4.fejezet

Sziasztok!

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket két dologra is az oldal sávban. Kiraktam egy közleményt, hogy Reny visszatérne a blogolók közé. A másik, hogy megjelenítettem a szereplők alfület, lessetek be, ha kíváncsiak vagytok, hogy is néz ki Lina családja. :-)

Ez a rész elég rövid - évekkel ezelőtt ilyenre sikeredett- hozzá írni pedig nem akartam, mert akkor a következő részek borulnának, de magam mögött tudom a vizsgáimat, így a héten egyszer még biztosan jelentkezni fogok! 

Nagyon szépen köszönöm megint a pipákat és a kommenteket. 

Szép péntek délutánt kívánok Nektek!

Puszi

Szombat a szokásosnál kicsit hosszabb ideig aludtunk, fél kilenc volt mikor Bennel elindultunk a boltba. Ma különösen makacs volt, semmi sem volt jó.

- Édes kicsi fiam! - sóhajtottam. - Olyan makacs vagy, mint apád!

Lisával már jól ismertük egymást, aki itt dolgozott a boltban. Nagyon kedves és mosolygós lány.

Most is nagyon segítőkész volt, amíg én körbefutottam a boltot a megvásárolandó termékek miatt, addig Ő boldogan foglalta le Benjamint. Azt hiszem nagyon jól kijönnek egymással.

Kicsit csacsogtunk még Lisával, mert egyáltalán nem volt forgalom a kis boltban, majd búcsút vettünk tőle, elvégre ebédet akartam főzni.

A konyhába siettem és nekiálltam az ebédnek, mikor megcsörrent a mobilom.

Drága nővérkém, Lily volt a vonal másik végén.

- Szia Lily.

- Szia. Csak azért hívlak,hogy akkor ma mi legyen?

- Nem tudom. Elmehetnénk állatkertbe.

- Megbeszéltük, fél kettőkor ott vagyunk. Puszi. – rendezte le gyorsan.

- Oké. Puszi - kinyomtam a telefont.

Nagyon nem volt könnyű egy fél éves kisbabával, különösen ma nem könnyítette meg a helyzetemet Ben. A pihenőszékében nem maradt meg, amint bele akartam rakni sírásra állt a szája. Ennek az egésznek az lett a vége, hogy az ebédem egy vajas kenyérből állt, mert le kellett kötnöm Benjamin figyelmét.

Hol a kis autóját tologattam előtte, hol a csörgőjét ráztam, egy kicsit az ablakban is ácsorogtunk is figyeltük a londoni tömeget.

Azt hiszem nagyon is várom, hogy végre Ben járni kezdjen, na az biztos, hogy akkor sem lesz könnyebb a helyzet.

Ideje lesz haza menni anyuékhoz, hogy egy kicsit pihenni is tudjak, de amikor legutóbb beszéltem vele azt mondta, hogy meg akarja ismerni Kimit…

Vajon jó ötlet?!

Túl korai lenne, de ha meg csak úgy lelépek, akkor Kimi joggal lesz rám mérges.

Nagyon nagyon bonyolult ez a helyzet most, hogy Kimi a képbe került.

-          Apukád nem könnyíti meg a helyzetemet – beszéltem kisfiamhoz, aki csak a szőke tincseimmel volt elfoglalva, hogy minél kevesebb legyen belőle. – Ne tépd Anyu haját, jó? Ez fáj ám nekem – hatalmas nagy kék szemeivel nézett rám, majd arcát a nyakamba fúrta.

Most jött el az a pillanat nála, hogy a pihenőszéke is megfelelt neki, így amíg a kis megszokott zenéjét hallgatta megejtettem pár telefont.

Először is Anyut hívtam fel, akivel megvitattam, hogy a jövő héten haza megyünk Benjaminnel..egyenlőre ketten csak és ezt megbeszélem Kimivel is. Még sem lökhetem az oroszlán karmai közé rögtön, Apának lesz egy-két keresetlen szava hozzá…azt hiszem.

 Másodszor Kimit hívtam fel, minden rendben volt vele és Markkal is. Azt mondta január 23-án haza is jönnek, vagyis vissza Londonba, elvégre neki Svájcban van az otthona. Még egy dolog, ami bonyolult.

Viszont 23.-ig már csak 2 nap van, az hamar el fog telni egy ilyen kis örökmozgó mellett.

Lily azt mondta fél 2-kor itt lesznek, de ahogy ismertem őket, abból bőven lesz még 2 óra vagy fél 3, így megpróbálkoztam azzal, hogy elaltatom Benjamin. Hosszú ringatás és bújás után le tudtam tenni a nappaliban.

Amíg Ő aludt én összeszedtem magam és leültem a laptopom elé. Néhány álláshirdetést olvastam el. Nagyon jó lenne vissza menni dolgozni, de hova? A legnagyobb kérdés, hogy Benjamin addig hol lesz?

Ahogy sejtettem Lilyék késtek, Bent beraktam hátra Martin mellé, majd előre ültem és célba vettük az állatkertet.

Jó volt sétálni a kicsikkel, de olyan fél négy fele elkapott minket az eső.

Benjaminnak nem igen tetszett, hogy el akarom rángatni a tigrisektől, ezért sírni kezdett.

                                              - Akaratos kis srác vagy te - nevetett Lily.                             

- Addig örülj, amíg Martin nem csinál ilyeneket - sóhajtottam és leültettem a padra fiacskám, majd a kezébe adtam a cumiját és tárcsáztam Kimi-t, aki szerencsétlenségemre nem vette fel a telefont.

- Mázlista vagyok - sóhajtottam fel.

- Nem veszi fel? - nézett rám Lily, majd megráztam a fejem,

- Ben, apa most nem vette fel a telefont, de később még felhívjuk,jó? - néztem fiamra.

 Elmentünk a mosdóba, ahol egy pelus cserén is átestünk, majd elindultunk haza.

Benjamin is bealudt a kocsiban, kezében az újonnan szerzett plüss állattal.

- Na, akkor már csak két nap - mosolygott Lily, majd segített kivenni a kocsiból Bent.

- Milyen két nap? - értetlenkedtem.

- Hát akkor jön Kimi, vagy nem?

- Jaa...de, de..akkor - sóhajtottam fel.

- Na, nem örülsz neki?

- Mi lenne, ha itt maradnátok? Úgyis jeges az út, Hank meg nincs otthon, nem? - kezdtem kint fázni és Bent is le akartam fektetni.

- Zseni vagy - mosolygott nővérkém. - Úgy sem szeretek ilyenkor vezetni. Hank meg Los Angelesben van - kivette Martint is a kocsiból, majd bementünk a lakásba, ahol a gyerekeket átöltöztettük és lefektettük, még jó, hogy ketten elférnek Benjamin kis ágyában.

Míg Lily elment fürdeni, addig összedobtam magunknak meleg szendvicseket és bekapcsoltam a tévét, pont haza értünk a film kezdésére.

- Áá, ez a kedvencem - vigyorgott nővérem és attól függetlenül, hogy 28 éves neki futásból ugrott a kanapéra, mivel kerekei voltak még csúsztunk pár centit.

- Oké, a frász jött rám, hogy eldőlünk - ült le mellém nevetve.

- Nem is tudom melyikünk az érettebb.

- Ez egyértelmű, mindig Laura volt a komoly, téged meg minden hülyeségbe magammal rántottalak.

- Pontosan - nevettem. - Bezzeg Laura...

- Azért volt előnye is, mindig ő kapott, ha valami bajunk volt - nevetett.

- Mondjuk ez igaz.

A filmet szinte végig beszélgettünk, alig figyeltünk a tévére, éjfél fele még felsírt Martin, amire Benjamin is felébredt, de könnyen vissza tudtuk altatni őket, majd elmentem én is fürdeni és még benéztem Lily-hez a vendégszobába, de már aludt, így én is bebújtam az ágyamba és álomra hajtottam a fejem.

Nem forgolódtam túl sokat, az utóbbi napok nagyon is kimerítettek.