23.fejezet

Sziasztok!

Na,akkor itt a 23.fejezet =)

Sok mindent nem tudok hozzá fázni,agyilag leblokkoltam a tegnapi napnál,mikor kiderült,hogy csak 1 pont...azt hiszem még jövő hét végéig ezt fogom hajtogatni...ma reggel is a busz pályaudvaron kaptam egy újságot,aminek az elején Sebi volt és a suliig sétálva elkezdtem sírni,hogy csak egy pont...osztálytársam azt se tudta mi bajom van x'D

Szóval következő rész....nem tudom mikor lesz:$

Holnap infó dolgozatot írunk..semmit nem tudok belőle,szóval azt hiszem azon fog múlni az életem...,de egyszerűen nincs "időm" és energiám ilyeneket tanulni..számokat átírni a 2-es számrendszerbe,néha az jön le,hogy a tanár se érti mit magyaráz...

Na,de akkor jó olvasgatást =)

Valamikor próbálok hozni képeket a múlt hétről.

Puszi

23.fejezet

Hétfőn kapkodva ébredtünk mivel elaludtunk és senkinek nem jutott eszébe,hogy felébresszen minket.

-A pólód Sebastian!-dobtam felé,mert nem rakta be a bőröndbe.

-Ezt fogom fel venni-nevetett.

-Ja,oké-kiabáltam neki,mert a fürdőbe rohantam,hogy kifésüljem a hajam.

-Nem értem minek sietünk..-motyogta Seb.

-Mivel az út innen Svájcba legalább nyolc óra és el kell érnünk a hét óriási repülőt ami Londonba megy-morogtam és bedobtam a ruháim a bőröndbe.

Fél tízkor még mindig pakolásztam,majd gyorsan elköszöntünk anyáéktól.

-Ezt add majd oda Vikiéknek,ma három hetes a pici csajszi-öleltem meg Annát és a kezébe nyomtam egy kis szatyrot,amiben egy rózsaszín szoknyácska volt és egy cipő.

-Oké.

-Jó lenne,ha délben elérnénk már az osztrák határt-motyogtam Sebinek,aki vette a lapot és rálépett a gázra.

-Most már igazán megnyugodhatnál...levegőt is vegyél-nevetett ki.

-Persze,röhögj csak...de,ha nem érjük el hétkor a repülőt te fogsz fizetni érte!

-Oké,bevállalom-nevetett.

Délben tényleg elértük az osztrák határt és írtam Annának egy sms-t,hogy nyugodjanak meg,élünk és nincs semmi baj.

Azon az úton mentünk vissza fele,amerre jöttünk így már egész gyorsan haladtunk,fél hatkor értük el Svájc határát,de már tiszta ideg voltam,hogy nem fogunk kiérni a reptérre.

-Nyugodj meg-simított végig az arcomon Seb.

Végre leparkolt a háza előtt és gyorsan kipattantam a kocsiból,de megszédültem és az ajtóban kapaszkodtam meg.

-Ezt nem hiszem el,hányadszorra szédülsz meg?-kapott fel és így vitt be a lakásba.-Nem kéne ennyit idegeskedned.

-Jóó-sírtam el magam,mint egy nagy határ sz*r úgy ültem a nappaliban miközben Sebi átpakolta a cuccait és hívott egy taxit.

-Ki fogunk érni a reptérre,de nem bánnám,ha Londonba elmennél orvoshoz..

-Nem lesz időnk rá,mert be kell jelentkezni oda-motyogtam.

-Akkor Sepangba a csapatorvos megvizsgál.Gyere itt van már a taxi.

-Nem fogok elmenni orvoshoz-vágtam oda Sebastiannak és beültem az autóba minél messzebb tőle,már amennyire tudtam.

Tudtam,hogy nem fog a taxis előtt veszekedni velem,de ezért még számolni fog velem.

Az út Londonba teljesen kiesett...biztos elaludtam,már este tizenegy óra volt mikor felébredtem,a szobámban voltam,de Seb sehol se volt...

Belebújtam a mamuszomba és elindultam a nappali felé,de a lépcsőnél rosszul léptem és sikerült leesnem..

-Aúú-szisszentem fel és a bokámhoz nyúltam,majd kibuggyantak a könnyeim.-Sebastian!-kiabáltam,de nem volt a házban.-Ezt nem hiszem el-csúsztam le a földön és utat engedtem a könnyeimnek.-Sebastian!-kiabáltam,de tudtam,hogy úgysem hallja.

Próbáltam felállni,de egyszerűen nem ment...rettentően fájt a bokám,csak múlna már el az a fájdalom...esne rám valami kemény!

Majd kattant a zár és valaki belépett a lakásba,gondolom nem vett észre mivel lámpát sem kapcsolt,lerúgta a cipőjét,majd elindult a lépcső felé,felém...

-Jázmin!?-állt meg előttem Seb,de elfordítottam az arcom,hogy ne lássa a szemeim.-Mit csinálsz itt?-guggolt le hozzám,de megérintette a bokám.

-Kérlek,nee fáj-sikítottam és a szemeibe néztem.

-Édes istenem!-óvatosan felnyalábolt a földről és bevitt a kórházba.

Mint kiderült megrepedt a bokám,de az orvos teljes ágy nyugalomra ítélt.

-Értse meg nekem munkám van!-kiabáltam már vele.

-Hölgyem megértem,de az egészsége most fontosabb,egy hétig biztos,hogy nem járkálhat,az utazást meg főleg felejtse el!

-Köszönöm-vágtam oda és kibicegtem a rendelőből,majd Seb sietett utánam és segíteni akart.-Hagyjál jó?Muszáj volt elráncigálnod ide?-köptem a szavakat és beültem az autóba.

-Csak segíteni akartam.

-De ne segíts!

-Ezt akarod?Jó!-vágta rá és leállította az ajtót majd bement a lakásba.

Felszerencsétlenkedtem magam a szobámba,de Seb már nem volt ott..nem érdekel,hagyjon békén!

Lefeküdtem és végig bőgtem a fél hajnalt,múlt héten még nem volt semmi baj..most meg?!

Hallottam egy ajtó csapódást,majd több ember hangját is.

-Elegem van a rinyálásodból Sebastian,beszélj vele,mégis te vagy a férfi...-ez Tommi?

Mit keres itt??

-Én felmegyek megnézem Jázmint...jó lenne,ha megbeszélnétek a gondjaitokat...neki most szüksége van rád..

-Na persze Tina,akkor nem így viselkedne,össze szedem a cuccaim és megyek Sepangba-kiabált.

Szóval ide hívta Tommit és Tinát is..,hogy mekkora egy hülye!

-Szia-lépett be a szobába Tina-Jól vagy?-ült le az ágyra.-Nem akarsz beszélni velem?Jázmin,meg kell beszélnetek a dolgokat,múlt héten még minden rendben volt.Seb mondta,hogy sokat szédülsz és nem akartál elmenni orvoshoz...A lábad hogy van?

-Jól...nem kellett volna ezért ide utaznotok,biztos Seb hívott ide titeket-motyogtam.

-A barátaink vagytok,természetes,hogy jövünk,ha valami baj van és amúgy is jöttünk volna,Tommi tudni akarta,hogy mi van Sebivel és veled.

Egy hangos ajtó csapódás..már megint,majd rá nem sokkal Tommi jött fel.

-Elment..-motyogta.

-Jó-vágtam rá közömbösen,mire a kettős egymásra néztek.

-Felhívom Christiant,hogy nem tudsz a héten kezdeni-mondta Tina.

-Meg ne próbáld-sziszegtem.-Nincs semmi bajom!Holnap igen is el fogok utazni Sepangba...muszáj segítenem Mirandának.

-Te tudod,de tudd,hogy ellenzem az ötleted-rázta meg a fejét Tina.

-Azt hiszem én Sebastian után megyek,holnap találkozunk Sepangba-köszönt el tőlünk és egy puszit nyomott Tina arcára.-Sziasztok.

-Szia-motyogtam és a fejemre húztam a takarót.

A fél napom azzal töltöttem,hogy néztem a falam és nem mozdultam ki az ágyamból,zenét hallgattam és mindig elküldtem Tinát,ha valami kaját akart lenyomni a torkomon.

-Elegem van Jázmin!Nyolc óra van,emeld meg a segged és pakolj be a hétre aztán gyere le a nappaliba.

-Úgysem hagysz békén-morogtam és lerúgtam magamról a takarót,majd feltéptem a bőröndöm és kiszórtam belőle a szennyes ruhákat,amit a szoba egyik sarkába rugdaltam,majd bedobáltam a tiszta ruhákat négy napra,mivel vasárnap már biztos,hogy haza jövök..

A három csapat pólót is elraktam,de Chris azt mondta,úgyis kapok még vagy ezer darabot.

Tízkor befejeztem a pakolászását és kifele mentet a szobából belerúgtam még a szennyesbe és a nappaliba mentem.

-Na végre-sóhajtott Tina.-Egyél valamit.

-Nem vagyok éhes!Még valami?

-Nincs.

-Akkor vissza mentem aludni,holnap korán kell kelni-motyogtam.

-Rendben-válaszolt Tina és a vendégszobába ment.

Szerda reggel elég kótyagosan ébredtem,hiányzott...

Lezuhanyoztam majd egy falat reggeli után Tinával elindultunk a reptérre,hogy időben Sepangba érjünk.

Az úton szinte nem szóltunk egymáshoz semmit,én a laptopomba bújtam és a leveleket olvasgattam,amit Miranda vagy Christian küldött vagy éppen csak zenét hallgattam.

Kedvetlenül szálltam le a repülőröl,majd felszedtük a csomagjainkat és a tömegben megláttuk Mirandát.

-Szia-köszöntem majd a taxi felé indultam.

-Mi történt velük?Tegnap alig lehetett Sebastianra ismerni,most meg Jázmin is..-hallottam meg Mirandát,aki nem elég halkan sutyorgott.

-Valamin nagyon összekaphattak,de pontosan én sem tudom...Jázmin túl makacs,de látszik rajta,hogy hiányzik neki.

Nem tudnának halkabban kibeszélni mindent rólam?

-Hidd el Seb is eléggé a padlón van...majd meglátod-rázta a fejét Miranda.

A hotelba érve megkaptam a szoba kulcsom és bevágtattam a szobába,majd bezártam az ajtót és levágódtam az ágyra.

Vettem egy forró fürdőt,majd átöltöztem pizsire mivel holnap korán kezdünk...

Csütörtök reggel fél hétkor ébredtem,óvatosan tettem le a lábam a parkettára,de nem szédültem,el könyveltem,hogy nincs semmi bajom és tökéletes lesz a mai nap,lezuhanyoztam és megmostam a hajam,ráfért már eléggé.

Beszárítottam göndörre,majd párszor átfésültem és megálltam a bőröndöm előtt,mégis mit vegyek fel?

Maradtam annál,hogy kinyitom az ablakot és akkor minden eldől,kint hét ágra sütött a nap.

Farmer rövidnadrág,szürke póló és egy fekete fehérnemű szett mellett döntöttem,feldobtam egy enyhe sminket és egy nyakláncot is feltettem.

A táskámba elraktam az irataim és a laptopom is becsomagoltam,majd a szürke tornacipőmbe beleugrottam,bezártam a szobám és a liftben össze futottam Tommival.

-Szia.Hogy vagy?-mosolygott.

-Jól-mosolyogtam rá,amin eléggé meglepődött.

A recepción leadtam a kulcsot,amíg Mirandát vártam megreggeliztem,majd az utolsó falatoknál kilépett a liftből....Sebastian társaságában.

Remek lesz a mai nap ugye?!

Ennyit a jól vagyok dologról.

-Sziasztok-köszöntem,de a mosolyom inkább átment valami szenvedő vicsorba.

-Szia-felelték,majd Seb valamit motyogott Mirandának és kilépett a hotel ajtón.

-Várunk egy tíz percet és mi is megyünk Sebas után,oké?-mosolygott és a kávé adagját kérte ki.

-Van más választásom?-motyogtam,de gondolom meghallotta,mert elég csúnyán nézett rám.-Ajánlom mindkettőtöknek,hogy hamar megoldjátok a problémáitokat,mert Sebastianra ki fog hatni ez a pályán.Biztos vagyok benne szóval ne is ellenkezz,teljesen a padlón van és hiába próbálod leplezni látni,a szemeid...mindent elárulnak.És akkor Christian be fog pipulni,hidd el.

-És ez engem hol érdekel?Sebastian gondja lesz...-morogtam.

-Elegem van,hogy mindketten ilyen makacsok vagytok,még ma mindent megbeszéltek!-emelte meg a hangját.-Kérlek szépen Jázmin,rossz nézni,hogy magatok alatt vagytok és igazából okotok sincs rá,Seb aggódik érted,hogy bármelyik pillanatban rosszul leszel és nincs ott melleted,saját magát okolja,hogy megrepedt a bokád és most még itt vagy és dolgozol is.Béküljetek ki-lépett ki a hotel ajtaján a hatalmas tömegbe.

Gyors beültünk az autóba és a pályára hajtottunk ahol Sebastianra várt egy megbeszélés és egy hosszú interjú.

Semmi kedvem nem volt Seb mellé ülni,de Miranda keresztbe tett így kénytelen voltam beülni középre és a kismama úgy döntött,hogy nagy hely kell neki,így szinte Seb ölében ültem.

Amint megállt az autó majdnem kilöktem Sebastiant és felmutatva a belépőm előre trappoltam.

Tina a büfében várt már a kávé adagommal,levágódtam a székre,ami majdnem feldőlt velem együtt,amin a szerelők jót nevettek,de Seb épp akkor ért be és rohanni akart felém,de megigazítottam azt a nyamvadt széket,így a megbeszélésre sietett.

-Tíz perced van neked is-kiabált vissza Miranda.

-Tina adnál egy tál salátát?

-Persze-mosolygott.-Örülök,hogy végre eszel valamit.

-Ühüm-motyogtam és betermeltem a salátámat,majd rohantam a megbeszélésre.

-Sziasztok-köszöntem a társaságnak,majd leültem Miranda mellé és a füzetem meg a telefonom.

Fél órával a kezdés után forgott a gyomrom és nagyon rosszul éreztem magam.

-Jázmin rosszul vagy?-fordult felém Miranda.

-Nem-ráztam a fejem,de rá öt percre Christian is rákérdezett,Seb rögtön felkapta a fejét és felállt a székből.

-Gyere-ragadta meg a kezem és kihúzott a teremből.

-Mégis mit művelsz?-csapkodtam a kezét,de nem akart elengedni.

Tina megszeppenve figyelte a párosunk és pár szerelő is,akik éppen kajáltak.

Kihúzott a motorhome elé és leültetett egy padra,valamivel jobban lettem a friss levegőn,de nem akartam Sebastian szemébe nézni...már mindent megbántam.

-Akkor..akkor én vissza megyek-magyarázta és elindult.

-Seb..Sebastian-kiabáltam neki és rohantam felé,belesimultam az ölelésébe és ott zokogtam a karjai közt.-Nagyon nagyon sajnálom-néztem fel rá könnyes szemmel.

-Nem haragszom-törölte le a könnyeim és megpuszilt.

-Hülye voltam,hogy így viselkedtem.Szeretlek-öleltem és jó érzés volt végre a karjai közt lenni,szorosan ölelt magához és nem engedett el.

-Mi lenne,ha kivizsgáltatnád magad az orvossal?Tina és Miranda is elmondta,hogy nem vagy valami jól mostanában és én is észrevettem.

-Nem tudom,félek-motyogtam és a pólójába kapaszkodtam,hogy el ne engedjen.

-Ha szeretnéd el kísérlek-mosolygott és felemelte az arcom.

-Köszönöm-pusziltam meg,majd elmélyítette és egy hosszú csók lett belőle.-Hiányoztál-motyogtam.

-Te is nekem.Gyere vissza kell mennem,de te maradj itt Tinával,majd ha végeztünk elmegyünk a dokihoz jó?

-Már most?

-Igen,minnél előbb.

-Jó.Szeretlek-öleltem meg és leültem Tinához.

-Hát ez mégis mi volt az előbb?Ugye kibékültetek?-nevetett.-Juj,végre.Tommi!-kiabált.-Kibékültek-mosolygott és Tommi is odajött megölelgetni.

-Végre,már rossz volt nézni titeket,Sebastian pedig kiborító mikor nem vagy mellette-mosolygott.

-Hidd el Jázmin sem jobb-motyogta Tina,mire elég csúnyán néztem rá-Jó,oké-tette fel mindkét kezét.

-Kapok kakaót?-néztem boci szemekkel Tinára,aki nevetve bólintott és elkészítette.

-Végeztünk-huppant le mellém mosolyogva Seb.-Akkor mehetünk?

-Neeem-dobbantottam a lábammal.-Még nem kaptam meg a kakaóm-biggyesztettem le a számat,mire a többiek jól kinevettek.

-Kösz az együttérzést-motyogtam.

-Én megértelek-ölelt át Miranda,mint a villám csapás úgy ért az ötlet.

-Jézusom-suttogtam magam elé.

Nem,ez biztos hülyeség...majd az orvosnál kiderül...de biztos nem igaz..

-Tessék a kakaód-mosolyogott Tina és kaptam egy kanalat is hozzá.

-Köszönöm-mosolyogva lépdeltem Seb mellett,nem akartam kimutatni,hogy sík ideg vagyok...

Az orvosinál két percet se kellett várnunk.

-Ugye bejössz velem?-fogtam meg Seb kezét.

-Persze-mosolygott.

A csapatorvos nagyon rendes volt,vett tőlem vért és mivel látta,hogy ideges vagyok nem kínozott tovább,így elengedett minket és megígérte,hogy holnapra meg lesznek az eredmények.

-Sietned kell-néztem az órára.-Mindjárt kezdődik az interjú.

-Tudom-motyogta és egy puszit adott a számra.-Ha rosszul vagy pihenj le az öltözőmben jó?

-Igen-bólogattam és elköszöntem tőle,mivel Christian eltiltott a munkától és közölte velem,hogy örüljek annak,hogy a pályára be tehetem a lábam...kedves!

-Halálra unom így magam-morogtam a büfében.-Tina légyszi csak egy picit hadd segítsek.

-Nem,neked pihenned kell a bokád miatt és amúgy is még nem tudni,hogy mi bajod van.

-Csupán csak munka mániás-nevetett Tommi.

-Hát neked nem Seb mellett kéne lenned?-morogtam,még,hogy munka mániás?!

-Interjú alatt?Azért annyira nem vagyok meghuzatva-nevetett.-Amint végzett kezembe veszem a dolgokat és addig kínzóm,míg nem fog könyörögni-csillogtak a szemei.-Kimegyünk pálya bejárásra.

-Hogy te mekkora egy szadista állat vagy-kuncogtam.

-Tudom-nevetett ő is.

Amint Seb is megérkezett jól kinevettük,de megkegyelmeztem neki,mikor olyan ártatlan fejet vágott.

-mehetsz pálya bejárásra-bújtam oda hozzá,mire nagyon szenvedő fejet vágott.

-Nem akarsz meg szöktetni?-motyogta.

-Neem-nevettem.-De én is el foglak kísérni.

-Biztos,hogy jó ötlet?A bokád...

-Jól vagyok,ha fájni kezd a bokám,akkor meg lassítok,de nem ülhetek egész nap,akkora lesz a seggem,mnit egy bálna.

-Én úgyis szeretnélek-csókolt meg.

-Na persze.

-Akkor gyere,mert Tommi már kint toporzékol-mosolygott.

Szép nyugodtan jártuk be a pályát,így volt legalább fél öt mire visszaértünk,Seb végig bohóckodott és állandóan nevetettet.

-Már fáj a hasam-léptem be kacagva a homeba és Tinától kértem egy üveg ásványvizet,majd elköszöntünk mára a társaságtól.

-Már megint külön szobában vagyunk-morgott Sebi.

-Könnyen megoldhatjuk-mosolyogtam.

-Ugye nem pakoltál ki?

-Nem-ráztam  a fejem.

-Jó,mert akkor neked kell jönnöd hozzám.

-Miért érzem azt,hogy a te szobádban hatalmas kupi uralkodik?

-Mert talán így van?-motyogta.

-Jaj,Sebi,még csak két napja vagy itt.

A költözködést hamar megoldottuk és a szobában is rendet raktam valamennyire,mivel Seb cuccaitól nem lehetett megmozdulni.

-Álmos vagyok-motyogtam és bedőltem az ágyba már frissen zuhanyozva.

-Szeretlek-ölelt át és bebújt mellém az ágyba.-Nem akarlak soha elveszíteni-csókolt meg.

-Én sem téged,szeretlek Seb-viszonoztam a csókot és beletúrtam a szőke tincseibe.

 Miranda vásárolt baba ruhái :)