és van hozzá egy kis pogácsa is – emeltem meg a kis kosarat.

Hálisten Hank nagyon megszerette a magyar konyhát, így bármilyen otthoni ételt elkészíthettem, akkor is, ha Ők itt vacsoráztak.

-         Hát ti sem vagytok százasok - nevetett Lily és megterítette az asztalt, addig én rápillantottam a két gyerkőcre.