18.fejezet

 Na és akkor itt a megígért fejezet :)

Már tiszta ideg voltam és rádió hallgatás közben is azt vártam,hogy mikor mondják,hogy Vettel Szingapúrban is nyert,de sajnos rá kellett jönnöm,hogy ez csak jövő héten fog bekövetkezni,teljes letargiába vagyok,hogy még egy teljes hét!

De a jó hír,hogy szerdán már láthatunk róla képeket,ha szeretnétek akkor fel is teszem majd ide :D

Szingapúrt meg nagyon nagyon várom a pilótákkal együtt,biztos,hogy nagyon izgalmas lesz az időmérő és a futam is...de nem is kínzom magam :D

Puszi :)

u.i.: Vigasztalás képen itt egy kép,ami Monzában készült :)

Előfordulhat,hogy holnap is felkerül egy rész,mivel most elég laza lesz a hétfői napom,de ez attól függ,hogy fog sikerülni a matek,a kémia és a német dolgozatom...

18.fejezet

Kedden szinte egyszerre ébredtünk fel,legalább fél óráig lustálkodtam,majd rávettem magam,hogy pakoljak,hisz ma este irány Németország.

-Ne izgulj már ennyire!-ölelt meg Seb és segített a hajtogatásban mivel az ő ruháival kezdtem.

-Kösz,de mi van,ha nem tetszek anyukádnak?

-Ezt már megbeszéltük!-puszilta meg a homlokom és a bőröndjébe rakta a pólókat.

-Oké-sóhajtottam.-Hány napra pakoljak?

-Csütörtök este eljöhetnél velem Svájcba.

-Oké,és akkor onnan mennénk Magyarba?

-Igen.

-Akkor nem tudom,hogy pakoljak-sóhajtottam.-Otthon végül is van ruhám-rántottam meg a vállam és úgy pakolásztam,hogy egy bőröndbe és egy nagyobb sporttáskába elférjek.

-Mit együnk ebédre?-bújtam be majdnem a hütőbe,de semmi ötletem nem volt.

-Mi a választék?

-Ööö...sajt,szalámi,tejfől és joghurt-kaptam ki a cseresznyéset és egy kiskanalat is.

Seb leült velem szembe az asztalhoz és boci szemekkel nézett rám.

-Ne máár,ez nem ér-morogtam és adtam neki egy kanállal,de nem volt elég neki,így ketten ettük meg azt a pici joghurtot.-Pizza?

-Oké-mosolygott és lekapta a hütőről a pizzás lapot.

Megrendeltük a pizzát,amit fél óra alatt ki is hoztak,közben megnéztünk egy filmet és Dumbó is előkerült.

-Seb,ez a kutya,hogy jött be,ha zárva van a terasz ajtó?-néztem rá karba tett kezekkel.

-Ööö–vakarta meg a fejét.-Hát az úgy volt...

-Itt bent aludt?Édes istenem Sebastian!-morogtam és megetettem Dumbót.

-Haragszol?-állt elém lehajtott fejjel,amin felnevettem.

-Nem,nem haragszom.Rád nem lehet-öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.

-Szeretlek-mosolygott.

-Én is.

A délutánom pakolással telt és takarítással,mert egy hét alatt azért elég kosz gyűlt össze.

A teraszon söpörtem mikor Seb fejbe dobott Dumbó nyálas labdájával.

-Idiótaa-kiabáltam és megrúgtam a foci labdával.

-Aúúú...héé!Hol tanultál meg így rúgni?-simogatta a lábát.

-Ha tudnád van egy bátyám-nyújtottam rá ki a nyelvem és leültem a teraszra a laptopommal és megírtam Annának,hogy csütörtök-péntek Svájcban leszünk.

Pár perc után jött a válasz,hogy rohadjak meg...és ez még a finomabbik kifejezés volt..épp a naptárt figyeltem mikor észrevettem,hogy péntek április elseje.

Most törhetem a fejem..

Dumbóért este hat óra fele átjött Blanca,majd el is köszönt tőlünk,mert indultunk is ki a reptérre.

-Biztos minden meg van?-állt az autó mellett Seb,amit ott hagyunk a reptéren és holnap Blanca haza hozza.

-Várj,megnézem a hátsó ajtót-futottam a kertbe.

-Jázmin,le fogjuk késni a repülőt!-kiabált Seb.

-Itt vagyok,mehetünk már-ugrottam be az autóba és becsatoltam magam,a reptérre tízenöt perc aaltt értünk ki,ami igazából fél óra,de mivel Seb vezetett...

Míg a jegyeket rendeztem leadta a bőröndöket és kiosztott pár aláírást,hogy nyugodtan felszállhassunk.

-Mehettünk volna magángéppel-motyogta.

-De tudod,hogy nem szeretek különcködni és a rajongóid szeretnek-simogattam meg az arcát,amit elkapott és belecsókolt a tenyerembe.

-Szeretlek-ölelt magához és a fejem a vállára hajtottam.

-Én is-pusziltam meg.-Hány órás lesz az út?-kérdeztem már félálomban.

-Úgy öt órás,aludj nyugodtan.

Mikor legközelebb felébredtem még mindig a repülőn ültünk,Seb egy újságot olvasott,majd mikor észrevette,hogy felébredtem egy puszit nyomott a számra.

-Messze vagyunk még?-igazítottam meg magamon a ruhámat.

-Nem-mosolygott-Egy fél óra talán..

-Huuu..-izgultam,mégis a szüleihez megyünk,és mi van,ha nem tetszem nekik?!

-Ne izgulj már ennyire,nem esznek embert-fogta meg a kezem és rám mosolygott.

-Persze..-motyogtam-Innen rögtön a szüleidhez megyünk?-néztem az órára,késő van már.

-Igen,anya le is szedné a fejem,ha nem mennénk rögtön-mosolygott.

-Akkor átöltözök-álltam fel és a mosdó felé indultam,még jó,hogy hoztam magammal váltó ruhát.

A farmeromat hagytam magamon,de a felsőmet egy vékony olivazöld színű felsőre cseréltem,felrakram egy övet csak úgy dísznek.

A hajam megigazítottam és a fejembe húztam a kedvenc fekete sapimat és visszasétáltam Seb mellé,aki rögtön lerántott maga mellé és bekapcsolta az övem.

-Ezt most miért csináltad?-néztem rá értetlenül.

-Mert leszállunk-morogta.-Mi lett volna,ha előbb mész el öltözni?

-Most mi bajod van?

-Semmi,csak féltelek-motyogta,de így is meghallottam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.-Aranyos vagy mikor duzzogsz-nevettem.

-Nem is duzzogok-vágta rá rögtön..-vagyis annyira nem-mosolygott már ő is.

Leszálltunk a repülőről és a cuccainkat is összeszedtük majd fogtunk egy taxit,ami teljesítmény volt hajnali fél kettőkor.

-Seb biztos felakarod ébreszteni a szüleid?-de csak nevetett rajtam...kösz!

Egész úton nem szóltam hozzá,mérges voltam rá!

-Megjöttünk-nevetett és kinyitotta a kocsi ajtót felőlem és lerendezte a sofőrt.-Na gyere-fogta meg a kezem és behúzott maga után az ajtón,nem volt sötét,szóval valaki fent van.

-Anyaaaa,megjöttek-futott felénk egy szőke hajú lány,aki gondolom az egyik nővére az és rögtön megölelt,furcsáltam,hogy rögtön hozzám jött és nem Sebihez.

-Szia.Melanie Vettel vagyok,ennek az iditónak a kisebbik nővére,szólits Melnek és örülök,hogy végre boldoggá teszed az öcsém,de azért vigyázz vele!A hülyesége ragályos-nevetett és még egyszer megölelt.

-Szia.Jázmin Szalai vagyok-mosolyogtam és Seb maga mellé húzott

-Kicsim ő itt az anyukám-mosolygott.

-Heike vagyok-ölelt meg ő is-A fiam boldog melletted és ennek nagyon örülök-suttogta a fülembe és Sebastiant is megölelgette.

-Mi ez a hangzavar lányok?-jött elő a nappaliból gondolom Norbert.-Ááá,fiam és gondolom te vagy Jázmin-mosolygott rám és ő is megölelt.

-Jaj,gyertek már beljebb ne itt áljjunk az ajtóban-terelgetett minket a nappaliba Heike.

-Látod nem ébresztettük fel őket-nevetett és az ölébe húzott,Mel folyamatosan mosolygott ránk és valakivel hevesen telefonozott.

-Fabi alszik?-nézett anyukájára Seb.

-Elméletileg igen,de szerintem nem sokára leér-nevetett.

-Óóó..Steph is mindjárt itt van-mosolygott Mel,gondolom akkor neki írt...

-Éhesek vagytok?Jázmin kérsz valamit?Gyere egyél valamit!

-Nem kérek most semmit köszönöm-próbáltam elrejteni az ásításom.

-De reggel muszáj lesz enned-dorgált meg.

-Persze-mosolyogtam rá.-Ha nem lenne baj és most ledőlnék aludni,nagyon fáradt vagyok.

-Nem,nem dehogy.Menjetek csak-bólogatott Heike és az emelet felé vettük az irányt.

Körbe se néztem Seb régi szobájában csak lerugdaltam magamról a farmert és a felsőm majd bedőltem az ágyba.

-Sokat alszol mostanában-bújt be mellém Basi.

-Mert fáradt vagyok és megvisel ez a sok utazgatás-motyogtam,majd bedobtam a szunyát.

Jázmin ruhája :)