17.fejezet

Sziasztok :]

Hmm..ez a fejezet kicsit rövidre sikeredett,de cserébe holnap is hozok egy részt!

Na,de nem pofázok annyit,megyek és izgulok a jövő hét miatt és Kimiért,hogy láthassam még az F1-ben,na meg nem mellékes...átnézem a hétfőre feladott anyagot.:D

Puszi

17.fejezet

Mikor újra felébredtem az ágyamba voltam és mellettem Sebi szuszogott,a tévé tetején lévő digitális óra hajnali hármat mutatott....fasza.

Lefeszegettem Seb kezét a derekamról és büszkén bújtam ki az ágyból,hogy nem ébresztettem fel,leosontam a földszintre és kiborítottam a bőröndöm tartalmát a szőnyegre,majd megpillantottam egy levelet a dohányzó asztalon.

Jázmin!

Mivel bedobtad a szunyát mielőtt visszaértem volna,így nem kaptam meg az ajándékom =(

És Sebi sem adta oda...a bőröndödben meg nem akartam turkálni egyes okok miatt.:D

Majd kedden délután 4-kor átugrok és KÖVETELEM az ajándékom ;)

Blan

A szennyest bedobáltam a lenti mosógépbe és ami maradt pár tiszta ruhám a vasaló deszkára tettem és nekiálltam kivasalni...visszaaludni már úgysem tudnák.

Ötkor felnéztem a szobába,de Seb szinte ugyanúgy aludt,a párnámat szorongatta.

Halkan beraktam a ruhákat a szekrénybe és kiteregettem a vizes ruháimat és kitettem a teraszra,igaz még csak hajnali öt volt,de lassan csak ki süt a nap,hanem,akkor meg a szél kifújja..

Neki akartam állni a reggeli készítésének,de a hűtő üres volt....ennyit Blancáról.

Felosontam megint a szobába és magamra rángattam egy szabadidő ruházatot és beleléptem a cipőmbe.

Az utca végén volt egy kis bolt,ami nekem most bőven elég volt és ismert is a boltos néni,gyors megpakoltam és hatra már otthon is voltam.

Lassan talán Basinak is fel kéne ébrednie így nekiálltam a reggelinek,alig telt el tíz perc két kar fonódott a derekamra.

-Mikor keltél fel-motyogta és belecsókolt a nyakamba.

-Háromkor-fordultam meg és megeresztettem egy pici mosolyt,a kócos hajával és a kisfiús mosolyával...örülök,hogy nem olvadtam a bugyimba.

-Szeretlek-ölelt meg és elcsórt egy darab paprikát a deszkáról.

-Héé-haraptam le a darabot,ami a szájában volt és egy pici puszit adtam neki.

-Ennyit érdemlek?-biggyesztette le a száját.

-Igen-nyújtottam ki a nyelvem rá és haraptam egyet a szendvicsemből.

Fél hétkor elkezdtem készülődni,zuhanyozni,öltözni,ruhákat behoztam és elmosogattam gyorsan,ebédre valót is vennem kell majd,de azt haza fele.

-Bemegyek veled-jött le a lépcsőn Seb felöltözve.

-Biztos?Nem garantálom,hogy tudok figyelni rád.

-Nagyfiú vagyok már-húzta ki magát és mosolygott.-Majd feltalálom magam.

-Persze,azt egyből gondoltam-nevettem-de akkor menjünk,mert nem érünk oda fél kilencre.

A parkolóban el fogott egy furcsa érzés,sok mindent köszönhetek ennek a munkahelyemnek és ez volt az első is,ami komoly volt,most pedig itt hagyom,nem bánom,hisz megkaptam álmaim állását,de akkor is...furcsa,mint mikor először léptem át a középiskola kapuját.

Kb. ez is ilyen érzés volt,Seb összekulcsolta a kezünket és mosolyogva vonszolt?!maga után,na szép..

Amint beléptem az irodába Sebit az ajtóban felejtettem és Lisa nyakába ugrottam.

-Jázmin,Jázmin-ölelt meg és a többiek is odajöttek egy ölelésre.

Pár percig beszélgettünk,majd mosolyogva jött felém Mary és behívott az irodájába,de előtte Sebit a csajokra bíztam.

-Gratulálok a teljesítményedhez-mosolygott.-A munkád és David...remek cikk lesz belőle.Sokáig nem is akarom húzni az időt,gondolom rengeteg dolgod van és ha jól láttam valakit találtál is-kacsintott rám.

-Igen-nevettem.-És mindent nagyon köszönök Mary.

-Semmiség,tudtam,hogy egyszer eljutsz még idáig.A felmondásodról itt a papír-majd aláírtam.

Kicsit beszélgettem még a volt főnökömmel,majd Basit kimenekítettem a lányok karmai közül.

-Ne máár.Mentek is?-biggyesztette le a száját Lisa.

-Igen,de van egy olyan érzésem,hogy nem is én hiányzok majd-mutattam Sebre,mire mindenkiből kitört a nevetés.

Egyenként megölelgettek és Mary a kezembe adott egy ajándékot,de megígértette velem,hogy otthon bontom csak ki.

-Komolyan Jázmin,a szemeddel bontod ki azt a szerencsétlen ajándékot-nevetett rajtam Seb és leparkolt egy hipermarket előtt.

Gyors bevásároltunk és siettünk haza,hogy délre,legkésőbb egy órára ebéd legyen.

Seb úgy döntött,hogy nem segít inkább körbe néz a házban és az udvarban.

-Miért van kutyaól az udvaron?-ölelt át miközben a levest kevertem.

-Ööö..az Blanca kutyájának van ott-mosolyogtam.

-Áthozza?-nézett rám boci szemekkel,amin felnevettem.

-Csak nem szereted kutyákat?-hevesen bólogatott-Ennek igazán örülök,otthon két kutyánk van és a nagyszüleimnél három-nevettem.

-Akkor áthozza?-persze,egyből megakadt az első mondatnál..pasi.

-Szerintem nem,vagyis nem tudja,hogy át kéne,de felhívom.

-Nem,nem.Majd én felhívom,te csináld az ebédet.Éhes vagyok-mosolygott és megsimította a pocakját.

A húst kiszedtem sütőből és megterítettem az asztalon.

-Blanca hányra jön akkor?

-Azt mondta negyed óra és itt lesz-lépett be a konyhába.

-Kibírod még addig kaja nélkül?

-Hmm..-ölelt át hátulról és a nyakamba harapott finoman.-Most már biztosan-fordított maga felé és megcsókolt.

-Seb-toltam el a kezét ami idővel a fenekemre kalandozott.-Blanca mindjárt itt lesz-motyogtam,mert újra megcsókolt.

Nem,mintha bánnám,de mégis tudni,hogy jön valaki...

-Mindig ez van...szerinted nem vagyok elég?-huppant le a székre és az ölébe húzott.

-Óóó,dehogynem!-simogattam az arcát-Elég gyors vagy...-kaján vigyor az arcán,ez az-a pályán...-tettem hozzá nevetve.

-Boszorkány-kiabált utánam,mert közben elindultam,hogy kirakom a teraszra megint a ruhákat.

-Tényleg neked nem kellene valamit mosni?

-Ööö...talán,de mindjárt átnézem-kiabált ki,közben Blanca is megérkezett autóval.

-Csajszi-ugrott ki az autóból,de szegény kutyust bent hagyta..

-Blanca-öleltem meg-Szegény Dumbó-rohantam az autóhoz és kiengedtem a kutyulit,akit megölelgettem,mert hatalmasat nőtt ez alatt az egy hét alatt.-Gyere Dumbó valaki már nagyon vár téged és bolond gazdid is megkapja az ajándékát-sétáltam be a kutyussal és Seb nevét kiabáltam.

-Kutyaa-mosolygott és rögtön kitépte a kezemből...-Mi a neve?-fordult végre felénk.

-Dumbó-vágtuk rá egyszerre,és ennyi volt...tojt a fejünkre utána,dumált a kutyánk meg fejeket vágott,meg fogtam Blan kezét és a szobánkba húztam.

-Jó apa lesz belőle-mosolygott,mire kicsit elpirultam.-Jaj,ne pirulgass már itt nekem-nevetett-csak úgy süt rólatok a szerelem és nem tudom elképzelni mi állhat közétek és fogadni mernék,hogy egy-két év múlva jön a pici Vettel-a szekrényhez léptem ahol az ajándéka volt és egy nagy puszi után a kezébe nyomtam.

-Úristeeen-nevetett és a nyakamba ugrott mikor meglátta a ruhát és rögtön az egész alakos tükörhöz rohant-Köszönöm,ez nagyon szép!

-Nézd meg a másik ajándékot-gondolom az lejött neki a doboz formájából,hogy cipő,de látni z arcát,mikor a kezében tartotta a cipőt és ahogy a szeme megcsillant.

-Ezt...ezt komolyan nem hiszem el-nevetett és rögtön felpróbálta a szandált,ami nagyon jól állt neki.-Tényleg nagyon köszönöm-ölelt meg.

-Szívesen te bolond-nevettem.

-Eszünk már?-jött be egy igen morcos Seb,mire mindketten kinevettük.-Jól van na-morgott.

-Na gyere-öleltem meg.-Te is eszel velünk ugye?-mosolyogtam Blancára,aki még mindig a cipőt nézegette,de azért bólogatni tudott.

Ebéd után leültünk a tévé elé és rávettük Sebit is,hogy nézze emg velünk a kedvenc sorozatunkat.

-Gyere Dumbó ez nagyon unalmas-hívogatta a kutyust és kimentek hátra az udvarba.

Négykor lett vége a sorozatnak és egy nagyot nyújtózva jelentette be Blanca,hogy lassan elindul.

-Nem hagynád itt Dumbót?-néztem Sebit,aki a kutyussal játszott kint.

-Mint egy gyerek-nevetett.-Végül is maradhat.Holnap átugrok érte,este fele gondolom akkor mentek a szüleihez.

-Igen.És köszi-elköszöntem tőle és egy könyvvel kiültem a hátsó teraszhoz.

-Mit olvasol?-ült le mellém a hintába Seb.

-Könyvet-nyújtottam ki a nyelvem rá,de kezdett hűvös lenni.-Bemegyünk?Kezdek fázni!

-Dumbóó-kiabált a kutyusnak.

-Na,nem!Ő este kint szokott maradni.

-Ne már!-vágta be a durcát,akkor lent alszok a kanapén.

-Oké-rántottam meg a vállam és megsimogattam Dumbó fejét,majd megtöltöttem a tányérját kajával és vízzel.-Lehozzam a takarót és a párnát vagy feljössz érte?

-Nem szeretlek-morogta,de elkapta a derekam és magához húzott-Most komolyan hagynád,hogy lent aludjak?

-Öööö....IGEN!-nevettem és elfutottam előle,majd a szobába bújtam a takaró alá.

-Megvagy-nevetett Seb és bebújt mellém.-Szeretlek-csókolt meg.

-Én is szeretlek.Dumbó kint van ugye?

-Igeeen-mosolygott.

Fél álomban még elvonszoltam magam a fürdőig,majd nagyon-nagyon gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba.

Még felriadtam arra,hogy Seb is befekszik mellém és a szokásos pózban elaludtunk.

Jázmin nappalija 

Jázmin hálószobája 

Jázmin konyhája :)