19 fejezet

Sziasztok!

Kis késéssel(hétfőn akartam feltenni) de megjött a 19.rész is.

Kicsit szét vagyok esve,nem érzem jól magam mostanában és alig alszok 5-6 órát...nem tudom mi van velem,remélem nem leszek beteg.

A másik,hogy teljesen be vagyok zsongva..:D

Úristen! 

Hétvégén Sebastian megvédheti a VB címét...egyszerűen nem tudom elhinni... =)

A következő fejezetet fogalmam sincs mikor tudom feltenni,mert a tanulásba is belevetettük már magunkat és a gazdasági tantárggyal már most meggyűlt a bajom..a gond csak az vele,hogy érettségi tantárgyam lesz..:/

Na,de nem húzom az időt :)

Puszi

19.fejezet

Szerda reggel nem éreztem magam a legjobban,de nem akartam elrontani senki kedvét így erőt vettem magamon és egy hosszú zuhanyzás után egy picivel jobban voltam.

Sebi még nyugodtan aludt,felöltöztem egy lengébb ruhába és lesétáltam a nappaliba,ahol csak Norbert volt.

-Jó reggelt-mosolyogtam rá.

-Neked is-mosolygott,már tudom kitől örökölte Seb azt a hatalmas vigyort.

Egy kicsit beszélgettünk majd Heike is megérkezett a boltból,így besomfordáltam a konyhába,hogy segítsek neki.

-Nem,nagyon szépen köszönöm Jázmin,de te itt most vendég vagy-mosolygott.

-De én tényleg nagyon szívesen segítek és szeretek a konyhában lenni.

-Ugyanolyan makacs vagy,mint Sebastian-felnevettünk mindketten.-Ha annyira segíteni szeretnél menj fel Fabianhoz és ébreszd fel,nem sokára iskolába kell mennie-nézett az órára,ami fél nyolcat mutatott-Még jó,hogy csak kilencre kell beérnie-sóhajtott fel.A tető térben balra van a szobája-mosolygott.

-Már itt sem vagyok-és a lépcsőhöz szaladtam,útközben Sebi szobájába is benéztem,de még mindig aludt...szép!

Haza látogat és végig alussza a fél napot!

Mielőtt beléptem volna Fabian szobájába azért kopogtam,mégiscsak 12 éves...

-Igen?-nyitotta ki az ajtót és elég rendesen meglepődött.

-Szia.Jázmin vagyok és anyukád küldött fel,hogy ébresszek fel-nevettem-De úgy látom már egész éber vagy.

-Na perszee..-motyogta.-Gondolom Seb még mindig alszik.

-Eltaláltad!

-Bejössz?-mosolygott.

-Ööö.igen.

Leültem az ágyára és körbe nézelődtem,szokásos fiú szoba...ruhák a földön és poszterek a falon,Sebastianról.

-Nem visztek be a suliba?-nézett rám boci szemekkel.

-Felőlem,de akkor fel kell ébreszteni Sebit is-mosolyogtam.

-Oké,addig felöltözök-lementem a második emeletre és nevetve rontottam be az ajtón,majd Sebire ugrottam.

-Ébredj feeeel!-kiabáltam a fülébe és a csípőjén ugráltam.

-Hééhééé...én még álmos vagyok-morogta.

-De most nem alszol!Bevisszük Fabit a suliba.

-Ne máár-morogta és a fejére húzta a párnát,amit rögtön eldobtam a szoba másik végébe és szájon csókoltam.

-Oké,szeretnék mindig így ébredni-mosolygott és maga alá gyűrt.

-Seb,az öcsédet bevisszük a suliba és a szüleid itthon vannak!

-Fabit máskor is el tudjuk vinni,a szüleim meg tisztában vannak vele,hogy férfi vagyok-jelent meg egy mosoly az arcán,de mekkora!

-Ebben néha igazán kételkedek,még,hogy te férfi!-nevettem és elfutottam előle a nappaliba.-Ne bánts-visítottam mikor már túl közel volt.

Norbert nevetve figyelt minket és Heike is kibújt a konyhából.

-Ez az,ne hagyd magad Jázmin!-kiabált a lépcső felől Melanie,elvonta a figyelmem és Seb a hátára kapott és a fenekemre csapott.

-Áááá...Sebastian!Tegyél le!-csapkodtam a hátát.

Mel meg akart fulladni a nevetéstől és a szülők arcán is hatalmas vigyor volt,persze én kevésbé élveztem a dolgot,hogy az összes vér a fejembe száll.

-Seb,tegyél le!Rosszul vagyok!-ütöttem erősebben a hátára,mire rögtön a lábamon találtam magam és megkapaszkodtam a lépcső korlátban.

-Jól vagy?-fogta meg az arcom Seb és Melanie is rögtön odajött rögtön.

-Kimegyek a levegőre-motyogtam.

-Kikísérlek-fogta meg a vállam Mel és a hátsó kert felé vezetett.

Heike elég érdekesen figyelt,de ott volt a mosoly a szája sarkában...nem értettem.

Leültünk a hinta ágyba és egy fél órát beszélgethettünk,mikor Heike szólt,hogy Fabinak indulnia kell.

-Akkor megyek én is-álltam fel,de Sebi elég csúnyán nézett rám.

-Te maradj itthon!Majd én elviszem Fabit-aki elég szomorúan nézett rám.

-Megígértem neki így én is megyek!-dobbantottam a lábammal és Fabi után indultam a kocsihoz.

-Makacs vagy!-kiabált utánam Seb,majd hozta a kocsi kulcsot.

-Tudom-nyújtottam rá a nyelvem.

-Leharapom-nevetett.

-Fúúúúj-vágott hülye fejet Fabi,mire mindketten felnevettünk.

Az út fél órás volt,így nyugodtan beértünk a suliba.

-Sziasztok-mosolygott Fabi és egy puszit nyomott az arcomra,amin rendesen meglepődtem,de örültem neki.

-Hééé,öcsi!-kólintotta fejbe Seb.

-Ne bántsd már,látod milyen aranyos?-öleltem meg Fabit,aki vigyorgott.

-Na szép!Én nem vagyok aranyos?-nézett rám boci szemekkel.

-Nem,te hülye vagy-motyogta Fabi,amit csak én hallottam meg és könnyesre nevettem magam.

Fabiantól elköszöntünk,mert Norbert jön érte majd suli után,de úgyis találkozunk vele majd.

-Most hova?-mosolyogtam Sebre,aki bevágta a durcit mert nem tudja min nevettem.

-Haza!-morogta és a fél órás utat lerövíditette negyed órára..

-Megjöttünk-mosolyogtam Heikre.

Seb morogva ült le Norbert mellé és a plafont kezdte el bámulni.

-Mi baja van?-nézett rám Heike.

-Suli előtt Fabi olyat mondott róla,amit ő nem hallott és nem tudja min nevettem-mosolyogtam.

-Szóval most duzzog-nevetett Heike.

-Nem duzzogok!-kiabált be a konyhába,amin felnevettünk.

-Anya,meghoztam a tejet-jött be Melanie és mosolyogva köszöntött.-Steph tegnap nem jött át mégse,de mindjárt itt lesz.Sebinek mi baja van?

-Nem duzzog-ráztam a fejem nevetve.

-Áááá..értem én-mosolygott,majd lehúzott a másik kanapéra.

Norbert közben elment valahova,Melanieval a kedvenc sorozatát néztük meg,de nem igazán figyeltem rá,inkább Sebit néztem,aki a kanapén feküdt el és a plafont nézte.

-Mindjárt jövök-mosolygott Mel és kirohant a házból.

-Na,ne duzzogj már-térdeltem le Seb mellé,de nem figyelt rám.-Nem szólsz hozzám?-nem válaszolt.-Jó,akkor szólok Melanienak,hogy menjünk el valahova...pasizni-vágtam fa arcot és felálltam.

-Nem mész te sehová-ragadta meg a kezem és magára rántott.

-Szóval maradjak itt?-mosolyogtam rá,megcsókolt,majd felállt velem és az emelet felé vette az irányt.

Épp felértünk a szobájába mikor Mel ránk törte az ajtót és igazán nem zavartatta magát.

-Steph megjött-mosolygott és már ott sem volt.

-Néha igazán eláshatná magát egy napra-morogta Seb és kézen fogva elindultunk a nappali felé.

-Szia.Stephanie vagyok,de szólíts csak Stephnek és nagyon remélem helyre rázod ezt a hülyét-bökött Seb felé.

-Szia.Jázmin vagyok-mosolyogtam.

-Stephanie!-szólt rá Heike,amiért így beszélt Sebről.

-Jó anya,de én csak az igazságot mondtam-bújt meg egy apró mosoly a szája szélén,mintha Melaniet látnám idősebb változatban.

-Mielőtt megkérdezed,igen.Melanievel teljesen egyformák és állandóan pörögnek-motyogta Seb.

-Ezt úgy mondtad,mintha te nem szoktál néha bepörögni-nevettem.

-Pff...nők-sóhajtott.-Nektek sose jó semmi és egyszerűen lehetetlen követni titeket.Főleg téged-bökött felém.

-Igazán kösz!-nevettem és leültem mellé,de az ölébe húzott és a hajammal játszott.

Melanie és Steph szembe ültek velünk és mosolyogva sutyorogtak valamiről,a fejem Sebi vállára hajtottam és élveztem a csendet és elraktároztam a finom illatát.

Az ebédet elhalasztottuk egy órára,hogy Fabi és Norbert is velünk tudjon enni,fél tizenkettőkor felmentem Seb szobájába,mert nem éreztem magam valami jól,izzadtam és hasogatott a fejem és a gyomrom is liftezett..

-El kéne mennünk délután orvoshoz-jött be aggódva Seb,a szeme mindig elárulta,hogy mit érez.

-Nem megyek én semmilyen orvoshoz!-morogtam és fejemre húztam a takarót.

-De igenis elmész!Rosszul vagy,egyszer meleged van utána meg fázol-kicsit talán mérgesebb lett?!

-De nem érted,hogy nem megyek el orvoshoz?Esetleg szótagoljam vagy így is fel fogja a szőke agyad?-kiabáltam vele,de rögtön megbántam mikor befejeztem a mondatot.-Sajnálom,nem akartam ilyen lenni veled,de én nem szeretnék elmenni orvoshoz-sírtam el magam.

-Kicsim-ölelt magához-én csak jót akarok-simogatta az arcom.-Szeretlek-puszilt meg.

Mielőtt lementünk volna ebédelni felvettem egy melegebb pulcsit és belebújtam egy mamuszba is,amit Seb erőszakolt rám...

-Jázmin-rohant be a lakásba Fabi és a nyakamba ugrott szó szerint.

-Szia-köszöntöttem mosolyogva és elvettem tőle a nehéz táskáját és a lépcső mellé tettem.

-Képzeld nem kaptam semmi házit-nevetett.

Heike mosolyogva figyelt minket és az asztalhoz parancsolt minket,egy kisebb veszekedés után végre a helyünket is elfoglaltuk.

-Ezt nem hiszem el,hogy egy 12 éves kitúrt a helyemről-morogta Seb,mivel Fabian minden áron mellém akart ülni és Melanie nem akart helyet cserélni Sebivel.

-Így jártál-nevette ki Melanie és Steph.

Az ebéd nagyon finom volt és Heike teát is készített nekem,az egész család a nappaliba foglalt helyet és Seb is befurakodott mellém,majd egy pokróccal betakart közben a teát szürcsöltem.

-Mesélj magadról-kérlelt Fabian és rögtön Melanie is.

-Magyarországon születtem egy kis faluban,van egy bátyám és egy húgom.Három éve Londonba költöztem ahol újságíróként dolgoztam.

-Magyarország?-ugrott fel a kanapéról Fabi és a táskájához futott,majd a kezembe nyomott egy földrajz térképet.-megmutatod hol lakik a családod?

A kezembe vettem a térképet és kiszúrtam Nagyvázsonyt,majd Pulát és Mencshelyt is.

De rég voltam már otthon..hiányzik az otthoni környezet.

-Itt lakik a családom-böktem Nagyvázsonyra és megmutattam a többieknek.

-Hát ez biztos nyugodt hely-mosolygott rám Heike.

-Az is.Nagyon szerettem ott lakni.

-Akkor miért költöztél Londonba?-kérdezett meg Melanie.

-Sokkal több lehetőség volt külföldön,mint otthon..

Elég sokáig beszélgettünk,majd előkerültek a fotó albumok is.

-Steph,tedd már le!-morogta Sebi.

-Kéreeem-néztem a nővérére boci szemekkel.

-Ha megnézed megharagszom!

-Sebiii-bújtam oda hozzá és egy puszit nyomtam az állára.

-Gyere Fabi menjünk innen-hívta az öccsét és ott hagyott minket.

Heike a legtöbb képhez mesét is mondott,nagyon aranyos volt kis korában Basi,majd a lányokról is néztem pár képet.

-Menjünk a fiúk után-húzott Melanie ki a kertbe,közben Stephanie elment,de vacsorára vissza lettek parancsolva a barátjával.

A kertben focizott Fabi és Sebi,leültünk a hintaágyba,de rögtön odarohant hozzánk Fabi és meg fogta a kezem,majd húzni kezdett.

-Mel,gyere te is!-könyörögtem neki.

-Öööö...most nem lehet,hallod?-fordult az ajtó felé.-Igen,anya kiabál nekem-eresztett meg egy mosolyt és eltűnt....rendes tőle!

Egy kicsit fociztam a fiúkkal,de nem igazán bírtam most az iramot,amit furcsálltam is.

-Még el kéne mennünk Svájcba is-ült le mellém Seb a nappaliba és átölelt.

-Mikor?

-Vagy ma este,vagy holnap délelőtt.

-Holnap délelőtt-vágtam rá rögtön,Heike mosolyogva fordult felém.

-Oké.

Vacsorára Stephanie és a barátja,Peter is visszaértek,gyors túl estünk a bemutatkozáson és neki láttunk a finom vacsinak.

Fabi folyamatosan a mai napjáról beszélt és tőlünk kérdezgette,hogy mikor jövünk legközelebb.

-Nem tudom öcsi,majd jövünk-mondta már el százszor Seb.

-Vagyis már csak a jövő hónapban-sóhajtott.

-Mivel március utolsó napja van,te okos-szólt neki Melanie.

-Jóóó-motyogta és belapátolta az utolsó falatot is.

A vacsora után Heikenak segítettem mosogatni,vagyis eltöröltem az edényeket és a helyükre raktam.

-Látszik,hogy milyen boldogok vagytok-mosolygott rám-Örülök,hogy rád talált a fiam,Hanna után nagyon összeomlott és nem is járt sűrűn haza.

-Megígérhetem,ameddig együtt leszünk sűrűn jövünk.Szeretek itt lenni-mosolyogtam rá.

Fél nyolc fele járhatott mikor Stephtől és Petertől elbúcsúztunk,majd Melanie is lelépett pár barátnőjével,próbált engem is elcsalogatni,de kedvem sem volt hozzá és Seb is elég csúnyán nézett a nővérére.

-Holnap majd ébresszetek fel,ha mentek el-sétált fel a szobájába Fabi.

Gyors lezuhanyoztam és bebújtam Seb meleg ágyába,közben körbe néztem a szobába először...

Hasonló volt Fabi szobájához,mint egy tini szoba...kivétel a nagy francia ágyat.

-Szeretlek-csókoltam meg Sebit és a fejem a mellkasára hajtottam.

-Én is-mosolygott.

Valamit holnapra ki kéne találni,már nagyban aludt a szőke németem mikor nekem az agyam zakatolt,hogy mivel lepjem meg holnap,a tervem már meg volt a fejemben,de ez majd holnap kiderül,hogy sikerül is.

Sebastian szüleinek a háza..ahol a világbajnok felnőtt :)

Fabian szobája ( oda képzelni a falakra a Sebes posztereket!) :D 

A konyha 

A nappali :)

Stephanie,Sebastian idősebbik nővére,27 éves.

Peter,Stephanie barátja.28 éves.

Melanie,Sebastian kisebbik nővére,26 éves.

Norbert és Heike.

Norbert és Fabian.