16.fejezet

Sziasztok!

Végre eljött a mai nap is :)

Tegnap akartam még írni nektek,de háromkor haza értem és elaludtam?!

Este persze megint benyomtam a szunyát így csak annyit tudok,hogy kinyerte az első és a második szabadedzést . Ma elég korán kidobott az ágy...persze hétvége van,már nagyon nem bírok magammal :D 

Lehet,hogy meg tudom oldani a heti két frisst,vagyis jövő héten még biztos sikerül,de azutáni héten már nem biztos,mert megint órarendet változtatnak....:/

Na,de nem húzom tovább az időt :)

Puszi

u.i.: Most "kaptam" a hírt,hogy jövőre biztos,hogy ott lesz a száguldó cirkuszban Robert Kubica,két hete esett át az utolsó műtétén,ami jól sikerült :) Menedzsere szerint még pár hétig lábadozik,de utána autóba ül :)

16.fejezet

Hétfőn fáradtan ébredtem fel és hatalmasakat pislogtam,Seb vigyorogva feküdt mellettem..Felöltözve!

-Jó reggelt-hajoltam oda egy csókért.

-Neked is.

-Megyünk valahova?-túrtam bele a hajamba,volt egy olyan érzésem,hogy most inkább hasonlít egy madár fészekre.

-Igen-mosolygott,csak tudnám,hogy tud ennyit vigyorogni?!-Ha jól tudom te szeretnél még vásárolni és nekem se ártana-rántotta meg a vállát.

-Óóó..a fenébe-csaptam a homlokomra és visszadőltem az ágyba.-Majd veszek valamit Londonban és azt mondom,hogy itt vettem-morogtam a párnámba,mire Seb felnevetett.

-Ne kelljen kéretni-ölelt át-Jön Tommi és Miranda is.

-Na,akkor főleg nem megyek...nincs kedvem Tommi hülyeségeit hallgatni,hogy milyen kielégült fejünk van-motyogtam,de rögtön befotam mikor eljutott a csöppnyi agyamig,hogy mit mondtam.

-Szóval kielégült fejünk van?-nevetett Seb és belecsókolt a fülem mögötti részbe.

-Jó-sóhajtottam-Felkelek!-bújtam bele a mamuszomba.

-Ezt most úgy mondtad,mintha feláldoznád magad-kiabált be utánam Seb a fürdőbe.

-Mert azt is teszem!-nyújtottam ki a nyelvem rá.

-Leharapom-nevetett.

-Azt lesheted mikor hagyom-kacarászva léptem be a zuhany alá és a hajam is megmostam,valamit kéne kezdeni vele majd Londonban....hosszú is és nyáron igen idegesítő lesz!

Magam köré tekertem egy nagy fekete törölközőt és a tükör elé álltam,a hajam tényleg madár fészekhez hasonlított!

Nekiestem egy fésűvel,mai csupán csak negyed óra volt és utána szárítottam meg,majd újra átfésültem.

-Hol tartasz?-lépett be Seb.

-Ez is a te hibád!-böktem meg a mellkasát-Tiszta kóc a hajam-morogtam-Ahogy hazaérünk levágatom.

-Nee!-simított végig a hajamon-Ne vágasd le!-nézett rám boci szemekkel.

-Lehet neked ellenállni?-nevettem.

-Nem!-vigyorgott-Egy óra múlva el kéne indulnunk.

-Oké,addigra végzek.

A fürdőből visszalépve a szobába elkapott a síró görcs....még össze is kell pakolnunk a cuccunkat,hogy én mennyire utálok pakolni.

Szerettem itt lenni Melbourne-ben,de a tudat,hogy a Red Bullhoz tartozok hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

Mindig csak előre!

Kinyitottam az ablakot,hogy míg vásárolgatunk addig friss levegő is jusson a szobába,megcsapta az arcom a meleg levegő,így rögtön tudtam,hogy toppot kell felvennem.

Belebújtam egy rövid farmer nadrágba és egy fehér toppba,amin fekete csíkok voltak,a hajam felkötöttem a fejem tetejére egy balerina konty szerűségbe.

Beleugrottam a fekete cipőmbe és a vállamra dobtam a fehér nagy táskámat és a fejemre raktam a napszemüvegem.

-Mehetünk-vigyorogtam Sebre,aki éppen focit nézett,hogy én mennyire utálom azt nézni...

-Nem is reggelizel?-kapcsolta ki a tévét.

-Nem.Most nincs kedvem.

-Reggelizni mindig kell!-akaratoskodott.

-Jól van apuci,majd eszek valamit-nyújtottam ki a nyelvem rá.

-Jéé,kiestetek az ágyból?-lépett ki a szomszéd szobából Tommi.

Ohh...,hogy baszná meg!

Ha mindent hallott este,mi nem maradunk élve!

-Neked is szia Tommi-morogtam.

-Milyen kielégült fejetek van-mutatott ránk és kitört belőle a röhögés.

-Én mondtam!-néztem csúnyán Sebre,de ő is csak nevetett.-Árulóóó-ütöttem bele a hasába.

-Milyen morcos vagy!Csak nem kaptál eleget...Sebből?-idegesített Tommi,majd betrappoltam a liftbe és próbáltam tudomást sem venni a két idiótáról,megláttam Mirandát a hallban és rohantam felé,hogy mentsem meg.

-Szia Miranda!-ugrottam a nyakába.

-Ááá Jázmin-mosolygott.-Csak nem megint rosszba vagytok?-komorult el az arca.

-Dehogy...csak nincs eléggé kielégítve-röhögött Tommi.

-Utállak te hülye finn-morogtam.

Mirandával beültünk hátra az autóba és a fiúk levertek egy rövidebb veszekedést és Seb győzött,így ő vezetett.

-Hova menjünk?-vigyorgott Seb.

Nem szólok hozzá!Nem szólok hozzá!

-Nem tudom...ahol meglátsz több üzletet-mentett meg Miranda.

Tommit idegesítettem egy kicsit..vagyis fél órán keresztül az ülését rugdostam,csapkodtam és néha-néha „véletlenül” fejbe vágtam.

-Jó,oké!Békén hagylak csak ne verd szét a fejem-fordult hátra Tommi.

-Áll az alku-nyújtottam a kezem,amit elfogadott.-Odaaaa.Seb oda menjüünk be!-kiabáltam mikor megláttam egy plázát.

Míg a fiúk kerestek egy üres helyet,ahova leparkolhatnának Mirandával elindultunk befelé.

-Oké,szerintem várjuk meg a fiúkat-mosolygott és leült egy padra.

Beszélgettünk egy kicsit,hogy a pici mikor megszületni és stb.

-Ha minden igaz akkor szeptemberben fog megszületni-simogatta a pociját,amin kezdett látszódni,hogy állapotos.

-Megjöttünk-vigyorgott Seb és átölelte a derekam.

-Hmm...menjünk ruha boltba-vigyorogtam Mirandára,aki rögtön beleegyezett,a fiúkat kellett egy kicsit noszogatni.

Blancának és Annának kéne valamit keresnem...

Blancával egy méretünk van a húgom méreteit meg tudom,így nem lesz baj a ruha választással.

Párat bedobáltam a kosárba ami tetszett és felpróbáltam.

Egy nyári lenge ruhában már biztos voltam,három -féle színben volt,a málna piros színűt választottam Blancának,a rózsaszínt Annának,a kéket meg megvettem magamnak annyira beleszerettem,ha együtt megyünk valahova egész jól fogunk kinézni.

Épp a cipő bolt előtt mentünk el,amikor megláttam azt a római szandált,amibe Blan annyira beleszeretett...megkerestem a méretében és rögtön megvettem..

Ha már ott bent voltam körülnéztem hátha találok valami tornacipőt mivel drága húgomnak az a mániáa,hiába van neki több féle színben mindig kell neki...sajnos azt nem találtam,de helyette egy fekete magassarkút választottam neki,igaz anya letépi a fejem,ha meglátja,hogy ezt vettem neki,de Anna biztos vagyok benne,hogy odáig lesz érte.

Már ebéd fele volt és közben mi elszakadtunk egymástól,így megbeszéltük,hogy fél egykor találkozunk a kis olasz étteremnél.

-Szia cica-kapta el a csuklóm egy pasas.

-Hagyjon békén-rángattam a csuklóm,de nem engedte el.

-Na,ne kelljen kéretni!Bemegyünk oda abba a sötét sarokba-vigyorgott és végig simított a fenekemen.

-Hagyjon már-gördült le az első könnycsepp az arcomon,miért nincs itt most Sebi?

-Ne bőgjél már-szorított a csuklómon,ami rettentően fájt.

-Hagyja békén-hallottam meg Seb hangját.

-Különben?-Seb bevert neki egyet és a földön terült el a pasas.

-Sebi-rohantam oda hozzá,szorosan ölelt,amire most szükségem volt.

-Úristen Jázmin-szaladt oda hozzám Miranda és a hátam simogatta,mikor kicsit megnyugodtam,akkor láttam,hogy a rendőrök is megjöttek.

-Jól vagy?Nem bántott?-nézett végig Seb és csuklómhoz is hozzáért,amin ott volt a szorítása helye...

-Jól vagyok,csak megijedtem-bújtam hozzá.

Miranda összeszedte a cuccaim és az ebédet elhalasztva visszaindultunk a hotelbe,nem kívántam feljelentést tenni,mert úgyis eltűnök innen...felesleges lett volna,nem bántott.

Seb egy ideig puffogott miatta,de szerencsére lenyugodott.

-Nincs kedvem pakolni-ráztam a fejem,még szerencse,hogy idővel teljesen átköltöztem ide Sebhez és az én eredeti szobámban egy cuccom sem maradt.

-Szeretlek-ölelt magához-nem tudom mi lett volna,ha nem érünk oda időben-rázta meg a fejét.

-Seb-simítottam végig az arcán-Ne foglalkozz vele,én sem akarok és csináljunk úgy,mintha meg sem történt volna.

-Oké-bólintott.

A bőröndömben egész hamar bepakoltam és csak szükséges ruhákat hagytam elöl,vagyis a fehér táskámba raktam egy melegebb váltás ruhát.

-Nem igaz!-dobálta ki újra a ruháit Seb.

-Segítek-mosolyogtam és fél óra alatt az ő ruháit is bepakoltam.

-Köszönöm-ölelt meg,majd egy csókot nyomott a számra.

-Mikor indul a repülőnk?

-Délután ötkor,még van egy másfél óránk.

-Lemegyünk kajálni?

-Igen-nevetett fel,végre!

A vacsora-ebéd vagy minek is nevezzem már vidáman telt és próbáltam elfelejteni a plázás dolgot,nem akartam görcsölni rajta,mert nem történt semmi komolyabb és nem akartam,hogy Seb rosszul érezze magát miatta,mert abban biztos voltam,hogy magát okolta volna.

-Oké én mindent elpakoltam-húztam ki az utolsó bőröndöm a nappali részbe.

-Nem értem minek ennyi cucc-rázta a fejét Seb.

-Hééé..ez csak három bőrönd!-dobbantottam egyet a lábammal.

-Az lehet...és egy hétre?!Nézd meg én elférek egy bőröndbe és egy utazótáskába.

-Chh..szőkék-motyogtam magyarul,mire egy érdeklődő pillantást kaptam.

-Tanulj meg magyarul-nyújtottam rá a nyelvem.

-Kösz!Fogadjunk egy év alatt megtanulnám....-hangosan felnevettem,mire kaptam egy durci nézést...ovis!!

-Édes drága Sebi-bújtam oda hozzá-Tíz év se lenne elég,hogy megtanuld a magyar nyelvet.Ott van a húgom,aki 17 éves,de még mindig nem beszéli a nyelvet-na,jó ez így erős,mert beszéli,csak az „izé”-t elég sokszor használja.

-Jó jó!Bevallom elég nehéz nyelvet beszéltek-motyogta.

-Mindjárt jobb-mosolyogtam.

Seb levitte a bőröndöket a taxishoz és lent még egy tíz percet beszéltünk Christiannal,aki utoljára ment el a hotelból,vagyis mi voltunk az utolsó előttiek....hurrá!

-Tommi?

-Úgy három órája ment el,Miranda is otthon lesz nem sokára.

-Kiszámolom,hogy kb. hány óra múlva érünk haza-vigyorogtam a fiúkra,majd közben Christől is elbúcsúztunk és a reptér felé vettük az irányt.-Irány London-nevettem és belecsíptem Seb fenekébe,mert igen le volt lassulva.

-Boszorkány!-kinyújtottam rá a nyelvem és leadtam a bőröndöket,majd elkezdtük a beszállást,de Seb így sem úszta meg a fotósokat.

Szerencsére elég hátul kaptuk helyet és rögtön Seb vállára hajtottam a fejem.

-Álomos vagyok!-motyogtam és egy puszit nyomtam az arcára,majd becsuktam a szemem.

Eléggé elaludtam mikor újra felébredtem Seb egy újságot olvasott.

-Mennyit aludtam?

-Talán 6-7 órát-mosolygott.

-Akkor nem sokára Londonban leszünk-sóhajtottam,elővarázsoltam a notebookom a táskámból és felléptem az internetre,hogy Daniellel felvegyem a kapcsolatot és Maryvel is sikerült beszélnem,Daniel már Londonban van és megmutatta neki a munkánkat.

-Anyukádnak szóltál,hogy megyünk szerdán?

-Öööö...hát csak megemlítettem neki-húzta össze magát.

-Seb,ha leszálltunk hívd fel.

-Oké.

Mikor szóltak,hogy fél óra múlva landolunk elvonultam átöltözni,mert volt egy olyan érzésem,hogy otthon szakad az eső.

Belebújtam egy koptatott farmerbe,egy fekete hosszú pulóverbe és a fekete tornacipőmbe.

-Te nem öltözöl át?-fordultam Seb felé,aki még mindig azt a német lapot olvasgatta.

-Nem raktam be váltó ruhát-rántotta meg a vállát.

-Hülye vagy-ráztam a fejem.

-Kösz-vágta be a durcit.

-Tudod,hogy nem úgy gondoltam-bújtam oda hozzá.

Ahogy gondoltam már leszálláskor csodaszépen esett az eső,Sebi morgott is miatta...

Miután megszereztük a bőröndjeinket fogtunk egy taxit és a lakásom felé vettük az irányt,ha női megérzéseim stimmelnek Blanca már a házban toporzékol.

Seb kiszedte a bőröndöket és segített bevinni a nappaliba.

-Kérsz valamit?

-Nem köszi-mosolygott és eldőlt a kanapén,legalább otthon érzi magát.

-Jáááááááááázmin!-hallottam meg egy üvöltő Blancát és a nyakamba ugrott,Seb nevetve figyelte,ahogy eldőlünk a földön.-Úristen,úristen.El sem hiszem-tapogatta meg az arcom.-Hogy rohadnál meg-mászott le rólam-te lebarnultál-tette csípőre a kezét és akkor látta meg Sebit.-Juuuj,egy forma1-es pilóta-nevetett és egy puszival köszöntötte.-Mit hoztál nekem?És miért nem mondasz semmit?

-Szia Blanca-nevettem.-Hoztam neked valamit,de csak akkor kapod meg,ha kipakoltam már és azért nem szóltam semmit,mert be nem állt a szád.

-Óóó,bocsi.De miért nem adod oda most?-nézett rám boci szemekkel.

-Mert éhes vagyok-nyújtottam ki rá a nyelvem és a konyhába siettem,kintről Seb és Blan beszélgetése szűrődött be,de nyugodtan csináltam a kaját,amint elkészült mindketten besomfordáltak a konyhába és leültek az asztalhoz.

-Mit csináljunk?-fordultam Seb felé mosogatásban közben,Blanca már elment,mert valami fotózása lesz,így sietnie kellett,de este visszajön az ajándéka miatt.

-Fel kéne hívnom anyáékat.

-Nekem is a szüleim-nyúltam a telefonomért és tárcsáztam a vezetékest.

-Haló,Szalai lakás-hallottam meg Anna hangját....hogy miért mindig ő veszi fel a telefont!?

-Szia Pöttöm Panna.

-Tudod,hogy utálom ha így hívtok-motyogta.

-Tudom-kacagtam,mire Seb is rám nézett,biztos dilisnek néz!-Anya otthon van?

-Ööööö...ja!...Vagyis nem-nevetett.-Leugrott a boltba tejfölért-sóhajtott.-De apa itthon van.

-Akkor oda adod neki a telefont?

-Nem-nevetett.

-Szia kicsim-szólalt meg apa,na azért ám Anna!!

-Szia apa!Épségben itthon vagyok és anyának megmondhatod,hogy hétvégén biztos megyünk.

-Rendben,gondolom majd pénteken azért hívsz,hogy mikor érkeztek.

-Igen.Most leteszem,majd hétvégén mesélek.Puszi-bontottam a vonalat és Seb felé fordultam,aki mosolyogva tárta szét a karjait és az ölelésébe bújtam.

-Beszéltél anyukáddal?-motyogtam a mellkasába.

-Igen,és kedden este,ha gondolod már mehetnénk is Németországba.

-Oké-mosolyogtam,de olyan furcsa volt..-Valami baj van?-simogattam meg az arcát.

-Nem...csak,egy barátnőm sem egyezett bele ilyen hamar mikor a szüleimhez mentünk-csókolt bele a tenyerembe.-Szeretlek.

-Én is-mosolyogtam.-Még Hanna sem?

-Nem,még ő sem.Hiába ismertük egymást olyan régóta sosem szerette mikor haza vittem-motyogta.

-Azért bevallom kicsit félek,mi van,ha anyukádnak nem tetszem vagy a nővéreidnek esetleg apukádnak?-hangosan felnevetett.

-Anya és a nővéreim lesznek az elsők,akik letámadnak.

-Jó,de akkor is-huppantam le a kanapéra.

-Nincs de,én szeretlek és ez a fontos-egy aprót bólintottam,majd a mellkasára hajtottam a fejem.

Ez a váltás ruha:)

Anna ajándék cipő :)

Anna ajándék ruha :)

Blanca ajándék cipő :)) 

Blanca ajándék ruha :) 

Jázmin vásárolt ruhája  (: 

Jázmin ruha :)