21.fejezet

Sziasztok! =)

Mivel tegnap Sebastian nyert az időmérőn és nem tudtam tegnap hozni a frisst,így most itt van.

Ma délután még jelentkezek,hogy hány résszel,na az Sebin múlik :D

Nagyon-nagyon izgulok,hogy mi fog történni...hajnali 4-kor ébredtem fel (nem éreztem jól magam) de aztán visszaaludtam,hétkor újra felébredtem,de szintén rosszul voltam,vagyis valami baj van a lábammal,mert az izmaim összeugrottak vagy,mi és apának kiabáltam,hogy segítsen,mert nem bírtam kikelni az ágyból....

Na,de nem írom le minden kínom-bajom :)

Puszi

u.i.: A fejezet végén találtok pár képet Sebiről*-*

21.fejezet

Lesétáltam a lépcső fordulóhoz,ahonnan leláttam,de ők biztos nem láttak engem.

-Ülj már le-szólalt meg Tina-Muszáj ennyire idegesnek lenned?

-Tina-szólt rá Tommi.

Nem bírtam továb,furdalt a kíváncsiság,így elindultam lefele.

-Sziasztok-köszöntem nekik,de a szemem megakadt Rajta!-Tina!-néztem rá csúnyán.

-Mi most elmegyünk ki a kertbe?Igaz Tommi-rúgta bokán a szőke finnt.

-Szia-köszönt és felállt a kanapéról.

-Szia-vágtam oda.

-Muszáj ilyennek lenned?

-Miért milyen vagyok?Flegma,távolság tartó?Ja..talán meg van rá az okom!

-Ne csináld már-lépett közelebb.-Tudod,hogy szeretlek és tegnap félreértetted.

-Óóó..szeretsz?Érdekes mutatod ki!

-Nem hiszel nekem?-jött közelebb és megcsókolt,úgy éreztem magam,mint az első csókunknál.-Most sem-megráztam a fejem és újra kaptam egy csókot tőle.-Még most sem?-szintén megráztam a   fejem,de már tudtam,hogy mit akarok.Megkaptam a következő csókom,amit már én is viszonoztam és Seb belemosolygott a csókba.

-Miért érzem azt,hogy szórakoztál velem?

-Nem tudom-ráztam meg a fejem nevetve és az ölelésébe bújtam.-Ne haragudj,hogy ilyen voltam...ilyen bunkó veled-néztem fel rá.

-Nem haragszom,ráébresztettél arra,hogy mennyire fontos vagy nekem és ez az egy nap is szenvedés volt,hogy nem voltál mellettem.Szeretlek.

-Én is szeretlek Sebastian-öleltem meg szorosan,muszáj volt éreznem,hogy itt van.

-Menjünk vissza hozzám jó?

-Oké-bólintottam és visszasiettem a szobába,majd átöltöztem saját ruhába és elköszöntem Tinától és Tommitól.

-Köszönöm,hogy itt maradhattam.

-Jaj,ne bolondozz-ölelt meg Tina.-Örülök,hogy kibékültetek-mosolygott ránk és kikísértek a kocsihoz.

A vissza fele út alig volt negyed óra és boldogan léptem be Seb lakásába,majd az emeletre rohantam,de nem igazán akaródzott megtalálni a hálószobát.

-Sebii-kiabáltam le neki.

-Mi az?-termett ott pár másodperc alatt.-Itt egy nap alatt több szoba épült?-motyogtam,mire kinevetett.

-Ne nevess!

-Oké-harapta össze a száját,olyan édes volt így.

Segített eltalálni a hálószobába és ma már nem tudom hányadszorra,de újra átöltöztem és a konyhába siettem Sebi után.

-Szeretlek-öleltem át hátulról.

-Nem fordítva kéne állnunk?-mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra,majd egy kaján vigyort küldött felém.-Hülye-csaptam a hasára,mikor leesett,hogy miről beszél.

-Héé,vigyázz oda lent!-fogta meg a kezem és belepuszilt.

-Elhiheted,hogy vigyázok rá,céljaim vannak még vele-kacsintottam rá és elloptam egy szendvicset a tányérjáról.

-Szóval céljaid?-nyomta nekem az éledező ágyékát-és lopod a kajám?-vigyorgott.

-Éhes voltam na!

-Engem igazán nem zavar-fogta meg a tányért és az ölébe húzva leült az asztalhoz.

Kissé nehézkes volt úgy enni,hogy közben az ölében ülök és nem éppen nyugodt állapotban volt ott lent,mocorogtam is rendesen,mert nem volt valami kényelmes.

-Jázmin-fogta meg a derekam-ne kínozzál-suttogta a fülembe.

-Én nem..nem akartalak-pirultam el.-Csak nem kényelmes-vallottam be,mire bevágta a durcit.

-Nem úgy te bolond.Uhh..na mindegy,nem szóltam.

-Persze-nevetett és belecsókolt a nyakamba.

-Mikor megy repülő Magyarországra?

-Ööö..nem tudom,gyere nézzük meg és a nappaliba húzott,majd az ölembe raktam a gépet miközben a mellkasának támaszkodtam és rákerestem a menetrendre.

-Ööö..megy egy fél hatkor,hétkor és egy nyolckor-olvastam fel és az órát figyeltem.

Fél három volt...

-Előbb nem is megy?

-Deee,de azt úgysem érjük el,mire bepakolsz meg ilyenek-magyaráztam,majd beleegyezett,hogy a hetessel menjünk.

-Miért nem megyünk kocsival?-nézett rám mosolyogva.

-Most komoly vezetni akarsz?

-Igen,és te is fel tudsz váltani...amire úgysem lesz szükség-mosolygott.

-Felőlem,de az körülbelül kilenc órás lesz.

-Most gyorsan bepakolunk és holnapra ott leszünk.

-De akkor keveset leszünk ott-szomorodtam el.

-Hétfőn és kedden is vissza tudunk jönni.

-De szerdán már Sepangba kell lennünk és előtte még Londonba kell mennem összeszedni a ruháim.

-Sepangba is van ruha bolt,otthon nincsenek ruháid?

-Magyarországon?De van,Sebi zseni vagy-ugrottam a nyakába és megpusziltam.

-Tudom-nevetett.-Akkor gyors bedobálok egy hétre elegendő cuccot és indulhatunk is ugye?

-Igen-bólogattam.

Segítettem neki bepakolni,vagyis inkább csak én pakoltam,addig lerendezte,hogy párszor ránézzen a lakásra a takarítónő.

Már a kocsiban ültünk legalább fél órája mikor eszembe jutott,hogy fel kéne hívnom anyáékat.

-Szia kislányom.Mégis mikor értek ide?Ugye nincs semmi baj?És hogy érzed magad?Jól vagy?-támadt le a kérdéseivel anya.

-Szia,jól vagyok,nincs semmi baj,nem tudom mikor érünk magyarba mert kocsival megyünk és remélem minden kérdésedre válaszoltam-hadartam el.

-Kocsivaaal?-sikkantott bele a telefonba.-Nagyon vigyázzatok egymásra-mondta anya,ezt már németül,hogy Sebi is értse.

-Vigyázok,ígérem-szólalt meg Seb.

-Rendben,hívj,ha elértétek a magyar határt.

-Oké.Szia.

-Szia.

Letettem a telefont és a rádiót bekapcsoltam háttér zajnak közben a laptopomon ügyködtem és képeket keresgéltünk.

-Megtaláltam magunkat-nevettem mikor megláttam a parkban készült képeket.-Látod,kellett emelgetned,most mindenki látja,hogy mekkora seggem van-motyogtam.

-Nekem igazán tetszik-villantott felém egy kaján vigyort.

Kiléptem arról a honlapról és felmentem facebookra,hogy olvasgassak a családról.

Sajnos Bali adatlapján nem láttam,hogy valakivel kapcsolatba lenne,így levelet írtam neki,hogy jó lenne,ha jelentkezne.

Zoli adatlapján találtam Laráról pár képet,rengeteg nőtt!

Ha szerencsénk van,akkor a két-három nap alatt össze futunk velük,nem akartam a véletlenre bízni,így Zolinak is írtam,hogy jó lenne találkozni,rögtön kaptam a választ,hogy vasárnap úgyis jönnek a nagyiékhoz és biztos benne,hogy mi is ott leszünk,mert a nagyi már legalább három napja készül az ebédre,ó édes istenem mi lesz ott akkor,délután négyig az ebédet fogjuk enni!

-Megvan a vasárnapi programunk-mosolyogtam Sebire,miközben a laptopot hátra pakoltam.

-Igen?És mi?

-Meglátogatjuk a nagyiékat és babázunk-nevettem.

-Oké-mosolygott rám Seb.-Meg kéne majd állni tankolni-motyogta.

-Mikor?

-Most-állt meg egy benzinkútnál.

-Hol vagyunk?-szálltam ki az autóból és Sebi mellett toporzékoltam,aki nem akarta elárulni.-Utállak-morogtam és addig mászkáltam,míg találtam egy táblát.

Liechtenstein....

-Tudooom hol vagyunk-nyújtottam ki a nyelvem rá és vissza szálltunk az autóba.

-Igen?Örülök,hogy megtanultál olvasni-nevetett ki.

-Nem szólok hozzád....fél óráig!-vágtam be a durcit.

-Tudtam,hogy nem bírnád ki sokáig,na,de fél óra?-húzta az agyam,de tudtam,hogy mire megy ki a játék...azért sem szólalok meg.

Két percenként néztem az órát,ötkor értük el Pianst,ami már Ausztria,azóta nem szóltam Sebihez,vagyis egy órája.

-Most komolyan nem fogsz velem beszélni?-nézett rám,de az út felé fordítottam az arcát,nem akartam,hogy balesetünk legyen.-Azért jobban is bízhatnál bennem,elvileg Forma1-s pilóta vagyok és jók a reflexeim.

Csak bólogattam,de nem szóltam hozzá,majd Stamsban félreállt és maga felé fordította a fejem,de nem bírtam ki nevetés nélkül és az arcába nevettem.

-Kedves vagy-motyogta,majd hevesen megcsókoltam.

-Szeretlek te bolond-túrtam bele a hajába és közelebb húztam,hogy újra meg tudjam csókolni.

-Én is szeretlek-mosolygott végre.

-Siessünk-csaptam a combjára,majd újra útnak indultunk.

Fél hatkor elértük Innsbruckot,sikerült elaludnom és legközelebb akkor ébredtem fel,mikor Sebit igazoltatták.

-Hol vagyunk?-motyogtam és megdörzsöltem a szemeim.

-Na,felébredtél?-mosolygott és megsimogatta a kezem.-Rottenmannt hagytuk el az előbb.

-És mikor érjük el a magyar határt?

-Fogalmam sincs-rántotta meg a vállát.

-Ahhj...-morogtam és elővettem a laptopom,hogy rákeressek mégis merre vagyunk.

Nem igazán ismerem autóval ezt a tájat,sőt Svájcban még sosem jártam!

Kilenckor értük el Leobent,és szóltam Sebinek,hogy itt forduljon el Graz felé és akkor Körmend felől megyünk majd haza.

Leoben és Graz közt alig volt háromnegyed óra az út,így már tűkön ültem mikor Grazból kiértünk.

-Nyugi már-nevetett.

-Jó,oké.De te sosem izgulsz?

-Nem,csak nem esznek meg a szüleid-mosolygott.

-Hát biztos,hogy nem.Előbb szedne szét Anna.

-Ójaj,mindjárt visszafordulok.

-Jaj,csak egy 17 éves tini-nevettem.

-Óóó..ha olyan,mint Melanie volt ennyi idősen jobb,ha menekülök-motyogta.

-Szeleburdi,állandóan csacsog,tíz perc után már idegesítő?-soroltam fel Anna tulajdonságainak egy részét.

-Visszafordulunk-nevetettünk fel.

Füstenfeld....az volt a következő állomásunk,ahol újra megálltunk,mert wc-re kellett mennem és éhesek is voltunk.

Tízkor indultunk el újra,de akkor már a telefonom is elővettem és előre megírtam az SMS-t,hogy rögtön tudjam küldeni anyának,hogy mikor értük el a magyar határt,ami húsz perc múlva következett be és boldogban küldtem el az SMS-t.

Mivel Rönök felől jöttünk be Magyarországra fél óra után értük el Körmendet és akkor volt tizenegy óra.

-Nem fogunk már ma hazaérni.

-De holnap mindenképp-nevetett Seb,mivel igen fáradt voltam és nehezebben jutott el minden az agyamig.

-Vasvár-olvastam el az új táblát,amit láttam.-Jánosháza.Tüskevár.Somlóvásárhely.

Mikor Devecsert elértük szomorúan figyeltem a tájat,hallottam róla,hogy mi történt itt.

-Úristen,milyen hosszú már ez az út?-hitetlenkedett Sebi,mire hangosan kinevettem.

-Padragkúton vagyunk.

Próbálta ki mondani a falu nevét,de nem igazán ment neki és állandóan kinevettem,így feladta a küzdelmet a magyar nyelv ellen.

Öcs,majd elértük Pulát már rettentően izgultam,hogy végre hazaértünk és bemutathatom a családomnak Sebastiant.

-Itt menj fel-sikkantottam Nagyvázsonyban,boldogan figyeltem a tájat,az alsó buszmegállót,amit gimis koromban rettentően utáltam,mert túl messze laktunk onnan és délutánonként fárasztó volt haza sétálni,majd a Völgy parkot,ahova tini koromban nagyon keveset jártam le,de nagyon szép hely.

Majd beértünk a falu központba,ahol azért pár tini kószált,hiába van fél tizenkettő...egyben szombat is.

-Mindjárt,mindjárt.Egy-számoltam a kereszteződéseket.-Kettő.Megjöttünk-sikítottam és kiugrottam az autóból.

Kinyitottam a nagy kaput,hogy Sebi be tudjon állni az autóval,majd be is zártam azt.

-Picur,Kópé-kiáltottam el magam,majd a két kutyus kibújt az ólból és elém szaladtak.-Sziasztok-simogattam meg mindkettő buksiját és segítettem Sebnek a csomagokkal.

Picur                                                 Kópé

                                                                                                            

-Kislányom-szaladt ki anya a házból és szorosan megölelt.

-Szia anya-pusziltam meg az arcát.-Anya ő itt Sebastian.Sebi ő itt az anyukám.

-Nagyon örülök-mosolygott Seb,amivel anyát biztos,hogy levette a lábáról.

-Szintén.Szólíts csak Zsuzsának.

-Megjöttek-kiabált anya,majd el is tűnt a konyhába.

-Sziasztok gyerekek-mosolygott apa és megölelgetett,majd Sebastiannal is kezet fogott.-Vigyázz rá-próbált komoly arcot vágni,de apa nem arról volt híres.

-Úristen,úristeeeeen-hallottam meg Anna hangját,majd meglepett minket egy jó nagy ugrással,mivel legalább öt-hat lépcsőfokot ugrott át egyszerre és azzal a lendülettel Sebi nyakába ugrott.

Apa jót kuncogott rajta,de anya azért leszidta,hogy viselkedjen.

-Jézusom,te tényleg Sebastian vagy-nézte meg.

-Naaaa.Anna,ne nézd már ennyire-álltam Sebi elé,aki belepuszilt a nyakamba.

-Jaj,okéé-sóhajtott.-Neked is nagyon-nagyon örülök-ölelt meg végre és egy nagy puszit adott az arcomra.

-Ugye éhesek vagytok?-mosolygott ránk anya.

-Én nem,útközben ettünk.Fáradtak vagyunk,majd holnap eszünk-mosolyogtam anyára.

-Rendben,akkor mi is elmegyünk aludni.

-Rendben.

A szobám felé vettük az irányt és a bőröndöket letettük a fal mellé,majd felkapcsoltam a villanyt.

-Elmész most zuhanyozni vagy később?

-Később,most aludni akarok-ölelt át hátulról és belepuszilt a nyakamba.

-Nagyon letaglózott Anna?-nevettem.

-Egy kicsit-mosolygott.

Pizsire öltöztünk,majd bebújtunk az ágyba.

-Én így nem bírok elaludni-morgott.

-Hogy?

-Hát saját magam néz vissza a falról-mutatott a hátam mögött lévő poszterre,amin ő volt 2010-es világbajnokként.

-Ennyire zavar?-nevettem.

-Igen-morgott.

-Morgó medve-csókoltam meg.-De akkor sem fogom leszedni-nyújtottam ki a nyelvem,amit elkapott és heves csókolózásba kezdtünk,majd maga alá gyűrt.

-Szeretlek,szeretlek-mosolygott és a fülem mögötti részbe puszilt.

-Én is-pördültünk meg és a mellkasára hajtottam a fejem,a kezemmel csupasz hasára pedig köröket rajzoltam.

Világbajnoki bukó? Remélem*-* 

Annyira örültem mikor megtaláltam ezt a képet :)

Tommi és Sebi :P