Hetvenharmadik fejezet

Sziasztok!

Friss...friss :D Nem lett hosszú,csak 2 oldal lett Office-ba,de remélem kárpótol titeket a tartalma:)

Remélem kapok pár komit! :$

Puszi :D

73.fejezet

A péntek délelőtt nagyon hamar elrepült...pakolásztam,előtoltuk az ebédet és tizenegykor elindultunk Apával Budapestre.

Reggel Anna suliba ment,délután Veszprémbe mennek Balázsék,így ezért nem jöttek velünk,Anya meg dolgozni ment,így csak kettesben indultunk el.

Apával mindig is jóban voltunk,így nyugodtan mondtam el neki az érzéseim,a kétségeim..kicsi lelket öntött belém és próbált lebeszélni arról,hogy felmondjak a Red Bullnál..kezdtem én is meginogni ebben a döntésemben,sőt lassan már azt sem tudtam mit akarok..amilyen határozott voltam tinédzser koromban,nos az most elveszett belőlem.

Úgy éreztem,hogy percek alatt felértünk Budapestre,persze két óra elmúlt mire a reptérre értünk.

-Biztos mindened meg van?-mosolygott rám Apa és elvette tőlem a bőröndöm.

-Apa-mosolyodtam el.-Vasárnap mindenképp hazajövök.

-Értettem-mosolygott.-Szerdán mész Kanadába,ugye?-közben beértünk az épületbe.

-Kedden visszajövök Londonba,együtt megyek a csapattal-válaszoltam neki.

-Nem lesz fárasztó neked?

-Senki nem mondta,hogy könnyű lesz-mosolyogtam.-Utána úgyis szünet lesz és egy európai pálya,lesz időm pihenni.

-Rendben-míg Apa leadta a bőröndöm elrendeztem a jegyem és beálltam a sorba,Apától elköszöntem és elfoglaltam a helyem a gépen,írtam egy SMS-t Blancanak,hogy időben el fogunk indulni és nyugodtan hajtottam hátra a fejem,az úton kicsit el is szunyókáltam,mert a stewardess ébresztett fel,rohantam le a repülőről és összeszedtem a cuccom.

A tömegben sikeresen kiszúrtam barátnőm,ledobtam a bőröndöm és szaladtam felé.

-Úgy hiányoztááál-öleltem át.

-Te is nekem!-nevetett.-Lesz mit mesélned!

-Az biztos-bólogattam,azt hiszem még ma el kell neki mindent mondanom.

-Menjünk,mert nem jó helyen parkolok-nevetett fel.

-Sosem változol?-húztam fel a szemöldököm és szedtük a lábunkat,fél óra után fáradtan léptem be a régi otthonomba,amit most már Blanca birtokolt.-Nem sok minden változott-mosolyodtam el.

-Néha jó érezni,hogy itt vagy-nevetett.-Csak vicceltem-nyújtotta rám a nyelvét.-Közös az ízlésünk-vonta meg a vállát.-Éhes vagy?-huppant le a kanapéra.

-Nem.

-Akkor jó-nevetett.-Ki tudod szolgálni magad,nem idegen a hely-nevetett.-Na,de mesélj!Mi van a szőke herceggel?

-Minden szép és jó-itt elmosolyodott-....volt valamikor-motyogtam a végét.

-Mi történt?-képedt el és átült mellém.

-Nem tudom-motyogtam.-Hirtelen ellöktem magamtól..aztán kiderült..-könnybe lábadt a szemem.

-Úristen Jázmin-ölelt át.-Ugye nem?-simogatta a hátam,csak bólogatni tudtam.-Miért nem szóltál nekem?Istenem!

-Sajnálom-töröltem meg a szemeim.

-De most már minden rendben ugye?-nem válaszoltam.-Ugye?Jázmin!Ugye nem lökted el magadtól-csak lehajtottam a fejem,felpattant mellőlem.

-Te teljes bolond vagy,tudom,hogy most nagyon fáj...de gondolj bele neki milyen érzés!Szeret téged,erre meg kell birkóznia vele,hogy meghalt a kisbabája és te is ellököd!Nem tudom mi történt veled-rázta meg a fejét.-Ne csináld megint ugyanazt!Ne zárkózz magadba!Kérlek-suttogta.

Rosszul esett,hogy kiabált velem,de ez észhez térített...ez kellett nekem,hogy valaki a fejemhez vágja,hogy Ő mit érezhet..és mindezt én csináltam vele..én tehetek róla!

-Most már mindegy..-motyogtam.-Semmi nem lesz olyan,mint régen.

-Igen,már nem lesz olyan..Mert egy kisbabát veszítettetek el,de Ő szeret..és ebben biztos vagyok!A kérdés,hogy te szereted-e még?-nézett rám kérdőn.

-Persze,hogy szeretem-sírtam el magam.-Rettentően hiányzik,de elbaltáztam,biztos haragszik rám...és érthető is.

-Mi lenne,ha beszélnél vele?Még nincs késő,ezt tisztáznotok kell!-ölelt át.

-De most?-néztem rá könnyes szemekkel.

-Akár-pillantott az órájára.-Még csak hat óra van...hívd fel!

-Nem-ráztam meg a fejem.-Nem merem-sóhajtottam fel.

-Add ide a telefonod-nyújtotta a kezét,meglepődve,de odaadtam neki,azt hittem felhívja,de csak SMS-t küldött neki,alig 2 perc után pittyegett a telefonom.

„A gyárban vagyok”

-Szóval?Indulhatunk?-nézett rám.

-Mi?Most?Milton Keynesbe?

-Jaj,egy órás az út,ha sietek.Márpedig sietek!Nem hagyhatom ennyiben,nem lehet vége a kapcsolatotoknak-mosolygott rám.-Na,hozd rendbe magad!-terelt a fürdőbe.

Tizenöt perc múlva már az autóban ültünk...Blanca nélkül nem mertem volna odamenni,féltem..rettegtem,hogy mit fog reagálni..azt se tudtam,hogy mit mondjak neki!

-Nem..nem fordulnál vissza?-suttogtam barátnőmnek,mikor elhagytuk a London táblát.

-Nem!-vágta rá.

Rettentő gyorsan hajtott,csodálta,hogy egy rendőr se figyelt fel ránk...rekord idő alatt értük el a Milton Keynes táblát,remegett a lábam és a gyomrom borsónyira zsugorodott..főleg mikor a gyár parkolójában álltunk.

-Mi lesz már?-lökött meg finoman.-Nem ezt a Jázmint ismertem meg!Hozd rendbe a kapcsolatod-nyúlt át előttem és kinyitotta a kocsi ajtót.-Csörgess meg,ha végeztetek.De egy SMS-nek örülnék a legjobban,hogy minden rendben és Ő haza hoz-mosolygott rám,majd átölelt.-Minden rendben lesz,tudom-suttogta a fülembe.

-Köszönöm-motyogtam,majd remegő lábakkal indultam meg a gyárba.

Mindenki elképedve nézett rám,az előtérben futottam össze Mirandával,aki egy ideig csak nézett.

-Tényleg itt vagy?Komolyan?-szaladt oda hozzám és átölelt.-Úgy örülök neked!

-Félek-suttogtam neki.

-Nem kell-simogatta a hátam.-Nagyon szeret-mosolyodott el,majd a lépcső felé tolt.-A saját szobájában van.

-Köszönöm-mondtam neki,majd felmentem a lépcsőn,az ajtó előtt,amin a neve állt kicsit elidőztem..aztán bekopogtam.

-Mondtam,hogy nem akarok senkit látni!-üvöltött ki,de újra kopogtam.-Mi nem érthető ezen?-morgott,majd láb dobogások és nyílt az ajtó.-Jázmin?-csuklott el a hangja,akartam mondani neki valamit,de egy szó sem hagyta el a szám,a könnyeim patakokban kezdtek el folyni és erőtlenül csuklottam az ölelésébe.-Jázmin-ölelt át szorosan.-Szeretlek,nagyon szeretlek-simogatta a hajam és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Saj..sajnál..sajnálom-fúrtam az arcom a nyakába.

-A lényeg,hogy itt vagy-ölelt szorosan és bevitt a szobába,leült a kanapéra és az ölébe ültetett.

-Mindent elrontottam-töröltem le a könnyeim.-Meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdeztem rá félve.

-Sosem haragudtam rád.Szeretlek-nyomott egy lágy csókot a számra.

-Én is szeretlek Sebastian-öleltem át a nyakát.

-Most már minden rendben lesz?Így maradunk?

-Igen-válaszoltam neki.

Nem volt sok erőm és képes lettem volna az ölébe elaludni,laposakat pislogtam.

-Biztos fáradt vagy-simított végig a hátamon.-Visszavigyelek Blancahoz?

-Ne!Itt..itt maradhatnák veled?-suttogtam.

-Persze!-mosolyodott el,majd kihúzta a kanapét és előszedte az ágyneműket,egy gyors zuhany után szinte beestem az „ágyba”,de nem tudtam elaludni..csak forgólodtam nélküle,mikor végzett Ő is a fürdéssel bebújt mellém és így sokkal jobban éreztem magam,a mellkasára hajtottam a fejem és lassacskán elért az álom.