Hetvenkettedik fejezet

Sziasztok!

Hát ezt is megértük :D

Seb Pole-t szerzett tegnap ma pedig Futamot Nyert! :-)

Nagyon-nagyon örülök neki,mindenkinek kellett már ez...(:

A frisshez annyit fűznék,hogy ne szedjétek le a fejem :$

Igyekszem sietni a következő résszel,talán hétfőn vagy kedden fel is kerül! 

Puszi!

72.fejezet

Az orvosom lépett be...

-Hallottam,hogy keresett.

-Igen-bólogattam hevesen.-Szeretnék már haza menni.

-Értem-motyogta.-Hát nincs miért itt marasztalnunk már-fellélegeztem.-Akár öltözhet is,mire elkészül a zárójelentése is meglesz.

-Rendben.Köszönöm-ugrottam ki az ágyból és a ruháimat a kezembe kaptam.

Mivel nem volt sok cuccom,így negyed óra alatt végeztem,örültem,hogy végre megkaptam azt a kis papírt,ami azt jelentette,hogy elmehetek innen.

-Sebastian-fordultam felé.

-Baj van?-nézett rám nagy kék szemeivel.

-Nincs-ráztam meg a fejem.-Tommi hol van?

-Visszament Milton Keynesbe....és este nekem is kéne mennem.

-Értem-bólintottam egy aprót,majd beültem az autójába.-Figyelj,elég ha kiviszel a buszmegállóba,húzós lenne neked most még haza vinni és visszajönni.

-Ez butaság Jázmin!-emelte meg egy kicsit a hangját.-Ne haragudj-sóhajtott fel.-De nem szeretném,hogy buszozz!Kibírom azt a pár óra vezetést-vonta meg a vállát.

-Nem szeretném Sebastian-ráztam meg a fejem.-Nagyon fárasztó,jobb,ha előbb oda érsz a gyárba.

-Miért csinálod ezt?-hajtotta a fejét a kormányra.

-Csak szeretném,hogy épségben oda érj-motyogtam.-Kérlek-néztem a szemeibe,ami fájdalmat tükrözött..és ezt én csináltam vele!

Jobb ha...

-Biztos?

-Igen!

-Nem örülök neki-morogta.-Ígérd meg,hogy felhívsz,ha haza értél.

-Jó.

A busz pályaudvaron egy gyors búcsút vettem tőle,majd felültem a Veszprémbe tartó buszra...nem rég tettem meg ugyanezt az útvonalat,de délután utazni sokkal másabb volt.

Csak figyeltem a tájat és a néha-néha felbukkanó egerészőölyvöket,teljes magával ragadott a táj és akkor döntöttem...

Veszprémben szinte rohannom kellett,a négy órási buszra,amivel bő fél óra alatt hazaértem,a falu határánál kis rókákat láttam meg a föld úton,régen Apával mindig az erdőbe jártunk a róka várakhoz,és ezek a pici lények megerősítettek a döntésembe.

Mikor leszálltam a buszról fel akartam hívni Sebastiant,de lemerült a telefonom,szinte rohantam haza és úgy estem be a lakásba.

-Jézusom!Kislányom-rohant oda hozzám Anya.-Úgy sajnálom-pityeredett el.-De miért futottál?Sebastian kint van még?Mikor jön be?

-Jól vagyok anya-toltam el egy kicsit magamtól.-Sebastian nem jött velem,Ő visszament Milton Keynes-be.

-Jázmin-rohant le az emeletről húgom és a nagy zsivalyra a kertből bejött a bátyám és a barátnője.

-Jázmin-húzott közel magához.

-Hiányoztál-fúrtam az arcom a nyakhajlatába.

-Nekem is húgicám.Jól vagy?

-Igen-eresztettem meg egy apró mosolyt.

Gabival is köszöntöttük egymást,majd a cuccaimmal a szobámba rohantam és megkerestem a régi fényképezőgépem és átöltöztem,lévén,hogy csak fél hat volt még nyugodt szívvel indultam az erdőbe.

Egy fekete rövid nadrágot húztam fel és egy fekete trikót,majd a sportcipőmet,a gépem a nyakamba akasztottam és a földszintre szaladtam.

-Hova készülsz?-ijedt meg Anya.

-Megyek fényképezni-emeltem meg a nyakamban lógó gépet.

-Biztos jó ötlet?-sóhajtott fel.

-Hagyd Drágám-állt mellém Apa és rám mosolygott.-Aztán jó képek legyenek-nevetett.

-Hát úgy ismersz engem,hogy rossz képeket csinálok?-húztam fel a szemöldököm.

-Ne menjünk veled?-nézett rám Balázs.

-Nem-ráztam meg a fejem.-Szeretnék egyedül menni.

-Mikor jössz haza?-kiabált utánam Anya.

-Nem vagyok már kicsi-motyogtam.-Majd jövök!

Mindig is szerettem,hogy az erdő tíz perc sétára volt csak a házunktól,kiskoromban rengeteget lógtunk ide ki,még este is!

Rögtön a róka várhoz vettem az irányt és számítottam rá,hogy a föld úton lesznek már picik,így lassan és csendben osontam oda,még a szél is kedvező volt,így nem vitte a kicsi rókák felé a szagom,mosolyogva figyeltem a négy kis kölyköt,kint birkóztak az árokban.

Pár képet készítettem róluk,még alig lehettek egy hónaposak és olyan aranyos kis bojtos fülük volt,nem akartam zavarni,így inkább megkerültem az egész erdőt,mert a kukoricásnál régen Apával őzeket szoktunk látni,sejtettem,hogy nem fogom tudni lefényképezni őket,mert alighogy megpillantottam őket,valamelyik kiszagolt és elrohantak.

Már kezdett sötétedni,de semmi kedvem nem volt még visszamenni a házba,Nagyiék házát nagyon picit lehetett látni,hiszen Nagyvázsony és Mencshely nagyon közel van,biciklivel fél óra alatt meg lehet tenni az utat.

Rezegni kezdett a telefonom,még jó,hogy lehalkítottam.

Anya neve állt a kijelzőn,így kénytelen voltam felvenni,mert riasztja az FBI-t.

-Mindjárt indulok.-motyogtam.

-Merre vagy?

-Nem mentem világgá,fél óra és haza érek-majd bontottam a vonalat.

Míg kiértem az erdős részről sétáltam,aztán a réten már inkább futottam,kellett ez a kis edzés.

Beléptem a kertbe és a két kutya szinte lerohant.

-Legközelebb ti is jöttök,oké?-simogattam meg Kópé és Picur fejét.

-Na?Sikerült képeket csinálnod?-mosolygott rám Apa.

-Igen,majd megmutatom-mosolyodtam el és követtem,hátra mentem az udvarba,ahol a többiek a tűz körül ültek,szóval kint eszünk...

-Ismerlek Jázmin és tudom,hogy szeretsz fényképezni,de mi ez a hirtelen váltás?-nézett rám Apa.

-Úgy döntöttem..hogy szóval,tudod régen kinéztem egy fotós iskolát Székesfehérváron.Szóval oda szeretnék beiratkozni.

-És a munkáddal mi lesz?

-Hát...a Red Bullnál mindenképp fel akarok mondani,majd keresek itthon valami munkát.Persze,ha nem baj,hogy haza költöznék akkor.

-Ez butaság volt Kicsim-ölelt át.-De biztos ezt szeretnéd?Biztos menekülni akarsz?

-Ez nem menekülés-vontam meg a vállam.-Csak nem nekem való az a munka.

-Ezt ne akard bemagyarázni magadnak.Tizenöt éves korodtól fogva a médiában akartál dolgozni.

-Lehet,meggondoltam magam.

-És arra nem gondoltál,hogy visszamenj Londonba?Biztos szívesen visszavesznek,hisz nagyon jó vagy.

-Nem..semmiképp nem akarok a sport közelébe kerülni-motyogtam.

-Ugye tudod,hogy Ő ezt nem fogja ennyiben hagyni?Te lehet,hogy lezártnak tartod ezt,de Ő túlságosan szeret.És az emberek mindig a szeretteiket lökik el maguktól.A szívedre hallgass Kicsim és ne az eszedre-simított végig a hátamon és a többiekhez indult.

-Köszi Apa..-motyogtam.-Nem könnyítetted meg a dolgom.-Mindjárt jövök-kiabáltam oda,majd a házba szaladtam,hogy valami melegebb ruhát vegyek fel,mert kezdett hűvös lenni.

Ép,hogy ledobtam a felsőm mikor megcsörrent a mobilom,az Ő neve állt a kijelzőn.

-Bassza meg!Nem hívtam fel!-csaptam a homlokomra.

-Igen?

-Jázmin!Végre!Miért nem hívtál fel?Jól vagy?Nem esett bajod?-támadott le.

-Jól vagyok,elfelejtettelek visszahívni,ne haragudj.

-Áá,értem...elfelejtetted-motyogta.

Lehet nem így kellett volna közölnöm vele,francba!Miért érzem magam ilyen szarul,ha beszélek vele és megbántom?!

-Öhm tényleg ne haragudj,most mennem kell,mert családi vacsora van.

-Várj,mikor látlak?-suttogta.

-Hát..-most erre mit mondjak?

Telefonon közöljem vele,hogy jövő héten beadom a felmondásom?Tuti átnyúlna a telefonon és letépné a fejem.-Majd Kanadában találkozunk.

-Értem-motyogta.-Akkor Szia.

-Szia-majd letettem a telefont és felkaptam a piros felsőm és egy szürke pulcsit rá.

-Mit csináltál eddig?-mosolygott rám Anna,majd átnyújtott egy szelet kenyeret és egy nyársat,amin ott volt már a szalonna.

-Köszi-mosolyogtam rá.-Sebastian még felhívott.

-És?-mosolygott Anya.-Mikor jön legközelebb?

-Anya-sóhajtottam fel.

-Ugye meghívtad?-kerekedtek ki a szemei.

-Nem,nem hívtam meg!Jelenleg nem tart ott a kapcsolatunk!-morogtam.

-Értem-motyogta Anya.

-Bocsánat-hajtottam le a fejem.-Csak szeretném egy kicsit elfelejteni.

-Semmi baj-vágta rá Apa.

-Mégis mi történt?-fordult felém Balázs.-Megbántott?

-Nem-ráztam a fejem.-Csak...most ez így jobb-válaszoltam.

-Magadnak azért ne hazudj-motyogta Anna,mire egy szúrós nézéssel jutalmaztam.

Úgy éreztem,hogy csak Apa ért meg igazán,Anna és Anya mindenképp Sebastian mellett áll,így nehézkes lesz a sulit megoldanom,Balázs meg nem ért semmit.

-Ne beszéljünk erről jó?Balázs és Gabi sem ért semmit belőle-mosolyogtam rájuk.-Tényleg mikor akartok költözni?-néztem rájuk.

-Hát még van mit ügyködni-mosolygott Balázs.

-De ide vagy Veszprémbe akartok?

-Veszprém-válaszolt bátyám.-Itt azért elég nehéz lenne lakást szerezni.Holnap délután nézzük meg a lakást.

-Értem-mosolyogtam.

Vacsora után Gabival összepakoltunk,így volt időnk kicsit beszélgetni,kedveltem,nagyon aranyos lánynak tűnt.

-És nincs kedved eljönni velünk holnap?-mosolygott.

-Szívesen mennék,de Londonba utazom pénteken-válaszoltam.

-Áh értem-mosolygott.-Majd akkor legközelebb,egy csajos napot is szervezhetnénk Annával.

-Jó ötlet-mosolyodtam el.

-Véletlenül hallottam,mikor Apukáddal beszélgettél a suliról.Biztos ezt szeretnéd?Szerintem nagyon aranyosak vagytok együtt Sebastiannal.

-Igen,már eldöntöttem.Mindig is szerettem fotózni.

-Nem akarok beleszólni,de szerintem butaság ezt csinálnod.Együtt meg tudnátok ezt beszélni.Szereted a Forma 1-t,Balázs mondta,hogy ezért harcoltál mindig,hogy ott dolgozhass...ne dobd el magadtól-mosolygott rám,majd kiment a konyhából.

-Remek-morogtam...

-Én elmentem aludni-kiabálta el magát Anna,hülye szokása,mintha süketek laknának a házba..

-Jó éjszakát-motyogtuk neki.

Lassacskán én is elköszöntöm mindenkitől,mert még pakolnom is kellett,este írtam egy SMS-t Blanca-nak,hogy mégis jöjjön ki elém majd a reptérre és,hogy írja meg milyen idő van.

„Vasárnapig maradsz? :) Majd írj mikor indul a géped és kimegyek eléd.Napsütést mondanak..azt hiszem :P Majd elmegyünk vásárolni ;) Puszó.”

Vele is lesz még egy köröm,mindent elmesélni neki..a babát..azt,hogy Sebastiannal jelenleg..nem is tudom mi van.

„Oké.A gépem amúgy délután 3-kor indul,szóval 5-re legyél már a reptéren!!Jó éjt! :)”

Már nem írt vissza,így sejtetem,hogy vette a lapot,hogy öt órára jöjjön ki a reptérre,előhúztam a szekrényemből a fekete kisebbik bőröndöm és elkezdtem pakolászni.

Már este fél tizenegy volt,mikor a felénél tartottam.

-Még nem alszol?-dugta be a fejét Apa.

-Még pakolnom kell-válaszoltam.

-Hova mész?-kerekedtek ki a szemei.

-Blancahoz megyek Londonba.

-Értem.Megnéztem a képeket-húzta elő a gépem.-Jók lettek-mosolygott.-Ügyes vagy,de én úgy gondolom gondold meg ezt az iskolát.Tanfolyamot is eltudsz végezni vagy,ami a legjobb levelezőn végezd el!Ne hagyd ott a munkád,ezért dolgoztál egész idáig-mosolygott.

-Mindenki ezt mondja-motyogtam.

-Csak a legjobbat akarjuk neked.Tudom,hogy hiányzik neked,de néha jobb,ha kimutatod az érzéseid.-csak bólogattam.-Jó éjszakát!

-Neked is Apa.

-Ja-fordult vissza.-Holnap felviszünk a reptérre jó?-mosolygott.

-Köszönöm.

Gyorsan befejeztem még a pakolást,majd bevetettem magam az ágyba a laptoppal,megnyitottam az e-mailjeimet.Miranda küldött pár levelet,hogy mi lesz Kanadában és azt akarta megtudakolni,hogy Sebastiannal együtt megyek-e Montrealba.

Nem igazán tudtam mit válaszolni így a legegyszerűbb választ adtam meg neki: szerdán Milton Keynesben leszek és a csapattal utazok!

Csak azt kell kitalálnom még,hogy fogom ezt megoldani...vasárnap jöjjek haza még,vagy maradjak szerdáig Londonban?

Jobbnak láttam kikapcsolni a gépet és inkább álomra hajtottam a fejem,holnap még így is vár rám egy utazás és el kéne döntenem,hogy mégis mi a francot tegyek?!

Talán Blanca tud valami tanácsot adni,rettentően hiányzik,hisz rengeteget voltunk együtt..együtt éltünk és most alig-alig látom,lehet mégis vissza kéne mennem Londonba újságírónak?