20.fejezet

Sziasztok!

Itt a következő rész,és ez már a 20. fejezet!

El sem hiszem,hogy már itt tartok...észre se vettem,hogy már a második tízest értem el :D

Már teljes mértékben Sebastian hiányban szenvedek :$

Lassan kiütéseim lesznek,egyszerűen nincs olyan óra,mikor nem említem meg(ezzel sikerült kiidegelnem pár osztálytársamat...)

Na,de nem is húzom az időt,inkább megyek és írom a következő részt :P

Puszi

20.fejezet

Péntek reggel korán felébredtem és a konyhába osontam,de Heike lent készítette a reggelit.

-Jó reggelt-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára,egész jól megismertük egymást és úgy tekintettem rá,mint a második anyukámra.

-Neked is,mi ez a hízelgés?-mosolygott.

-Háát...kellene nekem tejszínhab és egy toll pihe.

-Minek az neked?-nevetett és a kezembe adta a tejszínhabot.

-Április elseje van és gondoltam kimutatom Sebinek,hogy mennyire szeretem.

-Értem-nevetett,de Melaniet se hagyd ki.

-Oké.Toll pihét honnan szerezhetek?

-Mindjárt adom,van valahol egy régi párna....ááá,igen itt is van.

-Köszönöm és az emelet felé futottam,gondoltam fél hétkor nem ébresztem fel a medvét,így Mel szobájába osontam és a ruháit szanaszét szórtam a szobájában(tegnap meg tudtam,hogy a ruhái a gyengéi).

Beszereztem egy fogkrémes tubust és az arcára smileyt rajzoltam,csodáltam is,hogy nem ébredt fel rá.

Sebi szobájába siettem és a kezébe egy jó adag tejszínhabot nyomtam,majd az arcát a toll pihével cirógattam,nem kellett sokat várnom és meg volt az első arcon csapása,majd megcsináltam vele ezt még egyszer mikor kinyitotta a szemét és riadtan nézett rám,majd meglátta magát a tükörben.

-Te boszorkány-ugrott ki az ágyból és futni kezdett utánam,elhaladtam Melanie szobája előtt,aki éppen akkor riadt fel a sikongatásra és szintén riadtan nézett rám,majd felváltotta a méreg és utánam eredt ő is.

-Heikee-sikongattam és az utcára futottam,szerencsére igen kevesen jártak arra és ők is öregek voltak,nevetve figyelték a hármasunkat,hogy a kukák körül futkostunk pizsamában és mezítláb.

-Hidd el akkor is elkaplak-morogta Seb.

-Mi van itt gyerekek?-érkezett meg Norbert is,mikor meglátta Sebastian arcát nevetve fordult felém.-Ez igen!Gratulálok-mosolygott.

-Apaaaa-kiáltott fel a két Vettel.

-Gyere Jázmin-takart el a két dühös Vettel elől és a házba terelgetett,kinyújtottam rájuk a nyelvem,de Seb gyorsabb volt az apukájánál és a hátára kapott.

-Tegyél le te vadállat-csapkodtam a fenekét,de nem igazán foglalkozott vele.

-Melanie!-intett a fejével a slag felé és beledobott a medencébe,ami nem tudom mikor lett felállítva és lelocsolt hideg vízzel,még jó,hogy meleg van,de kellett nekem fehér pólót felvennem.

-Idióta-csaptam fejbe Sebastiant és a kezemmel eltakartam a melleimet.

-Engem nem zavar-kacsintott rám és a kezébe kapott,majd besétált velem a házba.

-Hát te miért vagy vizes?-nézett rám értetlenkedve Heike.

-Úgy néz ki nem érti a poént-böktem meg Seb mellkasát és próbáltam minél jobban hozzá dörgölőzni,hogy ő is vizes legyen.

-Leteszel?Át kéne öltöznöm-csaptam a mellkasára.

-Nekem is,valaki össze vizezett-jött utánam és a lépcsőn a fenekemre csapott.

Mivel a bőröndből nem pakoltunk ki-felesleges lett volna-az első kezembe akadó ruhát húztam ki és abba bújtam bele,majd a tükörbe néztem,hogy mégis mit vettem fel.

Egy zöldes színű kockás blúzt és egy fehér rövidnadrágot sikerült választanom,belebújtam a zöld balerina cipőmbe,ami passzolt a felsőmhöz és a bőröndöm visszarendezgettem.

-Leviszem a bőröndöket-fogta meg a cuccainkat és levitte a nappaliba.

-Jaj,gyerekek-szomorodott el Heike-Miért nem maradtok hosszabb időre?

-Még elmegyünk hozzánk is,de ígérem nem sokára jövünk-mosolyogtam.

-Rendben,de akkor legalább egy hétre maradtok-fenyegetett meg minket Heike.

-Majd meglátjuk-bólogatott Seb és lerakta a cuccokat.

-Majd kikísérhetlek a reptérre titeket?-állt elénk Fabi,Sebivel összenéztünk és elgondolkodtunk.

-Tudod ott sok fotós lesz és lehet,hogy nem jó ötlet-magyaráztam Fabinak.

-Tudom,de engem nem zavar.Mehetek?-nézett Heikera,aki mosolyogva bólintott és Fabian a nyakamba ugrott.

-Mikor megy a repülő?-fordultam Sebastian felé.

-Fél tizenegykor szóval el kéne indulnunk-nézett az órájára.

-Remélem találkozunk még-mosolygott Melanie és megölelgetett-ha ez az ökör megbánt csak szólj-nevetett.

-Ígérd meg,hogy hamar jöttök-ölelt át Heike.

-Ígérem-mosolyogtam és elköszöntünk tőlük,majd a kocsiba ültünk,Fabi hátra ült mellém és Norbert az anyós ülésre...Sebi mindenáron vezetni akart.

-Ki fogunk érni?-cukkoltam Sebet.

-Hahaa..nagyon vicces valaki-morogta.

Fabi egész úton beszélt nekem és szóhoz sem jutottunk tőle,Norbert próbálta kordában tartani,de nem igazán sikerült neki,mert elnevette magát,hogy ilyen szó fosás jött a kisebbik fiára.

-Sebi is ennyire kibírhatatlan volt?-fordultam Norbert felé,mikor Fabian nem figyelt,mert valami lekötötte az autóból kiszállva.

-Fabian még elviselhető,örülj neki,hogy Sebastiant nem ismerted ennyi idősen,egyből kiszeretnél belőle-nevetett.

-Hééé-morgott az említett-én igenis cuki vagyok-rebegtette a szempilláit.

-Nem állj jól neked-nyomtam a kezébe a bőröndöm mosolyogva.

-Kösz!

-Szia Fabi,legyél rossz-mosolyogtam-ígérem legközelebb hosszabb időre jövünk.

-Jóó-mosolygott és két puszival majd egy öleléssel elköszönt tőlem és futott a bátyához,hogy tőle is elköszönjön.

-Vigyázzatok egymásra-ölelt meg Norbert.

-Úgy lesz-mosolygott Sebi és átölelt.

Elrendeztem a jegyeket,míg Basi a csomagokat intézte el.

-Jöhettünk volna autóval-motyogta Seb,mikor már egy órája a repülőn ültünk.

-Előbb is mondhattad volna-vágtam fejbe finoman.

-Elfelejtettem-húzta be a nyakát.

-Na szééép-nevettem-öregszel?És én téged szeretlek?A végén bottal fogsz csoszogni..

-Azért azt nem-húzott az ölébe és megcsókolt.

Svájcban kicsit volt hideg, mivel Sebi okosabb volt odaadta a pulcsiját,mert ő hozott magával.

-Te nem fogsz fázni?-húztam szorosabbra a pulóverét magamon.

-Nem-mosolygott és megfogta a kezem,majd egy fekete autóba ültünk.

-Mióta áll itt ez az autó?-néztem az elhaladó tájat,gyönyörű volt minden!

-Úgy egy órája-értetlenül néztem rá-Kimi hozta ki-mosolygott.

-Kimi?!Kimi Räikkönen?-csillantak fel a szemeim,mire felhorkant.-Jaj-nevettem és megpusziltam az arcát-Nem áll szándékomban lecserélni téged-kacsintottam rá és figyeltem tovább a tájat.-Olyan gyönyörű itt minden-mosolyogtam.

-Télen szebb.

-Nekem így is tetszik,a sok virág és ez az illat.

-Megjöttünk-mosolygott és beállt a garázsba,nem is figyeltem,hogy ilyen hamar.

Kiszálltam az autóból és Seb után siettem,aki közben eltűnt valamerre.

-Sebii-kiabáltam neki.

-Itt vagyok-ölelt át hátulról jól megijesztve és egy nagyot ugrottam,amin elnevette magát.

-Ne nevess-csaptam a mellkasára.-Túl nagy nekem ez a ház-motyogtam és körbe néztem,balra nappali,egyenesen egy lépcső,jobbra.....konyha.

-Minek neked ekkora konyha?-nézelődtem.

-Nem tudom-rántotta meg a vállát és a lépcső felé húzott,ahol felszedte a bőröndöket is.

-Én el fogok itt tévedni-sóhajtoztam mikor az emeletre értünk és a hatodik ajtó mellett mentünk el.

-Itt van a háló,ezt csak megjegyzed-kacsintott rám.

-Hahaha..-itt is jól körül néztem és meglepődve néztem Basira.

-Mi az?

-Nem látom a pici autókat és a játékokat sem-nyújtottam rá ki a nyelvem.

-Ez fájt-görbítette le a száját és magához húzott egy csókra.

Kinéztem az ablakon és egyszerűen nem tudtam betelni Zürichel...a friss levegő és a virágok illata,a vidám emberek.

-Elmegyünk sétálniiii?-vetettem be a boci szemeimet,ami eddig sikerrel járt Sebnél.

-Lehet neked ellenállni?-nevetett.

-Nem!-vágtam rá mosolyogva,lehajoltam a bőröndömhöz,hogy valami váltás ruha után nézzek.

-Igazán előnyös volt ez a póz-lépett mögém a szöszke németem.

-Én sétálni akarok-dobbantottam a lábammal,mire jól kinevetett.-Széép,nevess csak-morogtam és ledobtam magamról a felsőm.

-Most komolyan előttem akarsz levetkőzni?-pislogott rám.

-Eddig nem zavart-vágtam oda neki és kigomboltam a farmerom.

Végig kigubbadt szemekkel figyelt,amin jót nevettem magamban és belebújtam a fekete nadrágomba.

Mivel olyanom volt az egész bőröndöm feltúrtam egy fekete pólóért és belebújtam a szintén fekete pulcsimba,majd egy zoknit is felhúztam.

-Te nem öltözöl?-fordultam vigyorogva Sebi felé,aki még mindig ott Állt. :)

-De..de,mindjárt-makogott és a fejét megrázva nyitotta ki a szekrényét,közben előkerestem a cipőm és azt is felvettem.

-Menjünk mááár-toporzékoltam az ajtóban,hogy végre bezárja azt.

-Jó-jó,mehetünk már-nevetett és megfogta a kezem.

Nem sokat beszéltünk,de ez nem az a kínos csend volt....figyeltem a tájat és ezt a nyugodtságot,teljesen más volt,mint London,itt mindenki olyan ráérős volt,már kezdtem azt hinni,hogy ilyen hely nem is létezik.

-Ugye tudod,hogy nem felejtem el azt a kis akciódat?-suttogta a fülembe.

-Pedig azt hittem elfelejted-nevettem és egy vattacukor árushoz húztam.

-Lééégysziii-néztem rá boci szemekkel és egy apró puszit is nyomtam a szájára.

-Hát lehet neked ellenállni?-nevetett.

-Neeem-mosolyogtam.-Köszönöm-adtam egy csókot a szájára.

Az árus elég érdekesen figyelt minket,vagyis inkább Sebastiant és remegő kezekkel nyújtotta át neki a vattacukrom.

-Kérsz?-toltam az arca elé,így az orrán maradt egy pici darab.

-Tiszta ragacs vagyok-nevetett és puszikkal borítottam be a nóziját.

-Sokkal jobb-mosolygott és az ölébe húzott,majd együtt elmajszoltuk az epres vattacukrot.

-Szeretlek-hajtottam a vállára a fejem.

-Én is szeretlek-simogatta a hajam,de valamiért ökölbe szorult a keze és felkelt a padról.

-Mi a baj?-néztem rá ijedt szemekkel,mérges volt!

-Semmi-húzta a fejemre a kapucnit és a park kijárata felé húzott.

-Sebastian!Mondd el,különben nem megyek sehova veled-dobbantottam a lábammal,mire hangosan kifújta a levegőt és a kezébe kapott.

-Idióta-ütöttem a fejére.-Mondd már el!

-Egy hülye firkász volt ott,most jó?-morogta.

-És ezért?Most komolyan ezért kellett elráncigálnod?Én jól éreztem magam!-sírtam el magam.-Sebastian,csinált volna pár képet és ennyi,amúgy is minek rejtegetsz?Vagy már nem szeretsz?-töröltem le a könnyeim,de újra és újra előbuggyantak azok a fránya könnycseppek.

-Ne beszélj zöldeket-próbált volna átölelni,de eltoltam magamtól.

-De akkor is!Te már nem is szeretsz engem!-megtöröltem az arcom és ott hagytam Sebastiant.

Előkerestem a telefonom és tárcsáztam Tina számát.

-Jázmin,de rég beszélgettünk.

-Szia Tina-szóltam bele a telefonba.

-Úristen,te sírtál!Mi történt?

-Sebastiannal összevesztünk és most itt vagyok Svácjban,de fogalmam sincs merre menjek...vissza meg nem akarok menni hozzá-sírtam el magam.

-Jaj,édes istenem-sóhajtott.-Merre vagy?Le tudsz olvasni egy utca nevet?

-Valamilyen nagy parknál vagyok,nagy szökőkút van ott.

-Az tudom hol van-hallottam meg egy pasi hangot.

-Oké,és most ott vagy bent?

-Nem,itt vagyok a buszmegállóban.

-Oké,tíz perc és odamegyünk érted Tommival.Ne menj sehova,Szia-tette le a telefont.

Tommi...Tina,ide jönnek értem?

Akkor ők is itt vannak Svájcban?

Alig telt el tíz perc és egy fekete autó állt meg,majd Tina szállt ki és Tommi,előző odarohant hozzám és megölelt.

-Gyere,menjünk mielőtt valaki észrevesz-tolt az autó felé.

Épp,hogy elindult Tommi megszólalt a telefonja,amit Tina nézett meg.

-Sebastian az..-nézett rám.

-Kérlek,ne vedd fel-könyörögve néztem Tommira.

-Oké-sóhajtott és lehalkította a telefont-De ugye tudod,hogy ez nem állapot?Biztos vagyok benne,hogy Seb szeret és tiszta ideg lesz,hogy nem ér el.Hányszor hívott már?

-Nem tudom-rántottam meg a vállam és megnéztem a telefonom.-15 nem fogadott hívás és 5 üzenet...

-Na ugye!-vágta rá Tommi.-Ne vigyelek inkább el hozzá??

-Nee,kérlek ne.Bárhova csak hozzá ne.Nem akarom-pityeredtem el és elfogadtam Tinától a zsepit.

Valahogy az egész út kiesett és egy idegen szobában ébredtem,először megijedtem,majd beugrott a tegnapi nap és visszadőltem az ágyba,nem akartam felkelnie,nem akarok semmit!

Persze Tina úgy gondolta,hogy nem zuhanhatok magamba és kirángatott(szó szerint) az ágyból.

-Gyere már,elmegyünk vásárolni-mosolygott.

-Tina,nekem nincs kedvem most ehhez..

-Nem érdekel,nem engedem,hogy magadba zuhanj,Tommi most úgysincs itthon.

-Miért hol van?-húztam fel a szemöldököm.

-Hát ööö..igazából nem mondhatom el-sóhajtott-de Sebastianhoz ment.

-Mi van?!

-Tegnap este nem tudtunk aludni,mert a német állandóan hívogatott,majd hajnali ötkor Tommi elszólta magát,hogy minden rendben veled és Seb ide akart jönni,de ezt nem akartam,így Tommi ment el hozzá.

-Értem,de nincs mit felvennem-sóhajtottam,de a kezembe nyomott egy kupac ruhát.

-Gond megoldva-mosolygott és kiment a szobából,hogy fel tudjak öltözni.

Belebújtam egy fekete nadrágba,egy sárga felsőbe,amin fekete pöttyök voltak és egy öv tartozott hozzá,és a tegnapi tornacipőmbe bújtam bele.

A hajam felkötöttem egy copfba és elindultam le földszintre.

-Csendben gyertek,hogy ne hallja meg-hallottam meg Tina hangját.

-Oks-válaszolt Tommi.

Oké,de ki a harmadik személy??

Sebastian svájci lakása :)